Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-17 / 40. szám

1983. FEBRUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Távoli városok — közeli barátok A tyumeni olaj magyar végállomásán Lepárló tornyok a gyáróriásban flz utánpótlás gondjai A KSH jelentése szerint az anyagi ágakon belül a mezőgazdaságban emel­kedett a foglalkoztatottak létszáma — mégpedig a kiegészítő tevékenység bő­vülése révén. Ezt támasz­totta alá múltkoriban egy, a témában jártas ismerő­söm is. Mint mesélte, a mezőgazdasági üzemek­ben nincs gond az ipari szakmunkásokkal. Fiatal szakembergárda dolgozik szinte minden termelőszö­vetkezetben. Ezen a terü­leten, sikerült megállítani az elvándorlást, nem úgy, mint a hagyományos me­zőgazdasági munkákban. A növénytermesztés még csak hagyján, részben a fokozott gépesítés miatt, részben mert Szolnok me­gye nem tartozik a ki­emelkedő kertészeti kultú­rájú megyék közé, e terü­leten nincs igazi hiány. Ha megnézzük a szakmák vá­lasztékát, feltűnő, hogy e .listán alig van néhány olyan foglalkozás, amelyet ma is változatlanul úgy folytatnak művelői, mint hajdan apáik, nagyapáik. Talán a dohány- és a komlótermesztés ilyen. Egyébként csupa olyan kí­nálkozik, ami közelebb áll az iparhoz, mint a mező- gazdasághoz: gépkezelő, öntöző traktorvezető. A legnagyobb gondot az állattenyésztés okozza. A telepek működtetéséhez szükséges létszámot egyre nehezebb előteremteni. Nemrégiben az egyik Tisza menti termelőszövetkezet­ben csaknem bajt okozott, hogy egyszerre több "állat­tenyésztő szakember is el­érte a nyugdíjkorhatárt. A generációváltás nehezebb ezen a területen, mint bár­hol másutt a mezőgazda­ságban. Ugyanakkor kulcs­szerepe van az állatte­nyésztésnek az ország gaz­dasági életében. Az elmúlt évben az ágazat 4 száza­lékkal növelte termelését, a külkereskedelemben is nagyobb volt a kivitel a tervezettnél mezőgazdasági és élelmiszeripari termé­kekből. Csökkenő létszám­mal azonban nehéz lesz ezt a tempót tartani. Felfigyeltek erre a me­gye mezőgazdasági üze­meinek vezetői is. A té­nyen, hogy a fiatalok egy bizonyos korig csak. na­gyon ritkán választják hi­vatásul az állattenyésztést, nem lehet túl sóikat vál­toztatni. Hiába magas a kereset, a munkabeosztá­son nem lehet számotte­vően változtatni. Az a ré­teg jöhet számításba tehát, amelyik már érzi, hogy az itt megkereshető pénz nem elhanyagolható ténye­zője a családalapításnak. A felnőttoktatásban tervezik tehát főként az utánpót­lást, száz sertés-, és ötven baromfigondozó képzésével. Néha elég egy jó ötlet a tanulási kedv serkentésé­hez. Az egyik mezőtúri ter­melőszövetkezet pédául nem tett mást, „csak” ran­got adott az állattenyésztő munkájának, kimondva, hogy az új telepre csupán olyanok kerülhetnek, akik megszerzik a szakképesí­tést. Elvégre ezt a munkát nem végezheti akárki. F. E. Nyolc szakma képviselőiből Kisszövetkezet Mezőtúron Épít, javít, nyílászárókat készít az új üzem Százhalombatta — az olaj­város. Szerte Magyarorszá­gon így emlegetik, ezt a Bu­dapesttől alig 30 kilométerre, a Duna partján fekvő vado­natúj települést. Olajváros, hiszen itt található a Barát­ság II. kőolajvezeték egyik végállomása, s az évi több, mint hatmillió tonna szén­hidrogént feldolgozó óriás, a Dunai Kőolajipari Vállalat. Huszonegynéhány éve még csak girbe-görbe utcás kis falu és sok-sok kukoricaföld volt ezen a helyen. Most húszezer lakosú, egyre ter­jeszkedő, felnőttebbé váló város, ahol a tyumeni kőolaj­ra épített ipar évről évre fej­lődik, gyarapodik, s több hasznot hoz az országnak, a városnak, Miközben Őri Józseffel, a Dunai Kőolajipari Vállalat pártbizottságának titkárával felidéztük az üzem és a vá­ros történetét, az első, majd az őket követő építők arcát, nevét, a szovjet vállalatok, tervező intézetek munkatár­sai is eszünkbe jutottak. Mert nemcsak a feldolgozott olaj, de az épületek tervei, és a berendezések jelentős része is a Szovjetunióból származik. így volt ez két évtizeddel ezelőtt, s most sincs másképp. Friss példa is van rá: tavaly szovjet tervek alapján láttak hozzá a repü­lőgép hajtóanyag gyártó üzem építéséhez. — Fennállásunk két évti­zede alatt megtanulhattuk — mondja a pártbizottság titkára —, milyen segítőkész, korrekt a szovjet partner. Húsz éve mindig az előzetes szerződés szerinti mennyi­ségben és határidőre kapjuk Tyumenből a nyersolajat, s a többi kőolajterméket. Ez látszólag természetes, a kor­rekt üzleti kapcsolat velejá­rója; a mai világgazdasági helyzetben mégis különös je­lentőségű. Az egyik legszorosabb ka­pocs, amely a százhalombat- taiakat szovjet barátaikhoz köti: a szakma szeretete. Ez az oka, hogy szovjetunióbeli testvérvállalatunk az Omsz­ki Petrolkémiai Kombinát szintén a kőolajfinomító szakma reprezentánsa. E gyü­mölcsöző kapcsolat több mint tíz éves. Omszk test­vérmegyéje Pest megyének, a polgárháború idején ma­gyar internacionalisták har­coltak a környéken a Vörös Hadsereg oldalán. A testvér- megyei kapcsolatok ma azon­ban már nem csupán a múlt haladó hagyományainak ápo­lására szorítkoznak. A százhalombattai DKV és az Omszki Petrokémiai Kombinát vezetői is azt ha­tározták el 1973-ban, hogy a politikai, a kulturális, együttműködés mellett a ta­lálkozóknak a -technikai, a gazdasági tapasztalatcserét is kell szolgálniok. A tapasztalatok kölcsönös hasznosítása mellett egymás jobb megismerését is szolgál­ják az évenkénti találkozók. Kiállításokról, művészeti csoportok vendégjátékáról számol be az a dokumentum- gyűjtemény, amelyet Őri Jó­zseffel együtt lapoztunk vé­gig. Például a szovjet test­vérgyár művészegyüttesének nagy sikerű tavalyi koncert­jéről, kiállításról, műszaki tanácskozásokról. Ilyen előzmények után már szinte természetes, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai nem csak a városban, de a me­gyében is a legaktívabbak közé tartoznak. Nagv érdeklődés kísérte a szovjet műszaki napok ren­dezvénysorozatát, amelyen a százhalombattai mérnökök előadásokon, kiállításokon ismerkedhettek meg a szov­jet kőolajipar legfrisebb mű­szaki újdonságaival. — Ahol olyan magától ér­tetődően szövődnek a ma­gyar—szovjet barátság szálai, mint itt Százhalombattán, nehéz leltárt készíteni a kapcsolatok eredményeiről. — így a kőolajfinomító párt- bizottságának titkára. S mert ő nem említette, (Folytatás az 1. oldalról) csolva — Szabó István. A TOT elnöke hozzászólásában többek között elmondta, hogy a magyar termelőszövetkeze­tek az elmúlt évben növény- termesztési, állattenyésztési és ipari tevékenységükkel mintegy 210 milliárd értéket termeltek, aminek 10 száz»- lékát teszi ki a gazdaságok nettó jövedelme. Arányait tekintve a Béke Tsz kollek­tívája kétszerié jövedelme­zőbben gazdálkodott. Ennek értékét növeli az a tény, hogy a tervezettet jóval meg­haladó jövedelem döntő ré­sze az alaptevékenységben dolgozóit szorgalmas, lelki- ismeretes munkájának kö­szönhető. Külön figyelemre méltó, hogy a növényter­mesztők a növényvédőszer-, a műtrágya- és az alkatrész­árak emelkedése ellenére 30 százalékos nyereséghányadot értek el, és az állattenyész­tésben dolgozók az időszakos értékesítési gondok ellenére, az országos termelőszövetke­zeti átlagok alatti takar­mányköltséggel és elhullási százalékkal javítani tudták a főágazat jövedelmezőségét. A szövetkezet 1983. évi elképze­lései arról tanúskodnak, hogy a tagság felismerte a még kihasználatlan lehetőségeit — mondotta hozzászólása végén a TOT elnöke. * * * Az elmúlt hét szombatján tartotta zárszámadó küldött- gyűlését a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet; részt vett rajta és felszólalt Poden Gyula, az MSZMP KB gazda­elmondja a krónikás, hogy Őri József szobájának falán ott áll a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének díszes kitüntető oklevele, melyet az orosz nyelvű szöveg sze­rint a két nép megbonthatat­lan barátságának erősítésé ért ítélt oda a gyár kol­lektívájának az adományozó. ságpolitikai alosztályvezető­je és Fábián Péter, a Szol­nok megyei pártbizottság tit­kára is. A tíz és fél ezer hek­táros mezőgazdasági nagy­üzem az elmúlt évben ered­ményesen gazdálkodott, a tagságnak több mint 63 mil­lió forintos nyereségről szá­molhattak be a gazdaság ve­zetői, ami 30 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. So­kat javult a költség- és az árbevételarányos nyereség is a tsz-ben. Az elmúlt évi ér­tékesítési gondok ellenére 100 millió forinttal nőtt a ter­melőszövetkezet árbevétele. A zárszámadás és az idei terv vitájában tízen vettek részt, akik hozzászólásukban mun­katerületeik gondjáról, a hatékonyság fokozásáról, az ágazati irányításról mondtak véleményt. A kunszentmártoni Körös­menti Termelőszövetkezet küldöttgyűlésén — amelyen részt vett és felszólalt Sipos Károly, a megyei tanács el­nökhelyettese — örömmel adtak hírt arról, hogy a szarvasmarha-ágazat elmoz­dult a holtpontról; míg 1981- ben 2133 liter tej jutott egy tehénre, az elmúlt évben már 3028 litert fejtek, hangzott el a hétfőn megtartott küldött- gyűlésen. Az állattenytésben dolgozók 81 és fél millió fo­rintra tervezett árbevételt 90,3 millió forintra teljesí­tették. A tsz-ben huszonhét szocialista brigád 410 tagjá­nak vállalásai a munka mi­nőségének javítását, a költ­ségek csökkentését segítet­ték az elmúlt évben is. Az idén a termelőszövetkezetiek fokozzák a háztáji integrá­ciót a sertés, a szarvasmar­Peágity Mihály köszöntése Tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei pártbizottság épü­letében Peágity Mihályt, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosát, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tettjét, 75. születésnapja al­kalmából köszöntötte Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, és átadta néki a megyei párbizottság ajándé­kát s köszöntő levelét. Növényvédelmi adatbank Számítógép tervezi a vegyszeres gyomirtást Számítógép segítségével tervezik meg egyes szántó­földi növények vegyszeres gyomirtásának technológiá­ját Baranyában. A korszerű eljárást a megyei növényvé­delmi és agrokémiai állo­máson dolgozták ki, ahol Reisinger Péter főmérnök és munkatársai ötödik éve fog­lalkoznak a komputeres nö­vényvédelem megvalósításá­val. Munkájukhoz most — a megyei állomások közül el­sőként — egy középnagysá­gú számítógépet kaptak. Az új eljárás lényege az, hogy a vetésre kijelölt táb­lák gyomosodásának adatait betáplálják a számítógépbe, amely azután a megfelelő program alapján kiválasztja a legeredményesebb véde­kezési technológiát, közli, hogy az egyes táblákon mi­lyen és mennyi gyomirtó szerre van szükség, ezek mibe kerülnek és miképpen alkalmazandók. A viták el­kerülése végett meg is indo­kolja a javaslatot a kompu­ter, s mindez oly gyorsan történik, hogy a vetésterv­vel jelentkező agronómus meg is várhatja az ered­ményt Pécsett. ha, a baromfi és a juh ér­tékesítésénél. A 3500 hektáron eredmé­nyesen gazdálkodó jánoshidai Vörös Hajnal Tsz küldött- gyűlésén elhangzott, hogy a Jászságot sújtó aszály mint­egy 10 millió forint kiesést okozott tavaly a mezőgazda- sági üzemnek. A szélsőséges időjárás ellenére 109 millió forint volt a termelőszövet­kezet összes bevétele. A net­tó árbevétel 20 százalékát a napraforgó., a fénymag és a gyökeres szőlőoltvány ex­portjából érte el az üzem. Mintegy hárommillió forint nyereséget hozott az 1980 óta működő és az eddigi ered­ményei alapján az ország má­sodik legnagyobb árbevétel­lel dolgozó autóbontó üzeme. Terveik túlteljesítésével 14 millió forintos nyereségeiért el a Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet Jánoshidán. A Tiszaörsi Petőfi Tsz teg­napi küldöttgyűlésén felszó­lalt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára is. A mintegy 800 tagú kollektíva 23,8 millió forinttal nagyobb termelési értéket produkált tavaly, mint 1981-ben. Ki­emelkedő hozamokat értek el: búzából 5,03, kukoricából 6.05 és napraforgóból 2,02 tonna termést takarítottak be hektáronként. A termelőszövetkezetben működő melléküzemágak is 5.5 millió forintot hoztak, többet a tervezettnél. Az idei fontosabb beruházási tervek szerények,1982-ben 17 millió forintot költöttek gé­pekre, 1983-ban erre a célra viszont csak 3 millió, építés­re 3 millió forint jut. F. T. Az első megyei kisszövet­kezet, mint arról korábban hírt adtunk, nem sokkal a kisvállalkozásokat szabályo­zó rendelet életbelépése után Tószegen alakult meg. Hosz- szú szünet követte ezt, csak­nem egy esztendőnek kellett eltelni, hogy hasonló vállal­kozás induljon a megyében. Az egyszerűbb szervezet, a várhatóan kisebb költség, kevesebb adminisztráció", a nagyobb rugalmasság nem rgozgatta meg az érdekeltek fantáziáját. Féltek is egy kicsit. A vezetők a nagyobb tehertől', a tagok az anyagi és erkölcsi felelősség növe­kedésétől, hiszen egy kisebb szervezetben, ahol ráadásul mindenki résztulajdonos, nem lehet a munkát személyte­len, „nem az én ügyem” stí­lusban végezni. A decentralizálás sem tűnt járható útnak, hiszen egyet­len szövetkezeti központnak sem volt érdeke, hogy az esetleg elhanyagoltan hoz­zájuk kerülő, évek alatt kor­szerűsített üzemektől meg­váljanak. Mégis ilyen mó­don, elsősorban a helybeli tagok kívánságára alakult meg a mezőtúri Vegyesipari Kisszövetkezet, amely ko­rábban a túrkevei Vegyes­ipari Szövetkezet részlege volt. Az új kisszövetkezet mél­tán vette fel a „vegyesipari” jelzőt, hiszen nyolc szakmát képvisel 51 dolgozója. A szerviz-részlegben a lakos­ság háztartási és elektro­mos gépeit javítják; ha síi­kerül szerződést kötni a RA- MOVILL Szövetkezettel, a garanciális munkákat is el­végezhetik majd. A lakatos részleg főleg fém nyílászá­rókat készít, az asztalosok ugyanezt fából, egyedi kivi­telben. Most például az Ag­rártudományi Egyetem kihe­lyezett tagozatának épüle­teihez, illetve a Teleky Blan­ka Gimnázium épületébe ké­szítenek fém- és faajtókat. A műköves szakember a szolnoki járási bíróság épü­leténél a műkő lábazat fel­újításán dolgozik, a festők most fejezték be a munkát a Tégla- és Cserépipari Vál­lalatnál, az ácsok jelenleg az ÁÉV bérmunkásai a me­zőtúri Szabadság téri lakóte­lepen. Az építők főleg Mezőtúr területén szeretnének dol­gozni, hiszen a körzetben nagyobb építési igény volt, mint amennyit az építőipar vállalni tudott. A tervek sze­rint — ha a kisszövetkezet kőműves részlegét legalább öt-hat szakmunkással „ütő­képesebbé” tudják tennj — a lakosságtól családi házak építésére is elfogadnak meg­rendeléseket. Addig is kar­bantartó, felújító munkákat végeznek. Egy hónap nem elég an­nak eldöntésére, mit. is kell pontosan elvégezni a város­ban, milyen munkák várha­tók, és milyen árbevétel az év végéig. Az első tervek­ben 12 millió forint körüli összegről beszéltek, de ezt nagymértékben befolyásol­hatja az, hogy mennyire lesznek a megbízások anyag- igényesek. Elképzeléseik sze­rint fejlesztési alapot is lé­tesítenek, amiből jövőre ta­lán némi korszerűsítést, gépvásárlást tervezhetnének. Induló tőkéjük 252 ezer fo­rint, összvagyonuk 3 millió 170 ezer forint értékű. A legértékesebb tulajdonuk mégis az az elszántság, ami­vel az alapító tagok sike­ressé szeretnék tenni szövet­kezetüket. Cs. A. Zárszámadásokról jelentjük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom