Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-17 / 40. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. FEBRUÁR 17. IA tudomány világa I Terjed vagy hamvad az Agroláng? Gazdaságosság és kényelem Nyáron a mezőgazdaságban gond, ha tűz, láng van valahol. De az Agroláng olyan láng, amelyet nem kell oltani, sőt, terjeszteni kellene. Eddig e sorok rejtvénynek, vagy reklámnak is tűnhetnének. De mi van mögöttük? Egy magyar berendezés, amely üstökösszerű karriert kezdett befutni az elmúlt két évben — azután utolérte a sors, amely a prófétákra saját hazájukban vár ... Pontosabban: 1980-ban kezdték a Láng Sépgyár- ban tervezni, és 1981-ben már gyártották azt a mező- gazdasági maradványtermékek, hulladékok hasznosítására alkalmas berendezést, amelyet Agrolángnak neveztek el. Ez tulajdonképpen egy olyan hőtermelő berendezés, amely a fitomasszát (vigyázat, nem biomasszát!), azaz a növénymaradványokat, a búzaszalmát, a kukoricaszárat, a szőlővenyigét, és hasonlókat hőenergiává alakítja. Nem is akárhogyan: szárítva 4300 kilokalóriát lehet egy kiló ilyen hulladékból kihozni, de még 40 százalék nedvességtartalom mellett is 2400 kcal kg a hőtermelő képesség. (Csak ösz- szehasonlításul: a gyöngyös- visontai lignit égetésekor 1300 kcal kg hő keletkezik ...) A számítások szerint a magyar mezőgazdaság saját hulladékai egyharmadának elégetéséből már fedezné saját hőszükségletét, beleértve a szárítók, a hőközpontok, a melegvíz- és fűtésszolgáltatás igényeit is. A berendezést 4 megawatt teljesítményre tervezték, mert ennyi a legelterjedtebb, B—15-ös bábolnai szárítóberendezés igénye. És a B—15-ősökből az 1300 magyar termelőszövetkezetben 800 működik. Az Agroláng segítségével évi 300 ezer tonna fűtőolajat lehetne megtakarítani. No, akkor hallelúja; — vélné bárki, kell-e ennél több? A gyakorlat sajnos mást bizonyít, a tömérdek lelkendező újságcikk, rádió- és tv-riport ellenére. Azt tudniillik, hogy nem ennél több, de még ennyi sem kell — legalábbis a konzervatív felfogású mezőgazdasági szakembereknek. Lássuk, miért? A történet: Balmazújvárosban szerelték fel az első, még csak másfél megawatt kapacitású Agrolángot. 50—60 négyzetméter csak a helyigény, sima betonaljzat is jó neki, építésiszerelési nehézségek tehát nincsenek. Nemsokára Abonyban debütált a 4 megawattos típus is. A gyakorlat bizonyította: a berendezés, a korszerű pernyelevá- lasztóval a környezetet sem szennyezi. A kőművesmunka házilag is végezhető, a szerelést a Láng szerelői végzik — tájékoztat dr. Bátyi Béla, a Láng Gépgyár műszaki igazgatója. Eddig 9,2 millió forint volt egy berendezés ára, most kalkulálják, hogy a sorozatgyártással hogyan lehetne ezt csökkenteni? Néhány ötletes megoldás biztosítja, hogy a ferde rostéllyal, levegöátfúvással működő berendezés saját magának előszárítja a nedves mezőgazda- sági hulladékot. A termelt hő, ha nem szárításra használják, 400 kétszoba összkomfortos lakás hőközpontját is működtetné. Üzembe is helyezték Dom- bóvárott, Gyomán, Bábolnán, Csárdaszálláson, Pápán, Mezőszentgyörgyön az első Agroláng 4001, illetve 4002 típusú berendezéseket. Az NSZK-beli GEKA-Warme- technik céggel közösen is készített két helyen ilyent a Láng: Dalmadon és a Bólyi Állami Gazdaságban kukoricacsutka-égetésre. És folyamatban van még három Agroláng szerelése: Kunszentmártonban, Nakon és Mén- főcsanakon. (Közben az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát 16 milliós importért behozott egy hasonló osztrák berendezést, amelynek kapacitása a magyarénak fele, 2 megawatt.! Nos, az agárdival együtt összesen 13 ilyen berendezés működik ez év végére az országban. Gyakorlatilag minden századik mezőgazdasági nagyüzemben. De miért? Olyan sok a pénz fűtőolajra? Vagy ha már a gazdaságok így gondolják, annak senki sem számol utána, hogy az országnak az olajimport mibe kerül? Az idegenkedés oka; a mezőgazdasági maradványterméket össze kell gyűjteni, és az Agrolángokhoz kell szállítani. Ez munkaigényes. Legalábbis így vélik egyes mezőgazdasági szakemberek, mondván: ez nincs benne a készülék árában, ezt hozzá kell számolni. Igaz-e ez? Mi van akkor, ha nem égetik el a maradvány terméket? Mi lesz vele? Kérődzik határainkon belül 1,9 millió szarvasmarha. Ha mindegyik egész évben csak kukoricaszárat enne (mert más állat ezt nem képes megemészteni), akkor is csak 2,5 millió tonna szárat fogyasztana el. És termelődik 8 millió. A maradék a földeken marad. És a megsemmisítése önmagában is gond. Űjabb ellenérv: ha elhozzák a földről, és nem szántják be, csökken a talaj szer- vesanyag-visszapótlása. Igen ám, de ma négyszer annyi kukoricatő esik egy hektárra, mint korábban. Tehát, ha minden szárat begyűjtenek, és csak a töveket szántják be, akkor is ugyanannyi szerves anyag kerül vissza a talajba, mint régen. Hogy begyűjthető-e a kukoricaszár, a búzaszalma? Emeletes adapterrel például igen. És a begyűjtés kimutatható költsége, sajnos, attól függ, hogy kinek éppen mennyit érdeke kimutatni... Mert a kapott adatok 15 és 150 forint között változnak, egységnyi mennyiségre vonatkoztatva. Nem furcsa? (Ráadásul a 150 forintos begyűjtési-szállítási költség több, mint azonos mennyiségű, több száz méterről felhozott széné ... Hihető ez?) A lényeg: a Láng tudna gyártani évi 100 berendezést is. Most azonnal harmincat szállíthatna. De nem kell, mert a maradványtermékek összegyűjtésével, szállításával munka, gond van. Ami többnyire a mezőgazdászok vállát nyomná. Nekik egyszerűbb a közgazdászt utasítani: rendelje meg a fűtőolajat, mert azt tartályautóval odahozzák, másnak fáj tőle a feje. És utána a földeken maradt maradványtermék beszántására elhasználnak annyi gépi és élőmunkát, üzemanyagot, mivel az Ag- rolánghoz való szállítást is megoldhatták volna. De ez nem jelent új feladatot, ezt eddig is így csinálták. Győz a kényelemszeretet, az ország importálja tovább az'olajat — és az Agroláng. ahelyett, hogy terjedne, egyelőre hamvad. Vajon meddig? Mikor gvőz végre az egységes közgazdasági szemlélet, a rész felett az egészet is számbavevő látásmód? SZ. J. I. Városi közlekedéshez télszerűbb taxik A század első évtizedeiben még számos gépkocsigyár készített sajátos taxijárműveket, később azonban egyre kevesebb példa akadt erre. Manapság a taxiüzemek nem kifejezetten részükre tervezett gépkocsikat használnak (ez alól talán csak az angol taxi park a kivétel), bár a taxival szemben mások a követelmények, mint általában a személygépkocsikkal szemben. Mindenesetre vannak törekvések arra, hogy ez a helyzet megváltozzék. Az USA-ban felszólították az autógyárakat, hogy tervezzenek a mai városi közlekedésnek megfelelő taxitípusokat, s meg is adták az ehhez szükséges szempontokat. Ezek szerint a korszerű taxi legyen kényelmes, s könnyű legyen a be- és kiszállás. Legalább négy utasülés legyen benne, és szükség esetén férjen el benne gyermekkocsi vagy tolókocsi is. Kívánatos feltétel az is, hogy a rokkant- kocsiban ülő utas minden segítség nélkül begördülhessen az utastérbe. A vezetőfülke legyen biztonságos, a vezető könnyen érintkezhessek az utasokkal. Fontos feltétel, hogy a poggyász ki- és berakása ne okozzon gondot. Az ajtók legyenek biztonságosak, de könnyen nyithatók, s azokat a vezetőfülkéből is nyitni és zárni lehessen. Elvárják továbbá, hogy a gépjármű motorja minimális légszennyezéssel működjön. Képünkön az egyik amerikai cég konstruktőrei által tervezett újfajta taxi prototípusát láthatjuk, amelynek formáján kívül az a legfőbb érdekessége, hogy egy 2400 köbcentiméteres, négyhengeres gázmotor hajtja (ami tudvalévőén kis légszennyezésű). A 4,3 m hosszú, 1,7 m széles, 1400 kg súlyú jármű hátsókerék hajtású, legkisebb fordulókörének sugara 4,8 m. Automatikus sebességváltója kétfokozatú. Legnagyobb sebessége 105 km/óra. 1,2 millió éves tektitek Parányi varrótű Az NDK-beli ichters- hauseni tűgyáf 3000 fajta tűt állít elő. Ezek között a legkisebbek az orvosi célokra szolgáló ún. at- raumás tűk. Ezeket — főként súlyos szemműtétek alkalmával — a szaruhártya varrására használják. Egy-egy ilyen tű nem nagyobb egy szempillánál. A tűnek nagy előnye, hogy nincsen foka: a szintetikus varróanyagot közvetlenül összedolgozzák a tű anyagával. A nagyon kemény krómnikkel ötvözetből készült tűnek igen éles, háromélű hegye van. Bozumtvi-üvegeknek nevezik azokat a legföljebb néhány centiméter nagyságú természetes üvegeket, amelyek Ghánában a Bozumtvi- krátertó közvetlen közelében találhatók. A heidelber- gi Max Planck intézet expedíciója megvizsgálta ezeket az üvegeket. Korukat kálium-argon módszerrel kereken 1,2 millió évesnek találta. Hasonló korúak az Elefántcsont-parton talált tektitek is. Ebből arra következtetnek, hogy a krátertó és a tektitek ugyanannak a természeti eseménynek a hatására keletkeztek. A tó közelében vasmeteoritokra jellemző nikkel-vasat tartalmazó kőzeteket is találtak. Már néhány évtizede ismeretes, hogy a moldavitok (Csehszlovákiában a Moldva partján talált tektitek) kb. 14 millió évvel ezelőtt egy kozmikus tömeg becsapódása következtében keletkeztek. A Ghánában végzett vizsgálatok is alátámasztják ezt a feltevést. Szertartás galócával Lézerek az iparban A lézersugár felfedezése óta intenzív kutatómunka folyik két fő irányban: a lézerek tökéletesítésére és új lézerek kialakítására, valamint a lézersugárzásnak a legkülönbözőbb területeken való alkalmazása terén. E két terület kutatási eredményei természetesen kölcsönhatásban vannak egymással, a sokat ígérő alkalmazási lehetőségek ösztönzik az új lézertípusok kifejlesztését, a gyártott lézereket pedig egyre több célra használják fel. A lézer azonban a legutóbbi időkig elsősorban laboratóriumi eszköz maradt, az iparban pedig csak mérési és beállítási célokra kezdett elterjedni. A nagy teljesítményű lézerek kifejlesztése azonban megteremti a széles körű ipari elterjedés lehetőségét is, ahol elsősorban fémek hőkezelésére, vágására és hegesztésére lehet a lézersugár- 'zúst nagyon előnyösen alkalmazni. Ipari anyagmegmunkálások céljaira az 1 kW-nál nagyobb -teljesítményű lézereket szánják. Ezeknél az alkalmazásoknál két alapvető paraméternek van döntő szerepe, a lézer által szolgáltatott teljesítménysűrűségnek (amit az anyag elnyel) és az úgynevezett műveleti vagy interakciós időnek. Mivel a hatás kifejtéséhez a sugár energiáját az anyagnak el kell nyelnie, fontos tényező az abszorpció hatásfoka is. A nagy teljesítményű CO-, gázlézerek sugárzását (ipari alkalmazások szempontjából ezek a legérdekesebbek, ellentétben az elektronikus iparban használt szilárdtest neodimium lézerekkel) a nemesfémek jól elnyelik, azonban a fémek nem nyelik el mindaddig, amíg fel nem hévül nek, sőt esetleg míg meg nem olvadnak. Ennek megfelelően olyan bevonatokra van szükség, amelyek megnövelik az abszorpció hatásfokát. Számos olyan anyagot találtak már, amelyek megfelelőnek bizonyultak erre a célra. A képünkön látható 2,5 kW teljesítményű folyamatos üzemű széndioxid-lézer sugárnyalábját a kúpos végén át vezetik a munkdarabra, egv atomreaktor üzemanyagtartó elemére. A légyölő galóca — a nálunk is sajnálatosan ismert gombaféle — részegséghez hasonló hatása régóta ismert. Innen a „bolondgomba” elnevezés. Amerikai és francia antropológusok, akik a mexikói indiánok ősi szertartásaiban a halucinogén gombák szerepét tanulmányozták, azt kutatják, vajon a galóca nem játszott-e hasonló szerepet Indiában is. Bár India szent könyvében, a Rid Vedában név szerint nincs megemlítve a gomEgy indiai kutató kísérletei azt a reményt keltik, hogy a C-vitamin hatékony szer a merevgörcs ellen. Egerek combjába tetanusz-injekciót adott. 16—26 óra múlva a lábban bénulás jelei mutatkoztak, 40—47 óra múlva általános merevgörcs lépett fel, 47—65 óra múlva pedig bekövetkezett a halál. Azokon az egereken azonban, amelyek a tetanusz-injekciókkal azonos időben nagy adag C-vitamint is kaptak, csak könnyű és átmeneti inéba, ez a növényi anyag — a Soma —, amelyet az ősi árja szekták papjai fogyasztottak, hogy extázisba kerüljenek, minden valószínűség szerint légyölő, pőrpárducgalóca vagy fakógomba lehetett. Utóbb Indiában a vallás mellőzte a gombafogyasztást, az extázist a fegyelem és erkölcsösség gyakorlásával kellett elérni. A légyölő galóca kábultságot és halluci- nációt keltő tulajdonságait más népek is ismerték, így a Szibériában élők, vagy a skandináv vikingek. revgörcsök voltak tapasztalhatók, azok az állatok pedig, amelyeket már a tetanuszfertőzés előtt C-vitaminnal* kezeltek, semmiféle kórtüne- ti elváltozást nem mutattak. Az állatokat még akkor is meg lehetett menteni, ha a C-vitamin kezelést csak a bénulás fellépésekor kezdték meg. sőt akkor is, ha már megkezdődött az általános merevgörcs. Ez utóbbi esetben az intravénásán adott nagv adag C-vitamin akadályozza meg a halál beálltát. C-vitamin és tetanusz
