Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 13. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatok Nincs szégyellni valónk Profilt váltottak Fehér foltok ellátásban, képzésben Dr. Karácsony Sán­dor Dr. Hüttl Tivadar Dr. Schnitzler József Dr. Keszler Pál Dr. Kuika Frigyes Beszélgetés a hazai mellkassebészet jelenéről, jovoierol A közelmúltban Szolnokon tartotta tudományos konfe-/ renciáját a Magyar Sebész Társaság mellkassebészeti szakosztálya. Az esemény al­kalmat adott arra, hogy ha­zánk neves mellkassebészei- vel a szakma jelen helyzeté­ről és jövőjéről beszélges­sünk. A beszélgetésben részt vett Karácsony Sándor professzor, a Magyar Sebész Társaság főtitkára, a szegedi I. sz. se­bészeti klinika igazgatója, Kulka Frigyes professzor, az Országos Orvostovábbképző Intézet mellkassebészeti tan­székének igazgatója, a szak­osztály elnöke, Hüttl Tivadar professzor, a budapesti Sem­melweis Kórház I. sz. sebé­szetének vezetője, Keszler Pál professzor, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky úti kórház osztályvezető sebész főorvosa és Schnitzler József profesz- szor, a debreceni II. sz. sebé­szeti klinika igazgatója. Üjságíró: — Arra kérem, Karácsony professzor úr, hogy a Magyar Sebész Társa­ság feladatairól, céljairól szóljon. Az átlag újságolvasó ugyanis viszonylag keveset tud az Önök munkájáról. Karácsony Sándor; — A Magyar Sebész Társaság azért jött létre, bogy tudományos fórumot biztosítson a sebész szakembereknek. Ezen kí­vül van még egy feladata; az egyre specializálódó diszcip­línákat igyekszik összetarta­ni. A sebészet sok vonatko­zásban specializálódik, na­gyon kevés ember tudná mű­velni ma már a diszciplínák akár egyik vagy másik ágát kombináltan is. Hogy a se­bésztársadalom ne szakadjon szét. hogy együtt maradjon ezt tűzte ki célul a társaság, és ennek úgy igyekszik ele­get tenni, hogy a társaságon belül különböző szakcsopor­tokat, szakosztályokat alakí­tott. így van kutató, kardi- ovaszkuláris, mellkassebésze­ti. és így tovább. A mellkas­sebészeti szakosztály a társa­ságon belül tudományos pro­fillal rendelkezik, tagjai már messze túlléptek a pulmono- lógia témakörén. Kis túlzás­sal azt is mondhatom, hogy a szakosztály tagjainak több­sége a pulmonológián kívül az általános sebészet több­kevesebb ágát is műveli. Hüttl Tivadar; — A tudo­mány specializálódása hozta létre a szakcsoportokat, amelyek közül több sajnála­tos módon elszakadt a se­bésztársaságtól. A mell­kassebész szakosztály az egyetlen, amely megalakulá­sa pillanatától a Magyar Tü­dőgyógyász és a Magyar Se­bész Társaság közös szakosz­tályaként dolgozik. Ezt a kétoldalú kapcsolatot azóta is rendkívül élénken és szo­rosan tartja. Szerintem en­nek tulajdonítható, hogy a tüdősebészek a tuberkulózis örvendetes csökkenésével nem maradtak légüres tér­ben, mert a sebésztársaság­gal való szoros kapcsolatuk révén automatikusan bele­nőttek mindazokba a felada­tokba. amelyek ma a mell­kassebészet működésének lé­nyegét képezik. Schnitzler József: — Emi­kor láttuk, hogy a tuberkuló­zis sebészete elhalóban van. a sebészek igyekeztek a ke­zükben lévő szakmát más be­tegségek gyógyítására kiter­jeszteni. Az ötvenes évek kö­zepétől elszaporodott a tüdő­rákos betegek száma, a ’60- as évek elején a szívműté­tek is napirendre kerültek már. Ha szakmánk fejlődését nézem, egy aggályom azért van; ne sorvasszák el a mell­kassebészeti osztályokat, mert azzal a sok átszervezés­sel, amelyet az utóbbi idő­ben az egészségügyben végre­hajtottunk, már sok szakmát megnyirbáltunk. Üjságíró: — Milyen a ma­gyar sebészek, közte a mell­kassebészek kapcsolata a külföldi intézetekkel, társa­ságokkal? Kulka Frigyes; — Hagyo­mányosan jó. Számos nem­zetközi kongresszus meghí­vott vendégei a magyar mell­kassebészek Európában és a tengeren túl is. Ezen kívül nagyon sok baráti és fejlődő országból számos aspiráns, és tudományos fokozatot el­nyerni, vagy mellkassebésze­ti gyakorlatot megszerezni kívánó szakorvost tanítha­tunk osztályainkon. A legki­terjedtebb kapcsolatunk a Német Demokratikus Köz­társasággal van. Éppen Szol­nokon kötöttük meg 1977-ben azt az 5 évre szóló egyez­ményt, amit 1982 tavaszán Jénában újabb 5 évre meg­erősítettünk. Illetve most már 1983-ban trilateriális lesz a kapcsolat, mert a cseh­szlovák mellkassebészeti tár­sasággal is tartunk közös programokat. Ezen kívül minden évben legalább öt se­bész, elsősorban mellkasse­bész, vesz részt országaink között tapasztalatcserén. Üjságíró; — Keszler pro­fesszor úr nemrég tért haza Kanadából, illetve Belgium­ból, ahol két nagy jelentősé­gű sebészkongresszuson vett részt. Beszélne a szerzett ta­pasztalatokról? Keszler Pál: — Belgium­ban egy ú-' társaság, az Euró­pai Pulmonológiai Társaság első kongresszusán vettem részt, amelynek megalakult a mellkassebészeti szekciója is. E társaságnak nemzetközi vonatkozásban is nagy jövőt jósolnak, ugyanis a különbö­ző országokban eddig műkö­dő társaságok beolvadnak majd ebbe az új társaságba. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy az európai mellkas­sebészeknek a kongresszussal egy időben zajló továbbkérv zésén felkértek egy előadás megtartására. Üjságíró; — Mit szűrhetett le a kongresszuson? A ma­gyar mellkassebészet milyen helyet foglal el az egyetemes orvostudományban? Keszler Pál: — A magyar mellkassebészet sem a szá­mok, sem a gyógyeredmények tekintetében nem marad el, nincs szégyellni valója. Ezen a belgiumi kongresszuson más szocialista országok is képviseltették magukat. Az új vezetőségbe engem is be­választottak, hogy a vezető­ség munkájában mint a ke­let-európai országok képvise­lője vegyek részt. Mikor ér­zett az ember magában bizo­nyos fajta alacsonyabbrendű- séget ? Amikor intézeteket látogat­tam meg, vagy pedig a kong­resszusok alkalmával rende­zett kiállításokat tekintettem meg. Sajnos meg kell állapí­tanom, hogy a mi technikai felszereltségünk elmaradott, és a mellkassebészet techni­kai felszereltsége olyan gyor­san fejlődik, hogy azzal mi, jelenlegi körülményeink kö­zött nem tudunk lépést tarta­ni. Üjságíró: — Milyen ta­pasztalatokat adott a kana­dai világkongresszus? Keszler Pál: — Tudomá­nyos szempontból ez keve­sebbet nyújtott, mint a bel­giumi tanácskozás, dehát ez érthető. Egy ilyen túlmére­tezett tanácskozás — mint amilyenek általában a vi­romszáznyolcvanötnél a has­nyálmirigy-átültetések szá­ma. Ezek az adatok legutóbb, pár hónappal ezelőtt a brigh- toni világkongresszuson hangzottak el. Üjságíró: — Korábban már Hüttl és Schnitzler pro­fesszor úr beszélt arról, hogy mivel a tbc gyakorlatilag megszűnt nálunk, a mellkas­sebészetnek váltania kellett. Mit jelent ez a váltás egy kórházi mellkassebészeti osz­tály szempontjából? Kulka Frigyes; — Húsz év­vel ezelőtt Magyarországon 2500 tüdőműtétet végeztek tuberkulózis miatt. Ahogy a tuberkulózisban szenvedők Változik Földünk klímája? Tallózás a nemzetközi sajtóban Változik-e Földünk éghaj­lata? — ez a kérdés világ­szerte három pártra osztot­ta a meteorológusokat. A ki­sebbik csoport azt állítja, hogy Földünk időjárása hű- vösödik, a nagyobbiknak az a szilárd meggyőződése, hogy egyre melegebb lesz. Egy egészen elenyésző csoport pedig azt vallja, hogy min­den marad a régiben — írja N. Reimersz, a biológia tu­dományok doktora. Cikke a témáról a Trud című moszk­vai lapban jelent meg ezek­ben a napokban, amikor Moszkvában az évnek ebben a szakaszában szokásos mí­nusz 20—25 fok helyett to­vábbra is nulla fok körüli, sőt nulla fok feletti hőmér­sékletet mérnek. Ha az éghajlat valóban változik, akkor ez minde­nekelőtt az ember keze munkájának tudható be — állapítja meg a szovjet tu­dós. Az utóbbi öt esztendőben a hőmérsékleti rendellenes­ségek — azaz a megszokottól jelentősen eltérő hőmérsék­letek — nagyon „megszapo­rodtak” az elmúlt ötven esz­tendő átlagához képest, illet­IA tudomány világa lágkongresszusok. hiszen itt is 14 helyszínen több mint 600 előadás zajlott le, a részt­vevők száma meghaladta az ötezret —, puszta figyelem­mel kísérése is nagy erőfeszí­tést igényelt. Üjságíró: — Feltételezem, hogy több előadás foglalko­zott a szervátültetésekkel is. Ez a téma napjainkban na­gyon érdekli az embereket. Milyen eredmények vannak a világban e vonatkozásban? Keszler Pál; — Való igaz, a nagyközönség figyelemmel kíséri a nagy szervátülteté­sek műtétéit, ezek valóban nagyon izgalmas próbálkozá­sok. Tíz évvel ezelőtt zajlott le az első nagy szívátültetési kampány, majd a lelkesedés alábbhagyott, és gyakorlati­lag a veseátültetés maradt az egyetlen, amelyet azóta is si­kerrel végeznek az egész vi­lágon. közte hazánkban is. Most egy évtizedig tartó na­gyon intenzív tudományos kutatómunka után újra kezdték az átültetési műtéte­ket, elsősorban az Egyesült Államokban, de Kanadában is. ott Torontóban is, ahol a világkongresszus zajlott. A jelenlegi sikeres szervátülte­tési műtétek bizonyos gyógy­szereknek tulajdoníthatók, amelyek sokkal nagyobb biz­tonsággal küszöbölik ki a szervezetnek az úgynevezett kiküszöbölő reakcióját, ame­lyet transzplantátummal, idegen szövettel szemben ta­núsít, és sakkal kevesebb mellékhatásuk van, mint a korábbi készítményeknek. Tehát miután a technikai részleteket már régebben ki­dolgozták tengeren túli kol­légáink, most ezeknek a gyógyszereknek az alkalma­zásával a fejlődésnek egy magasabb szintjén sikeresen és nagy lelkesedéssel végzik ismét sorozatban ezeket a műtéteket. Magam is láttam kétoldali tüdőátültetésen át­esett beteget, akit azon a hé­ten bocsátottak el á kórház­ból. amikor én éppen ott voltam. Napjainkban azon­ban már a szív-tüdő átülteté­seknek tulajdonítják a legna­gyobb jelentőséget, technika­ilag ugyanis ez a műtét könnyebb, mint akár a szív­nek. akár a tüdőnek külön- külön való átültetése. Na­gyon sok beteg szorulna rá ilyen műtétre, azonban en­nek költsége horribilis, kö­rülbelül 50 ezer dollár. Karácsony Sándor: — Az elmondottakhoz hozzá kell tennem, hogy a vese mellett a világon a legfrekventál­tabb két transzplantációs szerv a máj és a hasnyálmi­rigy. Tudomásom. szerint szív-tüdő műtétet eddig né­gyet csináltak a világon, vi­szont kilencszáznvolcvannál tart a sikeres máj-, és há­száma évek alatt lecsökkent 30 ezerről 5 ezerre (ez sem kevés), továbbá az új gyógy­szerek alkalmazása következ­tében, 1981-ben mindössze 200 ilyen műtétre került sor hazánkban. Elhangzott már, hogy a tüdősebészeti osztá­lyok profilt váltottak. Meg kell jegyezni, hogy Szolnok ebben példát mutatott. Tehát egyrészt az általános mell­kassebészet, másrészt a ha­tárterületek — a nyak, a re­kesz sebészete — felé fordul­tak. Húsz évvel ezelőtt 19 mellkassebészeti osztály volt az országban, jelenleg kilenc van. de ez a 9 osztály ma sokkal több műtétet végez, mint korábban a 19. Például ma a tüdőrák a leggyakoribb rákfajta, s férfibetegek kö­zött az első helyen áll. Éven­te átlagosan négy-, négy és félezer új tüdőrákos beteget fedeztük fel, közülük ezer, ezerkétszáz beteget operá­lunk meg. Üjságíró; — Kérdés vi­szont, hogy sok osztály meg­szüntetése következtében vannak-e ma fehér foltok e vonatkozásban Magyarorszá­gon? Kulka Frigyes; — Ebből a szempontból a Tiszántúl sze­rencsés helyzetben van. E te­rületen hagyományosan jól dolgozik a debreceni II. sz. klinika, a szolnoki és a sze­gedi mellkassebészeti osztály. Kevésbé jó az ellátás a Du­nántúlon, ahol mindössze Szombathelyen és Kaposvá­ron van ilyen kórházi osz­tály. Fehér foltnak tekintem még Miskolcot, amely elég nagy terület, ott is szükség lenne egy mellkassebészeti osztályra. Karácsony Sándor; — Az orvosképzés szempontjából szerintem elengedhetetlen, hogy vagy az egyetemen be­lül. vagy az egyetem közvet­len kapcsolatában legyen működő mellkassebészeti osz­tály. Mi Szegeden az orvos- tanhallgatók képzése szem­pontjából szerencsés helyzet­ben vagyunk, mert a szege­di klinika — éppen Kulka professzor úr jóvoltából — rendelkezik ilyen osztállyal, és minthogy nekünk oktató kórházunk a szolnok megyei kórház, itt is van ilyen osz­tály. Viszont fehér foltként is szóba jöhet ez a kérdés, mert ma van Magyarorszá­gon olyan egyetemi város, ahol nincs mellkassebészeti osztály és mellkassebészkép- zés. ahol csak a régióhoz tar­tozó. igen frekventáltan mű­ködő mellkassebészeti osztá­lyok besegítésével lehet e feladatokat megoldani. Üjságíró; Köszönöm a be­szélgetést. Varga Viktória Fotó; Nagy Zsolt ve, ami a csapadékot illeti, az utóbbi hetven év átlagá­tól jelentősen eltérő jelensé­geket jegyezhettek fel. A „melegedés” elméleté­nek hívei azt állítják, hogy az ásványi tüzelőanyagok égetésével rengeteg széndi­oxid kerül a levegőbe, — a vegyület koncentrációja le­vegőnkben körülbelül egy­ötödével nőtt az elmúrt száz évben. Ennek molekulái át­engedik ugyan a nap sugár­zását, a Föld felé, viszont a Föld felszínéről nem enge­dik kisugározni a meleget. A „hidegpártiak” arra hi­vatkoznak, hogy a magas hegyekben több helyen meg­figyelhető a gleccserek meg- vastagodása, minthogy a le­vegőbe kerülő különböző szennyező anyagok „elfog­ják” a Nap sugarait. A szovjet tudós szerint az időjárás kétségtelenül ta­pasztalható változása azzal függ össze, hogy az ember évszázadok óta alakítja az őt körülvevő természetet, er­dőket irt ki, mocsarakat csapol le, hatalmas felületű víztárolókat épít, — és egy­re nagyobb mértékben szennyezi a levegőt. A változás lassan kezd veszélyessé válni, és akár melegszik az éghajlat, akár hűvösödik, mindkettő egy­aránt súlyos következmé­nyekkel járhat. Az elsőrendű feladat te­hát minél gyorsabban felde­ríteni a valós okokat, hogy aztán ki-ki saját országában, nemzetközi szinten pedig mindannyian együtt megfe­lelő intézkedésekkel akadá­lyozzuk meg, hogy az ember a következményeket figyel­men kívül hagyva avatkoz­zék be a természet egyen­súlyába. Földünk éghájlatának kér­dései túlnőttek a meteoroló­gusok szakterületén és most már az egész tudományt ál­lítják sürgősen megoldandó feladatok elé — írja a tudós. Merre jár az autóbusz? Az angliai Bristolban egy központi ellenőrző állomá­son állandó figyelemmel kí­sérik a város negyven autó­buszvonalát és ellenőrzik, hogy a gépjárművek a me­netrendnek megfelelően köz­lekednek-e, Ezzel az a cél­juk, hogy a közlekedési rendellenességeket azonnali intézkedésekkel megszüntes­sék. biztosítván az egyenle­tes közlekedést. Minden autóbuszban a ve­zető feje felett egy gázlézer készülék van, amely vörös sugarát forgó tükrökre vetíti. A forgó tükrök a lézersuga­rat le-fel mozgatják, így az autóbusz haladása közben le­tapogatnak egy bizonyos szélességű függőleges sávot a jármű útvonala mentén. A lézersugarakat visszaverő kis, téglalap alakú fémsávo- kat falon, lámpaoszlopo­kon helyezik el a sűrűn la­kott részeken egymástól 80 m, a külterületeken 160 m távolságban. Mivel maga a lézersugár nem alkalmas az autóbusz útvonalát jelző is­mertetőjelek képzésére, a visszaverő fémsávok úgy vannak kialakítva, hogy a rajtuk végighaladó lézersu­gár az útvonal és a hely kódjelét képezze ]e. A fém­sávról visszavert kódolt je­let egy érzékelő fogja fel és továbbítja a közvetítő készülék adattárolójába; ez továbbadja a jelet a jelző- készüléknek, amely addig mutatja a jelzést, amíg a következő visszaverő sávról az újabb jelzés be nem ér­kezik. Az útvonalak jelzőké­szülékei a kódolt jeleket meghatározott időközön­ként rádióval automatiku­san továbbítják az ellenőrző helyiségben levő központi számítógépbe, amely az egyes autóbuszok legutolsó helyének adatait tárolja. Ezt az információt a számítógép egy táblára kivetítve mutat­ja, ha benyomják az illető útvonalnak megfelelő nyo­mógombokat. Képünkön az autóbusz-helymeghatározó készülék vetítőernyőjét lát­hatjuk, amelyen folyamato­san ellenőrizhető az egyes útvonalakon közlekedő autó­buszok helyzete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom