Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

1983. JANUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A folytatás rosszabbul nem sikerülhet ízlelgetik a sikert a fürediek Egy futballbíró hályogot operált Félidőben az Alföldi Olajbányász kosárlabdázói Határtalan örömet váltott ki Szolnokon a sportág berkeiben, amikor az Alföldi Olajbányász férfi kosárlabda-csapata az NB Il-es bajnokság megnyerésével felju­tott az NB I-be. Megvalósult egy régen dédelgetett álom, első osztályú férfi csa­pata lett nemcsak az egyesületnek, hanem a városnak is. Az öröm mellett azonban nagy volt a bizakodás is, mert ismerve a játékosok sportág iránti szeretetét, emberi tulajdonságait, az edző szakértelmét és a befektetett munkát, mindenki biztosra vet­te, hogy az Olajbányász nem átszálló jegyet vált, hanem bent marad az NB I-ben. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a közönség ré­széről is, az első hazai mérkőzést a Csepel ellen hatalmas biztatás mellett, szinte telt ház előtt játszotta a csapat. Az első pofon a sorsoláskor érte az Olaj­bányászt. Otthonában sorrendben a Cse­pel, a Bp. Honvéd, a Vasas Izzó, idegen­ben pedig Pécs, Eger és Kecskemét volt az ellenfél. Reálisan egyik ellen sem számít­hattak győzelemre, titokban azért remény­kedtek egy kiugró sikerben, hiszen az elő­készületi mérkőzésen győztek előzőleg Egei- és Kecskemét ellen is. Az erőviszo­nyok azonban szigorúan a realitás talajára parancsolták az Olajbányászt. Tudásához mérten Tóth II Zoltán (fehér mezben) nyújtotta a legegyenletesebb tel­jesítményt Sorozatban szenvedte el vereségeit, a játékba pedig rendre bosszantó hibák csúsz­tak. Pontatlanok voltak a távoli dobások, a saját és az ellenfél palánkja alatt is alulmaradtak a küzdelem­ben, ziccereket hagytak ki, körülményesek voltak a tá­madások szervezésében és felépítésében, elemi átadási hibákat vétettek, s ha az első félidőben sikerült is vezetést szerezni, a második félidőre mindig visszaestek. Az ered­mény: mindössze egy keser­vesen kicsikart győzelem a BSE ellen az utolsó forduló­ban. Halmos István vezető edző akár a nyugodtság, a ki­egyensúlyozottság, a csendes szerénység, a komolyság szob­ra is lehetne. Látszólag. Mert a sikertelenség őt is ki­billentette lelki, idegi egyen­súlyából; többet várt annál, amit csapatával elért. Nem­csak másokban, saját magá­ban is keresi a kudarc okait. Pedig a befektetett munkán nem múlhatott az eredmény, mert nagyon sokat dolgoz­tak. — Igen, de 3 többiek még ennél is többet — jegyezte meg. — Azt mondtam a já­tékosoknak, hogy ezt a hiány­zó többlet munkát lelkese­déssel kell pótolni. — Az egyesület és a szak­osztály vezetői többször han­goztatták, hogy a munkához a feltételek adottak, ezen nem múlhat a siker. — így van. De a játéko­saknak a munkájukat el kell végezni és csak azután jöhet az edzés, ök így is vállal­ták. Ezért többet kértem tő­lük, de nem mindenki vál­lalta; néhány kosaras nem járt rendszeresen edzésre. Ez a mérkőzéseken jött ki, a pár perces holtpont aztán ve­reségekhez vezetett. A heti kilenc lehetőség közül sze­rettem volna egyénenként heti hét edzést elérni, de sajnos nem sikerült. Délelőtt például csak dobóedzéseket tartottunk, éppen a rossz tá­voli dobások miatt. — Sokszor úgy tűnt, hogy egyes játékosok képessége nem éri el az első osztályét. — Voltak, akik a bajnok­ság elején hozták magukat, aztán visszaestek, és fordít­va : voltak, akik később len­dültek bele. sajnos, nem mindenki egyszerre. Mindez visszavezethető az edzések kihagyására és a katonásko­dásra. — Az erősítés sem úgy si­került, ahogy tervezték. — Sajnos, nem. Jánny Csa­ba megsérült, porccal műtöt­ték és Tóth Tibi sem tudott még teljesen beilleszkedni. — A második félidőre miért esett mindig vissza a csapat? — Azért, mert nem min­denki végezte el a kellő mennyiségű munkát. Aztán kiütközött a rutintalanság; negyven percig nem tudtak koncentrálni. Nem elsősor­ban az alapvető fizikai ké­pesség, hanem a pontosság, az összpontosítás hiánya miatt. Hiányzik a több éves NB I-es rutin is, de szerin­tem ennél több van a csa­patban. — Kevés a pihenő, kezdő­dik vagy inkább folytatódik a bajnokság. Hogyan készül­nek? — Játékos jellegű edzőtá­bort szerveztünk. Taktikai feladatokat, játékelemeket gyakorolunk, veszünk át, javítgatjuk a hibákat. Saj­nos, most sem jár mindenki rendszeresen edzésre. — Mit vár a tavaszi for­dulóban, majd az azt követő rájátszásban? — A reményt nem szabad feladni. Bizakodom. Bár bra­vúrnak tartanám a bentma- radást, de lelkesedéssel elér­hető. Mint például a BSE el­leni győzelem, amelyen tíz­pontos hátrányt letámadással behoztak. Sokat jelentenek az akarati tényezők. Nem jobb képességűek az ellen­felek, lelkesedéssel meg lehet őket verni. Eddig a játésok nem tettek meg mindent a bentmaradás érdekében. A sikerért naponta meg kell harcolni. Tavasszal már Jánny Csaba játékára is szá­mítok. A folytatás — rosz- szabbul nem sikerülhet. Pataki István A jelszó: munka és fegyelem Munkához láttak a mezőtúri labdarúgók A bemelegítést vezető F. Kiss Mihály pályaedző harsány szavakkal dirigált s a meglehetősen csípős szélben a Mezőtúri Honvéd területi bajnokságban szereplő labdarúgó-csapatának huszonöt fős kerete fegyelmezetten végezte a gyakorlatokat. Bencsik Gyula vezető edző árgus szemekkel figyelte fiait, időnként rászólt egy-egy játékosára, majd kétfelé osztotta a társaságot, és a salakos pályán megkezdődött a kétkapus já­ték. Miközben a labdarúgók jókedvűen, vidáman kergették, a pettyest, a felkészülésről beszélgettünk a vezető edzővel. — Mj is orvosi vizsgálattal kezdtük az alapozást — mondta Bencsik Gyula. — Sajnos, Vékony még novem­ber 27-én a térdében részle­ges keresztszalag-szakadást szenvedett, ezért talán csak február végén számíthatunk a játékára. Szerencsére több komoly sérültünk nincs. — Ezek szerint jelentősebb változás nincs is a keretben? — Az első csapattal dolgo­zik Fályi Attila,- a tehetséges ifjúsági kapus is, aki decem­ber 15-én Űi pesten a Dózsa elleni barátságos mérkőzésen már be is mutatkozott, de velünk alapozik még a feb­ruárban leszerelő Gömöri, Rostás és Józsa is. A három civil játékosunk és az au­gusztusban leszerelők fogad koznak, hogy olyan kemény munkát végeznek. amely alapja lesz a tavaszi jó sze­replésnek. De bizakodom azért i$, mert az újoncok, akik az ősszel bevonultak, beilleszkedtek, teljes értékű játékosok, már tősgyökeres mezőtúri katonák. — Tizenkettedik éve edző Mezőtúron. Hogyan sikerül a különböző helyekről, más és máls tudással, felkészültség­gel érkező játékosokat embe­rileg, szakmailag sorozatosan úgy összehangolni, hogy jó csaDatot alkossanak, és ered­ményesen is szerepeljenek? — Világ életemben ked­venc tantárgyam volt a pszi­chológia és az egészségtan. Érdekelt, foglalkoztam vele, mert nagyon sokat voltam sérült. A csapatépítésben ezeket a tapasztalatokat és tanultakat tudom hasznosíta­ni. Igaz, edzés közben néha kemény vagyok, de utána már elfelejtjük, elbeszélge­tünk a játékosok gondjairól, bajairól is. Jelszavam a mun­ka és a fegyelem, s ez meg is mutatkozik az eredmé­nyekben. — Miként alakul a felké­szülési program ? — Január 29-én már edző­mérkőzést játszunk, és az is biztos, hogy február 2-án az NB I-es Békéscsabai Előre Spartacus lesz az ellenfe­lünk. Február 5- és 6-án rendezzük meg Mezőtúron, szabadtéren, a Szabó Lajos Kupát a Rákóczifalva. a Kun Béla SE, a Tisza Cipő SE és a mi csapatunk részvételével. Izgatottan várjuk, hogy a Magyar Népköztársasági Ku­pában melyik csapat lesz az ellenfelünk. Az MNK követ­kező fordulóját február 20-án rendezik. — Végezetül mit várnak a bajnokságban? — Nagy harcot. Az első helyen levővel szembeni há­rompontos hátrányunk nem behozhatatlan. A rajt után szeretnénk minél hamarabb közel kerülni a bajnoki cím­hez. s talán ezúttal sem hagy el régi hagyományunk, mi­szerint nekünk tavasszal mindig jobban megy a játék. (Pi) Lehet, hogy ezzel az írás­sal „lelőjük” a -tiszafüredi VSZSE közgyűlésének poén­ját. Az elnök, Hegyi Flórián feltehetően részletesen be­számol majd a megjelen­teknek arról, hogy a labda­rúgócsapat talán a nagyköz­ség történetének legszebb si­kerét érte el; negyedik he­lyen zárta az őszi szeziont a megyei bajnokságban. Mégis szólni kell erről az ered­ményről, hiszen a dicséret olyan mint a májusi eső. Nö­vekszik tőle a játékosok ön­bizalma, a szurkolók pedig úgy vannak vele, hogy az elismerésből sosem elég. Diploma nélkül, sikeresen Másrészt rá is szolgáltak a jó szóra T:szafüreden. Éve­ken keresztül bíráltuk a Hortobágy-szélieket azért, amiért elhanyagolják a já­rási székhely sportját. A nagyközségi tanács Vezetői­nek számos magyarázatuk lenne arra, amiért a felada­tok között hátrább sorolták a testedzést. Az urbanizá­ciós gondoknak valóságos kásahegyén rágták át magu­kat az elmúlt évtizedben, és bizony a városiasodás te­mérdek * munkájában csak kellemetlen volt az az em­ber, aki egyre azt hajtogat­ta; figyeljünk már oda a sportéletre is! Úgy tűnik,el­jött az ideje annak is, hogy derűsebben lássák a füredi sportbarátok versenyzőik sze­replését a különböző küzdő­tereken. Bármilyen furcsa — a fellendülés egy kudarc­ból indult ki. A megyei labdarúgó-baj­nokságba jutott tiszafüredi csapat 1980 őszén hat pont­tal állt az utolsó helyen. Bi­zony, sokan már egy fabat­kát sem adtak volna azért, hogy meg tudják őrizni tag­ságukat ebben az osztály­ban. A következő év elején keresték meg Hegyi Flóriánt az egyesület vezetői, hogy a tavaszi szezonra vállalja el a szakvezetői tisztet. Hegyi Flórián tíz éve játékvezető, valamikor, ifista korában, középiskolásként Szolnokon az MTE-ben futballozott, de képesítése csak annyi volt az edzői munkához, mint annak a hályogkovácsnak, aki bicskával operált: 1967- ben oktatói papírt szerzett, ami még a segédedzői képe­sítésnél is kevesebb, ráadá­sul azóta el i9 évült. De hát úgy tűnik, a sportban nem minden a diploma. Sokkal többet jelenthet olykor az, ha megtalálja a közös nyel­vet a játékosokkal, ia veze­tő társakkal. Hegyi Flórián megtalálta, hiszen a tavaszi idény 17 mérkőzésén 20 pontot szerez­tek, és bentmaradtak a me­gyeiben, Ez a ritka bravúr megnövelte a presztízsét a nagyközségben. Pedig amint elmondta, semmi titok nem lappang a kiemelkedő sze­replés mögött. A fiúk egy­másnak tettek fogadalmat, hogy nem hagyják egymást cserben a pályán. Az edző háta mögött levők éppen úgy végezték a tréninget, mint azok, akik vele szemben áll­tak. Menetközben Tuza József ügyvezető elnök lemondott. A futballisták körében bi­zonyított ügybuzgalom He­gyi Flóriánt az egyesületi elnöki székbe „emelte”. Vállalja most már el a klub egészének gondját, kérték, és ő némi gondolkodás után igent mondott. Korábban az áfésznél dolgozott — a ti- szaszőlősi kirendeltségnek volt a vezetője — és amit a régebbi munkahelyén ta­pasztalt, az nem vált a ká­rára. Először is hozzáértő, jól képzett labdarúgóedző után néztek. A választásuk a deb­receni Kónya Gyulára esett, aki valamikor neves játékos volt a cívis városban, ké­sőbb pedig edzőként is meg­ismertette a nevét a debre­ceniekkel. A szakvezető az­tán nagyszerűen vitte tovább azt a lendületet, amelyet a Hegyi Flórián jó választás volt kiesés elkerülésekor jószeri­vel a kétségbeesés szült. Van húsz éve annak... A csapat úgy végzett az őszi szezonban a 4. helyen, hogy mindössze egyetlen pont választja el a második­tól. Ilyen sikerre csak a leg­idősebbek emlékeznek. Azt a kort emlegetik fel, amikor — úgy 1962 körül — Csorna Ti- biék a Heves megyei baj­nokságban három egri csa­pat mögött végeztek a 4. he­lyen. Azt tartják, ahol nincs baj a futballal, ott a többi sportág sem gyengélkedik. Sok igazság van ebben. Amint Hegyi Flórián el­mondta, az öt szakosztály szinte egyszerre lépett elő­re. Úgy döntöttek, hogy az alapoknál kezdik. Az atlé­ták valamennyien iskolás­korúak. Mindegyik általános iskolából sikerült megnyer­ni egy-egy testnevelőt a szakosztályba edzőnek, a vezető edzői tisztet pedig Szamosvári I mir éné, a gim­názium testnevelő tanára vállalta. Az eredmény; há­rom ezüst és öt bronzjel­vény a legifjabbaknál. És egy szép egyéni siker: Hol­ló Ildikó a megye négy sportiskolájának versenyén első lett négypróbában. A fürediek már egy arany­jelvényes ifjú versenyzőt is adtak a Szolnoki Városi Sportiskolának, de labdarú­góik is a megyeszékhelyen folytatják a továbbtanulást, és folytatják a labdarúgást is. Kosárlabdában Heves me­gyében játsszák a bajnoki mérkőzéseiket, és harmadi­kok lettek. Sajnálatos, hogy Szolnok megyében érdeklődés hiányában nem lehet meg­szervezni a megyei férfi ko­sárlabda-bajnokságot. (Ilyen­kor lehet sajnálni az Olaj­bányász NB I-es csapatát, hiszen így szinte kilátástalan biztosítani az utánpótlást.) Az asztaliteniszezőkkel Gu­lyás Vince személyében megszállott sportember fog­lalkozik. A tehetséges serdü­lők és újoncok egy ízben borsot törtek a Killián FSE utánpótlás versenyzőinek or­ra alá is, és most alig vár­ják a versenyalkalmat, hogy ismét bebizonyítsák, meny­nyit fejlődtek. A sakkozók számára hasz­nos időtöltést nyújt a szak­osztályban végzett tevékeny­ség; tőlük jelentősebb ered­ményt várni nem lehet. Ta­lán a sakk szerelmeseinek számát kellene emelni a nagyközségben. Elfogynak az ellendrukkerek ? Korábban Tiszafüred sport­életét a környék ellendruk­kereinek hada is figyelem­mel kísérte. Ha a nagykö­zönség labdarúgót valame­lyik „szomszédvárba” láto­gattak, úgy még Piripócsról is hazajöttek az ellenfél já­tékosai, hogy éppen Tisza­füred ellen bizonyítsák ké­pességüket. Az értelmetlen rivalizálás nem tett jót a járási székhely sportjának, éppen ezért a jelenlegi ve­zetők barátságos, hírverő mérkőzések során igyekez­nek a környező települése­ken is híveket toborozni ma­guknak. —' Természetesen bőven van még tennivaló Tiszafüreden, hiszen az iskolai sport is hagy kívánni valót maga után. Ráférne a nagyközség­re — úgy is mint járási székhelyre — egy sportisko­la, ahol a tehetséges fiata­lok kiválasztása sokkal meg­nyugtatóbb körülmények kö­zött történne. Tornateremre — netán sportcsarnokra is — égetű szükség van a füredi­eknek, egyszóval tennivaló van bőven.' De a felfelé ve­zető úton úgy érezzük az el­ső lépést már megtették. Ami pedig Hegyi Flóriánt illeti? Lehet, hogy á hétvé­geken játékvezetőként itt- ott bírálatot, füttyszót is kap tevékenységére. Mindeneset­re azon kevesek közé tarto­zik, aki éppen a saját hazá­jában lett próféta. Palágyi Béla Hétvégi események Súlyemelés December 19-én volt a „Legerősebb Hajdú ’82” súlyemelő-bajnokság Debre­cenben, amelynek rendezője a KISZ Majdú-Bihar megyei Bizottsága, az MTSH és a DiHSE volt. Negyedik alka­lommal került sor erre a versenyre. A harminc ver­senyző négy megyéből érke­zett. Mezőtúrról öt versenyző indult az Atlantic Bady Buil­ding Klub színeiben, és mindannyian dobogós helye­zést értek el a saját súlycso­portjukban. A verseny szim­bólumát — a vésett, díszes kardot — végül is egy gyu­lai versenyző, Lovász György vitte el. immár második al­kalommal. Második helye­zett a mezőtúri Gy. Szabó Sándor lett, a harmadik he­lyezést Nicki Árpád érte el, aki Budapestről érkezett. — ki — ASZTALITENISZ NB II. Női: H. Killián FSE—Hídépítők, Szolnok, Killián tornaterem 14. ÉVZÁRÓ A Szolnok Városi Sportis­kola évzáró ünnepélye, Szol­nok, tiszaligeti sportcsarnok 16.30. IDEGENBEN SZEREPELNEK Az Alföldi Olajbányász NB I-es férfi kosárlabda­csapata Kecskeméten a Dánf- fy Antal emléktornán, az asztalitenisz NB I-ben a H. Killián FSE Cegléden. Vasárnap ASZTALITENISZ Szolnok város felnőtt egyé­ni bajnoksága, tiszaligeti sportcsarnok 8.30. IDEGENBEN SZEREPELNEK Pusztai Ildikó, a Szolnoki MÁV MTE vívója Budapest nemzetközi junior bajnoksá­gán. az SZMÁV MTE tekézői Debrecenben, a keleti terület Tízek bajnokságán. KÖZGYŰLÉSEK Csépai Községi SE, műve­lődési ház 9, Pusztamonostori TSZ SE, művelődési ház 10, Kenderesi MEDOSZ SE. mű­velődési ház 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom