Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 3. Köztisztasági mérleg Több a gép — Körzetesítés kellene — Kevés a csatorna A köztisztasággal foglal­kozók szokták hangoztatni, hogy nem ott van tisztaság, ahol gyakran söprögetnek, hanem ott, ahol nem szeme­telnek. Valószínű, hogy a szemetelés mérséklésével és a gyakoribb söpréssel jut­nánk ideálisabb állapothoz. Szükségünk is volna erre, mert településeink tisztásá­Szeméttelep ga nem éri el a kívántat. Így van ez még akkor is, ha az utóbbi öt évben 481 ezer négyzetméterről több mint egymillióra növekedett a géppel tisztított utak, te­rek nagysága a megyében és az egyéb módon rendben tartott területeké is jelentő­sen gyarapodott. a szeméttelep Mindenképpen jelentős előrelépésnek számít, hogy a rendszeres szemétgyűjtésbe bevont lakások száma öt év alatt negyven százalékkal gyarapodott. A teljességtől azonban ebben a vonatko­zásban is távol állunk még. Nemcsak a szállítás, hanem a hulladékok elhelyezése is sok helyen okoz gondot. A tanácsok intézkedtek ugyan a szemétlerakodó helyek kijelölésére, de azok megfelelő kialakítására (út, kerítés, őrházépítés, gépbe­szerzés) nem volt elegendő pénzük. A szeméttelepek többsége ezért gondozatlan, csúfítja a környéket. A hul­ladék ártalmatlanítása több­nyire földborítással történik, az sem mindig a kellő ütem­ben. Ilyen célra juttatott ugyan számukra több mint tízmillió forintot a megyei Egy kicsit több figyelem­mel, szigorúbb állampolgári fegyelemmel a köztisztaság­ban előrébb lehetne jutni. Azokat is meg lehetne sza­bályozni, akiknek nem hasz­nál a jó szó, akik felelőt­lenül szennyezik a közterü­leteket. Hellyel-közzel bírsá­golják ugyan őket most is, de nem elrettentő példát statuálva, hanem nagyon is enyhe büntetést kiszab­tanács, de ez sem bizonyult elegendőnek. A támogatás további fenntartása mellett ezért mindenképpen indokolt az olcsóbb helyi megoldá­sok keresése. Nem feltétle­nül szükséges például első­rendű utat építeni a szemét­telephez. Járhatót minden­esetre kell, mert jórészt an­nak hiányában szórják a hulladékot az utak mellé, vagy a bokros részekre. Van olyan hely, ahol a drága ke­rítést élősövénnyel helyette­sítik. Más módszerek is si­kerrel alkalmazhatók. Meg lehet például szervezni a szemétgyűjtési körzeteket, több településről egy telep­re hordani a hulladékot. Er­re a Balaton mentén már található példa. A körzete­sítést a köztisztasági célgé­pek jobb kihasználása, javí­tóbázisuk létesítése is indo­kolja. va. Mivel drágább a fu­var, mint a bírság, sokan nem is igyekeznek kacajai­kat a szeméttelepre juttat­ni, inkább az árokba öntik azokat. El kellene érni, hogy ne legyen ez gazdasá­gos megoldás számukra. Megyénkben is mindin­kább megoldásra váró gond a hulladékok újrahasznosí­tásának hiánya. A MÉH gyűjtő hálózatának erőfeszí­tései ellenére a rongy, a pa­pír, a fém stb. hulladékok tömege növeli a szemét mennyiségét, a szállítás és az ártalmatlanítás költsé­geit. A településtisztasági tevé­kenységben az egyik" legna­gyobb gondot az okozza, hogy amíg 76 településen van vízvezeték, addig csa­tornahálózat és szennyvíz- tisztító telep csak tizen­egyen. (További három te­lepülésen most épül.) Ebből adódóan naponta harminc­ezer köbméter szennyvíz ke­zelése megoldatlan. A folyékony hulladékok szállítását — tavaly már 313 ezer köbmétert — a város­gazdálkodási vállalatok és a költségvetési üzemek végzik megyénkben. A lerakodóhe­lyek megközelítésének ne­hézségei, esetenként pedig a szállítók felelőtlensége miatt néhány ilyen szállítmány tartalma is az út menti árokba került. Drágák a célgépek A köztisztasággal foglal­kozó szervek gépellátottsága megyei átlagban igen ala­csony színvonalú. A részük­re rendelkezésre álló fej­lesztési forrásokhoz képest igen magas a munkájukhoz szükséges célgépek beszer­zési ára — az átlagos sze­métgyűjtő kocsiké .például 600—800 ezer, a szippantó gépkocsiké pedig 400 ezer forint. Több helyen a Buda­pesti Közterület Fenntartó Vállalattól vásároltak kise­lejtezett berendezéseket. . Ezek használati foka ala­csony, gyakoriak a géphibá- sodások. Ezért mindenkép­pen indokolt a szemétszállí­tásban a gépesítettség foká­nak további növelése. S. B. Fuvar helyett bírság Anyagtakarékossági pályázat ÁB» bébik Budapesten fiú, vidéken kislány Üj év hajnalán — 0 és 1 óra között — 14 gyermek született, az országban. Az Állami Biztosítónál a sorsolás Sztojka Jánosnak, (budapesti) és Dremák Zsu­zsannának (oroszlányi) ked­vezett, ők kapták újév reg­gelén a biztosító 20 ezer fo­rintos életbiztosítási ajándék­kötvényét. Az ésszerű anyagtakaré­kosság megvalósítására pá­lyázatot hirdet az Ipari Mi­nisztérium több más mi- nisztériummal, országos ha­táskörű szervvel. és a MTESZ-szel közösen. A pá­lyázat. a kormányprogram­hoz kapcsolódva a gazdasá­gosabb anyagfelhasználást, a fajlagos anyagmegtakarítást eredményező termékszerke­zet-korszerűsítést, a gyárt­mányok és a technológiák korszerűsítését szolgálja. Célja széles körű társadal­mi mozgalom kibontakozta­tása, az anyagtakarékos szemlélet elterjedésének elő­segítése. A pályázaton részt vehet, minden belföldi ter­mészetes vagy jogi személy, alkotó kollektíva. A pálya­művek díjazására és jutal­mazására több mint 1 millió forint áll rendelkezésre. Az első díj 30 ezer forint. A pályázat beküldési határ­ideje 1983. június 15. * mezőtúri telekiben Számológépek múzeuma Varga Károlyné tanítványaival a múzeumban A látogatót kissé meglep­heti a „Gépmúzeum” felirat a Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközép- iskola ügyviteltechnikai szak- tantermének ajtaján. Dr. Varga Károlyné, aki létrehozta ezt a kis iskola­múzeumot, a szaktanterem­ben olyan világba kalauzolja a vendéget, ahol a számok bűvös ereje lenyűgöző, a technika fejlődése nyomon követhető. Mechanikus ele­mekkel működő, kézi meg hajtású beállítókaros és bil­lentyűs számológépek sora­koznak szigorú rendben az üvegvitrinekben. A gondosan elkészített tablókról megtud ható, hogy az első számoló­gépek az 1600-as években ké­szültek. Schickardé 1623-ban, Pascalé 1642-ben, Leibnitzé 1694-ben. Arra a kérdésre, hogy Var- gáné mikor kezdte gyűjteni a régi számológépeket, a vá­lasz így hangzott: — öt éve tanítok az inté­zetben, szinte azóta gyűjtöm őket. Rövid idő alatt har­minc régi számológépet gyűj­töttem irtsze. Aszerint ren­deztem el őket. hogy hány műveletet végeznek el. Fő gyűjtési területem Szolnok megye, de az ország különbö­ző területeiről. Haidú-Bihar. Szabolcs-Szatmár. Pest me­gye kisebb-nagyobb települé­seiről, de a Dunántúlról is hoztam gépet. Az állami gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek, intézmények, vállalatok vezetői is készségesen segí­tettek. Nem sajnáltam a fá­radságot, hogy a téeszek tanyaközpontjait is felkeres­sem. — Ügy tudom, egyedüli megyei gyűjtemény a miénk. — A megyében hasonló kö­zépiskoláról nem tudok, de arról sem. hogy lenne má­sik a megyén kívül. Pedig szívesen cserélnénk. — Működnek is ezek a gé­pek? — Természetesen mind mű­ködőképes. A gyakorlatokon a kis csoportok rendelkezésé­re bocsátom, a tanulók nem kis örömére. — Melyik a kedvence? — Mind a szívemhez nőtt, hiszen nagy részét én hoztam Mezőtúrra vonattal, autóval, hol meg ismerőseim útján. A Szcsotü a kedvencem, egy­szerűsége miatt, a Szovjetu­nióból való; pálcás, golyós számológép. — Az elektronikus számí­tógépek korszakát éljük. Mi­ért tartja mégis fontosnak a régi mechanikus gépek gyűjtését? — A múlt megismerése nélkül nem lehet értékelni a jelent és az ahhoz fűződő technikai eszközöket. — Krizsánné — Egy hír nyomában Gyermeki sorsok szövevénye Rendőrségi hír jelent meg lapunk december 3-i számá­ban. „A jászberényi városi­járási rendőrkapitányság kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt büntetőeljá­rást indított Lányi György- né és anyja, Balogh Gerzson- né, Jászapáti, Tüzér u. 3. szám alatti lakosok ellen. A két asszony öt állami gon­dozott gyermeket vett magá­hoz, nevelőszülői kötelessé­güknek azonban nem tettek eleget.. A gyermekek sorsáról mindazoktól érdeklődtünk, akik bármiféle felvilágosítást tudtak adni hogylétükről. Az első állomás a jászapáti Nagyközségi Tanács központi rendelőintézete volt, ahol dr. Szlovencsák Imre, az intézet vezető főorvosa ismertette az előzményeket. — Behozták az intézetbe az 5 éves Túró Attila állami gondozottat. Kollégám vizs­gálta meg és menten a jász­berényi kórház gyermekosz­tályára utalta a gyermeket. Mikor tudomásomra jutott az eset, a kórházba siettem, és jómagam is megnéztem. Attila leírhatatlanul rossz ál­lapotban volt. Csontig leso­ványodott, amikor én ott jár­tam, még nem nyerte vissza az eszméletét. Hazaérve a vé­dőnőknek elrendeltem, hogy a nagyközségben lévő vala­mennyi állami gondozott gyermeket hozzák be felül­vizsgálatra. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sajnos nem tudunk valamennyi ál­lami gondozott gyermekről, akit a körzetünkbe helyez­tek ki. A felülvizsgálat során derült ki, hogy a két és fél éves Mága Balázs is rend­kívül elhanyagolt. A testsú­lya 8 kilogramm és 10 deka­gramm volt, pedig legalább 14 kilogrammnak kellene lennie ebben a korban. A testhőmérséklete 35,5 fok volt, így ő és a vele egy csa­ládnál lévő három másik gyerek is a herényi kórházba került. Mága Balázsnál has- menéses tüneteket észleltem, ami már annyira legyengítet­te, hogy segítség nélkül áll­ni sem tudott. A két gyer­mek nevelőszülője Balogh Gerzsonné és lánya. Lányi Györgyné volt. Balogh Gerzsonék Tüzér utcai családi háza tisztes élet­módról tanúskodik. Rend, tisztaság, szerény ám kelle­mes környezet fogadja a be­lépőt. A hangulat ottjár- tunkkor annál feldúltabb volt. — Nagy gyerekeink van­nak, valamennyien dolgoz­nak, ezért is fogadtam ma­gamhoz állami gondozottat — mondta Balogh Gerzson­né. — Lányom, Lányi Györgyné gyesen van, ő azért vállalta a nevelésüket. Túró Attila márciusban ke­rült hozzánk, Balázska má­jusban. Egyik alkalommal Attilát veszem ki a fürdő­vízből. éppen törülni aka­rom, amikor a szeme felakad. Jön a fiam, az uram, azt mondják mind a ketten, hogy a szívével van baj. Végül a fiam a saját kocsijával vit­te orvoshoz. — A másik kisfiút május­ban kaptam. Mikor először A Tüzér utcai családi ház, ahol az állami gondozottak laktak tálint Károlyné: — Ilyei problémáin még nem volt nekem senki, hogy itt éhen lehet halni! Bálint Károlynét szemmel láthatóan nagyon megviselte az állami gondozott gyerme­kek sorsa. — Huszonegy éve látom el a munkámat. A területemen jelenleg is egy híján hatvan gondozott gyermek van, de ilyen problémám még nem volt. Itt a munkanaplóm; ta­núsíthatja, hogy a látogatá­sok során semmiféle rendel­lenességet nem tapasztaltam. Amikor ott jártam Baloghék- nál, mindegyik gyereknek hasmenése volt, Baloghné saját unokájának is. Kérdez­tem: látta őket orvos? Azt válaszolták: igen. November 8-án itt volt nálam Balogh­Balogh Gerzson: — Nekem oda a tekintélyem a faluban fürdettem, meglepődtem, hogy milyen vékonyka volt szegény. Már a nyáron szól­tam a Jászszentandráson la­kó Bálint Károlynénak, az állami gondozottak felügyelő- nőjének, hogy vissza akarom adni Balázskát. Aztán csak maradt. Megszerettem. Egy­szer hasmenést kapott az öt állami gondozott és a kisuno- kám, Krisztián is. Az unoká­mat elvittük az orvoshoz, és amit írt neki az orvos, azt a gyógyszert adtuk a másik ötnek is. Mindegyik meggyó­gyult, csak Balázska nem. Főztem neki sóba, vízbe krumplit; hol megállt a has­menése, hol nem. Én a saját gyerekeimet felneveltem, mindegyik volt kólikás, de felnőtt szépen mindegyik! — Kérem, nekem oda a te­kintélyem a faluban — mondta Balogh Gerzson, a családfő. — A lányom az Ap­rítógépgyárban dolgozik, a cikk után sem ö. sem a fiam nem ment be a munkahelyé­re. mert a társak kiszekíroz- ták őket. Ebbe a házba több mint tízezer forint folyik be munkából, hát ne mondja azt né ruhaátvételre. Akkor is kérdeztem; hogy vannak a gyerekek? Baloghné azt vá­laszolta: veszik magukat, ami azt jelenti, híznak, gya­rapodnak. A nyáron láttam az apróságokat fürdőruhá­ban, de'azon túl, hogy véko­nyak voltak, aggodalomra nem adtak okot. A kihelye­zés előtt környezettanul­mányt végeztem. Az ered­mény megnyugtató volt. Ba­logh Gerzsonnéról csak a leg­jobbakat hallottam. Két asz- szony lánva a Huszár utcá­ban nevel állami gondozotta­kat. de a saját gyermekét sem látja el tisztességesebben egy anya, mint ők a nevelte­ket. Az apróságok a jászberényi kórház gyermekosztályának lakói voltak e cikk írásakor. A kezelőorvosok szerint Má­ga Balázs kiheverte a beteg­séget, napról napra hízik, úgymond „utolérte magát”. Túró Attila betegségét továb­bi orvosi vizsgálatok tisztáz­zák. Az ügyben a vizsgálat fo­lyamatban van. Palágyi Béla December utolsó napjai­ban helyezték a földbe az abádszalóki kemping 120 köbméteres szenny­vízderítő tartályát a Kö- TIVIZIG szakemberei

Next

/
Oldalképek
Tartalom