Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-30 / 25. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JANUÁR 30. iHeti világhiradó I Szocialista és szociáldemokrata pártvezetők és kormányfők tartottak kétnapos tanácskozást Párizsban. Képünkön: az eszmecsere résztvevőit díszebéden látta vendégül Mitterrand elnök (Telefoto — KS) HÉTFŐ: Teljes kudarccal végződött az OPEC genfi értekezlete — Paul Nitze, az eurorakétákról tárgyaló amerikai küldöttség Bonnban tájékoztatta az amerikai taktikáról Kohl kancellárt — Kadhafi líbiai vezető befejezte bukaresti tárgyalásait. KEDD: Kétnapos tárgyalás végén a közös piaci országok külügyminiszterei nyilatkozatot adtak ki az eurorakétákról — A Dél-afrikai Köztársaság és Angola ideiglenes tűzszünetben egyezett meg — Indiai—nigériai csúcstalálkozó Üj-Delhiben. SZERDA: Reagan Washingtonban fogadta Genscher nyugatnémet külügyminisztert — Mubarak egyiptomi elnök Amerikába menet megállt Párizsban és Cheysson külügyminiszterrel találkozott — Colombo olasz külügyminiszter hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett. CSÜTÖRTÖK: Finn és sVéd vezető politikusok az északi atomfegyvermentes övezetről nyilatkoztak — Genfben megkezdődött a szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulója — Afganisztánba utazott az ENSZ főtitkárhelyettese. PÉNTEK: Szovjet és NDK állásfoglalás az atomfegyver- mentes övezettel kapcsolatban — Bukarestben egyeztették a Varsói Szerződés országainak külügyminiszter-helyettesei a madridi tanácskozás befejező szakaszával kapcsolatos elgondolásaikat — Indiai—kínai határtárgyalások kezdődtek Pekingben. SZOMBAT: Lemondott az indiai kormány valamennyi tagja, hogy Gandhi asszony nagyméretű kormányátalakítást hajthasson végre a legutóbbi választási vereség után — Mitterrand francia elnök Marokkóban tárgyalt és atomerőmű építését ígérte meg — Nagy-Britanniában folytatódik a vízművek dolgozóinak sztrájkja, ezután csak forralt vizet ihatnak az angolok — Washingtonban elutasítják az európai atomfegyvermentes övezettel kapcsolatos szovjet javaslatot. Mit ígér a genfi eurora- kéta-tárgyalások folytatása? A „karácsonyi-újévi szünet” elteltével Genfben folytatódtak a szovjet—amerikai tárgyalások, a közép-hatótávolságú rakétákról. (Ugyanakkor Becsben a Varsói Szerződés és a NATO országainak haderőcsökksin- tési tárgyalássorozatának új fordulója is elkezdődött), a világközvélemény és a világsajtó egyaránt nagy érdeklődést tanúsít e létfontosságú kelet—.nyugati alkudozás iránt, s ebben az érdeklődésben derűlátás (keveredik sötét pesszimizmussal, vagy éppen óvatos tartózkodással. Az optimizmus indítéka egyfelől az új ‘szovjet vezetés több konkrét javaslata, másfelől az, hogy a nyugati közvélemény tekintélyes része nyomást gyakorol az USA-ra. „Reagan szálljon le a magas lóról!” Az amerikai elnök adja fel hajthatatlannak hirdetett magatartását. hogy csak a hírhedt „nullamegoldás” jöhet számításba ... Persze, egyszer- másszor már hallani olyan amerikai vélekedést, hogy „minden (komoly nagy szovjet javaslatot meg kell vizsgálni”, s az ilyen ígéretek Washingtonból talán mégsem csak a szövetségeseik megnyugtatását célozzák, hanem mögöttük esetleg tényleges tárgyalási szándék is meghúzódik. Akik sötéten látnak, azok arra hivatkoznak, hogy Weimberger és a többi „héja” semmilyen engedményre nem hajlandó, s hogy _ például elérték az elnöknél a viszonylag rugalmasabb tárgyalási taktikát elfogadó Rostow menesztését a leszerelési kérdések legfontosabb amerikai hivatalának éléről. Az óvatos várakozást választó véleménynyilvánítók például azt mondják, hogy március 6-ig, a nyugatnémet választások napjáig Genfben csak egyhelyben topogás várható. Ha az NSZK polgárai voksaikkal megnyilatkoznak már vagy az eurorakéták mellett, vagy azok ellen, akkor a genfi tárgyalási pozíciók is tisztán látottaibbak lehetnek. Ugyanígy bizonyos (bár kisebb) hatással lehet a hollandok magatartása: mindeddig a nép megakadályozta, hogy a parlament és a kormány igent mondjon a rakéta telepítésre! S végül közvetett hatással lehet a nukleáris fegyverkezés kérdésére az a nagy jelentőségű svéd kezdeményezés is, amely európai atomfegyvermentes övezet létrehozását célozza. A Szovjetunió kész megvitatni ezt a tervet, közölték Moszkvában, s konkrétan felvetették, hogy egy ilyen övezetnek 600—600 kilométer szélesnek kellene lennie, mind a Varsói Szerződés, mind a NATO területére 250—300 kilométer mélyen kellene benyúlnia! Az NDK kormánya szintén kijelentette, hogy Berlinben üd- vözliik a svéd javaslatot. Hogyan indult meg a választási küzdelem Ausztriában? Nyugati szomszédunkban április 24-én szólítják az urnákhoz a választópolgárokat. Három hónappal a szavazás napja előtt már javában tart a küzdelem az eddig abszolút többség birtokában kormányzó szocialisták és a jobboldali néppárt, a liberálisok meg az újonnan jelentkező „zöldek” (a környezetvédők) között. Kreisky kancellár, az SPO pártelnöke bizonyos fokig meglepetéssel szolgált, amikor az év első napjaiban a válság hatásainak ellensúlyozására az adóterhek növelését jelentette be. Nem szokás tőkésországban közvetlen a választások előtt új adókat hozni... A személy szerint rendkívül népszerű kormányfő viszont épp azzal érGenfben tartotta értekezletét az OPEC. Képünkön: Subroto indonéziai olajügyi miniszter, aki — másokhoz hasonlóan — úgy nyilatkozott, hogy nem várható a kőolaj áremelkedése. A szabadpiacon a héten ugyanakkor áresés indult meg veit, hogy ez az eljárás a becsületes, s hozzátette, hogy ő bízik az osztrákok politikai érettségében. Igen érdekes, hogy ilyen előzmények után a múlt vasárnap Graz városában a helyhatósági választásokon a szocialisták eggyel még növelni is tudták mandátumaik számát, s viszont a néppárttal együtt koalícióban volt szabadságpárt súlyos veszteségeket szenvedett, ugyanakkor pedig bevonult a városatyák közé a környezet- védők néhány küldötte is. Korai lenne a grazi helyi eredményekből országos méretű következtetéseket levonni, de valószínű, hogy Alois Mock, a néppárt vezetőjének igen-igen nehéz lenne az eddigi magabiztos nyilatkozatait a valóságban igazolnia. Pedig mindent megtesz a néppárt győzelméért: nemrég vendégként, azaz kortesként meghívta Kohl nyugatnémet (kereszténydemokrata kancellárt Bécsbe, utána pedig ő maga kerekedett útra, hogy Washingtonban Reagan elnökhöz bekopogtasson, mint a nyugateurópai kereszténydemokrata pártok szervezetének vezetője. Kreisky és szocialista pártja a kampányban mindegyre azt hangoztatja, hogy a semleges Ausztria az eddigi politikája alapján tudott talpon maradni a válságban is, a világban pedig így tudott tekintélyre szert tenni. Valóban, akár a Közel-Keletre gondolunk, akár a leszerelés problémáira, a bécsi diplomácia igen sokszor tett pozitív lépéséket, hasznos kezdeményezéseket . Lengyelországi változások Az egyház és az értelmiség A katolikus egyház lengyel- országi helyzetét, szerepét kívülről nagyon nehéz megérteni. A mai, történelmileg kialakult állapot egyedülálló Európában. Az elmúlt évek eseményei bizonyítják, hogy maguk a lengyel kommunisták sem értették meg mindig pontosan ezt a helyzetet, s ezért hoztak — vagy nem hoztak! — megannyi, később meggondolásra késztető intézkedést. Helytelen volna ezért a helyzet megítélésénél csupán a legutóbbi évek eseményeire, s ebben a katolikus egyház magatartásával hagyatkozni. Kétségtelen, hogy Walesa és a Szolidaritás sokáig élvezte az egyház támogatását. De ma már az is igaz, ahogyan a lengyel közmondást idézik: „A Dap nagyon szépen tud temetni, de soha nem fekszik a halott mellé”. Rakowski miniszterelnökhelyettes véleménye ez: „Ha azt vizsgáljuk, mi ma a szocializmus építésének realitása Lengyelországban, abból kell kiindulni, hogy az egyház valamilyen támogatása nélkül nem tudunk kormányozni. Nem tervezzük valamilyen katolikus párt létrehozását. de felmerül a kérdés, hogyan vonjuk be a sok százezernyi katolikus aktivistát a társadalmi életbe?”. Zénón Körnender, a Pax katolikus világi szervezet elnöke, jelenleg miniszterelnök-helyettes így beszél a problémákról: „Tapasztalom, hogy a párt és a kormány vezetése igyekszik megszüntetni a nemzeti egységet akadályozó tényezőket. Politikai nézetkülönbségek, viták lehetnek a kommunisták és a katolikusok között, de egy hazánk van. azt építeni kell, nem pedig lerombolni”. Majd az egyház szerepéről szólva hangsúlyozza: „nem léphetnek fel politikai erőként”. Feladataik lelkipásztori, hit- buzgalmi természetűek. A világon a katolicizmus nem mindenütt ugyanolyan színezetű. Az. egyház sokhelyütt a jobboldali, kommunistaellenes erőkhöz vonzódik. De miután a vatikáni zsinat kimondta a párbeszéd lehetőségét, az egyháznak Lengyel- országban is el kell határolnia magát a szocialista ellenes erőktől. A szocialista társadalmi rendszerrel, a néphatalommal mint megváltoztathatatlan realitással kell számolni”. Glemp érsek nyugalomra intő megnyilatkoztatásai, általában az egyházi vezetők magatartása a megfigyelőben azt a benyomást kelti, hogy a lengyel katolikus egyház számot vet a realitásokkal, s a jövő szocialista Lengyelországában betöltendő szerepét, pozícióját keresi. A magyarok által jól ismert krakkói Mária-templomban elhelyezett, a szögesdróttal keretezett lengyel nemzeti zászló azonban mást is jelez; az egyházban is jelen vannak azok az erők, amelyek elvetik a megbékélés jelszavát. Maradjunk még Krakkóban. Franciszek Dabrowski, a pártbizottság titkára igen értékes elemzést tud adni a lengyel értelmiség magatartásának a megértéséhez. A városban 12 egyetem van, negyvenezer nappali és húszezer levelező hallgatóval, húsz tudományos intézet 7 500 tudományos munkással, mintegy másfélezer alkotó- művész él itt, kilenc színház működik — egyszóval olyan értelmiségi bázisa Krakkó Lengyelországnak, ahol az ezzel járó problémák is koncentráltan jelentkeznek. Dabrowski elmondta, hogy a válság utáni kibontakozás első időszakában, a szükség- állapot első idején, kevesebbet foglalkoztak az értelmiségiekkel. A párt csekély erejét a munkásokra koncentrálta. Lévén munkáspárt, ezt tartva természetes bázisának, főként pedig azért, mert a termelés újraindításának, a lakosság ellátásának a kulcsa a munkások kezében van. Ez az erőfeszítés meglepő gyorsan eredményekkel járt. Megállt a termelés csökkenésének tendenciája, majd szeptembertől rendszeresen többet termeltek, mint az előző év azonos időszakában. (Az Ursus traktorgyárban a tervezett 52 ezerrel szemben 53 ezer traktort gyártottak, az elmúlt tíz évben soha nem sikerült ilyen eredményt elérni). Lélegzethez jutott tehát a párt, s mostmár mind többet foglalkozhat az értelmiséggel. Dabrowski úgy jellemzi a helyzetet, hogy az értelmiség jó része ma még menekül a valóság tudomásul vétele elől. De bizonyos, hogy rövid idő után kilépnek a belső emigrációból. Megnehezíti ezt a lépést, hogy szeretnék megőrizni az arculatukat. Túlnyomó többségük hűségesen ott állt a régi pártvezetés mögött, magyarázta politikájukat, legtöbbször minden feltétel nékül magasztalta és dicsőítette őket. Aztán a munkások 1980 augusztusi megmozdulása után egv lendülettel átálltak a másik oldalra. Igaz szívvel, nem kevés önkritikával, olykor önmarcangoló módon a Szolidaritás mögé sorakozA lenini munkastílus váljék egyeduralkodóvá II vezetési módszerek bírálata a Pravdában A Szovjetunióban ma a figyelem középpontjában a termelés hatékonyságának növelése, az intenzív fejlesztésre való áttérés áll, de a gazdaság — mint erre az SZKP KB 1982. novemberi plénuma is rámutatott — túlságosan lassan áll át erre az irányvonalra. Továbbra sincs meg mindenütt a kellő összehangoltság a nyersanyagtermelés és a feldolgozóipar között; szinte nem csökken az anyagfelhasználás, megtűrnek óriási nyersanyagveszteségeket, kárba vész sok energia és munkaidő, a terveket sok helyütt nagy pazarlás és magas termelési 'költségek árán valósítják meg.— ezeket a jelenségeiket bírálja tegnapi vezércikkében a Pravda. A lap rámutat; a problémák egyik fő oka a vezetési munka hiányosságaiban keresendő. Döntő jelentősége van a végrehajtás ellenőrzésének — hangsúlyozza a továbbiakban a vezércikk. A párt vezető szerveinek munkastílusában nagyobb szerephez kell juttatni a kollegalitást. Szembe kell szállni az igénylőkkel és a sógorság-komaság szellemével, s a munka hiányosságait nem lehet leplezni holmi kitalált objektív nehézségekre való hivatkozással. Kiváltképp tarthatatlan, hogy a kívánt eredményeket valóságosnak tüntessék fel. Bolgár tervjelentis A bolgár VIII. ötéves tervidőszak valamennyi tavalyi előirányzatát teljesítették vagy túlteljesítették. Ez tűnik ki az 1982. évi népgazdasági tervjelentésből, amelyet a tegnapi bolgár lapok közöltek. A nemzeti jövedelem tavaly Bulgáriában 4 százalékkal, az állóalapok 2,2 százalékkal, az ipari termelés 4,6 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 4,7 százalékkal a külkereskedelmi áruforgalom 9,1, a kiskereskedelmi áruforgalom 4,9 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem növekedését csaknem teljes egészében a munka termelékenységének ja- v ulása eredményezte. tak. És most itt állnak egy újabb döntés előtt. A mai helyzetre még mindenképpen Rakowski miniszterelnök-helyettes megállapítása érvényes; „A lengyel társadalom magatartását jellemezve meg lehet talán kockáztatni ma már azt az állítást, hogy növekszik a realisztikusan gondolkozó emberek száma. Bizonyos, hogy ez a folyamat sokkal gyorsabb lehetne, ha nem lenne ilyen kommunista-ellenes a közvéleményt formáló értelmiségi rétegek magatartása. Ha közöttük több lenne a reálisan gondolkodó ember, már magunk mögött hagytuk volna a politikai válságot”. Nem lenne igazságos, ha a lengyel értelmiségről festett képet nem eeészíteném ki. Magam, a mai lengyel vezetésben ott találtam az értelmiség színe-javát: a tudós szociológus kulturális minisztert: a közgazdaság tudósait párt és állami tisztségekben; az állam jog nemzetközi hírű professzorát a kormány jogalkotással foglalkozó bizottsága élén; a mérnök-közgazdász vajdát, a jogász párttitkárt és sokan másokat. Nincs messze az idő — remélem — amikor (nár róluk esik több szó. az új Lengyelország arculatát formálókról. s maid csak mellettük mindazokról, akik végül is beállnak a sorba. T. Varga József (Következik: Túl a mélyponton). Mindezeknek a jelenségeknek a káderek jobb' nevelésével, a munka javításában való tevőlegesebb közreműködésével, nem utolsósorban a bírált és az önkritika eszközének az eddiginél hatékonyabb alkalmazásával kell gátat szabni. A vezetési és igazgatási rendszerben javítani kell az információáramláson is. Az információnak pontosnak, tárgyilagosnak kell lennie, s új javaslatokat kell tartalmaznia. A tényleges helyzet alaposabb megismerése céljából pedig még szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a helyszínen levő emberekkel. E közvetlen kapcsolat révén a vezetők idejekorán, felfigyelhetnek a hiányosságokra, és nem „fésült” információk alapján dolgozhatnak. Ez egyébként minden egyes állami és pártvezető kötelessége is. A Pravda hangsúlyozzam pártvezetőségek feladata odafigyelni arra, hogy a lenini munkastílus váljék egyeduralkodóvá a tanácsi, a szakszervezeti és Komszo- mol-vezetőségek. valamint a gazdasági vezetők munkájában. A vezetés stílusa és módszerei minden egyes párt- szervezet és végső soron az egész nép számára az egyik legfontosabb kérdés — hangsúlyozza végül a Pravda vezércikke. VARSÓ Kétnapos látogatást tett Varsóban Hermann Axen, az NSZEp Politikai Bizottságá-' nak tagja, a KB titkára. Fogadta őt Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, és találkozott Jozef Czyrekkel, a LEMP KB PB tagjával, a KB titkárával is. A megbeszéléseken a pártközi együttműködésről és a két ország kapcsolatainak további fejlesztéséről volt szó. Szintén véleményt cseréltek a nemzetközi kérdésekről. LUANDA Az angolai kormány határozottan visszautasítja a washingtoni kormányzatnak azt a tervét, hogy a namí- biai kérdés megoldását összekapcsolják az Angolában lévő kubai csapatok kivonásával — hangsúlyozta sajtóértekezletén Paulo Teixeira Jorge, az MPLA Munkapárt KB tagja, angolai külügyminiszter. BEJRUT Nem végleges adatok szerint legkevesebb harminc libanoni. palesztin és Szíriái halottja és igen sok sebesültje van a kelet-libanoni Stau- ra városban elkövetett pénteki bombamerényletnek. Még a késő esti órákban is folytak a mentési munkálatok a merénylet színhelyén. Egy háromemeletes épületet teljesen romba döntött a személygépkocsiban elhelyezett. száz kilóra becsült robbanóanyag detonációja. ÜJ-DELHI Indira Gandhi részben átszervezett (kormánya tegnap letette a hivatali esküt a köztársasági elnök előtt. Az új indiai kormányba — amely Gandhi kormányai közül a harmadik a kormányfő 1980-as második hatalomra kerülése óta — három új minisztert és kilenc új államminisztert neveztek ki.
