Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-30 / 25. szám
1983. JANUÁR 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kenderesen az időközi tanácstagi választások alkalmával négy szavazóhelyen adták Te voksukat az állampolgárok. A nagyközség hat választó- kerületéből több mint négyszázan járultak az urnákhoz. Batkai Piroska közvetlenül házasság- kötése előtt szavazott. Fotó: Dede Zagyvarékason már hajnali ötkor szavaztak Zagyvarékason már hajnali öt órakor várta a szavazatszedő bizottság a község két tanácstagi választókerületének százharminc felnőtt lakóját. A korán reggel utazók, ingázók kérésének tett eleget a választási elnökség, amikor élve a törvény biztosította jogával, egy órával előbbre hozta a választás kezdetét. — Tulajdonképen mindössze tíz választó érdekében tettük, akik munkába indulás előtt szerették volna leadni voksukat. Szívesen adtunk erre lehetőséget. így mindazoknak, akik a szavazás technikai lebonyolítását és a törvényesség betartásának felügyeletét vállalták huszonöt-harminc ember ezen a szombaton fél négykor csörgött- a vekker. — mondotta Legeza Mihá’y, a választási elnökség elnöke. * * * * A csúcsforgalom fél 8 és 9 között volt a tanácsházán kialakított szavazóhelyiségben. Ezután vitték helyébe a vándorurnát egy betegnek, és 10 óra után néhány perccel befejeződött a választás a községben. A megjelenés 100 százalékos volt. A két körzetnek mind a százharminc választója leadta vok- sát. S miután a szavazat- számláló bizottság befejezte a munkáját, a választási elnökség elnöke — ha nem is hivatalosan — elárulhatta az eredményt. A 4-es számú kerület — vagy ahogyan a zagyvarékasiak nevezik, a kutyaszögi körzet — öt utcájának tanácstagja Tóthné Kiscsatári Irén az általános iskola igazgatóhelyettese, a községi KISZ bizottság titkára lett. A fiatalasszony, aki hat éve pályázta meg a zagyvarékasi pedagógusi állást, a legkézenfoghatóbb bizonyítékát kapta annak, Befogadta a talu Azok közölt él, akiket képvisel hogy befogadta, megszerette a falu népe. — Azt mondanom sem kell, hogy jólesik ez a bizalom. Mivel érdemeltem ki? Nem is tudom. Talán észrevették rajtam az emberek’, hogy mindig szívesen segítek, ha tehetem, hogy izgat a község sorsa, hogy nem közömbös, hogyan fejlődik Rékas, s hogy érzik magukat, akik itt éllnek. Milyen tanácstag szeretnék lenni? — töprengett. — Olyan. aki bármikor a válásztói szemébe nézhet, aki csak azért, hogy népszerű legyen, nem ígérget. Szeretném nagyon jól megismerni Rékas fejlődésének lehetőségeit, hogy reálisan meg tudjam ítélni az öt utca lakóinak igényeit, kéréseit. Abban már biztos vagyok, hogy a vízelvezető árokrendszer kiépítése, s a belvízrendezés miatt sok dolgom és gondom lesz. * * * Zagyvarékason a 22-es számú kerület lakóinak két név volt a szavazólapján. A választók többsége Gál Bélára, a tévészerelőre adta vok- sát. Ki és miért? A néhány házzal odébb lakó szomszédja, aki névrokona, így érvelt: — A világon semmi kifogásom nem volt a másik jelölt. Mádi József termelőszövetkezeti üzemmérnök ellen. Nem is lehetett, mert nem ismerem. De azt tudom, hogy nem ebben a kerületben lakik, és úgy gondolom, jobb. ha a tanácstag azok között él, akiket képvisel. Meg aztán itt volt tavaly ez az útépítés. Ha Gál Béla nem házal nem szervezi a társadalmi munkát, nem vállalja a pénzadományok gyűjtését, az biztos, hogy egyhamac nem lett volna kikövezve ez az utca. A középkorú asszony, Ku- rucz Gyuláné már lényegesen szűkszavúbb volt. — Nem árulom el, hogy kire szavaztam, de bízom abban, hogy akire a voksomat adtam, legalább olyan tanácstag lesz, mint az elődje volt, aki tavaly meghajt. Annak az embernek semmi sem esett nehezére. A szomszédasszonya, Po- lónyi Lajosné ugyanezen a véleményen volt: — Hogy kire szavaztam, nem mondom meg. Még az uram sem tudja, akivel reggel hét órakor együtt mentünk választani. — És Gál Béla hogyan érzi magát? — Még mindig zavarban vagyok, épp úgy, mint három héttel ezelőtt, azon a hétfői napon, a jelölőgyűlésen, ahol egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyre többen emlegetik a nevemet. — Szinte egyöntetűen azt akarták a jelenlévők — lehettek vagy harmincan-negy- venen —, hogy az uram is tanácstagjelölt legyen — szólt közbe Teréz asszony. — Tudom, jólesett neki. de abban igaza volt, amikor megkérdezték, vállalná-e, hogy erre azért aludna egyet. De nyomban válaszolnia kellett. — Mit gondol, miért ragaszkodtak sokan magához? — Itt születtem, tudják, ki vagyok, a foglalkozásom révén is sokan ismernek, nem utolsó sorban azért, mert én is itt élek a 22-es számú kerületben. — Kovács — Ajeiöit: tősgyökeres szolnoki Szolnok, Ságvári körúti iskola — 1. sz. szavazókor, 18-as választókerület. Korán megérkeztek az első szavazók, időben elindult a vándorurna, így dél felé már végéhez közeledett a tanácstagválasztás. A körzet új tanácstagjelöltjével, Bagyula Györgyné doktorral a szavazás színhelyén beszélgettünk. — Meglepte, hogy önt jelölte o körzet tanácstagnak? — Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy a lemondás miatt megüresedett helyre engem jelölnek. 1980 óta a Hazafias Népfront ti- zenhármas számú körzeti bizottságának vagyok a titkára — ehhez a Népfront-körzethez hat választókerület tartozik, s mindig jól együtt tudtam működni a tanácstagokkal. Töprengtem is magamban, hogy vajon kit jelöl majd a tizennyolcas számú kerület. Egyszóval meglepett a jelölés, de végtelenül jól is esett. Minden okom megvan azt hinni, hogy a kerületben élők segítik majd tanácstagjuk munkáját. — Kérem, mutassa be a kerületet, amely jelölte. — Ezt néhány szóban nagyon nehéz megtenni, hiszen 1958 óta lakom a Ságvári körúton, tősgyökeres szolnoki vagyok — ezen a környéken a járdák gödreit éppúgy ismerem, mint az emberek legtöbbjét. A Ságvári körút páros oldala, az Ady Endre út 13-as épülete, a Kolozsvári úti óvoda felőli oldal és a Várkonyi téri toronyház tartozik — területileg — a kerülethez. Mintegy hétszáz választópolgár él itt — sokan közülük idősek, s régi házban élnek. — Akiknek problémái nem ismeretlenek az ön számára. — Nem, mert Népfront- titkárként és a munkahelyemen, a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóság Szolnok megyei Igazgatóságán töltött évek alatt sokszor találkoztam gondjaikkal. Tudom, hogy ahány ház, annyi probléma, s itt őszinte segítőkészséggel komoly közösségi munkát lehet végezni, hadd hivatkozzam ismét NépiPront-1 i tká rkéntf szerzett tapasztalataimra. Talán nem mellékes néhány adalékkal bővíteni Ba- gvuia Györgyné dr. portréját. Munkahelye huszonhét év óta változatlan, 1974 óta, amióta elvégezte levelezőn a jogi egyetemet, osztályvezető-helyettesként dolgozik —• közmegelégedésre. — Vágner — Eszmecsere az értelmiség szerepéről, feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) politikai irányítás és az egyes művészeti területek képviselői készek voltak a kulcs- fontosságú témák és jelenségek együttes elemzésére, az eszmecserékre. Elismerően szólt a megyei pártbizottság titkára a Szigligeti Színház tevékenységéről — ezen belül az iskola- színház-akcióról is —, képző- művészeti kultúránk fejlődéséről, zenei életünk, kórusmozgalmunk eredményeiről. A közoktatás kérdéseit elemezve elmondotta, hogy az elért eredmények fő részvényesei a pedagógusok, munkájuk fontossága a jövőben tovább növekszik. Az elkövetkezendő évek célkitűzéseiről szólva hangoztatta, hogy a tudományos szervezetekre, a művészeti szövetségekre, a szellemi élet egyéb műhelyeire nagy feladatok várnak. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítése, a gazdaságpolitikai feladatok megvalósítása érdekében elevenebbé és mélyebbé kell tenni a kutatóhelyek és az üzemek együttműködését, fokozni kell a műszaki szakemberek köz- gazdasági felkészültségét. Nagyon fontos, hangsúlyozta, hogy a kulturális életben a minőség, az országos és nemzetközi értékekre való nyitottság kerüljön előtérbe, gazdagabb, színesebb, vonzóbb programok tegyék értelmessé a művelődést, a szórakozást. Jelenleg 11 400 aktív, felsőfokú végzettségű szakember él a megyében, és ez tekintélyes szellemi erő — mondotta —, majd vitaindító előadását így fejezte be: a megyei pártbizottság számít az értelmiségre, a kommunista értelmiség példaadó magatartására, munkájára. A vitában elsőnek Madarász Tibor, TITÁSZ üzemegység-igazgató kért szót. Az innováció kérdéseit elemezve hangoztatta, hogy amikor mindenáron az újszerűséget keressük, ne feledkezzünk meg arról, ami régi ugyan, de hasznos. Vigyázzunk a munka értékrendszerére, jobban becsüljük meg a munkaidőben végzett munkát, és azoknak kell biztosítani a magasabb jövedelmet, akik értékesebb, hasznosabb munkát végeznek. Sajnos — és ezt példákkal bizonyította — ez még nem mindig és nem mindenütt van így. Patkós István, a DATE mezőtúri főiskolai karának igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a munkásosztály és az értelmiség kapcsolata jó, s ez kulcskérdés. Ennek talaján a magyar társadalom becsülje jobban a tudást, és azt erkölcsiekben, anyagiakban fokozottabban ismerje el. Hozzátette: a tudás társadalmi elismerése azonban nemcsak fizetség, de szereposztás kérdése is. Dr. Széghy Gergely, a He- tényi Géza Kórház és Rendelőintézet főigazgató-helyettese a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) működését és a tudományos munka további lehetőségeit ismertette a megjelentekkel, kérve hasznos munkájukat. Fábiánná Kocsis Lenke, a jászberényi Tanítóképző Főiskola docense a főiskolai hallgatók értelmiségi feladatokra való felkészítésének fontosságát hangsúlyozta, majd vitába szállt azzal a nézettel, hogy a pedagógusok nem tartoznak az értelmiségiek közé. Felhívta a figyelmet arra, hogy a főiskolákon általában, de a tanárképző főiskolákon még fokozottabban és tudatosabban kell végezni az értelmiségi szerepkörre való nevelést. Dr. Krasznai Géza, a Heté- nyi Géza Kórház és Rendelő- intézet osztályvezető főorvosa azt a nagyon fontos kérdést elemezte, hogy milyen a megye megtartó ereje az értelmiségiek számára. Az elmúlt tíz év alatt hány értelmiségi hagyta el szűkebb hazánkat? — tette fel a jogos kérdést. A továbbiakban az értelmiségi fiatalok helyzetéről. a képzés és önképzés lehetőségeiről, a szellemi tőke fitadásának fontosságáról, a munkahelyi vezetők pedagógiai felelősségéről beszélt. A színházpolitika egyes kérdéseiről szólt Lengyel Boldizsár, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, majd a fiatal értelmiségiek különböző magatartásformáit boncolgatta, hangsúlyozván, hogy a fiatal értelmiségiek kritikusan nézik a világot. Patócs Imre, a DATE karcagi kutatóintézetének igazgatóhelyettese a kutatások és a kutatók ösztönzőrendszerének problémáiról beszélt, az alkalmazott kutatások fontosságát emelte ki. Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke azt hangsúlyozta felszólalásában, hogy csak az a vezető tudja eredményesen vezetni a rábízott fiatal diplomásokat, aki szakmailag is teljes mértékben tisztában van a kor diktálta követelményekkel. Czakó Jánosné, a megyei művelődési központ igazgatója a közművelődésben dolgozó értelmiségiek munkájáról, gondjairól szólott, kérte a más munkaterületeken dolgozó diplomások fokozott részvételét a közművelődésben. Az eszmecsere Fábián Péter zárszavával ért véget. T. L. Számítóközpont rekordidő alatt fl Kőolajkutató Vállalat és a zagyvarékasi Béke Tsz együttműködésével Rekordidő alatt helyezték üzembe Szolnokon a Kőolaj- kutató Vállalatnál az Alföldi Olajipari Számítástechnikai Rendszer első egységét. A karácsonyi ünnepeket követő napokban láttak hozzá a helyiség kialakításához, és néhány nappal ezelőtt már munkához is láttak egy Videoton számítógéppel. A berendezést az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt bocsátotta a vállalat rendelkezésére azzal acéllal, hogy meggyorsítsa az ipari Minisztérium által kialakítandó országos bányászati nyersanyaginformációs rendszer olajipari jellegű munkáit. Az új számítóközpont szorosan együttműködik. a Nagy alföldi Kőolaj és Föld- gáztermelő Vállalat ugyancsak Szolnokon levő számítóközpontjával, valamint az OKGT hasonló létesítményével. A Kőolajkutató Vállalatnál nem egészen egy . hónap alatt létre hozott számító- közipont regionális, tehát megyei szempontból ás jelentős. Háttérgépe ugyanis az ugyanilyen típusú, a zagyvarékasi Béke Tsz-ben üzemeltetett Videoton-köz- pontnák. A rékasi termelő- szövetkezet szakemberei, akik mór több mint egyéves gyakorlattal rendelkeznek, segítenek illetve részt vesznek az olajosok gépének üzemszerű indításában, a folyamatos üzemre történő átállásban.
