Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-30 / 25. szám

1983. JANUÁR 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kenderesen az időközi tanácstagi választások alkalmával négy szavazó­helyen adták Te voksukat az állampol­gárok. A nagyközség hat választó- kerületéből több mint négyszázan járultak az urnákhoz. Batkai Piros­ka közvetle­nül házasság- kötése előtt szavazott. Fotó: Dede Zagyvarékason már hajnali ötkor szavaztak Zagyvarékason már hajna­li öt órakor várta a szavazat­szedő bizottság a község két tanácstagi választókerületé­nek százharminc felnőtt la­kóját. A korán reggel utazók, ingázók kérésének tett ele­get a választási elnökség, amikor élve a törvény bizto­sította jogával, egy órával előbbre hozta a választás kezdetét. — Tulajdonképen mind­össze tíz választó érdekében tettük, akik munkába indu­lás előtt szerették volna le­adni voksukat. Szívesen ad­tunk erre lehetőséget. így mindazoknak, akik a szava­zás technikai lebonyolítását és a törvényesség betartásá­nak felügyeletét vállalták huszonöt-harminc ember ezen a szombaton fél négy­kor csörgött- a vekker. — mondotta Legeza Mihá’y, a választási elnökség elnöke. * * * * A csúcsforgalom fél 8 és 9 között volt a tanácsházán kialakított szavazóhelyiség­ben. Ezután vitték helyébe a vándorurnát egy betegnek, és 10 óra után néhány perc­cel befejeződött a választás a községben. A megjelenés 100 százalékos volt. A két körzetnek mind a százhar­minc választója leadta vok- sát. S miután a szavazat- számláló bizottság befejezte a munkáját, a választási el­nökség elnöke — ha nem is hivatalosan — elárulhatta az eredményt. A 4-es számú ke­rület — vagy ahogyan a zagyvarékasiak nevezik, a kutyaszögi körzet — öt ut­cájának tanácstagja Tóthné Kiscsatári Irén az általános iskola igazgatóhelyettese, a községi KISZ bizottság tit­kára lett. A fiatalasszony, aki hat éve pályázta meg a zagyvarékasi pedagógusi ál­lást, a legkézenfoghatóbb bizonyítékát kapta annak, Befogadta a talu Azok közölt él, akiket képvisel hogy befogadta, megszerette a falu népe. — Azt mondanom sem kell, hogy jólesik ez a biza­lom. Mivel érdemeltem ki? Nem is tudom. Talán észre­vették rajtam az emberek’, hogy mindig szívesen segí­tek, ha tehetem, hogy izgat a község sorsa, hogy nem közömbös, hogyan fejlődik Rékas, s hogy érzik magukat, akik itt éllnek. Milyen ta­nácstag szeretnék lenni? — töprengett. — Olyan. aki bármikor a válásztói szemé­be nézhet, aki csak azért, hogy népszerű legyen, nem ígérget. Szeretném nagyon jól megismerni Rékas fejlő­désének lehetőségeit, hogy reálisan meg tudjam ítélni az öt utca lakóinak igényeit, kéréseit. Abban már biztos vagyok, hogy a vízelvezető árokrendszer kiépítése, s a belvízrendezés miatt sok dol­gom és gondom lesz. * * * Zagyvarékason a 22-es szá­mú kerület lakóinak két név volt a szavazólapján. A vá­lasztók többsége Gál Bélá­ra, a tévészerelőre adta vok- sát. Ki és miért? A néhány házzal odébb lakó szomszéd­ja, aki névrokona, így érvelt: — A világon semmi kifo­gásom nem volt a másik je­lölt. Mádi József termelőszö­vetkezeti üzemmérnök el­len. Nem is lehetett, mert nem ismerem. De azt tudom, hogy nem ebben a kerület­ben lakik, és úgy gondolom, jobb. ha a tanácstag azok között él, akiket képvisel. Meg aztán itt volt tavaly ez az útépítés. Ha Gál Béla nem házal nem szervezi a társa­dalmi munkát, nem vállalja a pénzadományok gyűjtését, az biztos, hogy egyhamac nem lett volna kikövezve ez az utca. A középkorú asszony, Ku- rucz Gyuláné már lényege­sen szűkszavúbb volt. — Nem árulom el, hogy kire szavaztam, de bízom ab­ban, hogy akire a voksomat adtam, legalább olyan ta­nácstag lesz, mint az elődje volt, aki tavaly meghajt. Annak az embernek semmi sem esett nehezére. A szomszédasszonya, Po- lónyi Lajosné ugyanezen a véleményen volt: — Hogy kire szavaztam, nem mon­dom meg. Még az uram sem tudja, akivel reggel hét órakor együtt mentünk vá­lasztani. — És Gál Béla hogyan ér­zi magát? — Még mindig zavarban vagyok, épp úgy, mint há­rom héttel ezelőtt, azon a hétfői napon, a jelölőgyűlé­sen, ahol egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy­re többen emlegetik a neve­met. — Szinte egyöntetűen azt akarták a jelenlévők — le­hettek vagy harmincan-negy- venen —, hogy az uram is tanácstagjelölt legyen — szólt közbe Teréz asszony. — Tudom, jólesett neki. de abban igaza volt, amikor megkérdezték, vállalná-e, hogy erre azért aludna egyet. De nyomban válaszolnia kellett. — Mit gondol, miért ra­gaszkodtak sokan magához? — Itt születtem, tudják, ki vagyok, a foglalkozásom ré­vén is sokan ismernek, nem utolsó sorban azért, mert én is itt élek a 22-es számú kerületben. — Kovács — Ajeiöit: tősgyökeres szolnoki Szolnok, Ságvári körúti is­kola — 1. sz. szavazókor, 18-as választókerület. Korán megérkeztek az első szava­zók, időben elindult a ván­dorurna, így dél felé már vé­géhez közeledett a tanácstag­választás. A körzet új tanácstagje­löltjével, Bagyula Györgyné doktorral a szavazás színhe­lyén beszélgettünk. — Meglepte, hogy önt je­lölte o körzet tanácstagnak? — Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy a le­mondás miatt megüresedett helyre engem jelölnek. 1980 óta a Hazafias Népfront ti- zenhármas számú körzeti bi­zottságának vagyok a titkára — ehhez a Népfront-körzet­hez hat választókerület tar­tozik, s mindig jól együtt tudtam működni a tanácsta­gokkal. Töprengtem is ma­gamban, hogy vajon kit je­löl majd a tizennyolcas szá­mú kerület. Egyszóval megle­pett a jelölés, de végtelenül jól is esett. Minden okom megvan azt hinni, hogy a kerületben élők segítik majd tanácstagjuk munkáját. — Kérem, mutassa be a kerületet, amely jelölte. — Ezt néhány szóban na­gyon nehéz megtenni, hiszen 1958 óta lakom a Ságvári körúton, tősgyökeres szol­noki vagyok — ezen a kör­nyéken a járdák gödreit épp­úgy ismerem, mint az embe­rek legtöbbjét. A Ságvári körút páros oldala, az Ady Endre út 13-as épülete, a Ko­lozsvári úti óvoda felőli oldal és a Várkonyi téri torony­ház tartozik — területileg — a kerülethez. Mintegy hét­száz választópolgár él itt — sokan közülük idősek, s ré­gi házban élnek. — Akiknek problémái nem ismeretlenek az ön számára. — Nem, mert Népfront- titkárként és a munkahelye­men, a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóság Szolnok megyei Igazgatósá­gán töltött évek alatt sok­szor találkoztam gondjaikkal. Tudom, hogy ahány ház, annyi probléma, s itt őszinte segítőkészséggel komoly kö­zösségi munkát lehet végezni, hadd hivatkozzam ismét NépiPront-1 i tká rkéntf szerzett tapasztalataimra. Talán nem mellékes né­hány adalékkal bővíteni Ba- gvuia Györgyné dr. portré­ját. Munkahelye huszonhét év óta változatlan, 1974 óta, amióta elvégezte levelezőn a jogi egyetemet, osztályveze­tő-helyettesként dolgozik —• közmegelégedésre. — Vágner — Eszmecsere az értelmiség szerepéről, feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) politikai irányítás és az egyes művészeti területek képvise­lői készek voltak a kulcs- fontosságú témák és jelensé­gek együttes elemzésére, az eszmecserékre. Elismerően szólt a megyei pártbizottság titkára a Szig­ligeti Színház tevékenységé­ről — ezen belül az iskola- színház-akcióról is —, képző- művészeti kultúránk fejlő­déséről, zenei életünk, kórus­mozgalmunk eredményeiről. A közoktatás kérdéseit elemezve elmondotta, hogy az elért eredmények fő rész­vényesei a pedagógusok, munkájuk fontossága a jövő­ben tovább növekszik. Az elkövetkezendő évek célkitűzéseiről szólva hangoz­tatta, hogy a tudományos szervezetekre, a művészeti szövetségekre, a szellemi élet egyéb műhelyeire nagy fel­adatok várnak. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatá­nak erősítése, a gazdaságpo­litikai feladatok megvalósí­tása érdekében elevenebbé és mélyebbé kell tenni a kuta­tóhelyek és az üzemek együttműködését, fokozni kell a műszaki szakemberek köz- gazdasági felkészültségét. Nagyon fontos, hangsúlyozta, hogy a kulturális életben a minőség, az országos és nem­zetközi értékekre való nyi­tottság kerüljön előtérbe, gazdagabb, színesebb, von­zóbb programok tegyék ér­telmessé a művelődést, a szórakozást. Jelenleg 11 400 aktív, felső­fokú végzettségű szakember él a megyében, és ez tekin­télyes szellemi erő — mon­dotta —, majd vitaindító elő­adását így fejezte be: a me­gyei pártbizottság számít az értelmiségre, a kommunista értelmiség példaadó maga­tartására, munkájára. A vitában elsőnek Mada­rász Tibor, TITÁSZ üzem­egység-igazgató kért szót. Az innováció kérdéseit elemezve hangoztatta, hogy amikor mindenáron az újszerűséget keressük, ne feledkezzünk meg arról, ami régi ugyan, de hasznos. Vigyázzunk a munka értékrendszerére, jobban becsüljük meg a mun­kaidőben végzett munkát, és azoknak kell biztosítani a magasabb jövedelmet, akik értékesebb, hasznosabb mun­kát végeznek. Sajnos — és ezt példákkal bizonyította — ez még nem mindig és nem mindenütt van így. Patkós István, a DATE mezőtúri fő­iskolai karának igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a munkásosztály és az értelmi­ség kapcsolata jó, s ez kulcs­kérdés. Ennek talaján a ma­gyar társadalom becsülje jobban a tudást, és azt erköl­csiekben, anyagiakban foko­zottabban ismerje el. Hozzá­tette: a tudás társadalmi el­ismerése azonban nemcsak fizetség, de szereposztás kér­dése is. Dr. Széghy Gergely, a He- tényi Géza Kórház és Rende­lőintézet főigazgató-helyet­tese a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) működését és a tudományos munka to­vábbi lehetőségeit ismertette a megjelentekkel, kérve hasznos munkájukat. Fábián­ná Kocsis Lenke, a jászberé­nyi Tanítóképző Főiskola do­cense a főiskolai hallgatók értelmiségi feladatokra való felkészítésének fontosságát hangsúlyozta, majd vitába szállt azzal a nézettel, hogy a pedagógusok nem tartoz­nak az értelmiségiek közé. Felhívta a figyelmet arra, hogy a főiskolákon általában, de a tanárképző főiskolákon még fokozottabban és tuda­tosabban kell végezni az ér­telmiségi szerepkörre való nevelést. Dr. Krasznai Géza, a Heté- nyi Géza Kórház és Rendelő- intézet osztályvezető főorvo­sa azt a nagyon fontos kér­dést elemezte, hogy milyen a megye megtartó ereje az ér­telmiségiek számára. Az el­múlt tíz év alatt hány értel­miségi hagyta el szűkebb ha­zánkat? — tette fel a jogos kérdést. A továbbiakban az értelmiségi fiatalok helyzeté­ről. a képzés és önképzés le­hetőségeiről, a szellemi tőke fitadásának fontosságáról, a munkahelyi vezetők pedagó­giai felelősségéről beszélt. A színházpolitika egyes kérdé­seiről szólt Lengyel Boldi­zsár, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, majd a fiatal értelmiségiek különbö­ző magatartásformáit boncol­gatta, hangsúlyozván, hogy a fiatal értelmiségiek kritiku­san nézik a világot. Patócs Imre, a DATE kar­cagi kutatóintézetének igaz­gatóhelyettese a kutatások és a kutatók ösztönzőrendszeré­nek problémáiról beszélt, az alkalmazott kutatások fon­tosságát emelte ki. Szabó Bé­la, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke azt hangsúlyozta fel­szólalásában, hogy csak az a vezető tudja eredményesen vezetni a rábízott fiatal dip­lomásokat, aki szakmailag is teljes mértékben tisztában van a kor diktálta követel­ményekkel. Czakó Jánosné, a megyei művelődési központ igazgatója a közművelődés­ben dolgozó értelmiségiek munkájáról, gondjairól szó­lott, kérte a más munkaterü­leteken dolgozó diplomások fokozott részvételét a közmű­velődésben. Az eszmecsere Fábián Pé­ter zárszavával ért véget. T. L. Számítóközpont rekordidő alatt fl Kőolajkutató Vállalat és a zagyvarékasi Béke Tsz együttműködésével Rekordidő alatt helyezték üzembe Szolnokon a Kőolaj- kutató Vállalatnál az Alföldi Olajipari Számítástechnikai Rendszer első egységét. A ka­rácsonyi ünnepeket követő napokban láttak hozzá a helyiség kialakításához, és néhány nappal ezelőtt már munkához is láttak egy Vi­deoton számítógéppel. A berendezést az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt bocsátotta a vállalat rendel­kezésére azzal acéllal, hogy meggyorsítsa az ipari Mi­nisztérium által kialakítan­dó országos bányászati nyersanyaginformációs rend­szer olajipari jellegű mun­káit. Az új számítóközpont szorosan együttműködik. a Nagy alföldi Kőolaj és Föld- gáztermelő Vállalat ugyan­csak Szolnokon levő számí­tóközpontjával, valamint az OKGT hasonló létesítményé­vel. A Kőolajkutató Vállalat­nál nem egészen egy . hónap alatt létre hozott számító- közipont regionális, tehát megyei szempontból ás je­lentős. Háttérgépe ugyanis az ugyanilyen típusú, a zagyvarékasi Béke Tsz-ben üzemeltetett Videoton-köz- pontnák. A rékasi termelő- szövetkezet szakemberei, akik mór több mint egyéves gyakorlattal rendelkeznek, segítenek illetve részt vesz­nek az olajosok gépének üzemszerű indításában, a folyamatos üzemre történő átállásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom