Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. JANUÁR 22. A haderöcsökkentési tárgyalások tíz éve Bécsi keringő tárgyalássorozat helyszíne, a bécsi Hofburg konferenciaterme A marathoni Ha egy nemzetközi tanácskozás túlságosan elhúzódik, nem feltétlenül a napirenden szereplő javaslatokkal lehet a baj, hanem mással. Így van ez Bécsben, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon, amelyek most tíz éve kezdődtek. Egy évtizeddel ezelőtt, 1973 januárjának végén indult meg az előkészítés. A cél olyan értekezlet összehívása volt, amely a katonai értelemben vett Közép-Euró- pában állomásozó hazai és külföldi hadseregek létszámának és fegyverzetének csökkentéséről dönt. Ilyenformán az NSZK, Belgium, Hollandia és Luxemburg, valamint az NDK. Csehszlovákia és Lengyelország területéről lenne szó, a saját haderőkről, illetve az ott állomásozó amerikai, angol, kanadai, a másik oldalon szovjet egységekről. Kezdetben a nyugatiak Magyarországot is be akarták vonni a körbe, de mivel stratégiai NATO „ellentételünk”, Olaszország listára kerüléséről hallani sem akartak — maradt az eredeti összeállítás. Mi is ott vagyunk ugyan Bécsben, de — más NATO- és Varsói Szerződés-tagállamokkal együtt — csak tanácskozási joggal: se rólunk nem döntenek. se mi nem veszünk részt a döntésekben. Fontos emlékeztetnünk még egyszer a kezdet dátumára: 1973, az enyhülés kezdetének. a helsinki csúcstalálkozó előkészítésének az éve, a légkör kedvező a nemzetközi tárgyalások számára. Már akkor világos volt, hogy a politikai kapcsolatok javulását katonai enyhülésnek kell kiegészítenie, különben veszélybe kerül az egész mű. E feladat egy részét lett volna hivatva megoldani a bécsi konferencia: ritkítani az állományt, katonákat, hadosztályokat kivonni, illetve leszerelni Európa közepén, tehát ott, ahol a világon a legnagyobb erők összpontosulnak. ahol az atomháború veszélye a legnagyobb. Ez lett és maradt az egyetlen olyan tárgyalási fórum, ahol a NATO és a Varsói Szerződés képviselői egy asztalnál ülnek, és főképpen a hagyományos szárazföldi fegyverzet korlátozásával foglalkoznak. Kezdettől egyetértenek abban, hogy- ex a feladat. Miért nem sikerül a megoldás? Itt is, mint másutt, a nyugatiak egyenlőtlen megállapodást- kívánnának: több engedményt a Szovjetuniótól, mint amennyit maguk tenni készek. Követelésüket azzal indokolják, hogy a szovjet hadsereg „fölényben van” az európai szárazfö'ldön. Ugyanezt mondják az atomfegyverzetről, a haditengerészetről, holott a két tábor között globális egyensúly áll fenn, azzal a különbséggel, hogy ki az egyik, ki a másik fegyvernemre helyez nagyobb súlyt. A nézeteltérések Bécsben is számosak, de a lényeg a iétszámvita: a NATO kétségbevonja azoknak az adatoknak a hitelességét, amelyeket a Varsói Szerződés képviselői az e térségben állomásozó csapataikról előterjesztettek. A Nyugat szerint a szocialista országoknak százötven—száznyolcvan ezerrel több katonát kellene kivonni az említett térségből, mint a NATO-nak. Két-három esztendeje, hogy a nemzetközi légkör megromlott. Általánosságban, a nemzetközi helyzet egészét tekintve, négy fő területen kellene kimozdulni a holtpontról: a hadászati fegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tanácskozásán a közepes hatótávolságú rakétákat illetően, a bécsi konferencián és azon az értekezleten, amelynek összehívásáról Madridban vitáznak, és amely a katonai bizalomerősítést mozdítaná elő. E négy téma ösz- szefügg egymássál, — s döntő a szovjet—amerikai megegyezés lenne. De minden fórumnak külön-külön is • van jelentősége: az előrehaladás bárhol kedvezően hat a többire. Ezért foglalkozott a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé Prágában külön is a bécsi értekezlettel: fontosnak tartanák, hogy egy-két év alatt siker szülessen az osztrák fővárosban. Először a Szovjetunió és az Egyesült ÁTla- mok fegyveres erőit csökkentsék Közép-Európában, ezután valamennyi részt vevő fagyassza be haderőinek létszámát és fegyverzetének szintjén mindaddig, amíg további megállapodást nem érnek el. A szocialista országok tehát lehetségesnek és kívánatosnak tartják, hogy számottevően csökkenjenek a haderők Európa szívében. Tatár Imre INDIA Félidős számvetés Kellemetlen eredményt hozott az év elején rendezett néhány helyi választás az indiai kormánypárt számára. A Nemzeti Kongresszus (I) — az I betű Indira Gandhi kormányfő nevét jelzi, megkülönböztetésül a Kongresz- szus Párt másik csoportjától — általában visszaesett, s olyan államokban szorult vissza, ahol ezelőtt a miniszterelnök-asszony hívei voltak többségben. Igaz, e veszteségek egyelőre nem jártajk komolyabb következménnyel. Indira Gandhi változatlanul kényelmes, kétharmados parlamenti többségre támaszkodhat. Ám Üj-Delhiben nyílt titok volt, hogy a kormányfő a helyi törvényhozások megújítását egyben erőpróbának ■’zánta, kitapogatandó, m>- lyen támogatásra számíthat, most, túljutva immár megbízatásának félidején — hiszen éppen három éve vette ismét kezébe a kormányru- dat a hatalmas, kontinensnyi dél-ázsiai államban. így Gandhi asszonynak lassan döntenie kell, vár-e az országos választásokkal 1984—85- ig, vagy idő előtti voksolást ír ki. A helyi választások eredménye tehát egyfajta félidős számvetést tesz lehetővé, jelezve, hogy nem teljes a megelégedettség a kormányfő háromesztendős tevékenységével. Indira Gandhit külpolitikai Az indiai nagyipar egyik fellegvára, a bokarói kohászati művek Falusi életkép — még napjainkban is aránytalanul nagy a kézi munka szerepe Magyarország 2. számú partnere A magyar turisták számára szinte „hazai hangulatot” teremtenek az NDK-ban a városi közlekedést, s részben az országutakat uraló Ikaruszok, meg a magyar borok és kon- zervek a csemegeüzletekben. All ez fordítva is: a Wartburgok, a Trabantok, a háztartási kisgépék a Magyarországra látogató NDK-beli turistából váltanak ki hazai asszociációt. Ám a turisztikai pillanatképek csak a felszínt mutatják. Külkereskedelem-érzékeny országunkban nagy szó, hogy az NDK — a Szovjetunió mögött — második legnagyobb kereskedelmi partnerünk. A három évtizedes együttműködés eredményeként országaink rendkívül sokoldalú kapcsolatot hoztak létre. Néhány példa: az NDK mezőgépei, az E 512-es és az E 516-os gabonakombájnok meghatározó jelentőségűek a magyar mezőgazdaság, a külszíni fejtőberendezések, daruk, emelők pedig a magyar nehézipar életében. Az NDK a szocialista közösség gazdaságilag különösen erős állama. Jól érzékelteti ezt, hogy — az eltérő nagyságrend ellenére — a szocialista német állBm a Szovjetunió egyes számú külkereskedelmi partnere. Az NDK forgalmának 30—40 százalékát szakosítás és kooperációs egyezmények keretében bonyolítja a szocialista országokkal. Figyelmet érdemel az NDK kapcsolata keleti szomszédjával, Lengyelországgal. A varsói gazdaságvezetés súlyos gondjai közepette stratégiai jelentőségűnek nevezhető az a jegyzőkönyv, amelyet nemrég írtak alá a népgazdasági terv egyeztetéséről. Eszerint 1981—85 között a kölcsönös szállítás értéke eléri a ki- lencmilliárd rubelt. A belső gondok az erősödő nyugati nyomás időszakában Lengyelország számára, az ilyen típusú megállapodás jelentősége meghatványozódik. Felmerül a kérdés, vajon mi indokolja, hogy ezeket az ismert tényeket felsorakoztassuk? A polgári sajtó újabban tendenciózusan nagy teret szentel „az NDK gyengülő gazdasági teljesítményének”, a „kapitalista tábor országaival kialakított kapcso- latáinak”, amely — írja a müncheni Süddeutsche Zeitung — „a szocialista tömbbel folytatott együttműködés rovására megy’.. Mindebből annyi felel meg a valóságnak, hogy a nehezülő külgazdasági feltételek, a rossz világgazdasági klíma, mint a KGST többi országában, az NDK-ban is érezteti hatását. Ahogy Bogomolov szovjet akadémikus fogalmazta nemrég a Novoje Vremja című moszkvai hetilapban: miként a Nyugat, a KGST-országok sem zártak jó évet tavaly, s a következmények érezhetőek. Nem titok, hogy a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésének egyik legfontosabb mozzanata a szállítási fegyelem erősítése. Bosszantó, ha a munka dandárján leállnak az import mezőgépek alkatrészhiány miatt, vagy ha betervezett nyersanyagok, fogyasztási cikkek késnek. De partnereink gazdaságát, tervezőit éppen így zavarja, ha mi vagyunk pontatlanok. Együttműködésünk fejlesztése közös érdek, égető szükségesség. A magasszintű tárgyalásokon teljes az egyetértés abban, hogy a jövőben a kapcsolatfejlesztés mennyiségi követelményei helyett a minőségi kívánalmakat kell előtérbe állítani. Kölcsönös törekvés a szállítás minőségének, ütemességének javítása ,mert megbízható partnerek akarunk lenni a jövőben is. Győri Sándor Tehervonaton, Magyarországra szállításra készek az IFA ludvvigsfeldei autógyárának W 50 típusú keveréktakarmány és liszt szállítására alkalmas nyerges szerelvényei. Ötven különböző változatban készül a W 50 az üzemben, amelynek egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere a MOGÜRT magyar külkereskedelmi vállalat Gandhi asszony mozgalmas diplomáciai tevékenységének egyik legutóbbi eseménye: az indiai kormányfő Francois Mitterrand francia elnökkel tárgyalt Január 26: Az Indiai Köztársaság kikiáltásának, az alkotmány életbelépésének évfordulója, az ország nemzeti ünnepe. téren éri kevesebb bírálat. Még ellenfelei is kénytelenek elismerni: a hagyományos, pozitív semlegességen alapuló diplomácia nagy tekintélyt szerzett Indiának. Gandhi asszony mögött csúcstalálkozókkal zsúfolt hónapok állnak. Járt Kelet-Afrikában, találkozott a szovjet és az amerikai vezetőkkel, a francia, egyiptomi, bangladesi és pakisztáni elnökkel, Új-Delhi a helyszíne az el nem kötelezettek márciusra tervezett konferenciájának. A mozgalom soros elnöke ezzel automatikusan az indiai kormányfő lesz. Ellentmondásosabb a kép — s ezt tükrözik a részleges választások — a belpolitika, s különösen a gazdaság terén. India (bár ipari potenciálját tekintve már a világ körülbelül tizedik hatalma) napjainkban is kénytelen az elmaradottság ezernyi terhével küzdeni. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alig 250 dollár körül jár. Az éhínség rémét ugyan leküzdötték, de a <700 milliós lakosság legalább fele ma is a létminimum alatt él. Indira Gandhi néhány téren sikert ért el, például csökkent az infláció, kielégítő a mezőgazdasá- *gi termelés, s rekord-hitelt szavazott meg az országnak a Nemzetközi' Valutaalap. Más problémákkal azonban erőfeszítései ellenére sem tudott megbirkózni. Késik a remélt gazdasági fellendülés, megmaradt a költségvetés hiánya, s a társadalmi egyenlőtlenségek feszítő ereje. Mindehhez járult az elmúlt esztendőben a sztrájktilalom miatti tiltakozások sora, a Bombay-i- rendőrlázadás, a kiirthatalan korrupció, a vallási-nemzetiségi összecsapások szaporodása^ Megoldatlan gond a túlzott népszaporulat, s a nagyarányú írástudatlanság is. India egységére pedig veszélyes fenyegetést'jelent a különböző szeparista mozgalmak felerősödése, elsősorban az asszami feszültség, s a szikh nacionalistáknak az elmúlt hónapokban ismét előtérbe került követelései. Nem javult a kormánypárt megosztottsága, igaz az ellenzék sem képes hatékony egységfrontot kialakítani. Indira Gandhi távolról sincs tehát könnyű helyzetben. A 65 esztendős kormányfő, aki növekvő jelentőségű világpolitikai szerepet tölt be, az elkövetkezendnő időben fokozott figyelmet kell, hogy fordítson házája belső fejleményeire. Hivatali megbízatásának második felében egyre inkább koncentrálnia kehi az országos választások közeledtére is. Szegő Gábor összeállította: Constantin Lajos
