Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
1983. JANUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szégyen-e a szegénység? — Egy fénykép nyomában Hajdani mezítlábasok A karcagi múzeum Régi iskoláik a Nagykunságban című kiállításán — sok más között — egy döbbenetes erejű. 1920-ban készült felvétel látható: túrkevei kisdiákok. tanítójukkal. A harminc év körüli tanító, szép testtartásé férfi, a kor ízlése szerinti „papos” öltözetben, fekete pantallóban, vizitzakóban, Bocskai nyakkendőben. A tanulók állnak tanítójuk körül, pontosabban: mellett. Ami szembetűnő: mindegyik fiú mezítlábas, de mindnek fején van valamilyen fejfedő. A körülményes megfogalmazásra a különös „sajkáik” késztetik a krónikást. — Nem, nem az én uram az... Igen, a múltkor úgy gondoltam, sokat tépődtem rajta. Jó, hát jártunk az időben mezítláb, dehát azért rongyosak nem voltunk. Először ugyan azt hittem, az én uram... de most már tudom, hogy nem Ö az. Amúgy megvolt nekünk is ez a fénykép... csak elkallódott már... De megvolt sokáig... — Miért tetszettek őrizni egy idegen fényképet. — Hát... hát nem is tudom. .. Talán a tanító úr miatt... — Tetszett ismerni a tanító urat? — Nem. A hat fiú közül öt úgynevezett csálé kalapban van. Ma már ez a fogalom is az elavult kifejezések közétartozik. A kétkezi szegény emberek, az elrongyosodott, már-már karimátlan kalapjukat körbevágták, a legnagyobb — általában iskolásTanakodás egy másik, hajdan volt kis mezítlábas fényképe előtt. A jól öltözött hölgy igen határozott: Minek ezt bolygatni, különben sem lehetett ez a nagyapa, mert ha arcra valahogy húz is hozzád de a A szociófotón lévő tanító Drahos Ferenc, visszaemlékezések szerint kb. 1908-tól 1920-ig (?) tanított a városban ri komámtól, jó hogy megismerem. eleget gonboztunk együtt a református iskola udvarán. Hogy miért kell szégyellni a régi szegénységet?! Erdélyi Balázs tsz-nyug- díjas, a túrkevei honismereti szakkör tagja: — A fényképein lévő férfi Drahos Ferenc tanító úr, akitől én is tanultam a betűvetést, 1911-ben, 1912-ben. Ügy tudom, Erdélyből került hozzánk, nagyon kedves. szeretetreméltó ember volt, jószívű, szegény párti. Nyugodjék, rosszul végezte, öngyilkos lett, kútba ugrott. Miért? ki tudná azt már pontosan, talán a felesége. Eszti néni, ha élne. De már ő is meghalt. Sokmindent beszéltek akkoriban az emberek. — A mezítlábasok közül felismer valakit? A kézenfekvőnek tűnő választ némileg módosítja a régi kunsági szokás; csak kalappal, sapkával együtt volt teljes az öltözék. S hogy miért voltak akkor mezítláb — s miért voltak rongyosok? — erre viszont egyértelmű a felelet: mert szegények voltak. Az írott szó erejével bemutatott szoci ófotót lapunk múlt év december 4-i számában jelentettük meg, s kértük olvasóink jelentkezését, ha netán felismernék önmagukat, apjukat, rokonukat, ismerősüket. Jónéhány levelet, üzenetet kaptunk, — de mégsem született meg a terveink szerintii riport. Netán sikertelenségünkben is van valami tanulságos. Túrkevei tisztségviselő pl. arról értesített, hogy a képen szereplő egyik kisfiút felismerték; név. cím, házszám. Takaros porta, valahol a város szélén. Házigazdánk idős asszony, érezhetően nagy zavarban: — Hát amikor ez a fénykép készült, én már polgárista voltam, de ez itt, tudván tudom, hogy ki az, annyira előttem van most is — mutat arra a kisfiúra, akit először felismert későbbi felesége, majd a családi tanácskozást követően már nem azonosított... Záradékul: a szegénység bizony rossz emlék, még ha szeretteinikhez kötődik is. Tiszai Lajos Ketten a mezítlábasok generációi közül korú — fiú gyermekük fej- méretének megfelelően. A karimátlan, csálé kalap alatt egész tyúkalja gyerek felcseperedhetett, ha kinőtte a bátyja, belenőtt az öccse. Az egyik — képen lévő — kisfiú fején valamilyen — román? szerb? — tisztisapka „díszeleg” adalékként a magyar történelem e szomorú éveihez. A különös osztályfénykép arra a kérdésire is indít, hogy ha olyan jó idő volt, hogy minden gyerek mezítláb lehetett, akkor miért volt szükség a „sapkákra” — „Kunsági divatmodel.l, 1920—,” ha pedig kellett a fejfedő, akkor nem lehetett még nyár, miért voltak mezítláb a gyerekek. véznasága az ellent mond... Tessék megnézni akármelyik fiú gyereket a családban, éppen tizenegyen vannak unokatestvérek, — mind erősek, hét-nyolcévesen mind olyanok, mint a vasgyúrók. Az öreg szomszéd mást mond: — Hetvennégy évemből jó ha két-;három évet ®nás tájon töltöttem az én FeErdélyi Balázs: Az én osztályomból már csak négyen-öten élünk Az oktatási intézményekben Ésszerűbb és tervszerűbb bérgazdálkodás Intézkedési tervet adott ki a megyei tanács Szolnok; megyében az elmúlt esztendőkben súlyos hiányosságok mutatkoznak a pedagógus-bérgazdálkodásban. A rendelkezésre álló béralapok nem megfelelő, nem kellően hatékony fel- használása következtében 1979 és 1981 között évről évre nőtt a bérmaradvány. 1981-ben például 11 millió forintot tett ki az az ösz- szeg, amelyből már csak a következő évben, jutalom formájában részesülhettek a közoktatásban dolgozóik. Okairól és a kedvezőtlen jelenségek megszüntetésének módjáról dr. Vincze Sándor, a művelődésügyi osztályvezetője adott tájékoztatást. A bérmaradvány növekedésében szerepet játszottak a bátortalan, lehetőségeken aluli intézményi bérszint- emelések, egyes területeken a helyi tanácsok indokolatlan tartalékolásai, ugyanakkor hiányoztak a kellős tervezési-kalkulálási lehetőségek is. Hozzájárult a bérmaradvány növekedéséhez — megyei szinten —< bizonyos társadalompolitikai feladatok végrehajtásának — például a cigánytanulókat eredményesen oktatók, képesítés nélküli pedagógusokat patronálok, kitüntetettek jutalmazása — anyagi fedezetére való törekvés. A tizenegy napos munkaciklusra, majd az ötnapos munkahétre való áttérés miatt csökkenő b éralap-szükségle' tek, a járási-városi gazdásági felügyelői munkakörök átszervezése és más személyi változások is a bérmaradvány növekedéséhez vezettek. Ezek a hiányosságok különösen súlyosan esnek latba megyénkben a közoktatási dolgozók viszonylag alacsony bérszínvonala miatt. Tény, hogy ez a pedagógus bérszínvonal, a relatíve kis fizetések egyre kevésbé vonzóak különösen a pályakezdők, az óvónők, a középiskolai tanárok körében, s ez lehetetlenné teheti, akadályozhatja az állások betöltését is. Az oktatásra 1979 és 1981 között is rendkívül nehéz feladatok hárultak s hárulnak ma is,, ez mindenképpen indokolja, hogy a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgozók bérezésére, de élet- körülményeikre, letelepedésük feltételeire, lakásviszonyaikra is. A megyei tanács művelődésügyi és pénzügyi osztálya, valamint a pedagógusok szakszervezete megyei bizottsága új irányelveket, intézkedési tervet dolgozott ki a közoktatási dolgozók bérgazdálkodása hatékonyságának növelésére. Az intézkedési tervet a megyei tanács végrehajtó bizottsága .múlt év decemberi ülésén tárgyalta meg s fogadta el. A közoktatási dolgozók bér- gazdálkodásában január 1- től már az új, korszerű dokumentum irányelvei érvényesülnek. Ennek alapos megismerését, de a bérgazdálkodás valamennyi kérdésének áttekintését szolgálják majd azok a továbbképzések, amelyeken a járási, városi művelődési szak- igazgatási szervek vezetői, a bérgazdálkodási munka szervezésében, irányításában részt vevő dolgozói, valamint az önálló bér- és munkaerőgazdálkodást folytató megyei intézmények vezetői vesznek) részt. A megyei továbbképzést követően a községi, nagyközségi tanácsok és intézmények vezetőinék valamint a bérgazdálkodásban közreműködő dolgozóknak tartanak szakmai továbbképzéseket. Az új dokumentum mindenekelőtt leszögezi, hogy a rendelkezésre álló _ béralapokat hiánytalanul a tárgyévben és az előírt arányban kell felhasználni bérfejlesztésre és jutalmazásra. Ezen belül az alapbérre eső bérfejlesztési keret összegét minden évben január 1-i hatállyal a bér- színvonal emelésére kell fordítani. A dokumentum megfogalmazza azokat az elosztási elveket is, amelyeknek érvényesülni kell a bérgazdálkodásban. Az optimális mértékű tartalék- képzés is fontos feltétele az előrelátó és biztonságos bér- gazdálkodásnak. Tartalék azonban csak meghatározott céllal és elsősorban a megyei szervnél képezhető. A megyei szintű tartalék forrását képezi a továbbiakban a munkaerőmozgás következtében felszabadult bér ötven százaléka is, amelyet az egyes területek között tapasztalható bérezési aránytalanságok csökkentésére fordítanak majd. A felszabaduló bér másik felével az intézmények rendelkeznek, s kötelesek azt teljes egészében és azonnal felhasználni. Megtörténhet, hogy a szakmai feladatok ellátásának ésszerűsítése létszámcsökkenést kíván. Az így felszabaduló béralapot az intézmények a bérszínvonal javítására fordíthatják. A pedagógus álláshelyek csökkentéséhez viszont minden esetben a szakmai felügyeleti szervek engedélye szükséges. A dokumentum felújítja azt a követelményt, hogy a bérek felhasználásáról rendszeres és naprakész nyilvántartások készüljenek. A korábbi években előfordult ugyanis, hogy a gazdálkodó szervek nem minden esetben tartották be ezt az előírást, így nehéz volt áttekinteni az intézmények bérgazdálkodásának helyzetét. Kívánatos a bér- és munkaerőgazdálkodó szervek — az iskolák és a fenntartó tanácsok — eddiginél szorosabb együttműködése, összehangoltabb munkája is. A jó gazdálkodás egyik feltétele a jó terv. A dokumentum kitér arra, hogy már a tervezés során intézkedni kell a feladatokkal összhangban nem álló béraránytalanságok csökkentéséről, a szükséges béralap biztosításáról, a többlet elvonásáról, meg kell teremteni jninden jogszabály szerint külön díjazható munka anyagi elismerésének feltételeit, lehetővé kell tenni, hogy az üres álláshelyek betöltésének a későbbiekben ne lehessen akadálya bérhiány. A bér- és munkaerőgazdálkodó szervek a továbbiakban csak olyan szakmai intézkedéseket tehetnek, amelyek béralap szükséglete teljes egészében — hosszabb távon is — biztosított. Az átmeneti jellegű bérmegtakarítás terhére új álláshely nem létesíthető — mondja ki az intézkedési terv —, de ugyancsak nem létesíthető új álláshely a meglevő béralap terhére sem. A létszámnövelés nem eredményezhet bérszínvonal -romlást. Megtörténhet, hogy valamely közoktatáspolitikai feladat megoldása elmarad. Az ebből adódó bérmegtakarítást pénzmaradványként a Pénzügyminisztérium elvonja. Az így keletkezett bérmegtakarítás terhére tehát még átmenetileg sem lehet új feladatot indítani. A dokumentum a továbbiakban a mennyiségi fejlesztések tervezett ütemben való megvalósítására, a bérelöirányzatok időarányos felhasználására hívja fel a gazdálkodószervek figyelmét. Kitér arra is, hogy a helyi tanácsok csak testületi döntés után s csak a legszükségesebb esetben, következő évi visszapótlási kötelezettséggel intézkedhetnek ágazatok közötti béralap-átcsoportosításról. A cigánytanulókat eredményesen oktatók és a képesítés nélküli pedagógusokat patronálok céljutalmát az évközi jutalmazási lehetőségekből kell biztosítani — mondja ki végezetül az intézkedési terv. Az új bérgazdálkodási irányelvek érvényesülését az eddigieknél szigorúbb és rendszeresebb ellenőrzésekkel szükség szerint felelősségre vonással is biztosítani kívánják. T. E. Pályázatok Amatörfilm-fesztivál Népművészeti kiállítás Idén — április 8. és 10. között — Dombóváron rendezik meg az országos amatőrfilm-fesztivált. A versenyen részt vehet minden olyan, egyénileg vagy közösen készített, amatőrfilm, amely eddig országos fesztiválon nem szerepelt. A beküldött filmek közül előzsüri választja ki azokat az alkotásokat, amelyeket a fesztiválon bemutatnak. A tájegységi fesztiválokon első, második és harmadik díjat nyert filmek előzsürizés nélkül szerepelhetnek a szemlén. A filmeket március 22-ig a dombóvári művelődési központ címére (7200 Dombóvár, Hunyadi tér 25.) lehet elküldeni. Az országos amatőrfilmfesztivállal egyidőben film- plakát-kiállítást is rendeznek, amelyre ugyancsak pályázatot hirdetnek. Ezen részt vehet minden amatőrfilmes a fesztiválra benevezett filmjének saját készítő* sű plakátjával. A filmplakátokat ugyancsak március 22-ig kell elküldeni. Szintén pályázatot írtak ki a Nyíregyházán július 23 és augusztus 29 között megrendezendő VI. országos népművészeti kiállításra, amelyre a tárgyi népművészet minden ágából várják az alkotásokat. Nevezni lehet hímzéssel, szövéssel, fazekas, kovács- és bőrműves- munkákkal, kékfestőkkel, fafaragásokkal, népi gyermek- játékokkal, saját készítésű hangszerekkel, vesszőből, gyékényből font tárgyakkal. A pályázaton — amelynek célja a tárgyalkotó népművészet hagyományainak ápolása — részt vehet mindenki, aki munkáit amatőrként készítette. Országos pályázatokon már szerepelt vagy kereskedelmi forgalomból ismert alkotások nem nevezhetők. A pályamunkákat a lakóhely szerinti megyei művelődési központokba kell eljuttatni. A Szolnok megyei pályázók alkotásait április 15. és 24. között a mezőtúri művelődési központban (5400 Mezőtúr, Petőfi u. 5.) várják. ugyanis május 1. és 15. között itt rendezik meg azt a megyei bemutatót, amelynek legjobb darabjai a nyíregyházi országos népművészeti kiállításon is szerepelhetnek majd. A rendezők külön felhívást adtak ki szabadtéri alkotások készítésére. A nagyobb méretű tárgyak — például játszótéri plasztikák — kiállításiról beküldött fotók alapján dönt a zsűri. A fotókat május 1-ig a nyíregyházi városi és megyei művelődési központ címére (4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 9.) várják.
