Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
1982. DECEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Verseghyre Szolnokon Régi iskolák a Nagykunságon Gondolatok egy kiállításhoz kapcsolódva Tudományos emlékülés a költő és nyelvtudós munkásságáról Második alkalommal rendeztek tudományos emlékülést Szolnok szülötte, Verseghy Ferenc emlékére. Először tíz évvel ezelőtt jöttek össze a városban a Verseghy-életmű kutatói és az érdeklődők, és már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a költő, nyelvtudós, fordító művének emléke nem halványult el, a kutatók s a közönség egyaránt érdeklődik iránta. A tíz évvel ezelőtti emlékülésen elhangzott tanulmányok kötetben is .napvilágot láttak. A kötet kiadója a Verseghy könyvtár. amely egyéb szervek és intézmények mellett, jelentős részt vállalt a tegnapi emlékülés megrendezésében is, az eltelt tíz évben ugyancsak sokat tett azért, hogy Verseghy életműve minél nagyobb mértékben hozzáférhetővé váljék, a kutatók és a nagyközönség számára. Elegendő csupán arra utalnunk. hogy az elmúlt évtizedben fordították le latinból és adták ki magyarul Verseghy nyelvtudományi és esztétikai írásainak zömét. A tegnapi ülés résztvevői pedig már kezükbe vehették Verseghy további — eddig kiadatlan — .munkáinak kötetét, egy három kötetből álló sorozat első darabját. A tegnapi program Fenyvesi Józsefnek, a városi tanács elnökének üdvözlő szavai és a Képek egy város életéből című film megtekintése után Nagy Miklós egyetemi docens megnyitójával kezdődött. Az első előadó Margócsy István volt, aki Verseghy szerepe kora irodalmi életében címmel, bizonyos irodalomtörténeti sémák ellen hadakozva, árnyalt képet festett Verseghyről. Elemezte irodalomfelfogását, szembesítve azt a Kazinczyéval, majd részletesebben szólt nyelvtudományi munkáiról, és a nyelvújításban játszott szerepéről. Szajbély Mihály Verseghy és Engel című előadása ugyancsak elemezte Verseghy irodalomfelfogását, miközben széles ablakot tárt a XVIII. század esztétikai gondolkodásának irányzatairaj'és vizsgálta, hogy. ezek milyen hatást gyakoroltak Verseghyre. Szörényi László Verseghyértekezése a Káldi-féle bibliafordításról címmel tartott előadást, amely szűkebben vett témájának kimerítése mellett a XIX. század eleji viszonyoknak is eleven rajzát adta. Az emlékülés második részében Deme Zoltán Verseghy könyvtáráról, Kaposvári Gyula a Verseghy család történetéhez felkutatott újabb adalékokról, Szurmay Ernő pedig Verseghy szolnoki utóéletéről beszélt. A tegnapi emlékülésen elhangzott tanulmányok, a tíz évvel ezelőttiekhez hasonlóan. rövidesen kötetben is megjelennek. A tízévenként megrendezett Verseghy-emlékülések hagyománya — remélhetően — folytatódik, hiszen ezek az ülések, mint az tegnap is bebizonyosodott, jó alkalmat szolgáltatnak a kutatóknak, munkásságuk bemutatására, bizonyos összehangolására és esetleg vitákra is. a közönség pedig képet kap a Verseghy-kutatások fő irányairól és — bár a rövidre szabott idő miatt csak vázlatosan — legfontosabb eredményeiről is. Jövőre a képernyőn Bár még a tévés „főszezon” hátra van. hiszen most jön csak a karácsonyi, szilveszteri hajrá — azért már az is érdekel bennünket —, mit hoz a jövő? És mivel a legkönnyebben a tévé filmosztályán tájékozódtunk — íme, közreadjuk, amit megtudtunk: — Mindenkit megnyugtathatunk —• Onedinék családi bonyodalmai és egyben az angol ipari forradalona históriája újabb tíz részben folytatódik, és azoknak sem kell elkeseredniük, akik kedd esténként a nemrég véget ért csehszlovák produkció, a Kórház a város szélén hőseiért aggódnak. A tévé az új esztendőben újabb hét epizódot sugároz, Űjabb ismeretségekre is szert tehetünk. Találkozhatunk a francia zene, egyáltalán az egyetemes operett-történet óriásával, Jacques Oífenbachhal, az Orfeusz az alvilágban komponistájával, az életéről forgatott hatrészes filmben. Az irodalom halhatatlanjai közül ezúttal Voltaire-t érte utói a „végzet”, igaz mozgalmas, intrikákkal, fordulatokkal tűzdelt napjai ideális témát kínáltak a francia stáb számára, amely hat estére ígér tartalmas szórakozást. Az olaszok jegyzik Jack London magyarul is megjelent Martin Eden című regényének adaptációját. Sugározzák majd az ugyancsak irodalmi alapanyagra építkező Skarlát betűvel-t is. N. Hawtorne négy folytatásban képernyőre kerülő alkotása a XVII. századi puritán Bostonban játszódik, lényegében egy házasságtörés és a büntetés krónikája. Az ír munkásmozgalom históriájának felvázolását tűzte ki céljául a Strumpet City — Bűnös város című ír tévésorozat, hét részben. A főszereplő régi ismerősünk: Peter O’Toole. Előreláthatólag . láthatjuk majd á valóságos sztárparádéval kérkedő, nagy nemzetközi összefogással készült Wagner sorozatot is. A nagy német zeneszerző viszontagságos életét magyar—angol— német—francia összefogással vették fel, olyan színészek közreműködésével, mint Vanessa Redgrave, John Geilgud. Gálffi László és a címszerepben; Richard Burton. Ismét: Onedin, Kórház a város szélén A sorozat nyolc epizódból áll. A krimikedvelők ismét találkozhatnak Petrocellivel, Derrick felügyelővel, újabb kalandba invitálják a Tetthely és a Célpont hősei, de új izgulni való. is akad. A belgáktól vettük a te Claudiád című háromrészes filmet, amelyben egy rejtélyesen eltűnt ifjú hölgyet keresnek ... Agatha Cristie, megannyi „örökzöld” bűnügyi történet kiagyalója, Miért nem hívták Evansot? című könyve a háború előtt nálunk is megjelent. S mivel világszerte javában folyik a krimikirálynő újrafelfedezése, szinte természetes, hogy a tévé sem feledkezik meg róla. Az angolok hatrészes sorozatot forgattak ebből a regényből, amelyet jövőre tekinthetünk meg mi is. Kilenc alkalommal jelentkezik majd az Izgalmas élet című lengyel sorozat, amelynek hőse egy szimpatikus, állandóan úton levő újságíró — aki minduntalan más-más bűnügy kellős közepén találja magát. A BBC-től vásárolt Shalkespeare-drámák közül ismét láthatunk néhányat. A tervekben az V. HenTik, a Minden jó, ha jó a vége, az Athéni Timón. illetve a Makrancos hölgy legújabb igényes feldolgozása szerepel, az angol színpad legnagyobb sztárjainak közreműködésével. Szombat délutánonként hat alkalommal hozza lázba bizonnyal a fiatalokat, a Maláji tigris című olasz sorozat, amelynek filmváltozata a mozikban is szerepelt. A maláj i nemzeti hősről készült izgalmas, kalandos történet mellett ugyancsak mozgalmas történeteket ígér az Államhatár című szovjet sorozat is. Ez négy epizódot mutat be a határőrség történetéből. A franciák Éjszakai ügyelet című hat folytatásból álló munkája a párizsi éjszakában szolgálatot teljesítő orvosainak történetfüzére. Egy második világháborús titkos irattár anyagának megszerzése körüli bonyodalmaikról szól az a 13 részes NDK-béli sorozat, amelynek A halál archívuma a címe. Az életművet bemutató sorozatokban szombat éjszakánként többek között Visconti, René Clair, Nyikita Mihalkov. Yves Montand és Jancsó Miklós leghíresebb filmjeivel találkozhatunk. Vasárnap délutánonként vetítik majd Csortos Gyula, Bán Frigyes, Szmoktunovszkij és Gina Lollobrigida leghíresebb filmjeit, műsorra tűzünk egy válogatást is a csehszlovák vígjáték és szatíra mestereinek munkáiból. Még itt lennének a különböző ismeretterjesztő sorozatok —• de ezekről más alkalommal. N. Gy. 1920-ban Túrkevén készült felvétel: —?— Ferenc tanító tanítványaival. A tanító családi nevét sajnos nem sikerült megállapítanunk. (Szívesen fogadnánk olvasóink levelét, ha netán valaki magára ismerne a kis mezítlábasok valamelyikében) A karcagi Győrffj István Nagykun Múzeumban a napokban nyitották meg a Régi iskolák a Nagykunságon című kiállítást. A tárlat külső megjelenítése látatlanból szegényesnek vélhető, hiszen a temérdek értékes anyag, tárgyi kútfő és szellemi termék, írott szó bemutatására csupán a múzeum kisterme áll a kiállítók rendelkezésére. De segít a hely Varázsa: a zsúfolt, régi osztályterem nagyságú — vagy annál is kisebb — helyiség így éppen azt a szerény egyszerűséget sugallja, amiről gazdagon és értően szól a kiállítás. Nevezetesen és elsősorban a tájegység iskolaügyének hőskoráról, a XVII—XIX. századi nagykunsági partikuláris iskoláról, amelyek a Debreceni Nagykollégium vonzáskörében alakultak ki. Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Karcag öreg iskolái messzi földön híresek voltak, hiszen neves egyetemeken tanult rektorok, szellemi életünk kiválóságai — Sztáray Mihály, Szegedi János, Szilágyi Miklós, Török Pál, Ványai Ambrus, Arany János és sorolhatnánk — voltak a tanítók. S hogy a taní-Napjaink iskoláiban általánossá vált a szaktantermi oktatás Borsos Miklós Kossuth-dijas szobrászművész mint meghívott tanár, újra tanít a Képzőművészeti Főiskolán tás a kor színvonalának megfelelő volt, bizonyítja — közvetve — a karcagi gimnázium könyvtárában megőrzött kútfők — könyvek — szellemi értéke. Bonfini Rerum Hungaricumja is ott van a tárlóban, sok más tudománytörténeti unicum mellett. Az európai hírű anyaiskola hatása — a debreceni kollégium — és a leghaladóbb külföldi egyetemeken tanult rektorok működése eredményezte, hogy viszonylag fejlett volt az említett partikuláris iskolák körzetében az írásbeliség. többen megtanultak írni, olvasni a Nagykunságban. mint a peremkerületeken. A kiállítás gazdag anyaggal mutatja be az oktatásügy fejlődését. Ezt persze tudománytalan lenne a mai mérce szerint viszonyítani. De minőségi fejlődés volt, amikor az iskolásgyerekek kezükbe vehették az életkori sajátosságukhoz alakított tudás tárházát, a legfontosabb könyvet, a tankönyvet. Ami az első látásra feltűnik: a könyvek olvasottsága. Minden könyvtáros, s egyáltalán olvasó ember különbséget tud lenn; a könyv láttán, a használtság és a rongáltság között. Az öreg tankönyvek — némelyik hat osztály anyagát tartalmazza — „ronggyá tanultak” — idézet még az 1930-as években is ismert diáknyelvből. Érdemes jól megnézni a régi tantermek tárgyi emlékeit is. A tanítói asztal, a padok a „célszerű szegényemberek” munkájáról vallanak. Értjük ezalatt, hogy minden egyes darabról szinte „kiabál’ a szegénység, ugyanakkor mestermunkának minősíthetjük az ismeretlen kézműves remekeit. Joggal a tárgyinéprajz emlékei közé sorolhatjuk a kiállított padokat, asztalokat. ahogy az akkoriban elkészített bölcsőt, pohárszéket, és más, ma már néprajzi értékű eszközt. De akár a tanterem egészét is ide sorolhatjuk, a közeg ugyanis amelyben az egyes partikuláris — tárgyi emlékeink csak a későbbiekről vannak — iskolák működtek, meghatározó volt, magukon viselték a népélet kialakította szokásokat, mondhatnánk — újból — célszerűségeket. Még az 1940-es évek elején is kemencék voltak a város környéki iskolákban. A „felszerelés” — a padokon, táblán, asztalon és a „számológépen” kívül — a következő volt: 30 darab népiskolás könyv, méterrúd, egy darab köbdeciméter, vizeskanna, petróleumlámpa, petróleumos kanna. S persze a „szemléleti képek” a légi tüneményekről, az alföldi foglalatosságról, a mocsáros vidékről, stb. Tisztelet és becsület ezeknek az öreg iskoláknak, a soványpénzű tanítóknak, de azoknak is, akik sárban, fagyban, hóban kilométereket gyalogoltak a szikes alföldi pusztákon, hogy megtanuljanak írni, olvasnj. A mai ember számára szinte már a romantika ködébe vesznek ezek az idők, hiszen 1972—82 között csak az általános iskolások számára 195 tanterem épült szűkebb hazánkban, s hosszasan sorolhatnánk a középiskolai tantermeket, kollégiumokat, a különböző oktatási, művelődési intézményeket. 1972— 1981 között a közoktatás fejlesztési kiadásai meghaladják a megyében a másfélmilliárd forintot (A szolnoki gyermekváros és gyermekvédő intézet építési költségével „ együtt 1603 millió forint). A krónikás úgy véli. hogy amikor megfelelő történelmi távlatban iskolaügyünk: mai fejlődéséről nyílik majd kiállítás, ezeknek az éveknek — minden elégedettség nélkül jegyezzük föl — eredményei dicsérik az emberi tudásért jelentős áldozatot hozó kort, amelyben éltünk. Tiszai Lajos
