Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

1982. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Új utakon a vendéglátás Egy szakma ialpraáll Jubileumi előkészületek (Folytatás az 1. oldalról) A kisdobosoknak és az úttörőknek az idén is szer­vezetit vezetőképző foglalko­zásokat az úttörőház. A foglalkozásokra ötszáz gyermek jelentkezett. Az idén 4 klub működik az úttörőházban: a negye­dikesek klubja, a barátság, az ifi- és tini klub. Több miint százhúsz pajtás vesz részt a klubok munká­jában. A jubileum alkalmából két pályázatot is hirdettek. A „Visszaemlékezés” című pá­lyázatra olyan úttörővezetők küldték be írásos munkáikat, akik a 30 év alatt a ház munkájában részt vettek. A legszínvonalasabb pálya­munkák írói nemcsak pénz­jutalmakat vehetnek át a díjkiosztáson, hanem a Szol­nok megyei Néplap sajtódí­ját és a Magyar Rádió Szol­noki Stúdiójának különdíját i&. A másik pályázatot ,,A mi úttörőházunk” címmel ír­ták ki. A pajtások közül bár­ki benevezhetett képpel, írással, rajzzal, amelyek az úttörőházzal kapcsolatos él­ményekből, programokból adnak ízelítőt. A két pályá­zatra 35 alkotás , kézirat ér­kezett be. A pályamunkák értékelése még tart. Az út­törőház történetét feldolgozó kiadvány is készül (kb. 300 oldalas) a jubileumra. December 13-án akadály­­versenyt rendeznek a Tisza­­ligetben vagy (rossz idő ese­tén) az úttörőházban, ahol a kisdobos és úttörővezető­képző tanfolyamok ötszáz pajtása különböző ügyességi és szellemi feladatok telje­sítésével próbálhatja ki ere­jét, bátorságát. December 17-én kezdődik a jubileumi hét, ahol kioszt­ják a két említett nályázal díjait is. A játékos foglalko­zások Levente Péter: „Ki kjooog?” című műsorával kezdődnek. Játsszunk, al­kossunk együtt! címmel de­cember 19-én a Ságvári kör. úti iskolában lesz foglalko­zás, ahol kötni, fonni, mak­ramézni. szabni-varrni lehet, kinek-kinek kedve szerint. A programban szerenel még sportnap. diszkó, divatbe­mutató, vetélkedő. P. É. vetélkedő Szolnokon Kétezer tonna vetőburgonyát osztályoznak, zsákolnak és készítenek elő Veszprém, Za­la és Vas megyei értékesítésre, elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok szükség­letének ellátására Zircen, a Bakony Termelőszövetkezetben Megyei KRESZ-vetélkedő színhelye volt tegnap a MÁV Járműjavító Üzem kultúrter­me. A családok versenyét már harmadízben rendezte meg a Szolnok megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács. A tegnapi rendezvényt tesztfel­adatok készítése előzte meg. A kiadott írásos feladatokat — mely 41 ezer családhoz ju­tott el — a szülők segítségé-A megyei KRESZ-vetélkedőn 29 család mérte össze tudá­sát Szolnokon A feladott kérdéseken töpreng a szolnoki Terjéki — az előtérben — és a martfűi Tímár család vei töltötték ki a kisiskolá­sok. A beérkezett feladatla­pok alapján 29 család foglalt helyet a tegnapi KRESZ-ve­télkedőn, hogy tudásukat összemérve, játékosan tanít­sák meg gyermekeiket a köz­lekedési szabályokra. A megyei vetélkedő két részből állt. Villámkérdé­sekre válaszoltak, írásos fel­adatlapokat töltöttek ki a megjelent családok a közle­kedés történetéről, a szabály­sértési eljárásokról és KRESZ-szabályokról. Majd diavetítő segítségével mutat­ták be a közlekedési táblá­kat, és a megoldásra váró helyzeteket a rendezők. A családok fiatalabb tagjainak is jutott feladat, hiszen a ne­kik és a róluk szóló KRESZ- táblákat a tesztlapokon ki­színezhették. A vetélkedőn kívül pedig elemes kisautók vezetőjeként mérhették ösz­­sze ügyességüket az apró for­galmi táblák között. Aki a megyei versenyen részt vett, mindenképpen gazdagabb lett élménnyel, tapasztalat­tal és nem utolsósorban ajándékokkal. Az első három helyezett Gere Tibor, Né­meth István és Székely La­jos családja lett. F. T. „Be is gyújt a lelkem” Jászapátiban törődnek az öregekkel „Elhozza az ebédemet, be­hordja a tüzelőt, be is gyújt a lelkem. Kiváltja az orvos­ságot, receptre, amit a dok­tor ír, mert nem engedi, hogy mindenféle tablettát meg port összeegyek. Van aztán, amit recept nélkül hoz, a jó szót, a vigasztalást, a bátorí­tást, hogy majd csak talpra­­állok. Ez pedig olyan orvos­ság, aminek nincsen párja a világon.” Jászapátiban a 79 eszten­dős T. Andrásné beszél hálá­val telt szívvel házi beteg­gondozójáról. A kedves fia­talasszonyról, aki naponta benyit hozzá, mindenben se­gít, és mindig magával hoz­za a jókedvet, amivel — ha rövid időre is — feledteti vele, hogy beteg, öreg és na­gyon egyedül érzi magát. A nagyközségben három hivatásos és három tisztelet­­díjas gondozónő látja el a házi szociális gondozást, a területi gondozó szolgálatot. Munkájukat a közös tanács szociálpolitikai előadójának felügyele mellett az öregek napközi otthonának vezetője irányítja. A hivatásos gondozónők harminc idős embert látnak el, a tiszteletdíjasok négy családhoz járnak ki rendsze­resen. A gondozottak több­sége túl van a hetvenen, egyedül él vagy olyan idős házaspár, akit betegsége, öreg kora szinte az ágyhoz köti. Az öregek napközi ottho­nából hordják nekik az ebé­det, bevásárolnak, ahol 'szük­séges, kitakarítanak. A mos­­nivalót a napközi otthonba viszik, ahonnan kimosva, ki­vasalva kapják vissza a gon­dozottak. Ilyenkor a tél kü­szöbén még több a tenniva­ló, hiszen a gondozónők ren­delik meg a téli tüzelőt, ház­hoz szállítják, behordják, el is tüzelik, hiszen a begyúj­tásnál is segítenek. Ök jelzik és javasolják a tanácsnak, hogy hol milyen segítségre van szükség. Be­segítenek a Vöröskereszt ak­tívái is, akik felkutatják, hol vannak még olyan magukra maradt, idős emberék, akik gondozásra szorulnak. A ta­nács a javaslatok figyelem­­bevételével utalja ki a rend­kívüli és a rendszeres szo­ciális segélyeket. Jászapátiban a nagyközsé­gi tanács évente több mint 80 ezer forintot küld ki rend­kívüli segélyezésre. A rend­szeres szociális segéllyel 47 idős ember vagy rászorult család életkörülményein ja­vít. Erre a célra évente 1 millió forintot használ fel. — illés — Újabb akciók — több kiránduló Kempingezők közgyűlése A magyar Camping- és Caravanning Club túráin 1982-ben mintegy tízezren vettek részt, szervezésükben csak a tőkés országokból csaknem 3 ezer turista 28 ezer éjszakát töltött hazánk­ban — egyebek mellett erről számolt be Menyhárt Adám főtitkár a klub tegnap meg­tartott évi közgyűlésén. A sok külföldi túra közül a legsikeresebbek a görög—tö­rök és a nyugat-európai kör­utazások voltak; A főtitkár a jövő évi fel­adatokról szólva elmondta: újabb akciókat szerveznek olcsó hazai és külföldi üdü­lésekre. Javítani akarják a szervezett kempingezésben részt vevők érdekképvisele­tét is. A jövő évben a ma­gyar Camping- és Caravan­ning Club létszámát a jelen­legi 13 ezerről 16 ezer csa­ládra szeretnék növelni. Versengő családok Megyei KRESZ-alaha pompás ízekről voltak ne­vezetesek a ma­gyar vendéglők, egy későbbi kor­szakban az alacsony árak tették mindenki számára el­érhetővé a színvonalából so­kat vesztett éttermi szolgál­tatásokat. A hetvenes évek­ben azonban a különböző cí­meken juttatott állami tá­mogatásokat fokozatosan megvonták a vállalatoktól, aminek lassú áremelkedés volt a következménye. Ra­dikális fordulat 1979 júliu­sában következett be: ek­kor a legtöbb élelmiszer árát emelték, és a nyersanyagok árára rárakódó haszonfcul­­csok olyan éttermi árakat eredményeztek, amelyek már egyenesen megfizethetetle­­netonek tűntek. Ekkor egycsapásra kiürül­tek a vendéglátóhelyek, még az italboltok törzsközönsége is átpártolt az élelmiszerbol­tokhoz. Az egész magyar vendéglátás mélypontra ju­tott, mert a nemtörődöm módra készített, udvariatla­nul felszolgált ételek — jel­képesen szólva a hideg le­ves és a meleg sör — a ma­gas árakon jóformán sen­kinek sem kellett. Annak rendje és módja szerint dél­ben és este megtekintették az asztalokat, hogy azután érintetlenül szedjék Je a te­rítéket. A pincérek, szaká­csok kaptáik a fizetésüket, de nem, sokat kellett dolgoz­niuk érte, a vállalati veze­tők pedig kétségbeestek, és ismét anyagi támogatásért rimánkodtak. Pénz helyet tanácsokat kaptak a minisztériumtól: alkalmazzanak olyan mód­szereket, amelyek visszacsa­logatják a vendégeket. Min­denekelőtt: főzzenek jól. tá­laljainak szépen, számolja­nak korrektül, vagyis be­csüljék meg azt, aki betér az üzletbe. Azután kínálja­nak olcsó ételeket is, zóna adagokat tojásból, tejtermé­kekből, baromfiból, torump­­jlibód készíthető foígósokat, tésztaféléket szerepeltesse­nek az étlapon gyenmekme­­nüt, kedvezményes haszon­kulccsal kalkulált menüt, adjanak árengedményt va­sárnap délben. Majd csak visszaszoknak az emberek a vendéglőkbe! A vállalatok, szövetkeze­tek eltérő mértékben fogad­ták meg a tanácsokat, és helyenként maguk is kiötöl­tek új módszereket, ame­lyektől konyháik kapacitásá­nak jobb kihasználását re­mélték. A Hajdú megyei vállalat például az élelmi­szerkereskedelemnek kezdett nagy mennyiségben sütemé­nyeket és más készítmé­nyeket, utcán át árusított sült kolbászt, oldalast, kür­töskalácsot. Divatba jött a hot dog, amit szintén né­hány forintért lehetett kínál­ni a vendéglő utcára nyíló ablakából. Több vendéglátó vállalat llefagyasztotta kony­hai készítményeit és a mély­hűtött pörköltet, a töltött­­káposztát szintén az élelmi­szerboltokban igyekezett for­galmazni. A vendéglátóipar egy ré­sze így is feleslegesnek bi­zonyult; a forgalom vissza­esése következtében erősen csökkent a felszolgálók fő jövedelme, a borravaló — a pincérek közül jónéhányan más munkát kerestek. A szakma már-már ott tartott, hogy egyes üzleteit bezárja, amikor megjelent a rende­let: a gebimes rendszert a tanácsi vendéglátásban 1982 végéig fokozatosan meg kell szüntetni, és a kisebb egy­ségeket szerződéses vezetés­be tehet adni. Megkezdődött a nagy port felkavaró licitálás a vendég­látóhelyekre; aki több nye­reség befizetését vállalta, az nyerte el a szerződéses ve­zetés jogát. A múlt év ele­jétől működnek — mind .na­gyobb számban — a szerző­déses kisvendéglők, falato­zók, eszpresszók, csárdák és létük újabb változást hozott. A szerződött vezetők saját érdekükben törekedtek for­galomnövelésre és a válla­latok is kezdtek megnyugod­ni, hiszen a szerződéses üz­letekből akkor is befolyt a pénz, ha a központ rájuk sem néztek. De rájuk nézett, méghozzá azért, hogy amennyire lehet, átvegye sikeres módszerei­ket, a gazdaságosab üzemel­tetés eszközeit. Sok helyütt a keresletnek megfelelően módosították a nyitvatartási időket, nagyobb göndot for­dítottak a helyiségek — fő­ként a mellékhelyiségek — tisztaságára, igyekeztek az étlapot nem a szakács iké­­nye-kedve, hanem a vendég ízlése szerint összeállítani, és így tovább. Ma már van, ahol elvihe­tő vacsorát ajánlanak, ter­mészetesen kedvezményes áron, másutt műsort, iro­dalmi estet rendeznek, s egyebek között gyarapodtak az olyan bemutatók, ame­lyeken a vendégek egy-egy tájegység ízeivel ismerked­hetnek. Újabban vagy száz helyen kínálnak cukorbete­geknek, epebetegeknek, fo­gyókúrázóknak készített éte­leket is. Persze akadnak olyan, rosszul vezetett vendéglátó­­helyek, amelyek alig reagál­nak a változásokra, de ezek már kisebbségben vannak. A vendéglátás túlnyomó ré­sze rákényszerült, hogy ál­talában emelje a színvona­lat, és közelítsen a fizetőké­pes kereslethez, vagyis azt és olyan körülmények között kínáljon, amiért a vendég kinyitja a pénztárcáját. vendéglátó szak­ma így fokoza­tosan talpra áll, és az új, magas, már nem dotált árak mellett is nyereségessé válik. A szerződéses rend­szer — néhány felelőtlen vállalkozó bukása ellenére — bevált, és ösztönzően ha­tott a többire. A rendszeres vendéglői étkezés ugyan ma is megfizethetetlen — kivé­ve természetesen a munka­adó által támogatott üzemi konyhát — de egy-egy ün­nep alkalmából, baráti ósz­­szejövetel céljából már egy­re többen veszik igénybe az éttermi szolgáltatásokat. Ha lassan is, de újra megtelnek az eszpresszók, a cukrász­dák. a kisvendéglők és az elegáns szállodai éttermek. Leginkább természetesen azok, amelyek színvonalu­kat hozzáigazították az árak­hoz. G. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom