Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 298. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. DECEMBER 21. Következetesebb anyagi ösztönzést Az új kereset- és jövedelemszabályozás A cselekvés legfőbb mozgatórugója az érdek. A nagyobb aktivitás fokozott érdekeltséget feltételez. Ebben a tudatosság, az erkölcsi tényezők szerepe nem lebe csülhető, de az anyagiaké mégis a meghatározó. Hogyan lehet az érdekre jobban hatni, az anyagi ösztönzést erősíteni olyan helyzetben, amikor az elosztható javak tömege sikeres erőfeszítések esetén sem növekszik? Csak az egyenlősdivel való következetes leszámolás, a határozott differenciálás vezethet eredményre. Új rangsorok kialakítására a mértékek, a mércék újraszabályozására van szükség. Ebben az egyéni ösztönzésnek, a személy szerinti szigorú követelményeknek van döntő szerepe. Ehhez segítséget adhatnak, kereteket teremthetnek a kormányzati lépések, de nem pótolhatják a vállalati intézkedéseket. Üj kereset- és bérszabályozás alkalmazására kerül sor 1983. januárjától. A változás minden vállalatot és szövetkezetét érint. Csak a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenykednek az eddigi feltételek közt tovább. Az új bérszabályozásinak két alapformája lesz. Az egyik forma a bérek és a keresetek növelését a jövedelmezőség mindenkori színvonalától teszi függővé. A másik formában, amelyben az alapanyag- és energiaipar, a tervező- és kutatóintézetek tartoznak, központilag határozzák meg az évi bérfejlesztés mértékét s a jövedelmezőségtől csupán a nyereségrészesedés alakulása függ. A leglényegesebb változás, hogy nem a fejlődést, a javulást, hanem a tényleges jövedelmezőségi színvonalat honorálják ezután. Vagyis, nem jutalmazzák külön azt a vállalatot, amely „beosztja” tartalékait, hogy minden évben szép fejlődést produkáljon. És nem büntetik azt a vállalatot, amely korábban minden lehetőséget hasznosított és az adott helyzetben csak az elért jövedelmezőségi színvonal fenntartására képes, a belső tartalékok gyors és teljeskörű feltárásában teszik érdekeltté az üzemeket azáltal, hogy az úgynevezett versenyszférában a jövedelmezőség minden egyes százalékáért előre meghatározott mértékű bérszínvonal-emelést engedélyeznek — adómentesen. A magas jövedelmezőségű vállalatoknál akkor is magas bérfejlesztésre nyílik lehetőség, ha az adott időszakban nem képesek — például a világpiaci értékesítési gondok miatt — növelni nyereségüket és bevételüket. A bértömeggazdálkodás eddigi módszerét a bérszínvonal növekményének szabályozása váltja fel. Az új megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a feladatokhoz rugalmasan igazodó létszámgazdálkodást tesz lehetővé. Jelentősen egyszerűsödik, áttekinthetővé válik a szabályozás. Megszűnik például a hozzáadott értéknek, mint bérfejlesztési mutatónak az alkalmazása. A bérszínvonalnövekedés után a részesedési alap képzéssel együtt, egységes táblázat alapján adóznak a vállalatok s csökken a progresszivitás mértéke. A béremelést — mivel az a következő évekre is elköteleződést jelent — a részesedéshez képest háromszoros súlylyal kell figyelembe venni. Felfokozott várakozás előzte meg a kereset- és bérszabályozás korszerűsítését. A legtöbben a kötöttségek megszüntetésére, a kereseti lehetőségek jelentős növekedésére számítottak. Az új szabályozók, bár érdemi módosulással járnak, mégis csalódást okozhatnak. Nem lesz több pénz ezután sem a keresetek növelésére. Sőt. 1983-ban a korábbi éveknél kisebb mértékű átlagos bérfejlesztéssel kell beérni, mivel a nehéz gazdasági helyzetben meg akarjuk óvni a forint viszonylagos stabilitását, jó vásárlóerejét. A vállalatoknak csak egészen szűk köre jut az eddigieknél kedvezőbb béremelési lehetőségekhez. Mások, köztük a többnyire alacsony jövedelmezőségű nagyvállalatok rosszabbul járnak. Az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges gazdálkodó egységek kérhetik átsorolásukat, hogy bérfejlesztésüket ne a jövedelmezőségtől tegyék függővé, hanem központilag szabályozzák. Az ilyen átsorolt vállalatok azonban az átlagosnál kisebb mértékű központi bérfejlesztésre tarthatnak csak igényt. Adómentes bérfejlesztési lehetőséghez jutnak a vállalatok tehát a jövedelmezőség alapján, illetve a központi szabályozás esetén az engedélyezett mértékig. Adómentesen használható fel továbbá a létszámcsökkenésből adódó béi-megtakarítás 30 százaléka. Az előre bejelen tett tervszerű, szervezett létszámátcsoportosítás esetén egyedi mérlegeléssel és döntéssel a megtakarított bér 50 —80 százaléka is felhasználható az adómentes sávban. Megszűnik az eddigi háromszázalékos plafon s a megtakarított létszám engedélyezett mértékű bérhányada tehát korlátozás nélkül lesz felhasználható. Adómentes bérfejlesztést tesz lehetővé a népgazdasági feladatok megoldására ösztönző bérpreferencia és a feszültségek, lemaradások felszámolására hivatott központi bérpolitikai intézkedés. Minden további béremelés ezután már adóköteles és csak a nyereségrészesedés terhére eszközölhető. A mezőgazdaságban változó mértékrendszerrel és kisebb módosítással továbbra is érvényben marad a munkadíjak színvonalának szabályozása. Ez lényegében a vállalatok központi bérszabályozásának megfelelő forma. Ezen kívül új szabályozási rendszert is alkalmaznak. A mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően a munkadíjak. a keresetek növelését ennél a formánál az egy főre jutó bruttó jövedelemtől teszi függővé. A mezőgazdasági üzemek a két forma közül szabadon választhatnak, elhatározásuk azonban több évre szól, 1985-ig egyetlen bérszabályozás alkalmazása kötelező. A mezőgazdasági üzemek — a bérszabályozási formától függetlenül — az egy főre jutó nyereség és az adott évi munkadíj színvonalától függően differenciáltan különböző mértékű (1—14 százalék) részesedési alapot képezhetnek adómentesen. Az általános gyakorlat módosításával egyidejűleg bérszabályozási kísérletekre is sor kerül. A szoros elszámolású üzletek vezetői és helyettesei körében a forgalom növelésében való érdekeltséget fokozatosan a nyereségérdekeltség váltja föl. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek szűk körében pedig a kísértetek nagyfokú döntési szabadságot teremtenek az anyag- és az energiatakarékosságra, a kezdeményező vállalkozói magatartásra, a versenyre, az igények hatékony kielégítésére ösztönözve. Kovács József az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának munkatársa Korszerűsítik Szolnokon az Ady Endre út első (a vásárcsarnokig terjedő) szakaszát. Új víznyelő aknákat kötnek be és négy sávosra szé lesítik az utat. A munkát az Aszfaltútépitő Vállalat szolnoki főépítés vezetősége végzi (Fotó: Korényi) A kritikus pont Analízis vegyészekkel — avagy riport több hangra A szolnoki Műszer- és Vegyipari Szakközépiskolában tavaly ötvenkilencen végeztek vegyipari szakmunkásként. Húsz szolnoki, nyolc Szolnok környékére való fiatal, a többiek más vidékről jöttek. A Tiszamentf Vegyiművekben hét fiú és három lány helyezkedett el közülük. Idén ötvenöt végzős van, közöttük 24 a szolnoki. Ketten jelezték, hogy a TVM-től társadalmi ösztöndíjat kértek, a legtöbben azt mondják, akkor választják első munkahelyül a Vegyiműveket, ha máshol nem sikerül elhelyezkedniük. Magnóval és jegyzettömbbel felszerelkezve, kérdőív segítségével próbáltam a végzősök között kideríteni, mi ennek az oka. Segítségemre volt Kardos Györgyné, az iskola igazgatóhelyettese és a végzősök egy csoportja. Egész helyett „félüzem” Tanárnő: Hetvennyolcban indítottuk az első szakmunkásosztályokat, ahol elsősorban az jelentette a gondot, hogy sem az iskolát, sem az üzemeket nem kérdezték meg előtte, hogy jónak tartjuk-e, kell-e ennyire szakosítani a vegyiparban. Sok gond, probléma jelentkezett, amit jeleztünk irányító szerveinknek. Ennek tulajdonítható, hogy most már a második évfolyamunk úgynevezett általános vegyész. Ez újra a régi típusú képzéshez hasonló fonna. Általános képzést ad, amely megfelel a mai követelményeknek, amellett nem szakosít egyetlen üzemre. Később, munkahelyükre kerülve tanulják meg a speciális tudnivalókat. A mostani negyedikes évfolyam nem tanult például műszeres analitikát. amikor ez a labormunkában ma a legalapvetőbb követelmény. Paradox helyzet, hogy akik tovább akarnak tanulni, a matematikát a ..műszerek és mérések” tárgy helyett tanulhatják, amelyben legalább érintjük a műszeres analitikát. Van egy pár évfolyam, amelyet ez a tanrend sújtott. Riporter: Akkor hogyan ismerkednek a szakmával? Tanárnő: Nagyon erős üzemi képzéssel. A TVM-ben kéthetenként húsz órát töltenek. Nem szerencsés élő, működő üzembe bevinni a tanulókat, de sem a TVM-nek, sem nekünk nincs hatmillió forintunk egy tanműhely — nálunk úgy hívják „félüzem” — kialakítására. Az első két évben kifejezetten laboroktatás volt, harmadik évben ismerkedés a készülékekkel, fizikai, kémiai vizsgálatokkal. Ezt ugyan — épp a félüzem hiánya miatt — az országban sehol nem tudják a vegyipari iskolákban megcsinálni. Marad az üzem. Negyedikben technológiát, szakmunkás tudnivalókat tanítunk. Annak örülünk, ha az üzemben egy készüléket épp javítanak, mert akkor egy kicsit jobban megismerhetik. A TVM nagyon jól fizet, szociális juttatásai is jók. De a jó tanulók például később tovább Szeretnének tanulni, a Vegyiművek viszont — nagyon tisztességesen — megmondja, hogy van elegendő felsőfokú végzettségű szakembere. A tavalyi tíz gyerek közül a hét fiú mind a feltáró üzembe akart menni. Ott voltak nyári gyakorlaton, az ottani munkát, az embereket megismerték és szimpatikusnak találták. A gyerekek kérdőíven válaszoltak arra, hogy mit várnak első munkahelyüktől. A megadott jónéhány válaszból a következőket választották ki: jó munkatársakat, szakmai továbbfejlődést, törődést. Mindössze ketten jelölték meg a jó fizetést, is elvárásként. és szinte mindenki odaírta utólag, hogy „olyan munkakört szeretnék, ahol foglalkoztatnak is, nem csak leültetnek, hogy figyeld azt a lámDát, és nyomd meg ezt a gombot”. Riporter: Amikor jelentkeztetek, ismertétek ezt a szakmát? Tudtátok, mire vállalkoztok? Hangok: Nem... Nem nagyon ... Riporter: Miért jöttetek akkor pont ide? Leányhang I.: Általános iskolában megszerettem a kémiát. Ügy képzeltem, hogy itt majd laborképzést kapok. Elsőben, másodikban csodálatos volt, szerintem azt mindenki szerette. És jött az üzem, mindenki megdöbbent! Mert vegyianyag-gyártók leszünk és nem vegyészanalítikusok. Leányhang 11.: Az általános iskolában sem tudták megmondani, hogy tulajdonképpen mire is jelentkezünk. Fiúhang I.: Nem gondoltam volna, hogy én. aki azért jövök ide. mert szeretem a kémiát, harmadikban már nem tanulok kémiát. Az üzem néha ugyan jobb, mint az iskola, mert kötetlenebb —. de vannak ott ijesztő dolgok is. Riporter: Hogy értsem ezt?! Fiúhang Hatalmas nagy reaktorban, óriási berendezésekben nem lehet látni mi történik. Jó, ezt papíron megtanuljuk, de az üzemben csak a kellemetlen kéndioxidnak a szagát érezzük. Szóval nem ezt vártam ... Tanárnő: Tapasztaltuk tavaly, hogy a BC-üzem, amely csodálatos technológiájú, nem vonzza a gyerekeket, mert úgy érzik, nagy a feladat. Nem merik vállalni. Pedig felkészült gyerekek. Hiányzik a félüzem, mert ott láthatnák; ezek fölött a gépek fölött mégis csak az ember az úr, ő irányít. Nem mindegy, miért piros Riporter: A TVM-ről mi a véleményetek ? Fiúhang L: A BC kénsavüzemben olyan műszerfalak vannak, ahonnan egy ember irányítja az egész folyamatot. De egy rossz mozdulattal milliókat elronthatok! Lányhang L: ... meg egy fiatalnak nem az a vágyálma, hogy nézze mikor villan fel a lámpa, és megnyomja fölötte a gombot. Lányhang 111.: A lányoknál az is probléma, hogy a laboratóriumi munkákra nem tudnak felkészülni... Lányhang 1.: Máshol meg, ahol szakmai gyakorlaton voltunk nyáron, leggyakrabban szakmailag képzetlen emberek foglalkoznak velünk ... Fiúhang 11.: Ez így van! Mi itt vegyészetet tanulunk, a laborba pedig sokszor szakképzetlenek kerülnek, gimnázium után. Fiúhang III.: Kétszer is laborban voltam nyári gyakorlaton. így magyaráztak: „akkor jó, ha piros”, de fogalmunk sem volt róla, hogy az miért piros. Riporter: Fiúk, közületek megy valaki a TVM-be? Fiúhang IV. Én. Ösztöndíjas leszek félévtől. Riporter: Tudod már hova kerülsz? Fiúhang IV.: A kriolitba szeretnék menni. Riporter: És ott is úgy szeretnék ? Fiúhang IV.: Ügy érzem, a Vegyiműveknek mindegy. Az ottani főnök azt mondta, nagyon örül, ha megyek, mert ott is hiányzik ember. Van úgy, hogy nyolc ember visz egy éjszakai műszakot, és akkor két-három munkakör jut egyre. Mi van —és mi kellene Riporter: Mit gondoltok, mi kellene ahhoz, hogy nagyobb kedvvel menjetek a TVM- be? Fiúhang III.: Például olyasmi, mint a feltáró üzemben, ahol nem csak elmondják az anyagot, hanem elmesélik, milyen volt az „anakondahadművelet”, amikor lehalásztak valami szennyet a kénsav tetejéről. Ott jó légkör van, közvetlenek. A többi üzemnél ezt nem tapasztaltam. Riporter: Tehát, hogy másként foglalkozzanak veletek. Mi van még? Lányhang Szerintem a Vegyiművek nem nagyon tud mit csinálni, mert három műszak van, nem is túl tiszta a munka, ezeken nem tud változtatni... Riporter: Akkor is ide járnátok, ha a jelentkezés utáh látjátok mit kell majd tanulni? Hangok: Nem hiszem... Csak általános vegyésznek jöttem volna ... Én is ... Lányhang Csak az jönne, aki kifejezetten üzembe akar menni... Tanárnő: Minden évfolyamban van néhány ilyen. Fiúhang I. Én se mennék laborba. Sokkal vonzóbb a termelésben dolgozni. De a Vegyiművekben maga a szakmunkás mondta, hogy csak az első két hét volt izgalmas. Aztán monotonná vált. Tanárnő: A vegyipari üzemben a szakmunkásnak akkor van feladata, ha baj van. Míg nincs, addig úgy néz ki, mintha munka nélkül lenne. Az a baj, hogy az általános iskolából jövő gyerekek nem tudják, hogy érettségi után mi lesz a feladatuk. Mert az iskolában mit tudnak mutatni? A labort. És az látványos, mutatós, vonzó. Riporter: Később aztán csalódnak ... Tanárnő: Mert nem látják már akkor az üzemet. Csak elmondjuk, hogy az a másik fele. Pedig elsősorban oda képezünk szakembereket. Amikor harmadikban kikerülnek, akkor jön a gond, hogy „ezt nem akartam”. Fiúhang 11.: Amit vártunk, ahhoz képest csalódtunk. De most már azt is látnunk kell, hogy ezzel a szakmával az egész országban bárhol elhelyezkedhetünk. Utópia? A kérdőív utolsó kérdése a jövőre vonatkozott, ki, mit szeretne elérni. A válaszok? „Olyan munkahelyet, ahol érzem, hogy megbecsülnek, szeretnek, elismerik a munkámat, szükség van rám.” Idealisták ezek a gyerekek? Sokat kívánnak az élettől? Nem hiszem. Inkább a tanárnő véleményével értek egyet: „A Vegyiművek amit tud, megad... De egy munkába álló embernek ma nem csak a pénz a minden ... Az érzelmi kötődés a munkahelyhez legalább ilyen fontos”. Ez az, amire érdemes lenne jobban oda figyelni, ez a kritikus pont. Fejszés Edit
