Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-21 / 298. szám

1982, DECEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió huflámhosszán Utazó kutatók . Ha valaki egy távoli or­szágból hazatér ismerősei természetes egyszerűséggel kérdezik tőle: mit láttál. Furcsa választ adott erre a riporteri kérdésre Bán Lász­ló műsorában egy kutató, aki Japánból jött haza, s azt mondta: Tokió belvárosán kívül semmit sem látott, mert reggel 9 órától éjjel 11 óráig szinte minden perce foglalt volt. A japánok ab­ban a szállodában rendezték a tudományos konferenciát, amelyben a világ minden tá­járól meghívott tudósok, ku­tatók laktak. Ne vesszen kár­ba egyetlen perc sem. mond­ták. Tehát ahogy a világ má­sik pólusán ezt már régen megfogalmazták: „Az idő pénz”. Egy másik kutató Kanadá­ban volt, ösztöndíjjal 10 hó­napig, a lézerek működését tanulmányozta. Mégpedig si­kerrel, hiszen ott tartózkodá­sa alatt kidolgozott egy olyan újítást — találmánynak sem utolsó tulajdonképpen — amellyel nagyon megnyerte a kanadai kollégái tetszését. De talán nem is az a lényeg, hogy milyen sikere volt en­nek a magyar kutatónak, ha­nem az újítás következmé­nye a fontosabb; az intézet­ből, ahol a magyar szakem­ber vendégeskedett, háromhó­napos magyarországi tanul­mányútra jelentkezett egy ottawai mérnök, a vendégku­tató eredményessége arról győzte meg, hogy érdemes lesz eljönnie hazánkba ta­nulni. Ausztráliában a mangán­érc sokoldalú hasznosítása iránt érdeklődtek, — nálunk. Ha az üzlet létrejön, akkor magyar szakemberek részvé­telével építik fel az ottani nagyüzemeket. A műsor — konkrét példán keresztül megfogalmazta, hogy a ke­­reskedő-kutatóké-e a jövő. vagyis a magas technikai felkészültségű szakemberek is csak akkor számíthatnak teljes sikerre, ha közgazdasá­gi ismereteik is megfelelnek a nemzetközi elvárásoknak, sőt még ennél is szélesebb körűek. Az előzőektől eltérő témá­jú volt az Utazó kutatók utol­só interjúja Alberto Morá­­viával, a világhírű olasz író­val beszélgettek a rádió munkatársai. Az író elmond­ta, nem cél nélkül utazgat a világban, azt kutatja, hogy a különböző népek, nemzetek hogyan vélekednek a háború és béke kérdéséről, milyen erős az egyszerű emberek bé­kevágya szerte a nagyvilág­ban. Moravia kutatásai ered­ményét könyvalakban szeret­né kiadni, a világ minden országában megjelentetni. Érdekes, számos hasznos gondolatot felvető műsor volt az Utazó kutatók, pél­dázza, hogy az egyik „leg­ősibb” rádiós műfaj, a kér­dés-felelet egysége mennyire „testközelbe” tud hozni el­vontalak tűnő gondolatokat is. Persze, tudni kell kérdez­ni, de talán még ennél is fontosabb, hogy az interjú alanyának legyen „miből” válaszolnia. Az Utazó kuta­tók szereplői maradéktalanul megfeleltek ennek a követel­ménynek, mondanivalójuk az olykor álmosító vasárnapi ebéd után is szellemi frisses­séget adott. _ ti -Goethe-blokk Johann Wolfgang goethe emlékére december 29-én 20 forint névértékű blokkot bo­csát forgalomba a Magyar Posta. A blokkot Kass János grafikusművész terve alap­ján, hat színű ofszet-nyo­mással az Állami Nyomdá­ban készítették. A forgalomba bocsátás napján az új blokkot elsőna­pi bélyegzővel látják el a ki: jelölt postahivatalokban. A karácsonyi ajándékozást segítendő az elmúlt hét végén, va­sárnap népművészeti kirakodó vásárt rendeztek Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előcsarnokában. Az áruikat kínáló vásározókat több száz érdeklődő kereste fel. Rocklegendák 1966 — 70 Tizenhat dal a nosztalgia lemezen A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat mondhatni elké­nyeztette közönségét a kará­csonyi ünnepek alkalmából. Számos komoly és könnyű­zenei kiadvány jelent meg, melyek nagy rész« a lemez­gyűjtők polcára kívánkozik. Ilyen egyebek között a Rock­legendák 1966—1970 című al­bum is. melyen tizenhat slá­ger kapott helyet. A mai huszonévesek, har­mincasok, a még idősebb korosztály minden bizonnyal szívesen hallgatja majd a nagylemezen található szá­mokat. Sokan már most le­gyintenek mondván; megint egy nosztalgia album. Igazuk van. de csak részben. A slá­gereket hallgatva valóban visszaemlékezünk, felidézzük egy korosztály zenéjét, amely a maga idejében nagy port vert fel. korosztályok vitájá­ra adott okot, de végül is ér­vényt szerzett magának. A tizenhat dal szerzőit, elő­adóit sorjázva felvonulnak a beat-zene magyarországi hó­dító útját végig küzdő úttö­rők, muzsikusok. Az együt­tesek közül jó pár (Echo, Atlas, Dogs) már nem is lé­tezik. Egykori dalaikat mint­egy mementóként őrzi a Rocklegenda album. Talán nem haszontalan összevetni a másfél évtizeddel ezelőtt és ma népszerű énekesek, ze­nészek névsorát. Táskarádió, Rohan az idő. Pár csepp méz. Boldog idők — az A oldal első négy szá­ma. Az előadók Szörényi Le­vente, Koncz Zsuzsa, Fren­­reisz Károly, Zalatnay Sarol­ta. S ezekkel a nevekkel még ma is találkozunk, sőt. ma is meghatározói a könnyűzenei életnek. De hallhatunk más csemegéket is, például a Hungária Rémlátomás című szerzeményét az egykori Sy­­rius Hűtlen lány című kom­pozícióját. Akik tizenöt évvel ezelőtt szívesen hallgatták ezeket a slágereket, valószínű öröm­mel fogadják a válogatást, de. az sincs kizárva, hogy a mai tizenéveseknek is kelle­mes perceket szereznek a da­lok. — f s — Chiovini Ferenc tisztel etóre Festmények, emlékek a művész egykori műtermében 1899-ben született, s alig egy esztendeje, 80 éves korá­ban hunyt el Chiovini Fe­renc festőművész. A Munká­­csy-díjas. érdemes művész 1926 óta dolgozott a Szolno­ki Művésztelepen. Alkotásai amelyeken szűkebb hazája, Szolnok megye, az alföldi táj ezernyi színe, gazdagsága, az itt élő emberek élete jelenik meg — abban a műteremben születtek, amelyben vasárnap délelőtt emlékkiállítás nyílt tiszteletére. Chiovini Ferenc munkássá­gának tisztelői, a város, a megye művészetbarát közön­sége, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői előtt, - Fábián Péter, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának titkára mondott megnyitó beszédet. „Ez az emlékkiállítás az önzetlenség, az igazi művé­szet tiszteletének szép példá­ja. Kifejezi azt a szándékún kát. hogy nehéz helyzetben sem fordulunk el a művé­szettől. hogy gazdasági szo­rításban, hihetetlenül ke­mény munka közben is tud­juk, hogy a művészet, a kul­túra emberi felemelkedé­sünk, nemzeti önismeretünk kiapadhatatlan forrása. a cselekvés, a tettek ösztönző­je. Meggyőződésünk: aki a szocialista művészetet, a kul­túrát nem pártolja, az az embert nem pártolja, teszi védtelenné, erőtlenné — a. hazát szegényebbé.” — mon: dotta többek között a megyei pártbizottság titkára. Az emlékkiállítás, — a Chiovini-család nagylelkű adományából — a városi ta­nács és a Damjanich János Múzeum közös munkálkodá­sával létesült. Bemutatja Chiovini Ferenc félévszáza­dot meghaladó művészi tevé­kenységét. a pályakezdés éveitől haláláig követhetjük nyomon festői világát, mind­végig humánumtól áthatott gazdag életútját. Művei mel­lett dokumentumok vallanak életéről, pályájáról, közéleti tevékenységéről. Az emlékki­állításon — amelyet dr. Egri Mária művészettörténész ren­dezett — eredeti, műtermi környezetben láthatók, a mű­vész használati, berendezési tárgyai; festőállványa. bú­torai. Az emlékkiállítás vasár­naptól várja látogatóit. — te — fotó; — n. m. — Az emlékkiállítás nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg A fantázia tábornagya Jancsó, a filmkészítő Jancsó Miklósról beszél­nek, munkáiról vitáznak. Jancsót ismerik szerte a vi­lágban. Ennek bizonyítéka mostani megbízása is. Egy olasz cég tíz nemzetközi hi­­rű rendezőt kért fel. hogy készítsen a kontinens tíz különböző kultúrcentrumként ismert városáról filmet. Így például a Oscar-díjas Alain Resnais Párizsról, Andrej Tarkovszkij Leningrádról, Carlo Lizzani Velencéről, Berlanga Barcelonáról for­gat filmet; Budapestet Jan­csó Miklós mutatja be, nem­csak a kamera mögül mint rendező, hanem „személye­sen” is, mivel ő a film nar­rátora. — Mi az, amiről minket, magyarokat legjobban ismer a világ? A zenénk és a ze­neművészeink. Liszt, Bartók, Kodály neve sehol a konti­nensen nem cseng idegenül. Hát akkor mutassuk meg fővárosunkat zenével. Ma­gyar zeneművekre felépített montázs ez a film — mond­ja Jancsó Miklós. — Fel­csendül a többi között a Himnusz, a Rákóczi-induló, a megzenésített Nemzeti dal, az Allegro Barbaro és Se­res Rezső világhírű dala, a „Szomorú vasárnap”. A filmen látható lesz a Nem­zeti Múzeum, a Halászbás­tya, a Magyar Állami" Ope­raház, a Margitsziget. a Műcsarnok, a Zeneakadé­mia, a Vigadó és számos bu­dapesti utca. tér, műemlék. A film egyébként az ötlettel jelentkező olasz cég és a Magyar Televízió közös produkciója. — Egy másik televíziós filmje, eddigi legnagyobb lélegzetű munkája, első film­sorozata már elkészült. Be­mutatásra vár Gyurkó László Faustus doktor bol­­dogságos pokoljárása című regényéből forgatott nyolc­szor egyórás filmje. — Gyurkó regénye ha­zánk elmúlt harmincöt évé­nek történetéről szól. S mint már sokszor elmond­tam, engem érdekel, izgat ez a néhány, életünkben, tör­ténelmünkben jelentős év­tized. Érdekel, mert magam is végigéltem. Van erről mondanivalóm. Ezért csinál­tam az Allegro Barbarót és a Magyar Rapszódiát is. Ügy érzem, ha mi nem írunk, nem beszélünk, nem csinálunk filmet erről a kor­szakról, a nálunk fiatalabb generáció már aligha tudja hűen feldolgozni. Pedig em­lékezni kell azokra az évek­re! — Aki már olvasta a könyvet, valószínűleg hűen szeretné a történetet viszont­látni, ezzel nagyobb fele­lősség hárul a filmet készí­tőre? — Mindig felelősség fil­met vagy televíziós műsort csinálni. G-yurkó a barátom, szeretném, ha a regénye a képernyőn is sikert aratna. A televíziós munkát élve­zem. Mint filmrendezőnek nem adatik meg, hogy azon­nal úgy lássak egy-egy je­lenetet, ahogyan az majd a néző elé kerül. A televíziós stúdióban előttem van a monitor, a felvett jelenet számtalanszor visszajátsz­ható. Nagy segítség ez a rendezőnek és a színészek­nek is. Legutóbbi játékfil­mem, a Boccaccio Magyar­­országon forgatásánál már a filmgyár stúdiójába is be­vittem a képmagnót. — Az elmúlt néhány év­ben sok mindent csinált, ami Jancsó pályáján újat jelentett. — Mindig izgat olyasmi, amit még nem csináltam. Most például a cirkusz. Szí­vesen megpróbálnám. Iga­zi cirkusz légtornászokkal, zsonglőrökkel, akrobaták­kal, bohócokkal. Talán lesz erre lehetőségem. — Egyik külföldi kritiku­sa a fantázia tábornagyának nevezte. Találónak tartja? — Sok mindennek nevez­tek már, a legkülönfélébb jelzőket aggatták rám. Sze­retném. ha egyszer így ne­vezne valaki: filmkészítő. Nem művész. Egyszerűen filmcsináló vagyok, akinek munkája a filmkészítés. Hi­szen a film nem egy ember alkotása. Sokak ötlete, oda­adása, munkája hozza létre. — Tizenhét játékfilmet forgatott. Melyiket tartja a legsikeresebbnek? — Nem az én dolgom el­dönteni, melyik volt a leg­jobb. Nem is vállalkoznék erre. — Gyakran támadták a kritikák. Tán egyetlen film­rendezőnkről sem írtak any­­nyi jót és annyi rosszat, mint Jancsó Miklósról. — Mindenkinek joga van leírni, amit gondol. Elolva­som. Elfelejtem. Senkire nem haragszom. Ha lehető­ségem van, dolgozom, s a munkámhoz igyekszem olyan embereket megnyerni, akik hisznek bennem, talán sze­retnek is. Barátok között szeretek dolgozni, azért ra­gaszkodom annyira munka­társaimhoz és egyes színé­szekhez. — És Hernádi Gyulához... — Azt szoktam mondani, a mi kapcsolatunk olyan, mint egy kipróbált házas­ság. Mi együtt gondolko­dunk, egyfelé nézünk, egyet látunk, hiszünk, egy nyelven beszélünk. — Milyen munkára készül az új esztendőben? — Foglalkozom egy játék­filmmel, amelyet magyar— francia koprodukcióban for­gatnánk. S. E. Képzőművészet Sorozatok A Képzőművészeti Kiadó­nak a 19. század mestereit bemutató, népszerű soroza­tában Bakó Ágnes kötete ezúttal Székely Bertalan életútját, művészi pályafu­tását ismerteti, elemzi. Az én múzeumom soro­zatban Hárs Éva Modern művészet a pécsi múzeu­mokban címet viselő köteté­ben az Uitz-, a Vasarely­­múzeumról olvashatunk, el­sősorban azokról a művé­szekről, akik európai hala­dó irányzatokat képviselnek. Amatőr filmszemle Gyulán A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ pályá­zatot hirdet a 13. alföldi amatőr filmszemlére. Olyan egyénileg vagy közösség ál­tal készített amatőrfilmmel iehet indulni, amely eddig tájegységi szemlélő, vagy or­szágos fesztiválon még nem szerepelt. Nevezni lehet 8 mm-es, valamint Super 8-as és 16-os fekete-fehér, szí­nes, hangosított, fényhango­sítással készült, illetve szél­­csíkos filmmel. A 13. alföldi amatőr filmszemlét 1983. január 29—30-án bonyolít­ják le a nevezés helyszínén. A nevezés beküldésének ha­tárideje 1983. január 20. Nevezési lapok igényelhetők a művelődési központban, címe: 5700. Gyula, Béke sugárút 35.

Next

/
Oldalképek
Tartalom