Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. DECEMBER 18. A NATO „nagy hét” mérlege A NATO vezető szerveinek idei hagyományos téli ülésszaka nem hozott semmiféle (Látványos eredményit. Énre nem is számíthatott senki. Még a legvénmesebb reményeket tápláló megfigyelők sem várták azrt, hogy a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának nemrégiben kidolgozott javaslataira, vagy a Moszkvából az utóbbi hetekben elhangzott sürgetésekre az „egységét” demonstrálni igyekvő Nyugat érdemi választ ad. Ez a jelenlegi, mesterségesen is élezett nemzetközi helyzetben, az atlanti szövetségesekre gyakorolt fokozódó amerikai nyomás körülményei között nehezen lett volna elképzelhető. Másrészről — és ezit a transzatlanti kapcsolatokat bizonyos fokig gyengítő érdekkülönbségek ellenére sem árt hangsúlyozni — Nyugat-Európában is vannak olyan befolyásos, a katonai-hadiipari csoportokhoz kötődő hatalmi csoportok, amelyek nem kívánják az enyhülési folyamat elmélyítését, a Kelet és a Nyugat szembenállásának csökkentését. HadiíBYminiszteri alaphang Mielőtt a külügyminiszterek összeültek volna, a szövetség katonai képviselői — az úgynevezett védelmi tervező bizottságban, a nukleáris csoportban éppen úgy, mint a hadügyminiszterek ezt követő ülésén — lényegében megadták az alaphangot. De meg ezt jóval megelőzően Bemard Rogers tábornak, a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnoka és Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter — minden rábeszélő képességét latba vetve — arról igyekezett meggyőzni az atlanti partnereket, hogy az állítólagos „keleti katonai fölény” ellensúyozására nemcsak a nukeátiis, hanem a hagyományos fegyverzetet is gyors ütemben kell korszerűsíteni. A Pentagonban úgy okoskodnak, hogy az első csapásmérő, hadászati rendeltetésű fegyverek — a Pershingi—2 rakéták és a robotrepülőgépek — nyugateurópai telepítésével az Egyesült Államok megteremti majd a szovjet—amerikai globális egyensúlyt kiegészítő regionális európai „egyensúlyt” (valójában az egyoldalú fölényt), a hagyományos erők fokozottabb kiépítésével és áítfegyverzésével viszont a többieknek kell biztosítaniuk a hagyományos hadvisléshez megkívánt katonai előnyt. Lényegében ez állt a hadügyminiszterek bizalmas tanácskozásainak középpontjában és ennek jegyében hagyták jóvá a NATO „gördülő tervezésének” következő ötéves fejlesztési programját. Eszerint a nukleáris hadászati csapásmérő erők egyidejű .mennyiségi és minőségi fejlesztésével és az újtípusú amerikai hadszlntéii atomharceszközök 1983 őszétől kezdődő nyugat-európai betelepítésével párhuzamosan — mindenekelőtt, az elektronikában és a lézertechnikában elért eredmények széles körű felhasználásával — jelentősen növelik a hagyományos fegyverzetek hatékonyságát, a tűzerőt, a célzási és a találati pontosságot. A technológiai „frontáttörésre” való törekvés az Egyesült Államok szinte valamennyi haderőneménél megfigyelhető, s most ennek akarnak utat nyitni a NATO-ba integrált hadseregeknél is.. Az amerikai katonai vezetők azzal érvelnek, hogy a NATO konvencionális háború viselési képességének tökéletesítésével. állítólag magasabbra lehetne állítani az úgynevezett atomküszöböt, tehát ezzel mintegy csökkenthető lenne — mint mondják •— a totális nukleáris öszszecsapás kockázata. Szovjet álláspont Vajon nem olyan átlátszó kísérlettel állunik-e szemben, hogy miután a „korlátozott” európai atomháborúval kapcsolatos amerikai elgondolások felháborodást és széles körű tömegellenállást váltottak ki a nyugat-európai országokban, most a Reagan-konmányzat más módon próbálja meg elfogadtatni a háború „megvívhatóságának” és „megnyenhetőségének” torz eszméjét a közvéleménnyel?! Akárhogyan is van, a NATO-tanács 1979-es kettős határozatának támogatása, a „tárgyalni és fegyverkezni” formula utóbbi oldalának ölőtérbe helyezése az európai NATO-tagállamolk részéről nem vall valami nagy bölcsességre. Abban bízni ugyanis, hogy az „eurorakéták” országaik területén történő elhelyezése kevésbé veszélyezteti az ő biztonságukat, nem más, minit illuziió. A kérdésben nyilatkozó szovjet vezetők világosan értésre adták: amennyiben a genfi megegyezési erőfeszítések az amerikai tárgyaló félnél nem találnák kellő fogadtatásra és a kitűzött időponttól mégis csak sor kerül a Pershing—2-k és a robotrepülőgépek rendszerbe állítására a kontinensen, úgy a Szovjetunió haladéktalanul megteszi a szükséges ellenintézkedéseket. Így tehát a NATO „nagy hét” keretében az európai hadászati paritás felbontásával kapcsolatos spekulációk homokira épülnek és előre megjósolható: nem érik el a kívánt zsaroló hatást, sem pedig a szocialista közösséget egyoldalú engedményekre kényszerítő „erőpozíciót”. Serfőző László alezredes A „tanya Las Vegasban, a szerencsejáték „fővárosában” — ahol a nagy tétek nem éppen szokatlánok — van egy „tanya” kétszáz alkalmazottal. Mindannyian elképzelik az „elképzelhetetlent” és felkészülnek arra az esetre, ha az egy napon mégis bekövetkezik. Ök a „nuclear emergency search team” tagjai — a „tanya” az angol kezdőbetűk, az nest, fordítása. Hivatalos nevük; atomkészültségi felderítő csoport. Az „elképzelhetetlen” pedig, amire felkészülnek: banditák és terroristák fenyegetésének, zsarolásának elhárítása. A hetvenes évek elejétől, a terrorizmus és az erőszak hullámának emelkedésével hetvenszer fordult elő, hogy banditák, terroristák atorrfrobbantással fenyegetőztek arra az esetre, ha követeléseiket nem teljesítik. Az FBI, a Szövetségi Nyomozó Hivatal, húsz esetben szükségesnek tartotta a szigorú vizsgálatot. Eddig mindegyik fenyegetés alaptalannak bizonyult. Nyolc évvel ezelőtt, 1974- ben Boston várost egy őrült atomrobbantással fenyegette meg. Ezt követően született meg a „tanya” létrehozásának gondolata. Nem arról van szó,' hogy bárki előállíthat atombombát. De a nemzetközi terrorizmus történetében akadtak már „nukleáris lopások”. Wilmingtonban például 19’75- ben uránium tűnt el. Mi van akkor, ha egy őrült kezébe kerül valamilyen atomfegyver? A „tanyán” pszichológusok, tudósok állnak készen, hogy elemezzék az esetleges zsaroló „üzenetét”. Tudja-e egyáltalán, mit beszél, őrült vagy nem, a szövegből kideríthető-e, hogy az eszköz, amely a kezébe került valóban alkalmas atomrobbantásra, Ha erre választ kaptak, akkor működésbe lép az akciócsoport — összhangban a katonai és politikai vezetőkkel. Nyugat'Európa: A szociális erózió Akárhová tekintünk, hasonló a kép... NSZK: a családi pótlékot csökkentették, az egészségügyi szolgáltatásokban és a fogorvosi kezelésnél növelték a betegek által fizetendő részt, a munkanélküli segélyt folyósító hivatalnak adott hiteleket lefaragták. Franciaország: a kormány növelte a munkanélküli segélypénztár finanszírozására szolgáló hozzájárulás százalékát a bérből és fizetésből élők számára, megszüntette egyes gyógyszerek árának visszatérítését, lefaragott bizonyos járandóságokat a munkanélkülieknek jutó összegekből. Spanyolország: az új szocialista kabinet egyik legfőbb feladata a társadalombiztosítási rendszer 'felülvizsgálata lesz, mert deficitje aggasztó méreteket ölt. Svédország: az előző, konzervatív kormány elhatározta. hogy a jövőben nem térítik a betegség első két napjára járó bért a dolgozóiknak és megszünteti a nyugdíjaknak a megélhetési költségek növekedésével arányos emelését —, de belebukott a tervbe. A szociáldemokraták „visszacsinálták” a reformot —, de helyette más nadrágszíjmeghúzó intézkedéseket határoztak el. A példákat még hosszan lehetne sorolni: a párizsi Le- Monde a minap terjedelmes összeállításban pillantott végig Nyugat-Európa szociális válságán. Gyakorlatilag nincs olyan ország az EGK-ban és általában Nyugat-Európában, ahol — a világ más részeihez hasonlóan — ne határoztak volna el a közelmúltban vagy ne terveznének olyan intézkedéseket, amelyek az elmúlt évtizedekben kiépült társadalombiztosítási, szociális intézmények költségvetésének csökkentésére, á fenntartásukhoz való naKém volt az utca bolondja Egy színfolttal kevesebb: eltűnt az Ardati utca bolondja. aki egyben Nyugat- Bej rút széles körben ismert és emlegetett nevezetessége volt. Igazi nevét senki sem ismerte, de mindenki tudta hogy róla van szó, ha Abu El-Risről, a tollas emberről beszéltek. A toll elválaszthatatlan tartozéka volt. Akár széleskarimájú fekete kalarot. akár passzentos kötött sapkát viselt, sajátos fejfedőjét mindig tarka madártóll díszítette. A kezéből sohasem hiányzott az elegáns strucctoll-poroló, amellyel hol a parkoló kocsikat takarította le. hol a regééitől estig élénk autóforgalmat irányította. Saját készítésű ruházata olyan élénk és fantáziadús volt, hogy valójában nem egy, hanem több színfolt egyidejű eltűnéséről kellene beszélnünk. A legforróbb nyárban is térdig érő vastag gyapjúzoknit viselt, de véletlenül sem fordult elő, hogy a kettőnek a színe, mintázata megegyezett volna. Sárga vagy zöld sortja alá rojtos szegélyű fekete halásznadrágot húzott. És akkor még nem esett szó a csuklóját díszítő színes érmelegítőkről, az eltérő színű' és minőségű szövetdarabokb'ól összetákolt zakóikról, mellényekről. Otthona teljes összhangban volt a ruházatával. A kapualjakban, kirakatok mélyedéseiben berendezett lakosztály, a kőfal mellett felállított sátor bútorzata, felszerelése, külső-belső díszítése minden képzeletet felülmúlt. Rejtély, hogy honnan szerezte be a temérdek, sehol sem látható kacatot. Mániája volt a költözködés. Az utca alsó végéről váratlanul áttelepült az utca felső végére, majd hirtelen az utca közepén ütötte fel a tanyáját. Előfordult, hogy csak egy-két házzal ment odább, vagy éppenséggel a szemközti ház erkélye alá telepedett. Helyváltoztatásai révén megismerkedett, összebarátkozott a különböző baloldali pártirodák fegyveres őreivel, a rasszerista, szocialista, Baath-ista pártfunkcionáriusokikal, alacsonyabb szintű palesztin gerilla vezetőkkel. Odáig fejlődött a barátság, hogy olykor-olykor egy-egy lakás erkélyén, a kikapcsolódást kereső pártemberek, milicisták körében bukkant fel. A rejtélyt fokozta, hogy professzoros eleganciával beszélte az arab, az angol és a francia nyelvet. Természetesen az Ardati utcában lakó magyar sajtótudósító is beszélő viszonyban volt vele. A nagy izraeli támadások szüneteiben így szokott üdvözölni: „örülök, hogy ismét életben látom!” Végül szeptember közepén, amikor az izraeli hadsereg betört Nyugat-Bej rútba, a mi tollas emberünk vadonatúj izraeli tiszti egyenruhában, makulátlan lábbeliben, simára borotvált arccal jelent meg az Ardati utcában. A kíséretében levő katonák az ő parancsára hajtották végre a házkutatásokat, tartóztatták le a „palesztin terroristákkal” együttműködő elemeket. A „bűnös” városrész á£fésülése után végképp nyoma veszett. Azóta is gyakran eszembe jut egy Tuniszba távozott palesztin kolléga megjegyzése: „nem lepne meg. ha egyszer kiderülne, hogy a tollas ember izraeli kém”. Milyen kár, hogy magával vitte és maga sem. vette komolyan a gyanúját. Böcz Sándor Képek Kubából A 782 ezer lakosú Santiago de Cuba tartomány Latin Amerika legfejlettebb egészségügyi hálózatával rendelkezik Készülnek a híres kubai szivarok gyobb mértékű közvetlen hozzájárulásra irányulnak. És mindaz, ami eddig történt, esetleg csak bevezetője annak, ami ezután következik. A válság közvetve és közvet'enül is hat az óriási társadalombiztosítási gépezetre, amely egyfelől a nyugateurópai munkásmozgalom folyamatos küzdelmének vívmánya, másrészt a második világháborút követő, ám a hetvenes években kifulladt „gazdasági csoda” eredménye. A szociális békét az állammonopolista kapitalizmus ebben az időszakban éppen a betegbiztosítás, a nyugdíj, a munkanélküli segély viszonylag nagyvonalú garantálásával „vásárolta meg” ezekben az országokban. A válság közvetlen hatását illetően nyilvánvaló: az államháztartás bevételei csökkennek, az üzletmenet rosszabb., a munkanélküliek száma nő. Vagyis csökken azok bevétele, akik pénzelik a társadalombiztosítás különböző szerveit, míg egyre többen veszik igénybe szolgáltatásaikat. Spanyolországban például a munkanélküliek száma 1979 és 1982 között megkétszereződött. Elérte a két milliót, az aktív lakosság 16 százalékát és a részükre kifizetett segély 480 milliárd pesetára nőtt a társadalombiztosítás 2300 milliárdos összvolumenében. Franciaországban csődbe jutott a munkanélküliek segélypénztára, amely mára pont tízszer annyi embernek juttat támogatást, mint alapításakor — most a kormány rendeleti úton szabályozta a kötelező hozzájárulásokat. A szociális költségek részaránya az egészségügyi szolgáltatások költségeinek növekedése, a nyugdíjasok arányának növekedése, a korhatárnál hamarabb előnyugdíjat igénybe vevők számának emelkedése miatt is nőnek. Egy közöspiaci t.a nulmány szerint e költséA „René Ramos Latour" nikkelgyártó üzem Nicaróban gek részaránya a bruttó társadalmi termék (pnb) értékében a hatvanas években 12 és 18 százalék között mozgott — 1980-ban már 21 és 31 százalék között ingadozott. Ez azzal jár, hogy a társadalombiztosításra kötelező befizetések a kifizetett bérek értékének 40 százalékát is elérik Franciaországban, 45 százalékát Norvégiában. míg Svédországban meghaladják az 50 százalékot is. A fejlett tőkésországok technológiája és termelékenysége annyival felülmúlta a fejlődő országokét, hogy áruik így is versenyképesek maradtak — egymás közt is, mivel nem voltak nagyobb eltérések. Jelenleg azonban a kötelező hozzájárulások aránya csak mintegy 30 Százalék az Egyesült Államokban és Olaszországban, csak 25 százalék Japánban. A legtöbb fejlődő országban az importált technológia versenyképességét az is növeli, hogy kisebbek a társadalombiztosítási kiadások, kötelező hozzájárulások. A fejlett nyugat-európai ' országokban tehát a válság körülményei között jelentős mértékben nö a nyomás a társadalombiztosítási rendszer eddigi vívmányainak lefaragása érdekében. Közös Piac már említett munkaokmánya is ennek útjait keresi valamennyi, tagállam számára. Megőrzésükért kemény harcot vívnak a szakszervezetek, a baloldal különböző erői —, de a kérdés nem az, hogy meg lehet-e akadályozni a korábbi eredmények erózióját. Erre nincs igazi remény. Az igazi kérdés : milyen méretű legyén — ési lehet — a szociális gépezet visszafejlődése, kit sújtsanak az elkerülhetetlen korlátozások, és ki fizesse a számlát. Baracs Dénes Összeállította Majnár József
