Szolnok Megyei Néplap, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. DECEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Felújítják Tata ismert műemlékét, a XVIII. században épült óratornyot. A szakemberek felülvizsgálták a torony egész faszerkezetét majd tízezer fenyőzsindellyel borítják be Előadás Szolnokon Művészeti életünk időszerű kérdései Tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei művelődési közpon ban Agárdi Péter, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának alosztályvezetője művészeti életünk időszerű kérdéseiről tartott előadást a megyében élő színművészeknek. képzőművészeknek, népi iparművészeknek a művészet irányításában dolgozóknak, a közművelődési intézmények vezetőinek és munkatársainak irodalmároknak, a zenei élet képviselőinek és a Fiatal Alkotók Klubja vezetőinek. Az előadáson és az azt követő élénk eszmecserén részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. Nem a tucatból való Klubélet mttszakváltás után Fiatalok a kunszentmártoni szőrmegyárban A kunszentmártoni szőrmegyár ifjúsági klubjára nem mondhatjuk, hogy olyan, amelyből tizenkettő egy tucat. Több okból sem lenne helyes az állítás. Általában az ifjúsági klubok hetente, kétszer, háromszor megjelölt napokon tartják foglalkozásaikat, amelyek késő délutánra, esti időszakra esnek. A rendezvényeket harmincan-negy vénén, igazolvánnyal rendelkező tagok látogathatják. Nos, a felsorolt ismérvek együttesen jellemzők a Pannónia Ifjúsági Klubra. Találkozásaik nem rendszeresek. s általában a déli órákban. a műszakváltás idején történnek, tagsági igazolványt nem adtak ki, bárki részt vehet a programokon, nem ritka mikor egy-egy rendezvényre két-háromszázan is kíváncsiak. — Nagyon sok fiatal dolgozik a gyárban, körülbelül négyszázan — mondja Fejes Béla, a vállalat oktatási és közművelődési előadója, az ifjúsági klub vezetője — s bár a családalapítás, a lakásgondok nagyon megterhelik a pályakezdőket, fennmaradt szabad idejük egy részét szívesen töltik munkaidő után is együtt. Tulajdonképpen ez ösztönzött bennünket arra, hogy megalakítsuk a klubot. Az első problémánk az volt, hogy hol legyen. A munkához a vállalatnak minden helyiségre szüksége volt, így végül is az étteremből térelválasztóval „szakítottunk ki” egy darabot, ami azóta a klubterem. — Mikor tartják a foglalkozásokat ? — A dolgozók körülbelül hatvan százaléka bejáró. Két Iműszakban dolgozunk. tehát a műszakváltás (délután 2 óra) az amikor időzítenünk kell a programokat. Ilyenkor tartjuk a kiállítás-megnyitókat. író-olvasó találkozókat, az előadásokat. Ha komolyabb lélegzetű dolgot szeretnénk megvalósítani csupán a szabad szombaton tehetjük, de akkor viszont számolnunk kell azzal. hogy a bejárók közül kevesen vesznek részt a programon. — Ügy tudjuk a klub mellett kiscsoportok is ténykednek. *— Ilyen a fotós, a dzsesszbalett, a horgász, és a sportbarát — kapcsolódik a beszélgetésbe Herskovits Imre a vállalati KISZ-bizottság titkára. — Valamennyi igen népszerű, több mint százan járnak az összejövetelekre, a csoportok nagy szorgalommal dolgoznak. A fotósok például hangosított diasorozatot készítettek a vállalat munkájáról. amelyet az üzemlátogatásra érkező diákoknak mindig levetítünk, ezzel is segítve a pályaválasztást. Most alakul az újabb kiscsoport, a klub-rádiós szekció. A KISZ vállalta a gyár valamennyi műhelyének hangosítását, így naponta a reggeli szünetben félórás műsort adhatunk majd, a hírek, közlemények közvetlenül juthatnak el a dolgozókhoz. — Az idei év kulturális kínálatát böngészve nagyon sok közös programot találni. — Igen jó a kapcsolat az ifjúsági klub és a KlSZ-alapszervezetek között, de ez természetes, hiszen a kettőt, szinte ugyanazok a fiatalok alkotják. Pénzünkkel is okosabban tudunk gazdálkodni ha összedolgozunk. A vállalat jóléti alapjából 58 ezer forint jut a klubnak, a KISZ 20 ezret kap. Ebből az öszszegből szervezzük a színházlátogatásokat, kirándulásokat is. Programjainkra nemcsak a fiatalokat várjuk. Mindig nagy sikere van a szegedi gyáregység dolgozóival való találkozásnak. Egésznapos sport- és kulturális programra utazunk hozzájuk, de nem marad el a viszontlátogatás sem. A BVM kunszentmártoni gyárának klubjával is jó a viszonyunk. Egy-egy neves művészt, sportolót, együttest közösen hívunk meg. ezen túl látogatjuk egymás rendezvényeit. A kiscsoportok közül a leglelkesebb társaság a dzsesszbaletteseké. Tizenkét lány táncol az együttesben, jár rendszeresen a próbákra. Tavaly ősszel alakultak, azonban igazán komoly munkába csak pár hónapja fogtak, amióta új tánctarár irányítja a csoportot. — Annyira megszerettük a dzsessz-balettet. hogy gyakran próbálunk tanár nélkül, önszorgalomból is — magyarázza Nagy Ottilia könyvelő. — Különböző rendezvényeken táncoltunk már, sőt felkértek bennünket a vállalat termékeinek bemutatására is. Nagyon örültünk, amikor a külföldi cégek képviselői elégedettek voltak a divatbemutatóval. Valószínű a későbbiekben gyakrabban szerepelünk majd effajta rendezvényeken is. Beneveztünk a Ki mit tudra A műsorszámhoz saját tervek alapján varrjuk meg a táncruhákat. A vállalati fenyőbálon lesz a premierje a koreográfiának és a ruháknak is. A szőrmegyár SZTK-ügvintézője Kiss Tiborné a vállalat egyik KISZ alapszervezetének titkára. Kilenc éve dolgozik ezen a munkahe lyen. — Az utóbbi pár esztendőben, pontosabban az ifjúsági klub megalakulása óta óriásit fejlődött a kulturális élet a gyárban. Addig az volt a szemlélet, hogy ezen a területen azért nincs mozgolódás, mert nincs rá igény. Bebizonyosodott, hogy igény van. csak kínálni kell a színvonalas, tartalmas programokat. Nemrégiben fiatal mezőtúri fazekasok állítottak ki a klubban. Alig fértünk be, annyi volt az érdeklődő, a vásárló. De sorolhatnánk a hasonlóan sikeres rendezvényeket. Egyetlen gondunk az, hogy a vállalat messze esik a községtől. így az esti öszszejövetelekről. programokról le kell mondani. Ennek ellenére nagyon jó az, amit jelenleg az ifjúsági klub nyújtani tud. Ha délben a dolgozók véletlenül zárva ta•lálják a klub ajtaját — ahol állandó könyvkiállítás és vásár van —, már zúgolódnak. Ügy gondolom ez már szép eredménynek nevezhető. Fekete Sándor Egy táncos és az elnök ÚTTÖRŐK VOLTAK — HÁROM ÉVTIZEDE Harmincéves a szolnoki Tisza Antal Üttörőház. Ez az épület három évtizede közös otthona a város úttörőinek, kisdobosainak. Akik a kezdet kezdetén, 1952-ben és az azt követő években voltak úttörők, ma már felnőtt emberek. Nyakkendő szünidőben is Deák Lászlóné Fehér Edit a szolnoki városi tanács művelődési osztályán dolgozik, közoktatási csoportvezető. A felszabadulás után, 1946-ban kezdett iskolába járni, hatodik osztályos volt, amikor az úttörőház ajtaja megnyílt a pajtások előtt. — Emlékszem, hogy nagyon szerettünk az úttörőházba járni. Akkor még nem volt délután napközi, fél egykor befejeződött a tanítás, s a gyerekek többsége nem járt zenetanárhoz, balettra, különórákra, délután szabadok voltunk, mi magunk gazdálkodhattunk az időnkkel, beosztottuk, hogy mikor tanulunk, mikor játszhatunk. Az úttörőházban sok játék, sporteszköz volt, amit otthon vagy az iskolában nem tudtak megadni nekünk. Szakkörökre is jártunk, én például a táncszakkör tagja voltam. Sokszor vittek bennünket „vendégszereplésre” autóbusszal, és az akkoriban nagy élmény volt. Kirándulni, utazni! — Minden nap tanítás után elmentünk az úttörőházba. ott töltöttük a szabad időnk nagy részét. Nemcsak a játékok miatt, hanem azért is, mert megismerkedtünk más iskolák pajtásaival. Nagyon büszkék voltunk arra, hogy úttörők lehetünk, hiszen akárki nem viselhette a nyakkendőt, csak azok a gyerekek, akik jól tanultak, fegyelmezetten viselkedtek, segítettek másoknak. Annyira büszkék voltunk a piros nyakkendőnkre, hogy amikor elvégeztük a hetedik osztályt, és beköszöntött a nyár, még a szünidőben is hordtuk a ruhánk fölött. .. — Nyolcadikosok voltunk már. közeledett az év vége, szerettük volna valahogy megköszönni a ház igazga- • tójának, hogy mindig szeretettel fogadott bennünket. Az előkészületek nagy titokban folytak. Egy kis irodalmi műsort állítottunk össsze. Igen ám, de szerettünk volna meglepetésszerűen belépni az igazgató szobájába, így tehát semmiképpen sem mehettünk be a kapun, nehogy idejekorán észrevegyenek bennünket, ezért a pinceablakon másztunk be, és a hátsó feljárón közelítettük meg a szobát. A meglepetés tökéletes volt, különösen, amikor a piszkos ruhánkra nézett... Azok a csodálatos évek Fekete István, a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának titkára. — Az első, ami az úttörőéveimről eszembe jut az, hogy csodálatos volt. Amikor megnyílt az úttörőház, jelentkezni lehetett a szakkörökbe. Én is a táncszakkör tagja voltam. Olyan összetartó kis közösség alakult ki, ebben a szakkörben, hogy még akkor is együtt maradtunk, amikor befejeztük az általános iskolát, és középiskolások lettünk. A szakkör nemcsak a gyerekeket fogta össze, a szülőket is. Az egyik teremben mi próbáltunk, a másikban az édesanyák varrták, hímezték a táncruhát ... Nem akarok dicsekedni, de színvonalas, jó műsoraink vclitak, meg is kaptuk az MSZBT aranykoszorús érdemérmet. Egy kis érdekességet még a táncszakkör történetéhez, volt egy népi és egy tánczenekara, és a tánczenekar alapítói a most is népszerű Bergendy testvérek voltak... — Életem első nagy kirándulása, táborozása is az úttörőévekhez kapcsolódik. Az útitörőház 1954-ben jutalomüdülésre küldött az NDK-ba. Akkor ismerkedtem meg Budapesttel is. mert az üdülés előtt párhetes nyelvtanfolyamon vettünk részt a fővárosban. Életemben először jártam külföldön. Életemben először voltam úttörőtáborban .. . — Amikor hazajöttem, megválasztottak az úttörőház tanácsa elnökének. A háztanács pajtásai baráti találkozókat szerveztek, kialakították a szakkörök programjait, beleszóltak mindenbe, ami a ház életével volt kapcsolatos. Emlékszem, azokban az években sok-sok kirándulásit szerveztünk^ Felültünk a biciklire, irány Tőserdő. A „nagy sláger” a számháború volt. Még „nevet” is adtunk neki: „Észak Dél ellen”... Ez azt jelentette, hogy a város északi részén levő iskolák diákjai a déli rész iskoláinak pajtásaival versenyeztek... A baráti találkozókat is mindig nagy izgalommal vártuk. A Szolnok környéki községekbe falvakba mentünk el, és megismerkedtünk az ottani úttörőkkel. Fociztunk, játszottunk, beszélgettünk. Barátságok szövődtek, életre szóló élmények születtek ... — Ha azokra az évekre visszagondolok, úgy érzem, nem feledkezhetem meg az útiimrővezetőinkirdk akikkel, közvetlen, baráti kapcsolatunk volttt Természetesnek vettük, hogy ha kirándulni mentünk, minden úttörővezető tanár eljött velünk. És együtt szalonnáztunk a tábortűz melíeta . <. Majoros Károly, Cseppentő Miklós, Barna Károly, Horváth Gyula ... Sokat köszönhetünk nekik. Nemcsak az úttörőház ajtaja volt mindig nyitva a gyerekek előtt, de a vezetőket is bármikor megkereshettük a problémákkal ... Csak azt tudom ismételni, ami,t. az elején mondtam, hogy azok az évek csodálatosak voltak ... — Paulina — Chiovini Ferenc tiszteletére Emlékkiállítás ez egykori műteremben Chiovini Ferenc egykori műtermében — a Szolnoki Művésztelepen — emlékkiállítás nyílik a festőművész tiszteletére, vasárnap délelőtt 11 órakor. A kiállításon Ohioviini Ferenc alkotásait, berendezési, használati tárgyait, s pályájáról valló dokumentumokat láthatnak az érdeklődők. Egy kézikönyv a XVI. századból Agricola müve magyarul Rezső közgazdászíró és műfordító munkája, szerkesztését és kiadása utáni terjesztését a bányászati múzeum vállalta. A mintegy hatsaázötven oldalas, csaknem háromszáz metszettel és a XVI. századi kiadások fakszimile képeivel díszített könyv jövő év második felében jelenik meg a Műszaki Könyvkiadónál. A technikatörténeti mű — amely eddig több európai nyelven, összesen huszonkét kiadást ért meg — a Központi Bányászati Múzeumnál most előjegyezhető. A tervek szerint a könyv bolti forgalomba nem kerül, csak megrendelés útján lehet hozzájutni. Elkészült Agricola bányászatról és kohászatról szóló latin nyelvű munkájának magyar fordítása. A Soproni Központi Bányászati Múzeum vállalkozott arra, hogy a német humanista és természettudós művét a magyar olvasó kezébe adja. A tizenkét könyvből — kötetből — álló tanulmánynak magyar vonatkozásai is vannak: ismerteti a korabeli magyarországi ércbányák gazdagságát, technológiai színvonalát. A tekintélyes terjedelmű munka elévülhetetlen érdeme, hogy hatalmas léptekkel vitte előre korának műszaki tudását és gondolkodását. Nem véletlen, hogy bár a XVI. század közepe táján jelent meg először, még a XVIII. században is a bányászat és a kohászat alapvető kézikönyvekét tartották számon. A mű teljes fordítása Beoht Kleopátra ágya, Fellini szobrocskája KALAPÁCS ALATT A FILMTÖRTÉNELEM Bumm! Nyolcszázszor csapott le a kikiáltó kalapácsa a Róma szélén levő filmvárosban, Cinecittábae. Maga a filmtörténelem került itt kalapács alá. Bolhapiac és régiségvásár vegyiilékét árasztó légkörben 20 ezer olyan tárgyat árusítottak ki, amelyek az elmúlt ötven évben hitelessé tették a celluloidszalag meséit. A harmincas években, amikor Cimino testvérek bélekezdtek az egész vállalkozásba, raktáraikat stílbútorral, festményekkel, szőnyegekkel, ékszerekkel és rengeteg giccsel tömték meg. „Mindent és mindig vásárolni” — ez a jelszavuk hamarosan kifizetődővé vált az olasz filmipar számára. A magas fenntartási és raktározási költségek azonban arra kényszerítették Cimino örököseit, hogy felszámolják a kelléktárgyraktárakat. 1982. november 15. óta a jelszó: „Mindent eladni, bármilyen áron”. A világ minden részéből érkeztek gyűjtők a nem mindennapi aukcióra, s a nagy érdeklődés megugrasztotta az árakat: Egy holland stílusú, de nem eredeti ágy például 1,2 millió líráért kelt el. A gyéren megvilágított teremben egymás hegyén-hótán hever az igazi régiségek és világító lámpák. gipszfigurák, nappabőr garni túrák és soksok olyan kellék, amely mind részese volt egy-egy film világsikerének: az ágy, amelyre Liz Taylor heveredett le Kleopátraként, a valódi értéket képvislő japán bronz szobrocska, amely sok évvel ezelőtt megnyerte Fellini tetszését s egyik „szereplője” lett az „Édes életnek”. Kalapács alá került Zeffirelli Traviatájában világító harminc aranyozott gyertyatartó. csakúgy, mint Mussolini mellszobrai vagy az a stílbútor. amelyet Luchino Visconti utolsó filmjében láthat a néző. A katalógusban 788. szám alatt szerepel Marcello Maslroiani ágya a „Nők városából”. Róma városa tett néhány sikertelen próbálkozást a nemcsak eszmei értékű kincs megőrzésére — de hiába. Hírek szerint egy „Dedalo” nevű titokzatos vállalkozó csoport vásárolta fel a tárgyak többségét, s egyesek abban reménykednek, hogy a megmentésükéért teszi ezt. Egy amerikai tv-társaság stábja is részt vett a kiárusításon: filmre vette a filmtörténet kiárusítását.
