Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-11 / 265. szám
1982. NOVEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Látogatás Szolnok üzemeiben Eszmecsere a város vezetőivel Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára tegnap délelőtt — miután meghallgatta Simon Józsefnek, a szolnoki városi párt- bizottság első titkárának a Város életéről szóló tájékoztatóját, — két vasúti üzemet keresett fel. Első útja a MÁV Járműjavítóba vezetett, ahol Tímár Gyula, az üzemi pártbizottság titkára és Ambrus János igazgató kíséretében megtekintette az üzemet. Ezt követően a megyei pártbizottság első titkára a MÁV Körzeti Üzemfőnökséget kereste fel, ahol Balázs Mihály, a vasútüzemi pártbizottság titkára és Kre- pelka Géza, a MÁV csomópont főnöke kalauzolásával a vasúti berendezésekkel ismerkedett. Az üzemlátogatások után a Széchenyi lakótelep és a Török úti Általános Iskola megtekintése szerepelt Majoros Károly programjában. Ezt követően a városi párt- bizottság apparátusával, a tömegszervezetek és a munkásőrség vezetőivel, valamint a városi tanács tisztségviselőivel folytatott eszmecserét a megyei pártbizottság első titkára. Bolgár pártküldöttség a megyében Tegnap a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága konzultációs csoportjának három tagja Köncso Szlanov, a BKP KB népi tanácsok és tömegszervezetek osztályának vezetőhelyettese vezetésével a megyébe látogatott. A bolgár vendégeket a megyei párt- bizottság székházában Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára fogadta, majd tájékoztatót tartott a tanácsok pártirányításának módszereiről, megyei tapasztalatairól. A délelőtti program a megyei tanácsnál folytatódott, ahol dr. Kuti György, a megyei tanács vb-titkára tájékoztatta a vendégeket a tanácsi dolgozók képzéséről, a továbbképzés helyzetéről, az államigazgatási munka korszerűsítésének megyei tapasztalatairól. 'Délután Törökszentmikló- son Papp Lajos, a városi pártbizottság első titkára és Fehér Miklós, a városi tanács elnöke fogadta a küldöttséget. Törökszentmikló- son a városi tanácsnál bevezetett új szakigazgatási, szervezeti rend előkészítésével, ennek személyi, tárgyi feltételeivel, működési rendszerével ismerkedett a delegáció. Transzformátorok, villanymotorok9 generátorok Oz év közepén érkeztek megrendelések Az esztendő vége előtt a Ganz-Vili szolnoki gyárában Egy esztendővel ezelőtt Bzokatlan helyzetbe került a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára. A beruházási javak keresletének lanyhulása hatására az év végére sem érkezett annyi megrendelés az üzembe, amennyi biztosította volna az 1982-es termelési lehetőségek teljes kihasználását. Ráadásul a hagyományos gyártmánynak számító transzformátor-részegységek rovására megváltozott a gyár termékszerkezete: a vállalat budapesti központja egyre inkább számított a szolnokiakra az úgynevezett forgómotorok (villanymotorok és generátorok) készítése során is. A termékszerkezet átalakulása azért okozott gondot, mert a generátorok és a villanymotorok részegységeinek készítése a Szolnokon hagyományosnak számítónál lényegesen munkaigényesebb feladat, a termelés megszervezése is sokkal több teendőt, aprólékosabb munkát követel. Az idei első negyedév után kezdtek enyhülni a gyár kapacitáslekötési nehézségei. A Ganz Villamossági Művek például Marokkóból kapott komoly megrendelést, e feladatból a szolnokiakra tizenhat 5 ezer és négy 10 ezer kilovoltamperes transzformátor vasszerkezeti munkáinak elvégzése hárult. Jól jött az üzemnek, hogy munkát kapott, az igények teljesítése azonban nem volt könnyű. A külföldi partnerrel szinte a szállítási határidő előtti utolsó pillanatban sikerült szerződést kötni, a gyártási dokumentumok megismerésétől a termék elkészültéig tartó átfutási idő a megszokott tíz-tizenkét hónaposról fél évre zsugorodott. Nemcsak a munkaigényesség fokozódása és a határidők rövidülése miatt kellett az üzem vezetőinek a fejüket tömi. A rendelésszegény időszakban külső kooperációs kapcsolatai jelentős részét felszámolta a szolnoki gyár, később igen gyorsan kellett olyan cégeket találni, amelyek vállalkoztak a lakatosmunkák elvégzésére. A kooperációs tárgyalások jó része sikerrel járt, azonban nemcsak az idegen vállalatok segítettek. A túlterheltség enyhítésében igen fontos szerepet játszott a szolnoki gyárban alakult két vállalati gazdasági munkaközösség. A kisvállalkozások tagjai munkaidő után végzik el például a vasmagok összeszerelését, a ,.napi nyolc óra” alatt pedig más feladatot oldanak meg. Munkájuk révén új embereik felvétele nélkül evakorlatilag közel 10 százalékkal gyarapodott az üzem munkásainak száma. A szolnoki Ganz-Vill. vezetői az 1982-es évet értékelve igen elismerőleg szólnak dolgozóik megértéséről. A sürgős feladatok megoldásáért munkásaik annak ellenére mindent megtettek, hogy a második félévben — a vállalati központ döntésének hatására — a tervezettnél kevesebb pénz jutott mozgóbérre, prémiumra. A munkáskollektívák többsége egy-egy alkalommal akkor is hajlandó volt túlmunkát vállalva segíteni a szállítási határidők betartását, ha áldozatukat kivételesen nem tudták anyagilag is elismerni. A jelek szerint a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára jövőre már kényelmesebb körülmények között dolgozhat, hiszen az 1983-as termelési lehetőségek kihasználására már most elég megrendelés érkezett. Az elmúlt évben kezdték meg a gyártását a MAL—40- es, nagy teljesítményű tejhütö aggregátnak, a jászberényi Hűtőgépgyár törökszentmiklósi aggregátfelújító üzemében. A berendezésből, amely hat köbméter tej hűtésére alkalmas, az idén mintegy százat készítenek Megtárgyalta a Minisztertanács Lassú ütemben fejlődik a vállalati szervezés Barcs Sándor köszöntése Barcs Sándort, az Elnöki Tanács tagját, az MTI nyugalmazott vezérigazgatóját 70. születésnapja alkalmából tegnap Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke köszöntötte és átadta a testület ajándékát. Részt vett Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. 50 éve a pártban Tóth Istvánt, mezőtúri nyugdíjas pártmunkást, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét köszöntötték tegnap az MSZMP Szolnok megyei Bizottságán, abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt lépett a párt tagjai sorába. Tóth Istvánt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte, és átadta neki a megyei pártbizottság levelét és emléktárgyát. Javult az iparban, az üzem- és munkaszervezés színvonala, a fejlődés üteme azonban összességében még nem érte el a szükséges és lehetséges mértéket — állapította meg tegnapi ülésén a Minisztertanács, az ipari miniszter beszámolója alapján. Az ipari tárca felügyelete alá tartozó vállalatok munka- és üzemszervezésre 1981- ben alig több mint félmilli- árd forintot fordítottak, s ez a befektetés csaknem há- rommilliárd forinttal növelte gazdasági eredményeiket. Egy-egy befejezett szervezési munka átlagosan 20—40 százalékos termelékenységnövekedést hozott, és jelentős létszámmegtakarítást tett lehetővé. Az eredmények bizonyítják, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezés az ipar további fejlődésének is számottevő erőtartaléka. A \ vállalatok jelentős részénél a fejlődés a termelési folyamatok szervezésében tapasztalható. Eredményesek voltak a munka- és munkahelyszervezés javítására, a ráfordítások csökkentésére tett intézkedések. Jónéhány vállalatnál- már kifejlesztették a termelési adatbázisok és a szükségletek tervezési rendszerét, korszerű folyamatirányítási megoldásokat is bevezettek. Az ötnapos munkahétre való áttérés során a vállalatok olyan szervezési intézkedésekkel ellensúlyozták a munkaidő-csökkenést, amely növelte a termelékenységet, feltárta a veszteségeket. A korszerű szervezési módszerek bevezetését és elterjesztését az utóbbi években jól szolgálta a külföldi szervezési szakemberek foglalkoztatása. Az elmúlt öt esztendőben az iparvállalatok és a szervezési intézetek 74 szerződést kötöttek, több mint harminc külföldi céggel. Jó kezdeményezésnek bizonyult a termelékenységi társulások létrehozása is, az elmúlt években négy ilyen alakult, amelyek munkájában 112 tagvállalat és szakmai-társadalmi intézmény vesz részt. A korszerű minőségszabá- Jyozási rendszerek kiépítése azonban még csak a kezdeteinél tart, s kevés példa van arra, hogy az új létesítmények — beruházások, rekonstrukciók — megvalósításánál korszerű szervezési módszereket alkalmaznának. A számítástechnikai eszközök állománya tíz év alatt tizenötszörösére nőtt, de az alkalmazás színvonala elmarad az élenjáró nemzetközi szinttől. A számítógépeket ma még sok helyen csak az ügyviteli munkák és alapnyilvántartások elvégzésére használják. A kívánatosnál lassúbb az előrelépés a termelést kiszolgáló folyamatok, valamint az anyag- és készletgazdálkodás szervezettségében is. Ennek oka egyebek közt az, hogy a gazdálkodási feltételek még ma sem kényszerítenek eléggé arra hogy a vállalati gazdálkodásban valóban nélkülözhetetlenné váljék a szervezés fejlesztése. Lassan hódít teret a korszerű vezetői szemléletmód, a szervezést még sok vállalatnál nem tekintik a veze-: tői munka részének. A Minisztertanács rámutatott arra, hogy az ipar szervezettségi színvonalának emelése alapvetően a vállalatok feladata. Ehhez elengedhetetlen, hogy mindenütt megteremtsék a szervezés személyi és szervezeti feltételeit, korszerűsítsék belső irányítási, érdekeltségi és szervezeti rendszerüket. A Minisztertanács felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezés gyakorlati feladatainak megoldásában — az eddigieknél közvetlenebbül kell résztvenniök a szervezéssel foglalkozó vállalatoknak. Mélyvízben „Látták igyekezetét érdeklődését...” Amikor a vállalat igazgatójával arról beszélgettünk, hogy ki legyen az a fiatal szakemberük, akinek eddigi pályafutása érdekes és tanulságos lehet mások számára is, elsőként Szigeti Károly nevét említette. — A mi fiunk, mi „neveltük” — mondta. Itt kezdett segédmunkásként, és ma már vezető egyik nagy telepünkön.! Talpraesett, szorgalmas, mindenről van véleménye. És ami a legfontosabb, érti a munkáját. Gyors telefonok a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szolnoki raktárházába: — Szigeti Károlyt keresem. —• Sajnos a fiókigazgatónk vidéken van ... ftárgyal . .. nyugdíjasbúcsúztatón van... Néhány sikertelen próbálkozás után mégiscsak tudunk időpontot egyeztetni. — Az utóbbi két hetem kicsit zsúfolt volt — kukkant ki egy halom aláírni való mögül a raktárház 27 éves igazgatója. — A vevő partnereinket látogattuk sorra, a szerződések teljesítését vizsgáltuk. Aztán „bejött” egykét értekezlet is. De ha itthon vagyok, akkor is akad tennivaló. Egy ekkora telepen, mint a miénk — mintegy nyolc és félezer jiégy- zetméter —■, naponta 500 tonna áru „fordul meg”. Aztán a több mint száznyolcvan emberi munkájával, problémáival is foglalkozni kell. Ez bizony nem fér bele a napi nyolcórás munkaidőbe, általában este 6—7 óráig benn vagyok. Szeretem látni, hogyan megy a „bolt”. A feleségem a minap azt mondta, legjobb lenne, ha ideköltöznék. Lehet, ha jobban belejövök az igazgatásba, kevesebb idő is elég lesz. Az érettségi utón munkát keresett. Szeretett volna a kereskedelemmel közelebbről is megismerkedni. Így került az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz. — Nem egészen két évet töltöttem ott. Az áruforgalmi osztályon kezdtem. Majd amikor azt kértem, hogy tanulhassak, az akkori főnököm javasolta, mielőtt főiskolára jelentkeznék, a gyakorlatban is ismerkedjem meg a kereskedelemmel. így is történt. Aztán visszamentem a központba, de ott már nem tudtak olyan munkát adni, ami megfelelt volna. Eljöttem. így kerültem a Füszérthez. Itt, ezen a telepen raktári beosztott voltam az édesség részlegnél. Nekem kellett átvenni az árut, és szállításra előkészíteni. Nemsokára áttettek a fűszerraktárba részlegvezető-helyettesnek, majd az áruforgalmi osztályon dolgoztam, mint előadó. Három éve bevittek a ‘vállalati központba, szintén az áruforgalmi osztályra. Amikor ’81 áprilisában létrehozták a tranzitfiókot, ott töltöttem egy rövid időt, mint igazgatóhelyettes. Aztán kerültem ide. Dolgozott szorgalmasan. Munkájára hamar felfigyeltek főnökei. Látták igyekezetét, érdeklődését, ezért bízták meg mindig nagyobb felelősséggel járó feladattal. A napi munka mellett az iskolapadba is beült. Tavaly kapta meg diplomáját a kereskedelmi főiskolán. — Visszagondolva, kemény dió volt az a négy év. Nem akartam a főiskolán se szégyent vallani. Az tartotta bennem a lelket, hogy mindenki biztatott, segített. így aztán megszereztem, amit akartam, a diplomát. Ne értse félre, nem a papírt tartom lényegesnek, hanem azt, amit a négy év alatt megtanultam. Nem is tudom, miért éppen a kereskedelmet választottam, mert általában semmi nem jó, amit csinálunk. Itt vagy sok, vagy kevés valami. Előbb találkozik a kereskedő a kudarccal, mint a sikerélménnyel. Benne vagyok a mélyvízben, igyekszem megtanulni úszni. Egyelőre próbálom összhangba hozni a kar- és a lábtempót. Még szokatlan, hogy innen irányítom azokat az embereket, akikkel együtt dolgoztam. Annyiban előnyöm van, hogy szinte minden munkafolyamatot ismerek, hiszen csináltam korábban. Jólesik, hogy a vállalatnál bíznak bennem, de azt hiszem, nálunk a bizalmat minden fiatal megkapja; sok huszonéves tölt be kisebb, nagyobb vezetői beosztást. Ügy gondolom, nincs baj a vállalati káderpolitikával. Törődnek a fiatalokkal, segítséget adnak a munkájukhoz, a szakmai továbbképzésükhöz. És bizonyíthatnak is. Itt van az én példám. Egy ekkora raktárház vezetése nem gyerekjáték. Az idén egymilliárd 175 millió forint az értékesítési tervünk, egy nagy ipari üzemnek is becsületére válna. Itt nem lehet határozat- lankodni, kapkodni. Napra készen ismerni kell a kereskedelmi viszonyokat. Igyekszem eleget tenni a feladatoknak, de eredményről még nem beszélhetek. Hiszen még csak fél év telt el, és az ember látóköre — ha ő is úgy akarja, — napról, napra tágul. Lassan minden munkatársa elköszön, de ő még marad. Vendégek, üzletfelek látogatása miatt félbemaradt néhány munkája. Végezni szeretne mindennel, ne maradjon másnapra. — Sokszor arra gondolok, jó lenne délután hazamenni, zenét hallgatni, olvasgatni. De addig, amíg igazán bele nem jövök a munkába, nem engedhetem meg magamnak. Majd egy év múlva, talán ... Szekeres Edit
