Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. NOVEMBER 10 |A szerkesztőség postájából I Forinthoz gurul a fillér A világtakarékossági nap kapcsán több rendezvényről érkezett tájékoztatás szer­kesztőségünkbe. Csupán „dió­héjban” róluk... Váradi Csabáné (OTP jász­berényi fiókja) a fiatalok ta­karékosságra nevelését emel­te ki levelében. Fontos, hogy, a felnövekvő ifjúság megta­nuljon jól gazdálkodni az idővel, az anyaggal, az ener­giával s nem utolsó sorban a pénzzel. Ennek szellemé­ben évek óta rendeznek egyes iskolák tanulói körében rajz­pályázatot. Az idén a jász­berényi és a pórteleki felső­tagozatosok pályázhattak. A rajzokból — amelyek októ­ber 25-től—30-ig a Déryné Művelődési Központban vol­tak láthatók — lemérhető volt, hogy a diákok jól tájé­kozottak a takarékosság szó értelméről. Tiszafüreden az OTP-fiók a takarékszövetkezettel és a postahivatallal szocialista brigádoknak rendezett vetél­kedőt — kaptuk az informá­ciót. — Tizennyolc — főként termelői munkahely küldte el három dolgozóból álló cso­portját a népszerű versengés­re. Mitagadás, a nők voltak többségben, s ők is tűntek ki tudásban, érdeklődésben. — „Pénzügyminiszterként” fej­ből vágták a kamatlábakat, a felvehető kölcsönök jogcí­meit, határait, nagyságrend­jét. Végig játékos hangulat uralta a termet, noha a bri- gádtaaok a gyakorlatiasságon túl megismerhették a taka­rékos életmód egyéni, csalá­di és társadalmi hasznát, a pénzügyi szolgáltatások új­szerű formáit, az egyre nép­szerűbb ifjúsági takarékbe­tét és átutalási betétszámla előnyeit. A végeredmény pedig: 1. az MHD Kállai Éva. 2. a GÉPSZÖV Kaffka Margit, 3. — megosztva — az orvos­egészségügyi dolgozók „Együtt, egymásért" és az Alumíniumgyár Martos Fló­ra Szocialista Brigádja.­3 Diákkaptár címmel Bori Ildikó és Fülöp Krisztina szá­molt be a szolnoki Abonyi úti iskolában rendezett — már hagyományos, játékos vetélkedőről. Szervezték: a pedagógus KlSZ-alapszerve- zet tagjai. Feladatul kapták a diákok többek között per­sely készítését is — hozott anyagból, ötletes megoldások születtek — írták a nyolca­dikos lányok. Ök egy mé­hecske-perselyt készítettek. Jogos indokuk: a méh a ta­karékosság szimbóluma. A pálmát az 5. b. osztály vitte el. „Önkéntesek” A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Vöröskereszt szervezeténél közel 20 éves hagyományai vannak a szer­vezett véradásnak. A dono­rok áldozatkészségét, önzet­lenségét dicséri az a segítség, melyet beteg embertársaikért, valamint az orvosok munká­jának támogatásáért, az or­vostudomány fejlesztéséért vállalnak. A szolnoki telephelyű egy­ségek dolgozói az idén eddig három szervezett véradóna­pon, valamint a rendkívüli, felkért véradások során két- százkilencen 81,2 liter vért adtak térítésmentesen. (Az információt Kató Er­nőtől, a KÖT1VIZIG Vörös­kereszt szervezetének titká­rától kaptuk.) Már Kisújszálláson is? úttal a füredi takarékhébit, Gál Zolikát mutatjuk be, amint énpen „fogadja” első látogatóit, Vajkó Ferencet, a takarékszövetkezet elnökét Levelet (nem névtelent!) kaptunk Szandaszőlősről. írója szóvá tette, hogy a 12. sz. új óvodához nincs ren­des út sötét az utca... Ol­vasónk egy mondata szó sze­rint: .......Nem tudom, ki mert e átadni az intézményt telefon nélkül...” Nem kétséges, jó, ha egy gyermekintézményben (és másutt is) van telefon. Ám a megyeszékhelyen — s más­hol — számos iskola, óvoda, bölcsőde hiányolni kényte­len a távbeszélő készüléket. Nemcsak kábel kell. hanem hozzá megfelelő központ. Száz­ezrek, milliók ... Közvilágí­tásról, járdáról megkérdez­zük a városi tanács illetéke­seit — tájékoztattuk pana­szosunkat. Választ Mátyás Zoltántól, a műszaki osztály osztályvezető főmérnökétől kaptunk, s mert a téma köz­érdekű. e helyen adjuk az érdekeltek tudtára. A városi tanács elnöke szeptemberben levélben kér­te a TITÁSZ igazgatóját, hogy 1982-ben kerítsenek sort a villamosításra. Soron és munkatársát. Nem érkez­tek üres kézzel, virágot s egyéb ajándékot vittek, s 2000 forintos betétkönyvet kapott az akkor 2950 gram­mos, 51 centiméteres újszü­lött. Azt is megírtuk, a boldog édesanya, Gál Józsefné, a Háziipari Szövetkezet kosár­fonója, a papa ugyanott ra­kodómunkás. Természetesen a szövetkezet vezetői, vala­mint a Vöröskereszt alap­szervezet és a szövetkezeti bizottság tagjai voltak a kö­vetkező látogatók, akik szin­tén ajándékokkal kedvesked­tek a kismamának és Zoliká­nak — akit otthon vár test­vérkéje. kívüli erőátcsoportosítással és gyors anyagbeszerzéssel az áramszolgáltató elvállalta a munkát. Az armatúrák ér­kezésétől függően — legké­sőbb ez év végéig — kigyul­ladnak a lámpák az óvodá­hoz vezető úton. Ezt olvashattuk még Má­tyás Zoltán tájékoztatójá­ban: „A járdával, illetve az úttal kapcsolatban jelentős javulást nem ígérhetünk. Kétsoros lapjárda épült a Gorkij úttól az óvodáig, je­lentős társadalmi munkával. A járdaszakasz járható, to­vábbfejlesztése — szélesítése, aszfaltozása — ebben az öt­éves tervben nem várható. Az általános iskola bővíté­sén dolgozó ÉPSZER Válla­lat a járda mellett közvet­len futó, kőterítéssel stabili­zált utat használ ja. A panel- szállító gépkocsik olykor kárt okoztak a járdában, me­lyeket kijavítottunk., illetve kijavítunk. Az építkezés be­fejezéséig ezen az állapoton változtatni nem tudunk, az utat megfelelően helyreállít- tatiuk az ÉPSZER Vállalat­tal.” Életkedv! Guttyán István tiszabői ol­vasónk rokkantnyugdíjas. Nem tagadja, voltak kétség­beejtő napjai, hiszen helyhez volt „láncolva”. Vásárolt egy Velorex kocsit, amellyel majd csak könnyebbül-szeb- bül az élete — gondolta. — Csakhogy elég rossz volt a jármű külső burkolata. A Petőfi Tsz műhelyfőnökéhez fordult. Kovács András meg­értette a beteg embert, s nem Amikor Oláh Bálint és Pó- ta Gizella 1932. november 7- én házasságot kötöttek Ti- szaörsön, sok mindenre gon­doltak. Arra semmiképpen, hogy házassági évfordulójuk egykor mily nevezetes nap­ra esik. S lám, a házaspár — azóta is a faluban élnek — idén november 7-én ünne­pelte aranylakodalmát! Az emlékezetes eseményre ösz­Nagy Miklósné szolnoki olvasónk bocsánatkéréssel kezdte sorait, hogy csak le­vélben kér szívességet, öt és fél éves, beteg kisfiával nem szívesen vállalkozik még rö­vid útra sem. Munkahelyéről írt, amelynek kollektívája nem feledkezik meg gyesen lévő dolgozójáról. Öt év alatt sokszor vizsgáztak je­lesre emberségből. Legutóbb október 26-án érezte ezt. késett a segítség se. Papp Jó­zsef, ifj. Bartus Elemér és ifj. Bakos József — a szocia­lista brigád tagjai — vállal­ták a munkát. Ügy tűnik, a segítők „csak” dolgoztak, nem is gondolták, munkájukkal egy ember élet­kedvét adják vissza, aki a kocsival most már oda megy, ahová akar. Ezt megköszön­ni is alig lehet... szegyűlt a népes család: az öt „gyerek”, a tíz unoka és a két dédunoka. Négy gene­ráció! Baktai Jenőné (Oláh Má­ria) szolnoki olvasónk fény­képet is rendelkezésünkre bocsátott szüleiről. Sajnáljuk, hogy klisézésre nem alkal­mas. Azért azt nem mulasz- szuk el, hogy jókívánságain­kat ne tolmácsoljuk! Költözködés az új lakásba. Az öröm mellett sok gond! Ám a munkatársak — mint már annyiszor — most is ki­tettek magukért. Mindenben segítettek. S talán ideje megnevezni e ritka segítőkész (vagy még­sem ritka) kollektívát. — A Szolnok megyei Tanács Ille­tékhivatalának Vályi Péter Szocialista Brigádjáról szól a levél, övék a köszönet. Szerkesztői üzenetek Azt hittük, a szolnoki lépcsőházakra jellemző a tömött kuka és körülötte a sok szemét. Cáfolatként november 8-án érke­zett az itt látható fotó. Készült Kisújszálláson, a Szabadság téri lakótelepen... ff füredi takarékbébi Október 30-án megjelent lapunkban bemutattuk, kö­szöntöttük a megye és a ta­karékossági világnap első­szülöttjét, Fodor Lacikát, il­letve Gál Zolikát. A szolno­ki Hetényiben készült fotót már láthatták olvasóink. Ez­Tiszaörvénybe üzenjük a „Sok-sok panaszosának: Ügy tudjuk, a tanácskirendeltsé­gen van egy füzetecske, amelybe be lehet írni, hol hiányzik az utcai villanyégő. „Ne kövessük ezt a pél­dát” jeligére válaszunk: va­lóban, ne kövessük, ne kö­vessék .. . Érti ugye? Mi a névtelen levélre gondolunk! Döntött a Legfelsőbb Bíróság Perbe fogott hozomány A válóperben a vagyonkö­zösség megosztásakor parázs vita keletkezett. Az asszony ugyanis azt állította, hogy a házasságkötéskor jelentős különvagyona volt. Ebből részben férje házát, amely­ben laktak, korszerűsítették, részben tartós háztartási cik­keket vásároltak. Ezek ellen­értékére azonban igényt tartott. A férj elismerte, hogy feleségének különvagyona volt, de tagadta, hogy azt építkezésbe vagy a háztar­tásba fektették volna. Az al­sófokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új bizo­nyítási eljárást rendelt el. A határozat indoklása sze- ‘rint a házastársak a férj há­zába költöztek, abba nagyobb összeget beruháztak és így értéke ennyivel emelkedett. Az eljárt bíróságok ezt az ér­tékemelkedést megalapozat­lanul tekintették közös va­gyonnak. Az asszony ugyanis kijelentette: az ingatlanba és a vásárlásokba befektetett különvagyonát nem kívánta a közös vagyonba juttatni. — A házassági vagyonjogi igények rendezésénél az élet- közösség megszűnésekor fennálló helyzetből kell ki­indulni — hangzik tovább a határozat. Nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy külön­vagyonával mindegyik házas­társ szabadon rendelkezik, és az abból vásárolt ingósá­gok arányos része a különva­gyonhoz tartozik. Az asszony különvagyona elszámolását akkor is kérheti, ha az épít­kezés megkezdésekor vagy a tartós háztartási cikkek vá­sárlásakor jogfenntartó nyi­latkozatot nem tett. Az ösz- szegszerűség megállapításá­nál a szakértők meghallgatá­sával kell eldönteni, mennyit ért az ingatlan az életközös­ség kezdetekor és mennyit megszűnésekor, valamint hogy a ház értéknövekedésé­nek a házastársakra vonat­kozó arányos része mennyit tesz ki. Ugyanígy tisztázni kell a tartós fogyasztási cik­kek vásárlásával kapcsolatos igényt is. Egy férj — két feleség — Elvált férjem, akivel egy lakásban lakom, újból megházasodott és felesége hozzá költözött. Ehhez azon­ban volt férjem befogadó nyilatkozata alapján nem volt joga, mert kormányren­delet értelmében nekem is hozzá kellett volna járulnom, ezt azonban nem adtam meg — adta elő egy asszony a bí­róságon, kérve, hogy a máso­dik feleséget kötelezzék a la­kás elhagyására. A tárgyalás során kiderült: amikor a bíróság a házassá­got fölbontotta, a kiskorú gyermeket az apánál helyez­te el, a lakás két szobáját pedig neki, a harmadikat az asszonynak ítélte. Később a volt férj ismét megházaso­dott, és felesége valóban hozzá költözött. Az alsófokú bíróságok helyt adtak a ke­resetnek, és a második asz- szonyt kötelezték, hogy a la­kást 90 napon belül hagyja el. Ezt azzal indokolták, hogy egymagában a férj be­fogadási nyilatkozata nem volt elegendő, ennek alapján ott-tartózkodása érvényes jogcímet nem szerzett. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindkét ítéle­tet hatályon kívül helyezte, és az elvált feleség keresetét elutasította. A határozat indoklása sze­rint a bérlőtárs bárkit, kivé­ve kiskorú gyermekét, csak a másik bérlőtárs hozzájáru­lásával fogadhat be a lakás­ba. Ha ennek ellenére mégis megteszi, a bérlőtárs ennek megszüntetését kérheti. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása értelmében azonban, ha a bérlőtárs a befogadott sze­mély lakásbérleti jogviszo­nyának megszüntetését hosz- szabb időn át nem kéri, hol­ott arról tudomása van, ez olyan magatartásnak minő­sül, mintha a befogadáshoz hozzájárult volna. Ebben az esetben az elvált feleség a kereset megindítása előtt több mint egy éven át tudta, hogy az új asszonyt volt férje a lakásba bejelen­tette, az ott is tartózkodik, és az első házasságból származó gyereket férjével együtt ne­veli. Ez ellen mindeddig nem tiltakozott. Ilyen körül­mények között a második fe­leség érvényes jogcímen tar­tózkodik a lakásban, ezért az eltávolítása iránti kereset alaptalan. Hajdú Endre Hozzászólás cikkeinkhez Nemcsak kocsma! Október 27-én „A lépcső­ház nem kocsma!” címmel közöltük H. M. szolnoki ol­vasónk sorait, valamint egy tanácsrendeletet. Íme hozzá egy november 2-án érkezett észrevétel; „Nagyon szerény volt a levélíró, mert nemcsak kocs­ma, hanem nyilvános WC és törött üveg tároló is a lépcső­ház ... A kölcsönzőbolt mel­lé, illetve mögé járnak so­kan iszogatni, és ott „hely­ben” intézik dolgukat is ... Ez a bejárati rész a senki földje, nem is tudjuk, kinek lenne kötelessége itt takarí­tani. Megjegyzem, hogy a Csa­nádi körút (H. M. levele nem innen érkezett! — a szerk.) kiemelt környezet, tehát a lakbér a pesti zöldövezeti lakbérnél is drágább. Hogy tniért kiemelt? ... hiszen nyáron is kénytelen az em­ber zárt ablakok mellett aludni. A vonatok érkezését, indulását már fejből tudom, nem beszélve a zenekíséret- ről... Kicsit eltértem a tárgytól Most már tudom, hogy 50-től —200 forintig lehet az utcán kocsmázó embereket büntet­ni. Csak azt nem tudom, ki büntethet? Megfigyeltem na­gyon sokszor, reggel 6.10-től —6.40-ig ötven-hatvan ember tér be lépcsőházunkba, akik először természetesen a bolt­ba mennek tankolni. A fej­adag? Egy üveg pálinka — két ember. (Csak zárójelben merem leírni: mi lenne, ha 6-tól—8-ig nem lehetne sze­szes italt vásárolni? Az üz­letnek kevesebb lenne a haszna, de mégis ez lenne a legjobb megoldás ... Az em­berek józanul fognának a napi munkához!)” Ez a levél is névvel, cím­mel érkezett, ám írója kérte, hadd legyen névtelen „házi­asszonya” ennek az undorító ügynek. Kérését tiszteletben tartjuk. Nagy gondban a versenyzők.. Hz óvoda környéke Nevezetes évforduló Fehér holló?

Next

/
Oldalképek
Tartalom