Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

A Jászberényi Hűtőgépgyárban szerelik a T—625 jelű, kombinált típusú, 80 literes hűtőgépeket, amelyeknek érdekessége, hogy 12 és 220 voltos feszültségről vala­mint gázpalackról is üzemeltethetők Gazdago(d6)k Akiknek a gazdagsága szorgalomból, tehetségből. az alkotó, tenniakaró munkából fakad 3. oldal Családimagazin 4. oldal Százhúsz éve volt az első próba Művészeti díjat kapott a jászberényi PaLotásy kórus 5. oldal „Multimilliomos” közösségek Társadalmi muaka a megyében Összhangban a fejlesztési tervekkel Tavaly csaknem 600 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek a megye te­lepüléseinek lakói. Az idei esztendő eddig eltelt felében mintegy 450—460 millió fo­rint értékű munkát tudtak összesíteni a megyei tanács vb tervosztályán. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nagyobb nyár végi, őszi akciókról több helyről még nem érke­zett igazolás (például a ha­gyományos őszi fásításokról), s még jócskán van hátra az évből, várható, hogy az idei végösszeg jelentősen megha­ladja a tavalyit. ^ Mindez azt jelzi, hogy a települések tanácsai bízvást számíthatnak a lakó- és munkahelyi közösségek mun­kájára. A korábbi évekhez képest, a társadalmi munka tervezése — szervezése jóval következetesebbé vált: a ta­nácsok mindenhol a fejlesz­tési tervekkel összhangban, a közösségi igényeknek megfe­lelően tervezték és várták a társadalmi munkások segít­ségét. Jól működik a — „mit, hol, mennyit?” — vállalás gépezete, ebben kiemelkedő érdemeik vannak a népfront- bizottságoknak, illetve a nép­frontbizottságok és a helyi tanácsok életteli együttműkö­désének. Nem „sikkadhat­nak” el a falugyűléseken, a tanácstagi beszámolókon, ré­téggyűléseken fölmerülő igé­nyek, jó ötletek, elképzelések. Az összkép mégsem töké­letesen kifogástalan: a me­gye különböző területei kö­zött meglehetősen nagy az eltérés a vállalások és a meg­valósulás mértékét tekintve. A korábbi években és az idén rögzített adatok például azt jelzik, hogy a kunszentmár­toni és a tiszafüredi járás te­lepülésein. némi egyhelyben topogás tapasztalható, vagy­is: nem csökkent ugyan az elvégzett munka összértéke, de a növekedés arányai sem jelentősek. A városok kö­zött — egy lakosra átszámít­va — Szolnokon végeztek a legkevesebb társadalmi mun­kát. A teljes kép kedvéért mindamellett hozzá kell ten­ni: a megye 1978. óta az or­szág megyéinek rangsorában a második helyen áll az egy lakosra jutó társadalmi mun­kát tekintve. (Igaz, 1978. előtt Szolnok megye volt az élen, s csak négy évvel ezelőtt ke­rült elé Bács-Kiskun megye). Lehetetlen volna akár megközelítőleg is felsorolni, hogy mi mindent tettek la­kóhelyük szépítése, „össz- komfortossabbá”, korszerűb­bé tétele, fejlesztése érdeké­ben az üzemek, a szövetkeze­tek, a hivatalok dolgozói, a KISZ-fiatalok, az úttörők — a falvak, városok lakói. Né­hány adat azonban pregnán­san jelezheti munkájuk érté­két, melyek alapján nem túl­zás: a megye számos lakóhe­lyi közössége „multimillio­mosnak” tekintheti magát, elvégzett társadalmi munkája értékét tekintve. Társadalmi munkában épült az idén húsz kilométer vízvezetékhálózat, harminc (!) kilométer bur­kolt út, s mintegy negyven­negyvenöt kilométernyi jár­da. Az útépítés új szín a vál­lalások között. Elsősorban a Jászság és a szolnoki járás községei kezdeményezték: la­kossági pénzfelajánlás és társadalmi munka révén lé­tesüljenek burkolt utak. Kis­sé egyszerűsítve; a követke­(Folytatás a 3. oldalon) Pénteken este a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságból érkezett Ljana Nép- táncegyüttes vendégszerepeit Szolnokon. Lapunk 5. oldalán beszélgetést közlünk az együttes művészeti vezetőjével Fotó: — dg — EZ3 Ára: 1,40 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXIII. évf. 262. sz„ 1982. november 7., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Október útján továbbhaladva Ben ka Valéria rádió- televízióbeszéde orszaknyitó történelmi forduló­ról emlékezünk meg: 1917 októ­berének Lenin vezette nagy for­radalmáról. Vele, általa kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hosszú folyamata. Azóta a Szovjetunió — történelmileg villanásnyi idő alatt — az elmaradott cári Oroszország helyén hatalmas ipart, nagyüzemi mező- gazdaságot teremtett, világraszóló tudomá­nyos eredményeket produkált, százmillió­kat emelt fel a mélyből emberi életre,- se­regnyi vezetőt, magasan képzett szak­ember- és tudósgárdát nevelt fel a dolgo­zók soraiból. A történelemben egyedülálló módon ol­dotta meg a szocialista állam azt a felada­tot, hogy szélsőségesen különböző társadal­mi-gazdasági fejlettségi fokon álló népek, nemzetek és népcsoportok számára nem­csak jogegyenlőséget biztosított, hanem tényleges esélyt és konkrét feltételeket te­remtett a példátlan méretű egyenlőtlensé­gek felszámolására. Nincs még egy olyan ország a világon, ahol akkora utat tettek volna meg népcsoportok a nemzetté válás útján, nemzetek a kiegyenlítődés felé. mint a most hatvan esztendeje megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségében. Súlyos áldozatok árán tette országát a szovjet nép nemcsak a saját hazájává, ha­nem a világ forradalmi erőinek támaszá­vá, a mindenféle elnyomás ellen küzdők reménységévé is. Az első küzdelem azért folyt, hogy a munkásforradalomnak ez a bázisa, a népi hatalom egy országban fennmaradjon. A második világháború tétje az volt. hogy Európában és Ázsiában népek, nemzetek szabaduljanak meg a fasizmus uralmától. A mostani harc, amely a világuralomra tö­rő, s ezért egy nukleáris háború kocká­zatát is felidéző imperialista erők ellen fo­lyik, már az egész emberiség létét érinti. Nehéz és szövevényes, visszaesésektől és kudarcoktól sem mentes, mégis előrehaladó történelmi folyamat az, amelynek során kialakult a szocialista világrendszer, ösz- szeomlott az imperializmus gyarmati rend­szere, terebélyesedett a nemzetközi mun­kás mozgalom, erősödtek a kommunista pártok és más baloldali mozgalmak, és napjainkban is szélesedik a harc a nagy­monopóliumok korlátozásáért, a fegyver­kezés ellen; sokszínűvé és tömegessé válik a békemozgalom. A Szovjetuniónak döntő része volt ab­ban, hogy a hidegháború nehéz évei után megkezdődött az enyhülés. A békés egy­más mellett élés gondolatát ma már nem­csak marxisták képviselik, hanem külön­böző eszmeáramlatok jegyében küzdő más haladó erők is. közöttük több szocialista párt vezetői és más realista polgári poli­tikusok. Ellentétes tartalmú és irányú változá­sok mentek végbe az elmúlt évtizedben, és zailanak napjainkban is. Támadásba lendültek az enyhülés ellen: felújították, ismét alkalmazni próbálják a 30—35 évvel ezelőtti hidegháborús mód­szereket. a gazdasági megtorlás és meg­szorítások eszközeit, a pénzügyi és keres­kedelmi korlátozásokat, a politikai és a kulturális kapcsolatok szűkítését. Emlékezzünk csak: ez a próbálkozás egyszer már kudarcot vallott, noha a Szov­jetunió gazdasági és katonai ereje akkor lénvegesen kisebb volt. a béke és haladás erőinek helyzete nehezebb. Most sem várhat e kísérletre más. mint kudarc. A mai Szovjetunió sokszorosan naevobh gazdasági erőt kénvisel, katonai tekintetben erőeevensúlvt ért el. A szocia­lista orszá<?ok szerene és súlya a nemzet­közi nolitikai életben — minden belső problémájuk ellenére — lényegesen na­gyobb, mint harminc éve volt. Az enyhü­lés pozitív tapasztalatai megnövelték azok számát a tőkés országokban is, akik hívei a normális nemzetközi kapcsolatoknak. A társadalmi haladás erői ma már a korábbiaknál sokrétűbbek, ennélfogva néze­teik és gyakran cselekvésük sem egységes. Reméljük azonban, hogy terjed körükben az a felismerés: nem a köztük és felfogá­sukban fennálló különbségek a meghatá­rozóak, hanem az az ellentét, amely a fegyverkezés és a háborús fenyegetés erőit állítja szembe a létbiztonságot követelő és békére vágyó emberek, dolgozó osztályok érdekeivel. Ma minden a béke megőrzésén múlik. Ettől függ a társadalmi haladás, a szocia­lizmus ügye, az emberiség világproblé­máinak megoldása, az éhínség és energia- hiány megszüntetése, a földi környezet megvédése — az élet megóvása. A Szovjetunió ismételten komoly javas­latokat tesz a fegyverzet csökkentésére, sőt kezdeményező lépéseket is — amilyen például az atomütőerű elsőkénti használa­táról való lemondás —, de egy dologban nem hagy kétséget: nem engedi az erő- egyensúlyt megbontani. Viszont azt kívánja — saját gazdasági érdekei, a nép szükség­leteinek jobb kielégítése végett —, hogy az egyensúly a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. * Az segíti a békés viszonyok jövőjét, aki a politikai kapcsolatok fenntartása mellett van, a hátrányos gazdasági megkülönböz­tetések megszüntetését és az egyenjogú­ságon alapuló együttműködést mozdítja elő. Erre törekszik a szocialista országok sorában a Magyar Népköztársaság is. Ezért igyekszünk a mostani feszültebb helyzetben is a kontaktusokat fenntarta­ni, sőt, ahol lehet, szélesíteni. Az amerikai vezetők fellépései a kiala­kult politikai kapcsolatok lerombolására irányulnak; az erőfölény megszerzését kormányprogrammá tették, a háborús fe­nyegetést párosítják más országok bel- ügyeibe való beavatkozással. Mindezek elfogadtatására kenetteljes szólamokat ismételgetnek szabadságról, de­mokráciáról, ősi nemzeti és családi eré­nyek védelméről. Ismét a nemzetek bíró­jának pózában mondanak ítéletet a szo­cialista országok belső viszonyairól. Párt- fogoltjaik tettei, Salvador vagy Bejrút rémségei azonban mást igazolnak. Jól mű­ködő propagandaapparátus gondoskodik arról, hogy ezt az erkölcsi kétarcúságot és a népek érdekeivel szembenálló politikát elfogadtassa. Sajnálatos dolog, de világszerte sokan vannak — talán éppen a modern tudatipar hatására —, akik áldozatul esnek ezeknek a szép, de megtévesztő szólamoknak. A szocialista országokban is akadnak embe­rek — köztük jóhiszeműek is —. akiket fel lehet használni a frontok összekeve­résére. Saját belső problémáinkat magunk akar­juk megoldani, mert — ahogyan minden más nép is — csak mi tudjuk megoldani azokat, szocialista társadalmi elveinknek megfelelően. Csodadoktorkodással. légvá­rak építésével nem lehet egycsapásra ha­tályon kívül helyezni az előrehaladásunkat nehezítő körülményeket. Csak a realitások számba véreiével, összefogott alkotó mun­kával érhetjük el, hogy — az eddigieknél többet teljesítve — álljuk a következő évek próbáját. Ennek megfelelő módszereket kell ke­resnünk az előttünk álló gazdasági-társa­dalmi feladatok megoldására. Hazánknak tehát nagy szüksége van arra, hogy min­den gondolkodó fő: fiatal és idős, munkás és értelmiségi, mezőgazdaságban dolgozó vagy szellemi alkotómunkát végző ember kivegye a részét e problémák megoldásá­ból. Ezért kell fejlesztenünk a szocialista demokrácia intézményeit, a közéletieket és a munkahelyieket egyaránt. Politikánk megfelel ezeknek a követel­ményeknek. Van programunk a nehézsé­gek leküzdésére és a továbbhaladásra is. A párt iránt bizalom, az emberekben cse­lekvési készség van. Lehetőséget kell adni arra, hogy ez .a köz javát és saját boldo­gulásukat szolgáló tettekben érvényesül­jön Hadd szóljak végül arról, ami elválaszt­hatatlanul hozzátartozik ennek az ünnep­nek a tartalmához, egész életünk, mun­kánk, nemzetünknek a világban elfoglalt helye szempontjából: a szovjet—magyar kapcsolatokról. emcsak a forradalmi múlt és az igaz. őszinte érzelmek szálai fűz­nek össze minket: barátságunk el­vi alapokon nyugszik. Tartóssá, szilárddá teszik az eszmék, a cé­lok és az érdekek azonossága teszi sokol­dalú kapcsolatainkat. A Szovjetunió, a szo­cialista országok összefogott ereje, annak két intézménye, a KGST és a Varsói Szer­ződés. jelenti ma is biztonságos és függet­len szocialista fejlődésünk legfőbb táma­szát Az. ünnep alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták, szo­cializmust építő dolgozó népünk nevében tisztelettel köszöntőm a baráti Szovjetunió Kommunista Pártját, Legfelsőbb Tanácsát és kormányát, meleg üdvözlettel a testvéri szovjet népet. Szívből kívánjuk, hogy to­vábbhaladva október útján, érjenek el újabb kimagasló eredményeket a szocializ­mus és a béke javára. — Klhan.u.'uit a Natjy Októberi Szocialista For­radalom i>r>. évfordulója alkalmából november lí-an. a Kossuth rádióban és a televízióban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom