Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

1982. NOVEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Kérdések a jövőről A szolnoki fűrészüzemben Kis üzem, kis létszámú pártalapszervezet. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Válla­lat szolnoki fűrészüzemében negyven kommunista össze­gezte a napokban ezévi munkáját, az alapszervezet dolgait. Amint Gulyás Lajos, alapszervezeti titkár beszá­molójából kiderült, nincs szégyenkeznivalójuk. A több­ségében nehéz fizikai mun­kán dolgozó emberek példá­san végezték pártmunkáju­kat, erősítették alapszerveze­tüket, igyekeztek fejleszteni ideológiai tudásukat. Mind­ezt nem könnyebbedő, in­kább nehezebb körülmények között. Az üzem egész év­ben nélkülözte az alapanj'a- got, s év végére már annyira, hogy hajnalonta buszra ül­tették a szolnoki fűrészüzem munkatársainak egy részét. Cegléden dolgoztak, a nagy- vállalat legközelebbi üze­mében. Érthető, hogy a taggyűlé­sen ezért nemcsak a párt­alapszervezet további felada­tairól vitáztak a kommunis­ták, hanem egymás után tet­ték fel a munkával, a jövő­vel összefüggő kérdéseiket. A kérdéseket pedig nemcsak a helyi vezetőkhöz intézték, hanem a nagyvállalat vezér- igazgatójához, dr. Prozsák Jánoshoz, akit az alapszer­vezet meghívott a beszámoló taggyűlésre. S ha valaki azt gondolná, hogy a taggyűlés ettől valamiféle termelési tanácskozássá változott, ala­posan téved. A kommunista munkások olyan közvetlenül szóltak a vállalat első embe­réhez, s ő is hozzájuk, aho­gyan párttaggyűlésen maguk között beszélnek a kommu­nisták. A vezérigazgató őszinte volt: fenyőrönkből, fenyőfűrészáruból ezután se várható kiegyensúlyozott, jó ellátás, a vállalat készletei alaposan csökkentek. Ezért határoztak úgy, hogy a kitű­nő minőségű munkájáról is­mert szolnoki üzemben 1983 második negyedévétől válta­nak. A termékváltás bizton­ságossá teszi a termelést, az emberek keresetét, s javítja a vállalat exportkapcsolatait is. ötféle fűrészárut gyárta­naik majd a szolnokiak, fő­leg épületasztalos-alkatrésze­ket, hajópadlót, talán lambé­riát is, és mintegy 15 ezer hólapátot. Mindehhez nem­csak a munkásoknak kells felkészülni tudásban, hanem a technológia is teljes egé­szében újjászületik. Addig persze még sok az idő. A vezérigazgató azt kér­te a taggyűlésen: akiknek ezután is segíteniük kell Cegléden, tegyék olyan jó szívvel, amilyen szívesen a közeli, Pest megyei üzemben fogadják a hozzáértő szolno­kiakat. Azokon pedig, akik itthon maradnak, de alap­anyag híján nem dolgozhat­nak gépeik mellett, segít a nagyvállalat, hiszen kerese­tük, jövedelmük sokáig nem szenvedheti a vállalat ba­jait. A nagy múltú szolnoki fű­részüzemben most száz­nyolcvanhét ember dolgozik. Az üzem munkásszállító bu­szai hozzák-viszik őket, hi­szen többségük nem szolno­ki, a környező falvakban csörög nekik az óra. A Szol­nokra érkezés után sokan is­mét utaznak, Ceglédre. A reggel a szomszéd megyében, a szomszéd üzemben köszönt rájuik. Biztosan nem köny- nyű, hiszen sötétben érnek otthonaikba, elmegy az egész nap. Mindebből azt gondol­hatná bárki, bírálatban, in­dulatokban se volt hiány a beszámoló taggyűlésen. Pedig így igaz: hangos szavak, nagv viták nélkül beszélték meg saját dolgaikat az em­berek. őszinteség, egyszerű­ség jellemezte a tanácskozást. Nem intette le senki a jövő miatt aggódókat, s nem is hangzott el, hogy a termelés gondjai nem valók a taggyű­lés,, a beszámoló taggyűlés témájához. Mindenki elfo­gadta, hiszen a munkánál nincs fontosabb. S annál se, hogy megbe­széljék a jelent, a jövőt. A pártszervezet munkáját is segítette a vállalat vezetése a tájékoztatással, a kendő­zetlen őszinteséggel. S. J. Ü.j színfolttal gazdagodott a szolnoki városközpont. A Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat székháza előtt egy, a vállalat munkáját szimbolizáló olajszivaty­tyút állítottak fel. Leírni egyszerűbb — Olyan nagyon jó sorom sose volt, ihogy dicsekedjek vele, de olyan rossz se, hogy panaszkodni lenne okom. Szerény ember, és nem ke­nyere a beszéd. Ezt gondolja, aki a bevezető sarokból próbálja megismerni Vörös István tanácsost, a jászbe­rényi Járási Hivatal tervosz­tályának csoportvezetőjét. Aki azonban hallja őt falu­gyűléseken, tanácsüléséken, vállalatoknál, vagy bárhol beszélni, vitázni, és érvelni, kérni és ígérni, rájön, hogy nem szófukar ember. Pályafutását, mint kőmű­vessegéd kezdte a Szolnok megyei Épíltő és Karbantar­tó Vállalatnál. Szorgos mun­kával és éjszakába nyúló ta­nulással szerezte meg az épí­téstechnikusi képesítést. 22 évesen került az akkori jász­berényi Járási Tanácshoz. Első beosztása — abban az időben igen ‘bonyolult fel­adatnak számító — |tsz-toe- ruházási előadó. Végigcsinál­ta, és 18 év után új tenni­valókkal bízták meg. a köz- ségfejlesztési csoport élére került. A következő beosz­tása : a tervosztály csoport- vezetője. Közben eltelt 30 esztendő. Tavaly három év­tizedes hűséges tanácsi mun­káért megkapta a tanácsosi címet. — Láttam, elég néhány sor ahhoz, -hogy megörökítsen több mint 30 esztendőt. Így van ez, ileírnii vagy elmon­dani egyszerű ekkora időt. Bizony ,sok víz lefolyt a Zagyván, míg eljutottunk odáig, hogy elmondhassuk: már könnyebben megállnak saját lábukon a jászsági köz­ségek. Hosszú volt az út és — szó szerint — nem volt betonlapokkal kirakva. Még­is megérte, ment mostaná­ban. ha megfordulok a járás bármelyik zugában, csak azt látom, hogy az emberek szorgoskodnak, minden ál­dozatot meghoznak azért, hogy szebbé tegyék környe­zetüket, emberibbé az életü­ket. V — Nem volt mindig így. Emlékszem azokra az időkre, amikor egy-egy kisközség­ben térdig jártak a sárban az emberek, de egyebet nem tettek, mint szidták a taná­csot. Jöttek aztán azok az esztendők, amikor azt mond­ták, hogy úgy van jól. ahogy van. Ha esik, gumicsizmát húznak, ha nincs hely az óvodában, otthon tartják a gyereket. Idő, kitartó és meggyőző munka kellett, hogy megértsék: a tanács­nak, ha lelkét teszi ki. ak­kor sincs több pénze annál, mint amennyi van. Megint csak azt mondom, megérte. Dossziékat bontogat, és je­lentések között lapozgatva sorolja, hogy a jszberényi járás községeiben az ötödik ötéves terv idején nyolcvan kilométerrel ‘bővült a vízve­zeték-hálózat, főbb mint negyvenhat kilométer járda és huszonkét kilométer kö­ves út épült. Az óvodai he­lyek száma a tervezett 257 helyet 450-nel növekedett, új általános iskolák építésé­vel, a régiek bővítésével szaporodott a tantermek szá­ma. — Természetesen, az ered­mények, amelyeket felsorol­tam. és amelyekre joggal lehetünk büszkék, a helyi tanácsok gondos szervező- munkájának, a gazdasági szervek áldozatvállalásának és a lakók szorgalmának az eredménye. A szervező, a meggyőző munkában én is segítettem, olyan Is volt, hogy a lapát nyele törte fel a tenyeremet. Amikor erre gondolok, megint csaik azt mondom, megérte. Elmon­dom két kislányomnak is, amikor jut időm 'beszélget­ni velük. , — Hobbim is van. szenve­délyes horgász vagyak. Hasznos szórakozás, mert kikapcsolódom, ha csák nem kerül mellém a tóparton a járás valamelyik tanácsának az elnöke. Ha ilyen társa­ságba lesem a kapást, csend­ben. hogy el ne riasszuk a zsákmányt, tervezgetünk: mi az, amit még meg kell ten­ni. Illés Antal I Keddi jegyzetünk-)---­K inek a tüze? Gépek helyett acél- és fémszerkezetek A Közúti Gépeilátó Válla­lat alapvető termékei iránt ugyan csökkent az érdeklő­dés, a vállalat mégis viszony­lag könnyedén talpon ma­radt, mert sikerült időben módosítani a termelés szerke­zetét. így.-a Közgép rugalma­san alkalmazkodik a piaci feltételekhez A vállalat évi küencszáz millió forint értékű ipari te­vékenységének döntő részét az útépítő-, útfenntartó-, va­lamint egyéb építőipari gé­pek, alkatrészek gyártása tet­te ki, a beruházások vissza­szorítása miatt azonban ész­revehetően csökkent az igény az ilyen jellegű gépek iránt. A kedvezőtlen hatások ellen- súlyozására megváltoztatták a termelési szerkezet belső arányait: a gépgyártás rová­sára jelentősen növelték az acél- és fémszerkezetek elő­állítását. Nagy erőkkel kap­csolódott be a Közeén példá­ul a hidak acélszerkezetének felújítási munkálataiba, hír­adástechnikai tornyok építé­sébe. A metróhoz oszlopokat, zsilinkanukat. acélmennveze-, teket szállítanak, emellett közúti ielzőtáblák. KRESZ- táblák gyártásával is foglal­koznak. A rugalmas alkalmazko­dás jegyében régebbi profil­jukat is felúiították; meg­kezdték a különféle méretű — 150—750 köbméteres — víztornyok gyártását. Évente 700 millió forintra rúg a Közgép kereskedelmi tevékenysége. Ezen belül fő­ként a külföldről vásárolt út-, híd-, magas- és mélyépítő gé­peket forgalmazzák. E gépek egy része már a vállalat koo­perációs kapcsolatai révén kerülnek Magyarországra: a Volvo céggel és az NSZK-beli losenhausen,; gyárral megkö­tött szerződés alapján példá­ul a Közgép vállalja az ott készített rakodó-, illetve tö­mörítőgépek alkatrészeinek elkészítését s ennek fejében a külföldi cégek kész gépe­ket szállítanak Magyaror­szágra. A világszerte bekö­vetkezett gazdasági recesz- szió azonban az exportlehe­tőségeknek is korlátokat szab, kevesebbet rendelnek a külföldi partnerek, mint ko­rábban. A vállalat — a kül­kereskedelmi vállalatok köz­vetítésével — keresi a lehe­tőségeket a külpiac; értékesí­tés bővítésére. Az eset jó tizenöt éve tör­tént. Az ügy pontos ismere­téhez hozzátartozik, hogy a két szomszéd község lakói közül többen akkortájban nem nagyon kedvelték egy­mást. Bicskázásokra is sor került hébe-hóba, de nem volt .ajánlatos a legényeknek a szomszéd faluba udvarolni se, ha nem rendelkeztek át­lagon felüli íutógyorsasággal. Ahogy hírük, a súrlódás ere­dete még egy múlt század eleji határperhez kötődik, amit úgy tűnik, mindkét fél­nek bölcsen és megnyugtató­an képtelenek voltak rendez­ni a korabeli bírák. Elég az hozzá, hogy az újabb bonyodalmat az okoz­ta. hogy a szeptember eleji békés koraestén félre vert harang zúgása jelezte; tűz van a határban. Valóban ko­mor sűrű, fekete füst ka­nyargóit a távoli erdő mö­gül. Nosza, riasztották az ön­kéntes tűzoltókat, akik dicsé­retes gyorsasággal, pár perc teltével már robogtak is menteni a menthetőt! A pusztára jutva néhány kilo­méter után kiderült, az égő szalmakazal túl van a község határán, a rivális, szomszéd falu földjén áll. Erre így szólott az egyik a pilótához: komótosan tapossa kend a pedálokat, mehetünk lassab­ban is! Elvégre ez nem a mi tüzünk. Egy bizonyos, jártában, keltében olykor még ma is tapasztalja az ember, hogy a városok, a járások, a közsé­gek. határai, vagy a megyé­ket elválasztó árkok, fasorok, amelyeket hol az emberi böl­csesség, hol a kapzsiság, esetleg a hagyomány vagy a következetlenség alakított ki, olykor jószerével mini-or­szághatárnak számítanak. Más falu, más város, más járás, más gond, más öröm, mintha az egyiknek köze se lenne a másikhoz. Pedig ezek szerves, egységes egészet al­kotnak. hiszen az embereket nem az érdekli, hol húzódik egy jól vagy rosszul kialakí­tott mezsgye, hanem az: mer­re kereshetik meg a kenye­rüket. melyik szomszédukban lévő településen jó. kiegyen­súlyozott a tőkehús-ellátás; hol. merre van gazdag vá­lasztékú építőanyagokkal rendelkező TÜZÉP, és így tovább. Szerencsére, azért ma már jó példákért sem kell messzi­re menni. A közelmúltban Tiszaszentimrén átadott öre­gek napközije a községhez, illetve magasabb közigazga­tási szinten a tiszafüredi já­ráshoz tartozik. Mégis, ami­kor az építkezés befejező munkálatai pénzhiány miatt döcögtek, és a község vezetői a környező települések ki- sebb-nagyobb üzemeiből kér­tek segítséget, a karcagiak elsőként indultak útnak. Sőt. a szolnoki járáshoz tartozó Kunhegyesről a BHG úgy küldte a kért szakembereket, hogy az összes költség (mun­kabér, szállítás stb> az üzem számláját terheli. Mi ez ha nem járáshatárokon is átnyúló, önzetlen segítség? Vagy, hogy a „túlsó vég­ről” is essék szó: a jászberé­nyi Hűtőgépgyárba például Farmosról, Tápi ószeléről, Szentmártonkátáról, Nagyká- táról is járnak munkások. Más megyéből, más járások­ból. És ezek az emberek nemcsak a kenyerüket kere­sik meg Jászberényben, ha­nem ruhafélét, iparcikkeket is ott vásárolnak. Jellemző, hogy a jászberényi ruházati szakboltok forgalma a me­gyei átlagnál 75 százalékkal magasabb. Vajon kinek a „tüze” az ellátás biztosítása? Lehet-e idegen két. szom­szédos település, járás, város, megye napjainkban? Hiszen az élet azt mutatja, hogy — elnézést a hasonlatért — az emberek fütyülnek a járás-, megyehatárokra, sőt szeren­csére megszűnőben vannak a szomszédos aprófalvak apá- ról-fiűra szálló villongásai, torzsalkodásai is. Jelezve, ami ebben a kis országban történik — legyen öröm, bá­nat, árvíz vagy jó termés — igenis egyformán a „mi tü­zűnk”. Függetlenül az éssze­rűen, vagy kevésbé ésszerűen húzódó apró árkoktól, faso­roktól. mezsgyéktől, amelyek az áttekinthetőbb közigazga­tás végett járásokra, váro­sokra. megyékre, falvakra tagolják ezt a területet. D. Szabó Miklós Kétszáz éves a műszaki egyetem Ahol a műszaki értelmiség derékhada tanult Ünnepség és kitüntetések A Budapesti Műszaki Egyetem fennállásának 200. évfordulója alkal­mából tegnap az Ipari Minisztériumban ünnep­séget tartottak, amelyen az egyetem 15 tanárát a Kiváló Munkáért kitün­tetésben részesítették. A kitüntetéseket Méhes La­jos, ipari miniszter adta át. Köszöntőjében hangsúlyoz­ta; az iparban dolgozó mű­szaki értelmiség derékhadát a Budapesti Műszaki Egyete­men képzett mérnökök ad­ják. az iparvállalatoknál, in­tézeteknél dolgozó 30 ezer okleveles mérnök két­harmada a jubiláló intéz­ményben szerzett oklevelet. A Műszaki Egyetem — na­gyon helyesen — a jövő fel­adataira készíti fe] a fiatal mérnököket, akik későbbi a munkahelyükön gvakran kor­szerűtlen technikával tech­nológiával találkoznak. Az ellentmondás feloldására, a kénzés és a foglalkoztatás kö­zötti összhang megteremté­sére az inarnak és az oktatás­nak közösen ken a megoldást megtalálnia. Kötelességünk és feladatunk az is. — mon­dotta a miniszter — hogy a meglévő anyagi- szellemi bá­zist a lehető legeredménye­sebben hasznosítsuk, de ez ma még nem mindenütt tör­ténik így. Törekvésünket iga­zolja, hogy kapcsolataink nemcsak az oktatás területé­re korlátozódnak. Az Ipari Minisztérium műszaki fej­lesztési alapjából több mint 50 millió forintot biztosít a budapesti Műszaki Egyetem különböző tanszékein folyó — az ipar számára fontos — kutatások elvégzésére. E fel­adatokból több mint 40 szá­zalék az energiatermelés, va­lamint a mikroprocesszor­rendszer kutatását-fejleszté- sét szolgálja. Azt kérjük, az egyetem oktatói karától, hogy személyiségükkel, szak­mai felkészültségükkel a to­vábbiakban is segítsék elő az ipar előtt álló feladatok meg­oldását. Különösen fontosnak tartjuk a központi fejlesztési programok, a petrolkémia, a számítástechnika, a gyógy­szer- növényvédőszer és in­termediergyártás, az elektro­nikai alkatrészek és részegy­ségek gyártásfejlesztésének megvalósításához szükséges mérnökök képzését. Olyan szakembereket várunk, akik alkotóképességükkel, az újra, a korszerű ismeretekre való érzékenységükkel, kreativitá­sukkal elősegítik e program­jaink teljesítését — mondot­ta befejezésül Méhes Lajos. Iskolatáskák trokszállásról Jól bevált módszere már az Egyesült Jászsági Áfész-nak, hogy a vásárlók megelégedé­sét kiváltó kereskedelmi munkája mellett sokféle ipa­ri szolgáltató tevékenységé­vel is hozzájárul az áruellá­táshoz. Az áfész az idén újabb részleggel növelte ipa­ri tevékenységének körét. A bőrdíszmű üzem a szol­noki Bőrtex-szel kötött együttműködési megállapo­dás alapján jött létre. Az áfész a hímző- és szőnyegszö­vő háziipari szövetkezet volt irodáinak helyén kapott ott­hont. A helyiségek felújítá­sára. átalakítására, az épület külső tatarozására az áfész 3 millió forintot költött. Az új üzemben 30 dolgozót fog­lalkoztatnak, akik iskola- és sporttáskákat gyártanak. Nyomdaipari társulás Tegnap Debrecenben meg­nyílt a debreceni Alföldi Nyomda, a békéscsabai Kner Nyomda és a budapesti Ofszet Nyomda exportfej­lesztő társulásának irodája. Ma már e három nyomda adja Magyarország nyomda­ipari exportjának csaknem a 70 százalékát. A társulástól azt várják, hogy ezzel meg­teremtődnek a kapacitás még jobb kihasználásának, a kooperációnak, a szélesebb körű piackutatásnak és a munkaszervezés javításának feltételei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom