Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
1982. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az iskola és tanárai Pedagógus-hétköznapok Nagyréven Krimi a Szigligetiben Várj, amíg sötét lesz Az utóbbi négy esztendőben évenként csaknem nyolcvannal csökkent Nagyrév lakosainak száma, 1978 óta háromszáznéggyel lettek kevesebben — haltak meg, költöztek más településekre — a tiszaparti kisközségben. Az általános iskolában ebben a tanévben hatvannéggyel kevesebb kisdiák tátiul. mint négy évvel korábban; reggelenként kilencvenkilenc gyermeket szólít tanításra az iskolacsengő. Kilenc pedagógus vária őket, köztük azok a nevelők is, akik egykor ugyanezekben az iskolapadokban ültek, ebből az iskolából indultak, ök ma is azt valliák: amíg iskoláia van addig jövője is van a falunak. Székács Istvánná is hazajött, amikor 21 évvel ezelőtt először állt katedrára a nagyrévi iskolában, magyar —orosz szakos pedagógusként. Ettől a tanévtől az iskola, a tantestület mindennapos munkájának irányítása, ügyes-bajos dolgainak intézése is reá hárul. — 1978 óta a tiszakürti általános iskola tagintézményeként dolgozunk — mondja az igazgatóhelyettes. Nem rosszabb, talán még jobb körülmények között is, mint annak előtte. Attól eltekintve, hogy négy épületben kényszerülünk tanítani, az oktatás-nevelés minden feltétele megvan. Tágas, világos tantermek, nagy udvarok, modem szemléltető eszközök állnak rendelkezésünkre. S egyelőre nem kell aggódnunk amiatt sem, hogy a jövőben nem lesz kiket tanítanunk. A csökkenés után, egy-két év múlva a tanulólétszám emelkedése várható. Az alsótagozatban összevont osztályokban tanulnak a gyerekek. A felsőben 10— 12 diák alkot egy osztályt. — Mi valóban nem panaszkodhatunk zsúfoltságra — jegyzi meg Székácsáé. — Persze nem a legideálisabb megoldás az alsótagozatos osztályok összevonása, de tapasztalataink szerint ez hiégsem hátrány a legkisebbeknek. A szükséges tanA Kevi kör őszi tárlatán — sorrendben ez a tizenharmadik — húsz fafaragó, keramikus, fotós, amatőr festő és szobrász mutatta be munkáit. Egy kiállítás értékét nem a résztvevők száma határozza meg, de fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szép számú kiállító ezúttal ió hatással van a tárlat egész színvonalára. A tárlat legnagyobb érdeme, hogy a kiállított művek — vagy azok legjobbjai — karakterisztikusan magukon viselik — alkoIván Sándor Iván Sándor; Ványai Ambrus (vörös márvány) anyagot elsajátítják, ugyanúgy az új tantervi követelmények szerint, mint más iskolákban, persze más módszerekkel. A pedagógusnak több központi segédanyag áll rendelkezésére, ugyanakkor több múlik talán saját személyiségén is. Nem könnyű ugyanis, úgy elosztani azt a 45 percet, hogy » két osztály, két különböző tananyagával, minden tanulóval egvidőben, kellő alapossággal tudjon foglalkozni. — A felső tagozatban nyilván érvényesül a kisebb létszámú tanulócsoportok előnye. — Ez valóban így van — kapcsolódik a beszélgetésbe Matekovics Jánosné, matematika—kémia szakos pedagógus. — A nevelő minden tanulóval differenciáltan tud foglalkozni, több idő, energia jut arra, hogy segítsen a gyengébb, a közepes képességű gyerekeknek, hogy külön is foglalkozzon a tehetségesebb diákokkal. Egyébként hosszú évek óta minden végzős diákunk továbbtanul. A gyerekek 30— 40 százaléka gimnáziumban, szakközépiskolában a többiek pedig szakmunkásképző intézetekben. Arról is tudunk. hogy az általános iskolában elért tanulmánvi eredményeik nem romlanak, eleget tudnak tenni a magasabb követelményeknek. Ez részben a mi munkánk eredményességét is jelzi. Székács Istvánná orvosokat, mérnököket, pedagógusokat sorol egykori tanítványai közül. — Már azzal is „gyanúsítanak”, hogy csupa volt tanítvánnyal veszem magam körül — mondja. Én meg nem is tagadom, hogy szeretek velük együtt dolgozni. Tálasné Nagy Judit is közéjük tartozik. — Az óvónői munkát cseréltem fel a tanítással — mondja. — Minden álmom az volt, hogy rajzra, énekre tanítsam a gyerekeket. Persze velük együtt tanulok én is, most, munka mellett végzem a pedagógiai főiskolát. Furcsa volt, hogy régi tanáraim mellé kerültem tójuk kézjegyén túlmenően — annak a tájnak, földnek értékes jegyeit, amelyen születtek. Ügy is mondhatnánk — félreértés ne essék —, hogy a Kevi kör mostani tárlata a különböző művészetek tehetséges művelőinek értékes bemutatója. Nem győzzük hangsúlyozni a kör számos jól sikerült tárlata közül az egyik legtöbbet tnondónak ezt a kiállítást tartjuk. Talamasz: Tengerhajú (fa) kollégának, néha még most is kicsúszik a számon a „csókolom”. A férjem is pedagógus, itt kezdett tanítani ő is, de ettől a tanévtől a tiszakürti iskolában dolgozik. A központi iskolával egyébként nagyon jó a kapcsolatunk. Kisegítjük egymást, ha szükséges. Tavaly én is átjártam oda tanítani, de a tiszakürti pedagógusok is adnak órákat nálunk. Ennek köszönhető, hoev az összevonás után mindkét iskolában javult a szakosan leadott órák aránya. Matekovics Jánosné ugyancsak jól ismeri a falut. — A főiskola után itthon kezdtem dolgozni — mondja. — „Hazacsábítottak”, szükség volt az iskolában matematika szakos tanárra. Ez 1973-ban volt, s azóta sem jutott eszembe, hogy elmenjek innen. Abban a községben ahol ismerik és talán tisztelik, szeretik is, sokkal örömtelibb a pedagógus munkája. És végülis a munkán van a hangsúly, hisz az után ítélik meg az embert. Az itthoni, jól ismert környezet engem arra ösztönöz, hogy képességeim legmagasabb fokán, egyszerű körülmények között is, a legkorszerűbb módon tanítsak, neveljek. Ez az igényesség jellemzi a nagyrévi pedagógusok munkáját. A tanítás mellett azonban ők a falu közéletének mozgatói is. — Kilencen legalább kilencféle társadalmi tisztséget, megbízatást töltünk be — mondja Székács Istvánné. — Azt hiszem kollégáim nevében is mondhatom, hogy minden olyan munkát szívesen vállalunk, amely- lyel segíthetünk, jobbíthatunk. Tanácstagok vannak köztünk, jómagam a községi pártalapszervezet titkára, községi könyvtáros is vagyok. Ügy vélem — főleg ilyen kis településeken — a pedagógusoknak bizonyos értelemben még ma is vállalniuk kell a „lámpás” szerepét. Nincs módunkban — a kiállított anyag különbözősége, nagy száma miatt —. hogy megkíséreljük az egyes alkotások külön-külön történő elemzését, inkább csak néhány futó megjegyzésre szorítkozhatunk. Kezdjük azzal, amit nem értünk; Bácskai Bertalan vegyes technikával készült Falrészletét. Méreteiben és kivitelezésében is méltó munka, csak éppen egy alapos történeti, néprajzi ismeretekkel rendelkező, belső- építész munkájának véljük. Szerintünk kár is lebontani a mostani kiállítás zárásakor, tökéletesen a helyén van. merész absztrakciókkal vall az inspiráló közegről. Más kérdés; Bácskai Bertalantól az egvre inkább egvéni arculatú festészete újabb műveit vártuk. A tárlat másik na«” megA 60 éves Szovjetunió tiszteletére A 60 éves Szovjetunió megünneplésére sok helyen kiállításokat és rendezvényeket készítenek elő e napokban. A közelgő évforduló tiszteletére december 14-én a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a TASZSZ fotóanyagából színes dokumentum-kiállítás nyílik A kiállítás szervezői; a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Távirati Iroda, szovjet részről a Szoviet Baráti Társaságok Szövetsége, a TASZSZ és a Szoviet Kultúra és Tudomány Háza. A KISZ Központi Bizottsága és az MSZBT közösen december 19-én a Budapest Sportcsarnokban minden korosztály számára egész- naoos programsorozatot szervez. Az eseményen politikai és szórakoztató programok követik egymást. A Kőbányai Pataky István Művelődési Házban de^ern- ber 21-én egyszerre két kiállítást is nyitnak. A X. kerületi Pártbizottság a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ég az MSZBT együttes szervezésében a szov jet Központi Forradalmi Múzeum gyűjteményéből származó plakátokat mutatnak be. A másik kiállítás Kőbánya húsz nagyüzemének szovjet kapcsolatairól ad tájékoztatást. December második felében a XIII. kerületi Pártbizottság székházában 60 éves a Szovjetunió címmel fotódokumentációs kiállítás nyílik az MSZBT gyűjteményéből. Múzeumi rendezvényekkel is tisztelegnek az évforduló alkalmából a budapesti Történeti Múzeumban december 9-én Vallomások a szülőföldről címmel szovjet amatőr festőművészek képeit bemutató kiállítás nyílik. Az eseménysorozat a következő év- re is átnyúlik, február elején a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának anyagából összeállított vándorkiállítás érkezik Budapestre. A Szovjetunió történelmének mozzanatait bemutató. főképp a lenini nemzetiségi politikával kapcsolatos dokumentumokat a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban láthatják majd az érdeklődők. lepetése, amelyhez viszont aligha férhet vita. Mihalik Magdolna akvarelljeinek Szépsége. A Hajnal, a Présház, a Badacsony, az Ecseg forma- és színvilága olyan, hogy e képeket nem érezzük túlzásnak a mai magyar ak- Varellfestészet maradandó értékű darabjai közé sorolni. Mindezt nem a fiatalon elhunyt tehetséges amatőr művész iránti kegyelet diktálja így. hanem a kiállított képek hatása. A sok figyelemre érdemes munka között Talamasz Lajos Tengerhajú című faszobrát. Várai Í jai Sándor Berety- tyópart című festményét és Barta Szilveszter pasztelljeit tartjuk — többek között — értékesnek — ti — Ha valaki kézbe veszi az előadáshoz készült, szokáshoz híven ízléses műsorfüzetet, s elmerül a benne található Louis Braille, a vakírás francia feltalálójának adataiban és az ugyancsak itt szereplő vakírás-mutatvány- ban, valamint tanulmányozza Rilke versét, mert az is ott áll, A vak leány című költemény, ha tehát valaki ezek után ül be az előadáshoz: alapos csalódás éri. Mert mindannak, amit a színpadon lát. — túl azon, hogy a cselekmény középpontjában egy vak asszony áll — lényegében az égvilágon semmi, de semmi köze nincs a füzet tartalmához. Az általa felkeltett várakozás és a játék nyújtotta élmény messzire esnek egymástól. Frederick Knott krimijében a mélységnek, az emberségnek ugyanis semmi olyan nyoma, ami indokolná, hogy mindebbe belekeverjük a zseniális^ feltaláló emlékét, s hogy ide idézzük Rilke mélven gondolati, finom rezdülésű líráját. (Helyette mennyivel szívesebben láttam volna néhány, a szerző kilétére utaló és a darab pályafutását bemutató mondatot az alkalomra kiadott. programfüzetben!) A Várj, amíg sötét lesz — közönséges krimi, semmi több. Írói ügyesség igen, írói mélység aligha fedezhető fel benne. De nincs meg benne a detektívdrámák logikai játékossága sem, található viszont benne kegyetlenség, brutalitás, elborzasztó embertelenség — bőven. A krimik esetében általában — a televízióból jól kitanultuk már — az a játék bilincsel le, amely az ismeretlen gyilkos vagy tettes keresésével illetve megtalálásával jár együtt; tippelhetünk, találgathatunk — játszhatunk a megfejtés reményében. Szinte az utolsó pillanatig. Itt ebben a krimiben efféle játékról szó sincs. Itt a tét egy szöszke hajasbaba meg- kaparintása, amely véletlenül egy fotográfus lakásába kerül, s akinek ugyancsak véletlenül vak nő a felesége. Vajon a rablóbanda melyik tagjának sikerül majd nyomára bukkannia az értékes tárgynak, hisz ahogy kiderül, a baba nem kóccal hanem sok ezreket érő kábítószerrel van kitömve? Itt nem kell tehát szurkolnunk senkinek, csak végig kell néznünk, hogy egy elvetemült banda tagjai eszközt nem válogatva hogyan marakodnak a koncért. Mindez bizony nem túl szívderítő. Kis stílű gazfickók vonulnak fel előttünk, boxer, rugós bicska és borotva a fegyverük. Ha szükséges, egyszerű fehér selyemsál is gyilkos eszköz a kezükben. Végül persze hiába mesterkednek, hogy a babához jussanak, a fényképész vak felesége aki fehér bottal to- Dog és otthonában is csak óvatosan közlekedik, túl jár az eszükön; igaz, közben maga is gyilkossá válik, végső kétségbeesésében konyhakéssel szúrja le a legveszedelmesebb banditát. így azután a végszóra érkező férj és a közrend hivatalos emberei már csak regisztrálhatják egy bátor, vak asszony szinte hihetetlen cselekedetét. Gondolom ennyi elegendő is jellemzésül, többet ..kifecsegni” a részletekből — krimi esetében — műbírálat jogán sem illendő. Udvariatlanság lenne azokkal szemben, akik majd Ismét megrendezik a pedagóguskórusok országos találkozóját. A Pedagógusok Szakszervezetének tájékoztatása szerint a jövő évi fesztivált négy helyen; Debrecenben, Békéscsabán. Kaposvárott és Sopronban tartják csak ezután váltanak jegyet az előadáshoz, a hátborzongató játékhoz, amely velőt- rázó női sikolyokkal indul — így a nyitány — szerencsére zenében oldva, szelídített formában. Sokféle krimit ismerünk. Köztük van olyan is. amely a műfaj sémáit, ismert fordulatait figurázza ki paro- disztikusan, amely azzal bűvöl, el hogy humorral leplezi le a bűnügyi történetek agyonkoptatott, jól bevált megoldásait, szokványait. Valami ilyesmit is lehet érezni Frederick Knott munkájában; humorfakasztó parodizálási szándékot, bár ehhez az előadás, ez a mostani, eléggé kevés támpontot ad. Árkosi Árpád rendező izgalomkeltő, feszültseg- teremtő igyekezetében mintha nem vette volna észre a történetben rejlő, gúnyolódó humort, vagy ha figyelmét nem is kerülte el. nem tudott eléggé érvényt szerezni a játékban a krimi parodisz- tikus vonásainak. Halálos komolyan veszi ezt a „véres” történetet, pontosan kidolgozott helyzetek nyomasztóan félelmetes pillanatok jellemzik munkáját, de végül is a játék nem szabadít fel bennünket a hulláktól terhes látvány kellemetlen élménye alól. Túlságosan súlyoáan drámai előadás, hiányzik belőle az a szellemi fölény, az a köny- nyedség a játék eleganciája, amelyből érezhetnénk, hogy mindaz, ami előttünk zajlik, csupán játék, és véletlenül sem szabad komolyan vennünk a látottakat. Szóval csak szórakozás. (Gondolom, a színház is azért talált rá most erre az elésgé ismeretlen műre. a szórakoztatás igényétől „űzetve”.) Persze meglehet, a rendezői elképzelés színpadi ki- teljesedésének az is hatért szabhatott, hogy tudniillik túlságosan natúrban szól ez a krimi, hogy bár a színészek dicséretükre legyen mondva maximálisan igyekeztek, az igazság; a színház — sportnyelven — tartalék- csapatot küldött a színre, kivéve Szoboszlai Évát; azaz olyan fiatalokat, akik jelentős nagy szerepekben még nemigen próbálták ki képességeiket. Sajnos, a végeredmény; sok jó igyekezet, mérsékelt teljesítmény. Bán János élénk színekkel festi ugyan a báránybőrbe bújt vérszomjas banditát, de modorossága sokat ront játékán. Turza Irén jelenlegi képességeit még meghaladja a reá háruló feladat, hálás szerepben csak „botladozik”. Sashalmi József halvány és jellegtelen, valamivel színesebb Ardeleán László mackós, kissé bumfordi bűnözője, Dezsényi Péternek viszont szerepe is alig van. Szoboszai Éva alakítása — ő a vak feleség — kétségtelenül a legérettebb, de ez is, így is csak korrekt színészi munka. A színház nyugodtan „kipipálhatja” magának, megtette, amit megkövetelt... a szórakoztatás egyre szoron- gatóbb közönségigénye. Mi pedig, már akinek kedve van hozzá, eltöprenghetünk rajta: vajon ezt akartuk-e, vagy" talán mégis jobb lett volna egy olyan játék, amelyben tán még több is a hulla, mint ebben a most látott krimiben, de a szerzőt nem Frederick Knott- nak, hanem például William Shakespeare-nek híviák. Valkó Mihály márciusban, illetve áprilisban. Szokolay Sándor öreg tanítóm üzenete címmel írt kórusművet az énekkarok számára, melyet minden egyes helyen közösen mutatnak be a résztvevők. t. e. — Méltóan legjobb híréhez A Kevi kör 13. őszi tárlatáról Mihalik Magdolna akvarellje Pedagógus-énakkarok fesztiválja
