Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

<5 Nemzetközi körkép 1982. NOVEMBER 27. Szovjet-amerikai kereskedelem A nemzetközi kereskedel­mi központ hatalmas épület­tömbje 1980-ban készült el a Moszkva folyó partján. A moszkvai World Trade Cen­ter — az irodaihálózat, a konferenciaközpont s nem utolsósorban az átriumos építésű szálloda, a Mezsdu- narodnaja — két éve műkö­dik már. Hivatalosan mégis csupán most, 1982. novembe­rében avatták fel. Az ismert amerikai üzletember, Ar­mand Hammer, a szovjet— amerikai kereskedelem régi pártfogója adta át rendelte­tésének a szovjet—amerikai vállalkozásban készült s gya­korlatilag 1980 óta üzemelő épületcsoportot. A kereske­delmi központ megvalósítá­sában Hammer pénzügyi cso­portja működött közre együtt a Szovjetunió kereskedelmi kamarájával. E megvalósu­lás nem volt zökkenőmentes: 1980 nyarán a Carter elnök által elrendelt embargó miatt például leállították a nyuga­ti vállalatok moszkvai iro­dáit kiszolgáló számítóköz­pont berendezéseinek szállí­ennek ellenére rövidesen mű­ködőképessé vált: szovjet szakemberek pótolták a hiányzó alkatrészeket, és készítették el az úgynevezett software-t, a szükséges prog­ramokat. A moszkvai World Trade Center sorsa mintegy tükrö­zi a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kereskedelmi kapcsolatainak alakulását. Míg a hetvenes évek végéig a gazdasági és kereskedelmi egvüttműködés rendkívül gyors fellendülést mutatott, addig az előbb Carter, majd Reagan által elrendelt szov­jetellenes szankciók, embar­gós intézkedések miatt az el­múlt években ugyanolyan gyorsan esett vissza. Jellem­ző, hogy míg például a Szov­jetunió külkereskedelmi for­galmában az Egyesült Álla­mok 1979-ben még 3,5 száza­lékkal részesedett (s mindkét ország szakemberei még ezt is alacsonynak tartották), ad­dig tavalyelőtt 1,6, tavaly 1,7 százalékos volt ez az arány. Abszolút számokban a forga­lom a szovjet statisztikai ki­tását és több más szállítást is. A központ természetesen adványok kult: szerint így ala­összforgalom 1979 1980 1981 (millió rubel) 2 837,1 1 502,5 1 845,4 Szovjet export 350,2 151,0 183,0 Szovjet import 2 486,9 1 351,5 1 662,0 Ebből is látható, hogy az embargós rendelkezések vesztési elsősorban a Szov­jetuniónak exportáló ameri­kai vállalatok voltak: az el­múlt két évi átlagban több mint egymilliárd rubel érté­kű szállítástól fosztották meg őket az amerikai kormány rendelkezései. A szovjet be­hozatal megmaradt része ugyanis alapvetően gabona­import volt, amelyet ugyan sújtottak a Carter-féje ren­delkezések, de csak átmene­tileg: az 1979-es, nagyjából másfél milfiárd rubel érté­kű vásárlás a következő év­ben felére, nem egészen 750 millió rubelre esett vissza, s még tavaly is csak 1,1 mil­liárd rubel értékű volt. A Szovjetuniót e téren sem ér­te károsodás: tavaly például más országokból, nem rosz- szabb feltételek mellett vá­sárolta meg importszükség­letét. Az amerikai embargóin­tézkedések célja közismerten az volt, hogy gátolják a Szovjetunió gazdasági fejlő­dését, elsősorban az úgyne­vezett magas technológiai szintű berendezések import­ját, amit — állítólag — a Szovjetunió „katonai célok­ra” hasznosított. Hogy ez az állítás mennyire nem helyt­álló, azt Patolicsev szovjet külkereskedelmi - miniszter szemléletesen bizonyította a közelmúltban: a szovjet gép­importban, beleértve az ilyen cikkek importját is, az amerikai részesedés az el­múlt négy év átlagában nem egészen egy százalékos volt. Aligha hihető, hogy ez ele­gendő lett volna az állítóla­gos „katonai célokra” — annál is inkább, mert az importált berendezések jó­része például vegyipari gép és berendezés volt. A szovjet gépimport azonban Valóban visszaesett: az 1979-es, csak­nem 350 millió rubeles ér­tékről tavalyra már csak 200 millióra csökkent. Hogy a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés előtt milyen távlatok nyíl­nak. azt a két ország gazda­sági szakembereinek most megtartott moszkvai tanács­kozása bizonyította. Felidéz­ték a szovjet—amerikai gaz­dasági-kereskedelmi tanács által még 1979-ben elkészí­tett terveket: az a 48 terve­zet, amelyet akkor szovjet szervezetek, külkereskedelmi vállalatok készítettek, igen nagy lehetőséget nyitott meg az amerikai vállalatok szá­mára. Az akkori számítások szerint — változatlan árakon — a két ország közötti ke­reskedelem volumene elér­hette volna 1985-re a tízmil- liárd rubel értéket, vagyis 5 év alatt meg lehetett volna háromszorozni. Ezt az ame­rikai tiltó rendelkezések gá­tolták meg, ilyen lehetőségtől fosztották meg saját gazda­ságukat. Amerikai hivatalos körök most azt ígérik, hogy a jö­vőben nem fordul elő hason­ló rendelkezés. Arról persze nincs szó, hogy Washington felszabadítaná a két ország kereskedelmét, csupán azt ígéri, hogy „a meccs kezde­te után nem változtat a já­tékszabályokon”. E szabályo­kat még nem dolgozták ki, de az amerikai üzletemberek bizakodóak. Mint William Verity, a tanács amerikai társelnöke elmondotta, az el­múlt négy évben nem csök­kent a munkában részt vevő — s éveken át hiába várako­zó — amerikai vállalatok száma. Az elmúlt néhány napban pedig máris öt ame­rikai vállalat kérte felvéte­lét... Albánia 38 éve Albánia az idén kettős üri- nepet ünnepel. Másfél évez­redes függetlenségi harc vé­gére tett pontot 38 évvel ez­előtt az albán nép győztes felkelése. Az 1830—77 közöt­ti parasztfelkelések hatására a feudális nemesek korábban törökbarát csoportja frontot váltott, és megalakította a Prizreni Ligát (Albán Liga). A törökök akkor leverték az Albán Ligát, de az 1905-ös orosz forradalom hatására ismét kibontakozott az anti- feudális, nemzeti harc. 1912. november 28-án, Ismail Qe- mali kikiáltotta Albánia füg­getlenségét. 1920-ban az Antant hatal­mak Albániát. Olaszország, Görögország. Jugoszlávia kö­zött osztották volna szét. Az albánok ismét fegyvert fog­tak. 1920 nyarán a vlorai fel­kelés után, az olasz csapatok kivonultak Albániából, s az országot még abban az évben felvették a Népszövetségbe. A fasiszta Olaszország 1939- ben megszállta Albániát. Az olasz, majd a német megszál­lás évei múltán, 1944 novem­berében Albánia végleg fel­szabadult. Miután az albán hazafiak által az olaszoktól visszavett területet a náci német hadigépezet egy pilla­natra sem tudta bevenni, a kommunisták vezette felsza­badító háborút végső diadal­ra segítette a szovjet és a jugoszláv hadsereg győztes balkáni hadművelete. A szocialista építés évtize­deiben az albán nép kétség­kívül jelentős eredményeket ért el a gazdaság építésében, korszerűsítésében, az életkö­rülmények javításában. Sem­mi kétség azonban, hogy si­kerei a szocialista közösség egyesített erejének segítségé­vel nagyobbak lehetnének. Magyarország, ugyanúgy, mint a többi szocialista or­szág, őszintén törekszik arra. hogy fejlessze államközi kap­csolatait az Albán Szocialista Népköztársasággal. Nemzeti ünnepén e szellemben kö­szöntjük az albán népet és kívánunk építőmunkájához további sikert. Autumn Forge '82 Egy NATO-hadgyakorlat háttere A légi szállítású amerikai egységeknek „válság esetén” a világ bármely pontján — elsősorban Európában — első­rendű harci feladatokat szánnak A novemberben befejező­dött Autumn Forge ’82 (őszi. összekovácsolás) fedőnevű NATO-hadgyakorlatsorozat mintegy 300 ezer katonát, több ezer harckocsit, kétezer repülőgépet és 300 hadihajét vontak be. A két és fél hó­napig tartó erőfitogtatás súlypontja a feltételezett közép-európai hadszíntéri zónára, ezen belül az NSZK hadműveleti körzeteire össz­pontosult Érdemes megem­líteni, hogy a Varsói Szerző­dés utóbbi időben tartott gyakorlatain részt vevők összlétszáma általában nem lépte túl a 60 ezret, még a bulgáriai Pajzs ’82-n sem. Az atlanti haderőnek nem •titkolt célja a támadó harc- cselekmények begyakorolta- tása hagyományos, vegyi és nukleáris fegyverek csaknem egyidejű bevetésével. A csapatok gyülekezési körle­teit és megindulási terepsza­kaszait rendszerint úgy vá­lasztják meg, hogy az NDK és Csehszlovákia határa 90 perc alatt elérhető legyen. Az első lépcsőben helyet foglaló hadműveleti csopor­tosításoknak ott kell lenni­ük — mondják a NATO ka­tonai vezetői, — „ahol a legvalószínűbb az összeüt­közés a Varsói Szerződés haderőivel.” A nyugatnémet Die Welt nemrég azt írta, hogy „a csaptok az átcsopor­tosítással gyakorlatilag arra a területre kerülnének, ahol a valóságban harcolniuk kel­lene”. Ez az elgondolás már a 60-as években felmerült. Akkor gazdasági, s még in­kább politikai okokból nem került sor az amerikai szá­razföldi erő mozgatására. A Reagan-kormányzat most ismét elővette a régi, ám időközben átdolgozott tervet, a „Master ' Restationin Plan”-t. Az NDK katonaúj­ságja, a Volksarmee — az e tárgyban szeptemberben le­zajlott amerikai—nyugatné­met megbeszélésre utalva — így írt: „Az átcsoportosítási terv azt a szándékot tükrö­zi, hogy a NATO fő táma­dó erőit keletebbre helyezzék át... Ténylegesen hadászati jellegű felvonulásról van szó, amely szervesen kapcsolódik az előretolt amerikai atom­fegyver-hordozó eszközök al­kalmazási tervéhez. Ha ezt a rendszert 1983-tól még Perhing—2 rakétákkal és ro­botrepülőgépekkel is kiegé­szítik, a veszély rendkívüli­en megnövekszik...” Helmut Schmidt nemrégi­ben félreállított kormánya igyekezett halogató taktiká­val kiegyensúlyozni az egy­re fokozódó washingtoni nyomást. Ám az óvatos tar­tózkodás sem akadályozta meg a szociáldemokrata-sza­baddemokrata koalíciót ab­ban. hogy idén tavasszal meg ne kösse amerikai partneré­vel a „Wartime Host Nation Support” elnevezésű egyez­ményt. Eszerint „kritikus helyzetben” az NSZK-ban levő öt amerikai hadosztályt mindössze tíz nap alatt to­vábbi hattal egészítenék ki és létszáma meghaladná a 400 ezer főt. Az USA 17 lé­gihadseregét ugyancsak meg­erősítenék: a mostani 306 gép újabb ezer géppel egé­szülne ki. Most a jelekből úgy tű­nik, a Bonnban kormányra jutott CDU—CSU koalíció jóval lojálisabb az amerikai átcsoportosítási tervek terén. Ha az áttelepülés pénzügyi problémáit áthidalják, az amerikai dandárok a jelen­legihez képest négy-hat órá­val rövidíthetik le az „elő­retolt terepszakaszok” el­foglalásának idejét. A NA- TO-erők ezzel biztosíthat­nák maguknak a gyors és meglepetésszerű roham le­hetőségét. A szóbanforgó terv megvalósítására ugyan több évet irányoznak elő, az ilyen szintű harcképességből fakadó tanulságokat azon­ban a Varsói Szerződés ál­lamainak időben le kell vonniuk. Serfőző László alezredes Amerikai harckocsi az NSZK-beli Gailsbach városában, a NATO őszi hadgyakorlatának egyik akciójában Lipcse megyében, Wurzenben található az a gyár, ahol szabadban használandó drótkötélpályához való sodronykötelet állítanak elő. Nagyarányú, befejezett rekonstrukció tette lehetővé, hogy a munká­sok a termelés mennyiségét /és minőségét jelentősen megnöveljék. Az acélkötelek iránt nagy a kereslet. A képen látható új szerelőcsar­nokban húzzák, sodorják és csavarják a sodronyköteleket. Jugoszlávia ünnepe Harminckilenc esztende­je, 1943. november 29-én a boszniai Jajcében megalakí­tották a Jugoszláv Népi An­tifasiszta Tanácsot képvise­lő ideiglenes kormányt, és elhatározták, hogy a felsza­baduló jugoszláv állam az egyenjogú nemzetek köztár­saságainak szabad szövetsége lesz. Ebben az időben még javában folytak a partizánok hősies népfelszabadító har­cai a hitlerista megszállók ellen. A háború győzelmes befejezése után, két évvel később, ugyanezen a napon a jugoszláv nemzetgyűlés el­törölte a királyságot, és ki­kiáltotta a szövetségi nép- köztársaságot. Hosszú utat jártak be azóta Jugoszlávia népty. Az elmúlt közel négy évtized­ben felszámolták a háború pusztításait, megszervezték á népgazdaság építését. A szo­cializmus alapjainak leraká­sában, majd felépítésében múlhatatlan érdemei voltak Joszip Broz Titónak, a par­tizánharc legendás hírű ve­zetőjének. Az ő irányításával a soknemzetiségű állam né­pei a fejletlen agrárország­ból modern ipari-agrár or­szágot hoztak létre. Jugoszlávia népei most a XII. kongresszus határoza­tainak végrehajtásán mun­kálkodnak. A világgazdasági válság hatása és az egyes or­szágrészek fejlődésbeli kü­lönbségei miatt előállott nehézségek leküzdésére erő­feszítéseket tesznek a nép­gazdaság egyensúlyának helyreállítására, az infláció megfékezésére és a nép élet- színvonalának megvédésére. E célból a kivitel növelését, a beruházások visszafogását irányozták elő. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a titói hagyományok alapján fellép az egyes köztársasá­gok, tartományok és közsé­gek önmagukba zárkózó irányvonalával szemben, az egységes jugoszláv piac megerősítéséért. Ugyanak­kor politikai harcot folytat az egyes területeken jelent­kező ellenséges, nacionalista tendenciák ellen. Jugoszlávia az elmúlt év­tizedekben jelentős nemzet­közi tekintélyre tett szert. Az el nem kötelezett moz­galom alapító tagjaként és egyik elismert vezetőjeként következetesen harcol a bé­kés egymás mellett élésért, a nemzetközi enyhülésért, a leszerelésért. Jó kapcsolatok fűzik a világ haladó erői­hez, a többi szocialista or­szághoz. 'Hazánknak mind gyümölcsözőbb az együttmű­ködése Jugoszláviával. Gya­koriak a párt- és állami ve­zetők találkozói. Jó kapcso­lataink kiterjednek a poli­tika, a gazdaság, a kultúra szinte valamennyi területére. A magyarországi délszlávok és a Jugoszláviában élő ma­gyarok nagyban hozzájárul­nak a kapcsolatok elmélyí­téséhez. népeink őszinte ba­rátságához. Nagy nemzeti ünnepén szívből köszöntjük a szom­szédos Jugoszlávia népeit és további sikereket kívánunk nekik a szociálista társada­lom építésében. Riportok a nagyvilágból Nyaralás világhírességek házában Akar Ön Margit hercegnő házában vakációzni? Vagy — maradva a brit királyi csa­ládnál — inkább azt a ba­hamai bungalowt választja, ahol András herceg időzött legutóbb barátnőjével, „tKoo” Stark fotómodellel, alaposan megbotránkoztatva a királyi erkölcsök miatt aggódó fel­ső tízezret? A lehetőség bárki számára nyitva áll, bár tény, hogy a választás nem könnyű. A „változatos szabadidő” sokat sejtető el­nevezést viselő philadelphiai utazási iroda ajánlataival azokhoz fordul, akik már torkig vannak a megszokott nyaralási formákkal — no és persze akik luxusigénye­ik teljesítésének csillagászati árait is meg tudják fizetni. Bérbevehető a volt iráni sah egykori nyaralója, Eli­zabeth . Taylor mexikói vil­lája. Christine Onassis Kor- fufu-szigeti háza. A bérleti díják nagyon eltérőek — a legalacsonyabb összeg napi 3000 Ft-nak, a legmagasabb napi 90 ezer Ft-nak meg­felelő összeg —, ezért a pénzért azonban a bérlő a házzal együtt személyzetet és gépkocsit is kap. Az ötletet egy véletlen ta­lálkozás adta, legalábbis a tulajdonos, Gil Brenner így meséli. Egy Palm J3each-i klubban „futott össze” Ká­roly angol trónörökössel, aki — meghallván, hogy házak bérbeadásával foglalkozik — megjegyezte: „fel kellene vennie a kapcsolatot a nagy- nénémmel, Margit herceg­nővel. ö éppen most vett egy házat a Karib-tenger egyik szigetén, és szeretné kiadni”. Brenner megfogad­ta a tanácsot, s a kérdésre, vajon miért van szüksége az angol királynő testvérének a ház bérbeadására, beérte az­zal a magyarázattal, hogy a „ház személyzetének folya­matos foglalkoztatása” csak így oldható meg. Ezután kö­vetkezett a felismerés: a hétköznapi, szürke, ám va­gyonos emberek többsége szívesen áldoz a tudatért, hogy világhíresség házának vendége. Hogy a nagyságnak miféle szele csapja meg X-t, Z-t vagy Y-t, amikor bő­röndjeivel a nevezetes házba belép? Ezt nem lehet tud­ni. Brenner nem is nagyon kutatia. ö beéri azzal, hogy vállalkozásával milliókat ke­res. összeállította: Constantin Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom