Szolnok Megyei Néplap, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
<5 Nemzetközi körkép 1982. NOVEMBER 27. Szovjet-amerikai kereskedelem A nemzetközi kereskedelmi központ hatalmas épülettömbje 1980-ban készült el a Moszkva folyó partján. A moszkvai World Trade Center — az irodaihálózat, a konferenciaközpont s nem utolsósorban az átriumos építésű szálloda, a Mezsdu- narodnaja — két éve működik már. Hivatalosan mégis csupán most, 1982. novemberében avatták fel. Az ismert amerikai üzletember, Armand Hammer, a szovjet— amerikai kereskedelem régi pártfogója adta át rendeltetésének a szovjet—amerikai vállalkozásban készült s gyakorlatilag 1980 óta üzemelő épületcsoportot. A kereskedelmi központ megvalósításában Hammer pénzügyi csoportja működött közre együtt a Szovjetunió kereskedelmi kamarájával. E megvalósulás nem volt zökkenőmentes: 1980 nyarán a Carter elnök által elrendelt embargó miatt például leállították a nyugati vállalatok moszkvai irodáit kiszolgáló számítóközpont berendezéseinek szállíennek ellenére rövidesen működőképessé vált: szovjet szakemberek pótolták a hiányzó alkatrészeket, és készítették el az úgynevezett software-t, a szükséges programokat. A moszkvai World Trade Center sorsa mintegy tükrözi a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak alakulását. Míg a hetvenes évek végéig a gazdasági és kereskedelmi egvüttműködés rendkívül gyors fellendülést mutatott, addig az előbb Carter, majd Reagan által elrendelt szovjetellenes szankciók, embargós intézkedések miatt az elmúlt években ugyanolyan gyorsan esett vissza. Jellemző, hogy míg például a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában az Egyesült Államok 1979-ben még 3,5 százalékkal részesedett (s mindkét ország szakemberei még ezt is alacsonynak tartották), addig tavalyelőtt 1,6, tavaly 1,7 százalékos volt ez az arány. Abszolút számokban a forgalom a szovjet statisztikai kitását és több más szállítást is. A központ természetesen adványok kult: szerint így alaösszforgalom 1979 1980 1981 (millió rubel) 2 837,1 1 502,5 1 845,4 Szovjet export 350,2 151,0 183,0 Szovjet import 2 486,9 1 351,5 1 662,0 Ebből is látható, hogy az embargós rendelkezések vesztési elsősorban a Szovjetuniónak exportáló amerikai vállalatok voltak: az elmúlt két évi átlagban több mint egymilliárd rubel értékű szállítástól fosztották meg őket az amerikai kormány rendelkezései. A szovjet behozatal megmaradt része ugyanis alapvetően gabonaimport volt, amelyet ugyan sújtottak a Carter-féje rendelkezések, de csak átmenetileg: az 1979-es, nagyjából másfél milfiárd rubel értékű vásárlás a következő évben felére, nem egészen 750 millió rubelre esett vissza, s még tavaly is csak 1,1 milliárd rubel értékű volt. A Szovjetuniót e téren sem érte károsodás: tavaly például más országokból, nem rosz- szabb feltételek mellett vásárolta meg importszükségletét. Az amerikai embargóintézkedések célja közismerten az volt, hogy gátolják a Szovjetunió gazdasági fejlődését, elsősorban az úgynevezett magas technológiai szintű berendezések importját, amit — állítólag — a Szovjetunió „katonai célokra” hasznosított. Hogy ez az állítás mennyire nem helytálló, azt Patolicsev szovjet külkereskedelmi - miniszter szemléletesen bizonyította a közelmúltban: a szovjet gépimportban, beleértve az ilyen cikkek importját is, az amerikai részesedés az elmúlt négy év átlagában nem egészen egy százalékos volt. Aligha hihető, hogy ez elegendő lett volna az állítólagos „katonai célokra” — annál is inkább, mert az importált berendezések jórésze például vegyipari gép és berendezés volt. A szovjet gépimport azonban Valóban visszaesett: az 1979-es, csaknem 350 millió rubeles értékről tavalyra már csak 200 millióra csökkent. Hogy a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés előtt milyen távlatok nyílnak. azt a két ország gazdasági szakembereinek most megtartott moszkvai tanácskozása bizonyította. Felidézték a szovjet—amerikai gazdasági-kereskedelmi tanács által még 1979-ben elkészített terveket: az a 48 tervezet, amelyet akkor szovjet szervezetek, külkereskedelmi vállalatok készítettek, igen nagy lehetőséget nyitott meg az amerikai vállalatok számára. Az akkori számítások szerint — változatlan árakon — a két ország közötti kereskedelem volumene elérhette volna 1985-re a tízmil- liárd rubel értéket, vagyis 5 év alatt meg lehetett volna háromszorozni. Ezt az amerikai tiltó rendelkezések gátolták meg, ilyen lehetőségtől fosztották meg saját gazdaságukat. Amerikai hivatalos körök most azt ígérik, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló rendelkezés. Arról persze nincs szó, hogy Washington felszabadítaná a két ország kereskedelmét, csupán azt ígéri, hogy „a meccs kezdete után nem változtat a játékszabályokon”. E szabályokat még nem dolgozták ki, de az amerikai üzletemberek bizakodóak. Mint William Verity, a tanács amerikai társelnöke elmondotta, az elmúlt négy évben nem csökkent a munkában részt vevő — s éveken át hiába várakozó — amerikai vállalatok száma. Az elmúlt néhány napban pedig máris öt amerikai vállalat kérte felvételét... Albánia 38 éve Albánia az idén kettős üri- nepet ünnepel. Másfél évezredes függetlenségi harc végére tett pontot 38 évvel ezelőtt az albán nép győztes felkelése. Az 1830—77 közötti parasztfelkelések hatására a feudális nemesek korábban törökbarát csoportja frontot váltott, és megalakította a Prizreni Ligát (Albán Liga). A törökök akkor leverték az Albán Ligát, de az 1905-ös orosz forradalom hatására ismét kibontakozott az anti- feudális, nemzeti harc. 1912. november 28-án, Ismail Qe- mali kikiáltotta Albánia függetlenségét. 1920-ban az Antant hatalmak Albániát. Olaszország, Görögország. Jugoszlávia között osztották volna szét. Az albánok ismét fegyvert fogtak. 1920 nyarán a vlorai felkelés után, az olasz csapatok kivonultak Albániából, s az országot még abban az évben felvették a Népszövetségbe. A fasiszta Olaszország 1939- ben megszállta Albániát. Az olasz, majd a német megszállás évei múltán, 1944 novemberében Albánia végleg felszabadult. Miután az albán hazafiak által az olaszoktól visszavett területet a náci német hadigépezet egy pillanatra sem tudta bevenni, a kommunisták vezette felszabadító háborút végső diadalra segítette a szovjet és a jugoszláv hadsereg győztes balkáni hadművelete. A szocialista építés évtizedeiben az albán nép kétségkívül jelentős eredményeket ért el a gazdaság építésében, korszerűsítésében, az életkörülmények javításában. Semmi kétség azonban, hogy sikerei a szocialista közösség egyesített erejének segítségével nagyobbak lehetnének. Magyarország, ugyanúgy, mint a többi szocialista ország, őszintén törekszik arra. hogy fejlessze államközi kapcsolatait az Albán Szocialista Népköztársasággal. Nemzeti ünnepén e szellemben köszöntjük az albán népet és kívánunk építőmunkájához további sikert. Autumn Forge '82 Egy NATO-hadgyakorlat háttere A légi szállítású amerikai egységeknek „válság esetén” a világ bármely pontján — elsősorban Európában — elsőrendű harci feladatokat szánnak A novemberben befejeződött Autumn Forge ’82 (őszi. összekovácsolás) fedőnevű NATO-hadgyakorlatsorozat mintegy 300 ezer katonát, több ezer harckocsit, kétezer repülőgépet és 300 hadihajét vontak be. A két és fél hónapig tartó erőfitogtatás súlypontja a feltételezett közép-európai hadszíntéri zónára, ezen belül az NSZK hadműveleti körzeteire összpontosult Érdemes megemlíteni, hogy a Varsói Szerződés utóbbi időben tartott gyakorlatain részt vevők összlétszáma általában nem lépte túl a 60 ezret, még a bulgáriai Pajzs ’82-n sem. Az atlanti haderőnek nem •titkolt célja a támadó harc- cselekmények begyakorolta- tása hagyományos, vegyi és nukleáris fegyverek csaknem egyidejű bevetésével. A csapatok gyülekezési körleteit és megindulási terepszakaszait rendszerint úgy választják meg, hogy az NDK és Csehszlovákia határa 90 perc alatt elérhető legyen. Az első lépcsőben helyet foglaló hadműveleti csoportosításoknak ott kell lenniük — mondják a NATO katonai vezetői, — „ahol a legvalószínűbb az összeütközés a Varsói Szerződés haderőivel.” A nyugatnémet Die Welt nemrég azt írta, hogy „a csaptok az átcsoportosítással gyakorlatilag arra a területre kerülnének, ahol a valóságban harcolniuk kellene”. Ez az elgondolás már a 60-as években felmerült. Akkor gazdasági, s még inkább politikai okokból nem került sor az amerikai szárazföldi erő mozgatására. A Reagan-kormányzat most ismét elővette a régi, ám időközben átdolgozott tervet, a „Master ' Restationin Plan”-t. Az NDK katonaújságja, a Volksarmee — az e tárgyban szeptemberben lezajlott amerikai—nyugatnémet megbeszélésre utalva — így írt: „Az átcsoportosítási terv azt a szándékot tükrözi, hogy a NATO fő támadó erőit keletebbre helyezzék át... Ténylegesen hadászati jellegű felvonulásról van szó, amely szervesen kapcsolódik az előretolt amerikai atomfegyver-hordozó eszközök alkalmazási tervéhez. Ha ezt a rendszert 1983-tól még Perhing—2 rakétákkal és robotrepülőgépekkel is kiegészítik, a veszély rendkívülien megnövekszik...” Helmut Schmidt nemrégiben félreállított kormánya igyekezett halogató taktikával kiegyensúlyozni az egyre fokozódó washingtoni nyomást. Ám az óvatos tartózkodás sem akadályozta meg a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíciót abban. hogy idén tavasszal meg ne kösse amerikai partnerével a „Wartime Host Nation Support” elnevezésű egyezményt. Eszerint „kritikus helyzetben” az NSZK-ban levő öt amerikai hadosztályt mindössze tíz nap alatt további hattal egészítenék ki és létszáma meghaladná a 400 ezer főt. Az USA 17 légihadseregét ugyancsak megerősítenék: a mostani 306 gép újabb ezer géppel egészülne ki. Most a jelekből úgy tűnik, a Bonnban kormányra jutott CDU—CSU koalíció jóval lojálisabb az amerikai átcsoportosítási tervek terén. Ha az áttelepülés pénzügyi problémáit áthidalják, az amerikai dandárok a jelenlegihez képest négy-hat órával rövidíthetik le az „előretolt terepszakaszok” elfoglalásának idejét. A NA- TO-erők ezzel biztosíthatnák maguknak a gyors és meglepetésszerű roham lehetőségét. A szóbanforgó terv megvalósítására ugyan több évet irányoznak elő, az ilyen szintű harcképességből fakadó tanulságokat azonban a Varsói Szerződés államainak időben le kell vonniuk. Serfőző László alezredes Amerikai harckocsi az NSZK-beli Gailsbach városában, a NATO őszi hadgyakorlatának egyik akciójában Lipcse megyében, Wurzenben található az a gyár, ahol szabadban használandó drótkötélpályához való sodronykötelet állítanak elő. Nagyarányú, befejezett rekonstrukció tette lehetővé, hogy a munkások a termelés mennyiségét /és minőségét jelentősen megnöveljék. Az acélkötelek iránt nagy a kereslet. A képen látható új szerelőcsarnokban húzzák, sodorják és csavarják a sodronyköteleket. Jugoszlávia ünnepe Harminckilenc esztendeje, 1943. november 29-én a boszniai Jajcében megalakították a Jugoszláv Népi Antifasiszta Tanácsot képviselő ideiglenes kormányt, és elhatározták, hogy a felszabaduló jugoszláv állam az egyenjogú nemzetek köztársaságainak szabad szövetsége lesz. Ebben az időben még javában folytak a partizánok hősies népfelszabadító harcai a hitlerista megszállók ellen. A háború győzelmes befejezése után, két évvel később, ugyanezen a napon a jugoszláv nemzetgyűlés eltörölte a királyságot, és kikiáltotta a szövetségi nép- köztársaságot. Hosszú utat jártak be azóta Jugoszlávia népty. Az elmúlt közel négy évtizedben felszámolták a háború pusztításait, megszervezték á népgazdaság építését. A szocializmus alapjainak lerakásában, majd felépítésében múlhatatlan érdemei voltak Joszip Broz Titónak, a partizánharc legendás hírű vezetőjének. Az ő irányításával a soknemzetiségű állam népei a fejletlen agrárországból modern ipari-agrár országot hoztak létre. Jugoszlávia népei most a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásán munkálkodnak. A világgazdasági válság hatása és az egyes országrészek fejlődésbeli különbségei miatt előállott nehézségek leküzdésére erőfeszítéseket tesznek a népgazdaság egyensúlyának helyreállítására, az infláció megfékezésére és a nép élet- színvonalának megvédésére. E célból a kivitel növelését, a beruházások visszafogását irányozták elő. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a titói hagyományok alapján fellép az egyes köztársaságok, tartományok és községek önmagukba zárkózó irányvonalával szemben, az egységes jugoszláv piac megerősítéséért. Ugyanakkor politikai harcot folytat az egyes területeken jelentkező ellenséges, nacionalista tendenciák ellen. Jugoszlávia az elmúlt évtizedekben jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert. Az el nem kötelezett mozgalom alapító tagjaként és egyik elismert vezetőjeként következetesen harcol a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi enyhülésért, a leszerelésért. Jó kapcsolatok fűzik a világ haladó erőihez, a többi szocialista országhoz. 'Hazánknak mind gyümölcsözőbb az együttműködése Jugoszláviával. Gyakoriak a párt- és állami vezetők találkozói. Jó kapcsolataink kiterjednek a politika, a gazdaság, a kultúra szinte valamennyi területére. A magyarországi délszlávok és a Jugoszláviában élő magyarok nagyban hozzájárulnak a kapcsolatok elmélyítéséhez. népeink őszinte barátságához. Nagy nemzeti ünnepén szívből köszöntjük a szomszédos Jugoszlávia népeit és további sikereket kívánunk nekik a szociálista társadalom építésében. Riportok a nagyvilágból Nyaralás világhírességek házában Akar Ön Margit hercegnő házában vakációzni? Vagy — maradva a brit királyi családnál — inkább azt a bahamai bungalowt választja, ahol András herceg időzött legutóbb barátnőjével, „tKoo” Stark fotómodellel, alaposan megbotránkoztatva a királyi erkölcsök miatt aggódó felső tízezret? A lehetőség bárki számára nyitva áll, bár tény, hogy a választás nem könnyű. A „változatos szabadidő” sokat sejtető elnevezést viselő philadelphiai utazási iroda ajánlataival azokhoz fordul, akik már torkig vannak a megszokott nyaralási formákkal — no és persze akik luxusigényeik teljesítésének csillagászati árait is meg tudják fizetni. Bérbevehető a volt iráni sah egykori nyaralója, Elizabeth . Taylor mexikói villája. Christine Onassis Kor- fufu-szigeti háza. A bérleti díják nagyon eltérőek — a legalacsonyabb összeg napi 3000 Ft-nak, a legmagasabb napi 90 ezer Ft-nak megfelelő összeg —, ezért a pénzért azonban a bérlő a házzal együtt személyzetet és gépkocsit is kap. Az ötletet egy véletlen találkozás adta, legalábbis a tulajdonos, Gil Brenner így meséli. Egy Palm J3each-i klubban „futott össze” Károly angol trónörökössel, aki — meghallván, hogy házak bérbeadásával foglalkozik — megjegyezte: „fel kellene vennie a kapcsolatot a nagy- nénémmel, Margit hercegnővel. ö éppen most vett egy házat a Karib-tenger egyik szigetén, és szeretné kiadni”. Brenner megfogadta a tanácsot, s a kérdésre, vajon miért van szüksége az angol királynő testvérének a ház bérbeadására, beérte azzal a magyarázattal, hogy a „ház személyzetének folyamatos foglalkoztatása” csak így oldható meg. Ezután következett a felismerés: a hétköznapi, szürke, ám vagyonos emberek többsége szívesen áldoz a tudatért, hogy világhíresség házának vendége. Hogy a nagyságnak miféle szele csapja meg X-t, Z-t vagy Y-t, amikor bőröndjeivel a nevezetes házba belép? Ezt nem lehet tudni. Brenner nem is nagyon kutatia. ö beéri azzal, hogy vállalkozásával milliókat keres. összeállította: Constantin Lajos
