Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

6 1982. OKTÓBER 9. Nemzetközi körkép _____________SALART ____________ Ú j forduló Genf ben 7. első SALT- megállapodáxok hatálybalépésé­nek tizedik év­fordulója jegyé­ben ült szerdán Genfben tárgyalóasztalhoz a szovjet és az amerikai küldöttség, hogy egyeztetett utakat-mó- dokat keressen a két nagy­hatalom hadászati támadó fegyverrendszereinek kor­látozásához és csökkentésé­hez. Az 1972-ben tető alá ho­zott SALT—1 és az ' 1979- ben aláírt, de azóta sem ra­tifikált SALT—II után eze­ket a tárgyalásokat SALART néven is említi a sajtó, az új angol betűszóval is érzé­keltetve. hogy a felek már a tárgyalóasztalnál nem­csak korlátozásra. hanem csökkentésre is törekszenek. A SALART-tárgyalások. amelyek most második sza­kaszukba lépnek, 1982 jú­nius 29-én kezdődtek. Az augusztus 12-én zárult első szakaszban a felek megvizs­gálták a hadászati helyzet­ben 1979 óta végbement vál­tozásokat, a hatályba nem lépett., de minden jel sze­rint kölcsönösen tisztelet­ben tartott SALT—II át­mentendő pozitívumait és természetesen az új ameri­kai megközelítésmód egyes vonatkozásait. Szovjet rész­ről számot vetnek azzal, hogy egy új megállapodás amerikai ratifikálhat ósága nélkülözhetetlen feltétele a tényleges korlátozásnak és csökkentésnek, ezért bár nyomasztónak egyoldalúnak tartják Reagan javaslatát, tárgyalási pozícióként fo­gadják el. természetesen a SALT—II elvrendszere ke­retében. Az amerikai elnök 1982 május 8-i eurékai beszédé­ben a mostani tárgyalások­hoz kiindulási alapnak a „destabilizáló" fegyverrend­szerek, illetve a robbanótöl­tetek korlátozását és csök­kentését ajánlotta. „Desta- bilizádóaknak" természete­sen azokat a fegyverrend­szereket minősítette. ame­lyekben a Szovjetunió ren­delkezik fölénnyel, mind a hordozóeszközök számát, mind a robbanótöltetek ha­tóerejét tekintve. Ronald Reagan és genfi megbízott­ja e fölény megszüntetését egyelőre nem kívánja össze­kapcsolni a más rendszerek­ben meglévő amerikai fö­lény megszü n l elésével. vagyis az egyenlő biztonság elvének kétoldalú érvénye­sítésével. Genfben két hete ismét tárgyal ti Szovjetunió és az Egyesült Államok az úgyne­vezett eurohadás/ati fegy­verrendszerek korlátozásá­ról. Ha az Egyesült Álla­mok ..destabilizálóaknak" tartja a szovjet, interkonti­nentális ballisztikus raké­tákat. a Szovjetunió legalább ilyen joggal tekintheti des- labilizálóaknak az Európá­ba előretolt amerikai nuk­leáris rendszereket. Nagy- Brilannia és Franciaország atom-rakétaeszközei t, vala­mint az 1983-tól európai te­lepítésre kilátásba helye­zett amerikai Pershing 2- eseket és manőverező robot­repülőgépeket. amelyek a szovjet—amerikai egyen­súlyt érintik. miközben a szovjet SS—20-asok csak a szovjet—nyugat-európai re­lációban kapnak szelepet. eagan irrealista és bizonyos mér­tékig ..bumeráng" javaslatainak el­vetése szovjet részről nem jelenti a tár­gyalások elvetését, sőt ame­rikai részről az utóbbi he­tekben is nem egyszer hang­súlyozták a szovjet partne­rek „komolyságát", korrekt tárgyalási stílusát. Világ­szerte nem kevesen várják, hogy szovjet részről adhas­sanak mielőbb ugyanilyen jellemzést az amerikai tár­gyalófélről. Pirit.vi Sándor Begin a „kiút" fonalával (Lengyel Gyula karikatúrája) A Libanon körüli feszült­ség várhatóan sajnos még hosszú ideig nem csitul el. Nem hozhat igazi megnyug­vást a többnemzetáségű el­lenőrző erők újabb vissza­térése sem. Mégis, most már megpróbáílhatunk egyfajta közel-keleti mérleget vonni az elmúlt véres hónapok után. Amikor az izraeli kor­mány a Libanon elleni tá­madást elhatározta, feltehe­tően három alaptételből in­dult ki. Először is. hogy a palesztinok nem képesek elilenáltlríi Izrael katonai erejének, ütőképességének. Erre sem a terep, sem lét­számuk, sem fegyverzetük nem tette őket alkalmassá. Számoltak azzal is, hogy az arab világ ölhetett kézzel szemléli majd a fejleménye­ket. mert a palesztin ügyet szívesebben támogatják szó­virágokkal. mint fegyverek­kel. Végül Begin feltételez­te. hogy az Egyesült Álla­mok a haladó arab mozgal­mak sorába tartozó palesz­tinok felmorzsolását egyet­értőén fogadja. E számítások részben iga­zolódtak. Az arab világ va­lóban páholyból figyelte a történteket. Az is hamaro­san kitűnt, hogy a palesztin ellenállás hathatós helyi tá­mogatás nélkül képtelen fel­tartóztatni az izraeli hadi­gépezetet. Így a palesztin alakulatok kénytelenek vol­tak gyorsan visszavonulni Nyugat-Be.irútba, s a világ döbbenten figyelte, elkezdő­dik-e a libanoni főváros ostroma. Ennek •elmaradása sem­miképp nem a Begin—Sáron duó politikai megértésének, együttérzésének következmé­nye. Hisz az izraeli csapatok úgv bombázták ennek a vá­rosnak a lakónegyedeit, kór­házait. mintha valamennyi épület rakétakilövő vagy lő­szer raktár lenne. Az ost­romról amerikai nyomásra kellett lemondaniuk. azért az ígéretért cserébe, hogy a városból kivonják a palesz­tin ellenállás harcosait. A n „zöldsapkások” E héttől kezdődően az amerikai szárazföldi hadsereg néhány kom­mandóalakulata — ösz- szesen 3800 fő — egysé­ges irányítás, a különle­ges hadműveleti pa­rancsnokság alá tartoz­nak. A parancsnokság székhelye az észak-karo- linai front Bragg-i tá­maszpont.. A komman­dósok csak egy része szolgál a köz,nyelvbe „gyorshad test"-ként' be­vonult gy orsreagá 1 ású erők gerincét alkotó 82-es légideszant had­osztály kötelékében. A többi rohamosztagos Massach usett s állam ba n. Panamában és az NSZK- ban állomásozik. A Josehp Lutz dandártá­bornok vezette parancs­nokság irányítása alá ke­rült még a Washington államban szolgálatot tel­jesítő raangerek is. vala­mint az úgynevezett fe­ketesapkás zászlóalj és néhány, lélektani had­viselésre kiképzett egy­ség. A közismertebb nevü­kön. „zöldsapkás"-ként emlegetett különleges alakulatok a vietnami háború idején váltak híres-hírhedtté; akkor a kommandóosztagosok 13 000 főt számláltak. Lutz tábornok tervei szerint a mostani állo­mányt néhány százzal kibővítik. A rendkívül gyorsan bevethető, spe­ciális feladatokkal meg­bízott egységeket a pa­rancsnokság azokban a térségekben kívánja harcba küldeni, ahol a hagyományos erők hasz­nálata lehetetlen vagy hatástalan lenne. Fő hadműveleti célpontjuk a harmadik világ — Afrika. Latin-Amerika és Ázsia. A különleges alakulatok az 1980-ban megszervezett „gyors- hadtest" kötelékén belül fognak tevékenykedni. EURÓPA AGGÓDIK A bonni válasz várat magára Tizenhárom esztendeig szorult ellenzékire Nyugat- Németországban u Keresz­ténydemokrata Unió. a CDU és nála is keményebb bajor testvérpártja, a Keresztény- szociális Unió. a CSU által képviselt jobboldal. A nyu­gatnémet szociáldemokra­ták vezetésével a bonni kor­mány e 13 év alatt mind hazai. mind nemzetközi szempontból rendkívüli meg­becsülésre méltó eredmé­nyeket ért. el. Éppen ezért az alkotmányjogilag megen­gedhető. de erkölcsi és po­litikai szempontból minősít­hetetlen. felelőtlen akció, amellyel ezt: a kormányt megbuktatták — joggal kelt aggodalmat Európában. Tudunk a szociáldemokra­tákkal koalícióban kormány­zó szabaddemokrata párt. az FlfP politikai pállordulásá­ról. A párt jobboldala és centruma, élén Genscher at­ka n céllá r-k ü 1 ügy mi niszter- rel. hátat fordított a szociál­demokratáknak. akik ílymó- don kisebbségben marad­lak. Utána — az alkotmá­nyos lehetőséget kihasználva — a ..kereszténypártok" és az. FDP újdonsült „szövetsége „konstruktív bizalmatlan­sági indítvánnyal" megbuk­tatta a gchmidt-kormányt. Így Kohl, a CDU vezetője leli a kancellár. Ez a fordulat voltaképpen három kérdési vet fel. Elő­ször: Milyen okok rejlenek az FDP árulás mögött? Má­sodszor: Átmeneti kormány­ról. vagy nagyszabású politi­kai fordulatról lehet-e be­szélni? Harmadszor: Milyen következményei lehetnek az eseményeknek az európai béke szempontjából? rendkívül gyenge a tárgya­lási pozíciója. További kö­vetkezmény: az. újkormány- zópártnak. a CDU—CSU- nak olyan politikát' kell folytatnia, amely márciusig viszonylag széles körű ro- konszenvet ébreszt iránta és — legalább elméletben — módot nyújt az abszolút többség megszervezésére. Ilyen módon a „keresztény- pártoknak" mind gazdaság­politikai kérdésekben, mind a szociáldemokraták által kidolgozott „keleti politika" ügyeiben, mind a N.yugat- Európa és az Egyesült. Álla­mok közötti stratégiai kap­csolatok ügyében mértékle­tességet kell tanúsítaniok. Csak árnyalatokban térhet­nek el az eddigi kormány vonalától. Majd csak 1983 március után lehet meg­mondani. hogy valóban vi­lágpolitikai jelentőségű for­dulat történt-e N.yugat-Né- metország magatartásában? Az árulás háttere Ami az első kérdést illeti, a közvetlen ok az immár Nyugat-Német országot is erőteljesen érintő gazdasági válság eltérő kezelése. A Schm idt-kormány készen állott volna arra, hogy az új helyzetben további áldo­zatokat követeljen a lakos­ságtól és megszorító intéz­kedéseket vezessen be. Attól azonban mindenképpen tar­tózkodott, hogy felbontsa az utóbbi másfél évtizedben ki­alakult nyugatnémet „jóléti állam" szerkezetet és a Reagan—Thatcher kurzus módszereire emlékeztető szo­ciálpolitikai megszorításokat alkalmazzon. A szabadde­mokrata pártban az FDP- ben viszont ennek az utóbbi irányzatnak a hívai kere­kedtek felül, Lambsdorff gazdasági miniszter, aki az új kormányban ugyanezt a tárcát kapta, éppen ilyen programot dolgozott ki. Ez vezetett a Schmidt kancel­lár és Lambsdorff közötti összecsapáshoz, amely a szakítást közvetlenül kivál­totta — bár természetesen csak a szociáldemokraták £s a szabaddemokraták kö­zötti mélyebb válságot tük­rözte. Téves számítás A második kérdésre a vá­laszt Genscher számításá­ban kereshetjük. Ö és párt­ja az árulás pillanatában arra számított, hogy vi­szonylag hosszú időszakra érvényes koalícióra léphet a CDU—CSU-val. A Hessen- ben megtartott tartományi választás eredménye azon­ban az FDP katasztrofális vereségét hozta. Most már világos, hogy Genscher rosz- szul számított. Nagyon két­séges immár, hogy a már­ciusi országos választáson az FDP egyáltalán eléri-e az öt százalékot? Éneikül pedig nem lesznek parlamenti kép­viselői és természetesen nem szerepelhet koalíciós part­nerként. A furcsa helyzet első követ­kezménye az, hogy mostan­tól kezdve márciusig a koalícióban az FDP-nek Tavasz és ősz Ez egyben válasz a harma­dik kérdésre, amely az eu­rópai stabilitás és béke hí­veinek jogos aggodalmát il­leti. Emlékeztetni kell arra, hogy a NATO úgynevezett kettős határozatát a Schmidt- kormány elfogadta. Tehát arra az álláspontra helyez­kedett, hogy amennyiben a genii szovjet—amerikai tár­gyalás 1983 őszéig eredmény­telen marad, akkor az NSZK kormánya hozzájárul az amerikai középhatósugarú rakéták új generációjának telepítéséhez az országban. Nyilvánvaló, hogy az új kor­mány ezt az álláspontot sok­kal lelkesebben, kevesebb feltétel beiktatásával képvi­seli, mint elődje. A márciusi parlamenti választás azon­ban megelőzi 1983 őszét. Az érdemi válasz tehát ebben a nagy stratégiai kérdésben is kitolódik A nyugatnémet kormány­változás és az új választás közötti öt hónap feltehetőleg nem a látványos politikai fordulatok, hanem a válasz­tásra való felkészülés csen­des időszaka lesz. Amerikai ügynök voit-e az Abwehr főnöke 7 világ máig is találgatja en­nek az alkunak a hátterét, vagyis hogy ki. kinek és mit ígért. De beszéljünk in­kább a tényekről. A palesz­tin fegyveresek fegyelme­zetten elhagyták Bejrút tér­ségét. hátramaradt viszont a palesztin polgári lakosság. Ez volt az első fontos fej­lemény. A második pedig az. hogy sikerült végre ösz- szehivni az arab vezetőket á Libanontól legtávolabb eső arab országban. Marokkó­ban. A bejrúti tanulságo­kat a megjelentek itt úgy vonták le, hogy most már hajlandóak voltak elfogadni a felmelegített Fahd-tervet. vagyis az önálló palesztin államért cserébe adnák Iz­rael elismerését. A harmadik esemény ki­csit: meglepő módon rob­bant — Reagan is béketer­vet fogalmazott. Ez eltért az Arab Liga tervezetétől: nem beszélt önálló palesztin ál­lamról: de eltért a begini koncepciótól is, sőt épp Be­gin hazai ellenzékének el­képzeléseit fogadta el, vagy­is azt. hogy palesztin—Jor­dániái föderáció keretében biztosítsák a palesztin auto­nómiát. Ezután szabadult el a pokol. Merénylet végzett Li­banon keménykezűnek be­harangozott elnökével, majd elindult a leszámolás és a bosszú olyan véres forgata­ga. amelyre a második vi­lágháború nagy történelmi drámái óta alig akadt pél­da. Ma már nyilvánvaló, hogy a brutális, tömeg mészárlást a jobboldali faiangisták kö­vették el. Izrael „csak” sza­bad kezel engedett nekik, s a táborok köré vont gyű­rűvel „csupán" biztosította a hajtóvadászaton az ezer­nyi polgári személy légyil- kolását. A cél ugyanaz volt, mint amiért a dél-libanoni háború elkezdődött: a fegy­veres és fegyvertelen pa­lesztinok megtörése, fizikai megsemmisítése. A következmények azon­ban felmérhetetlenek. A bejrúti vérengzésektől még az izraeli közvélemény egy része is elborzadt. De talán mindezeknél figyelmet ér­demlőbb következmény a Washington—Tel Aviv vi­szonyban mutatkozó törés. Az amerikai külügyminisz- tercsere már a nyár elején sejtette, hogy a begini poli­tika feltétlen támogatásá­nak ideje elmúlt. Erről most méginkább megbizonyosod­hatott a világ a közel-keleti kérdés rendezésének ameri­kai terve kapcsán, hiszen ez lényegében megegyezik Be­gin hazai ellenzékének pa­lesztin-koncepciójával. Ónod.v György A második világháború alatt az amerikai hírszer­zés beférkőzött a fasiszta Németország több kulcsfon­tosságú szervezetébe — a hírszerzésbe, a külügymi­nisztériumba és más fontos hivatalokba. A náci hírszer­zés egyes tisztjei készsége­sen együttműködtek az ame­rikai hírszerzéssel, amely­nek Canaris tengernaggyal, az abwehr főnökével és an­nak helyettesével is sike­rült kapcsolatot teremtenie — ez derült ki egy Wa­shingtonban most nyilvá­nosságra hozott jegyző­könyvből. A dokumentum Allen Dullesnek egy kong­resszusi bizottság előtt a há­ború befejezése után két évvel tett vallomását tar­talmazza. Dulles, aki a há­ború alatt az OSS — a ha­dászati szolgálatok hivatalá­ban töltött be kulcsfontos­ságú pozíciót, 1947. június 27-én tette meg vallomását a CIA megalapításával fog­lalkozó bizottság előtt. (A CIA-nek Dulles lett az első igazgatója). Dulles arról vallott, hogy amikor az OSS főnökeként a semleges Svájcban működött, közvetlen kapcsolatban állt Canaris tengernaggyal, az abwehr főnökével és annak helyettesével, továbbá a zürichi német konzulátuson működő két ügynökkel, akik­től számos értékes informá­ciót kapott egyebek között Németország rakétaprog- ramjáfól. A brit. valamint az amerikai légierő ezek fel­használásával bombázta azo­kat a Balti-tengeri támasz­pontokat, ahol a hírhedt V—1 és V—2 típusú rakétá­kat gyártották. Ezúton ju­tottak először adatokhoz a német rakétafej lesztésről és ez vezetett Peenemünde bombázásához is — mondot­ta Dulles. A Balti-tenger melletti Peenemünde volt a német rakétafejlesztés központja ahol többek kö­zött olyan tudósok működ­tek, mint a későbbi ameri­kai rakétaprogramban is résztvevő Werner von Braun. „Túlzás volna állítani, hogy Canaris az ügynököm lett volna — vallotta annak idején Dulles — de szerve­zetének néhány embere együttműködött velem és én is közvetlen kapcsolatban voltam Canaris tengernagy- gyal. különösen pedig Oster tábornokkal, a vezérkari fő­nökkel. aki a hírszerzés vezetője volt. Az abwehr 10 százaléka náciellenessé vált, mert megundorodtak Hitler taktikáitól és ellenezték Hitlernek az oroszokkal szembeni tevékenységét. Ezért vált lehetségessé az abwehrbe történő behatolás" — hangzott Dulles 1947-ben tett vallomása. A német hírszerzés öt fő emberét így Canarist és Ősiért 1944-ben. a Hitler elleni összeesküvés többi résztvevőjével együtt „áruló­ként" kivégezték. Összeállította: Majnái* József A palesztin menekülttáborokban történt vérengzés ál­dozatait azonosítják (Fotó — AP — MTI — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom