Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. OKTÓBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bölöni György emlékezete Születésének 100. évfordulója, alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek tegnap Bölöni György sírjánál a Mező Imre úti temető művész-parcellájában. KözpontI alapból Támogatás művelődési célokra Száz éve született Szilágy- somlyón Bölöni György. A magyar közvélemény első­sorban mint Ady Endre ba­rátját ismerte meg. s mél­tán. Hiszen egyike volt azoknak, akik Ady örökségét már a két háború között a megfelelő értékrendbe állí­tották. Az igazi Ady című könyve (Párizs, 1934) máig az Ady-szakirodalom egyik alapműve. A Kölcseyvel is távoli ro­konságban levő Bölöni György Zilahon járt isko­lába. Dzsentri-értelmiségi családjával fiatalon szakít. Jogot végez, de újságíró­ként dolgozik, így kerül ki Párizsba, ahonnan a hazai radikális lapokat tudósítja. Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itt szövődik legen­dás barátságuk. Említett könyve azért is az egyik legfontosabb Ady-értelme- zés, mert Bölöni az egyes versek keletkezésének szin­te szemtanúja. Elemzései, kömyezetrajzai hitelesen mutatják be a kort, a köl­tő életrajzi részleteit. Bölöni a forradalmak ide­jén cselekvő részese lesz az eseményeknek1, ezért a Ta­nácsköztársaság leverése után emigrációba kénysze­rül. A hosszú emigrációban Márkus Ottilia az élettársa, akit még Ady nevezett el Itókának. (Anatole Francé titkárnője néhány évig.) A Bölöni házaspár továbbra is tudósítja a haladó lapokat Párizsból, s Bölöni az emig­ráció egyik vezéralakja, szer­vezője. A felszabadulás után tér haza Magyarországra. Ekkor már hatvanhárom éves, így A múzeumi műemléki és honismereti hónap záróren- dezvényeként kétnapos nép­rajzi tanácskozás kezdődött tegnap délelőtt Kunszent- mártonban, a járási hiva­tal székházában. A tájegy­ség 11. éve folyó néprajzi kutatásához kapcsolódó ta­nácskozás — amelyet a meg­hívott szakemberek vala­mint a megye, a járás, a nagyközség párt-, állami és tömegszervezeti képviselői­nek jelenlétében Madaras László, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese nyitott meg — témája Kunszentmárton és a Tisza­zug kisipara. A tanácskozás délelőtti munkáját dr. Fehér András egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem rektorhelyettese vezette. A résztvevők elő­adást hallgattak meg „Pa­raszt — polgár — paraszt­polgár” címmel a mezővá­rosi kultúra jellegéről, a Tiszazug népi mesterségei­nek középkori előzményei­ről, Kunszentmárton ipa­rának és kereskedelmének valamint a Tiszazug kisipa­rának történetéről, továbbá a csépai iparoskörről és Kunszentmárton mai ipará­ról. A tanácskozás délután Sztrinkó István, a Bács-Kis- kun megyei Múzeumi Szer­vezet igazgatóhelyettese el­nökletével folytatta munká­ját. Előadások hangzottak el a kunszentmártoni iparos- és kereskedőtanancok kép­zéséről, Kunszentmárton la­káskultúrára gyakorolt ha­tásáról, a szabó- és a fény­képészmesterség emlékeiről. Ugyancsak tegnap nyi­tották meg a kunszentmár­toni helytörténeti gyűjte­ményben azt a kiállítást, amely a tanácskozás témá­jának tárgyi emlékeit miu­a hazai irodalmi élet már „Bölöni bácsinak” ismerhet­te meg közelebbről. Diplo­máciai szolgálatot teljesít (Hágában követ), majd meg­alapítója, első igazgatója az Irodalmi Alapnak 1950-től. Az irodalmi életben több funkciót is betölt; az ellen- forradalom után meginduló Élet és Irodalom című poli­tikai, irodalmi hetilap fő- szerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke, s az irodalmi élet konszolidációját elindító Irodalmi Tanácsnak is elnö­ke az Írószövetség újjáala­kulásáig. Bölöni György tevékeny­ségével végigkísérte a szá­zad első felének haladó moz­galmait, s a radikális balol- daliságtól eljutott a kommu­nista párt eszméinek válla­lásáig. Táncsics Mihályról írott könyve, irodalmi és képző- művészeti tanulmányai, pub­licisztikai írásai és műfor­dításai megbecsült értékei irodalmunknak. Munkássá­gáért — sok magas kormány­kitüntetés mellett — Kos- suth-díjat kapott. Szigligeten az általa lé­tesített Írók Alkotóházának szép ősparkjában mellszobra áll, Marisa István alkotása. A Művészeti Alap irodalmi jutalmait ez évtől kezdve a Bölöni György-emlékplaket- tel együtt adományozzák (Asszonyi Tamás alkotása). Emlékét természetesen nemcsak szobrok és érmek őrzik, hanem elsősorban sa­ját életműve, alkotásai szer­vesen beépültek szocialista kultúránkba, irodalmunkba. tatja be. A látogatók ere­deti környezetükben, egy- egy műhelynek berendezve a kádár, a fazekas, a bognár, a kovács, a szabó, a szűcs, a fényképész, a kalapos mes­terség munkaeszközeit, ter­mékeit, valamint a Kun­szentmártoniján és Tisza­zugban működő céhek ko­rabeli írásos dokumentu­mait láthatják. A néprajzi tanácskozáson ma délelőtt 9 órától dr. Dankó Imre kandidátus a Hajdú-Bihar megyei mú­zeum ok igazgatója elnököl. A szakemberék előadást hallhatnak a Tiszazug és a Duna—Tisza köze nagyobb mezővárosainak kézműipari kapcsolatairól, a tájegység és Kunszentmárton szűcs- mesterségének emlékeiről, a tiszazugi vásározó iparosok­ról. az iparosok mezőgazda- sági tevékenységéről, táp­lálkozási szokásairól, egyházi kapcsolatairól, a céhpatró- nusoikról. Délután dr. Szabó László kandidátus, a szolnoki Damjanich János Múzeum tudományos fő- munkatársa irányítja a ta­nácskozást. Az előadások a bognár, a kovács, a takács, a bakos mesterségről vala­mint az ezermesterek tevé­kenységéről szólnak. A kétnapos tanácskozás a járási honismereti pályáza­tok értékelésével ér véget. Vasárnap a Kunszentmár­toniban még ma is dolgozó kisiparosok műhelyeibe lá­togatnak el a Tiszazug-ku- tatásokban és a tanácskozá­son résztvevő Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok megyei szakem­berek valamint helytörténe­ti kutatók. A tanácskozáson elhang­zott előadásokat könyvalak­ban is megjelentette a szol­noki Damjanich János Mú­zeum. Csütörtöktől Szovjet filmek fesztiválja A művészdelegáció tagja Csuhraj is November 4-én, csütörtö­kön nyitják meg a szovjet filmek fesztiválját Szolno­kon, a Vörös Csillag Film­színházban. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával szovjet filmmű­vész delegáció érkezik a megyébe; Alexander Kara- ganov, a Szovjet Film­művész Szövetség első titkára, Vlagyimir Basz- kakov, a Szovjetunió Film tud osn á ny i Intézetének ■ igazgatója, Grigorij Csuh- raj Lenin-díjas rendező és felesége, Jamasz Grikjusz filmrendező, Vlagyimir Ma- ■habcev filmrendező, Vlagyi­mir Matalnyikov, a Forgal­mazási Bizottság elnöke, Alexanov Zgorigyi rendező, Vailentyina Szadocz, a Szov­jetunió Filmművész Szövet­ségének magyar referense. A delegáció — a tervek szerint — csütörtökön dél­előtt látogatást tesz a jász­berényi Hűtőgépgyárban, majd részt vesznek Szolno­kon a fesztivál megnyitó ün­nepségén, amikor is bemu­tatják az ősszel a "tenger­nél című filmet, ezután pe­dig a vendégek megtekintik a rákóczifalvi Rákóczi Tsz virágkertészetét. Nem színházi közhely, igazság: a gyermek a leg­jobb, legértőbb, legszóki­mondóbb kritikus. Egyszerű a magyarázata, a kicsinyek gondolatvilága valós cselek­ménynek fogja fel a látot­takat, hallottakat; gátlás- rendszerük nem akadályozza érzelmeik helyeslő vagy el­ítélő nyilvánítását, s az is köztudott, hogy igazságérze­tük mennyire fejlett s ér­zékeny. A krónikás tehát, akinek az is feladata, hogy össze­vesse a színpadi mű szán­dékát a megvalósítás mi­kéntjével, könnyű helyzet­ben van, mert az „ezersze­mű cézár”, a kis közösség reakciói alapján felsőfokú jelzőkkel dicsérheti Malgot István „színházát.” Persze ez utóbbi inkább csak szimbo­likus megközelítés némi magyarázatra szorul. A Népszínház fiatal — s ta­lán ezért is nagyon lelkes — társulata ugyanis Malgot István minden felölelő nagyszerű elgondolása alap­ján hozta színre a kétrészes mesejátékot. Malgot főleg a székely népmesék motí­A közművelődési alap tá­mogatásai jól szolgálták a kulturális munka színvona­lának emelkedését, gazdagí­tották a művelődő közössé­gek életét, javították ellátott­ságuk mértékét, hozzájárul­tak az egyes korosztályok és rétegek művelődési szokásai­nak formálásához, lehetővé tették hasznos módszerek, te­vékenységi formák kialakí­tását, elterjesztését — álla­pítja meg az a napokban ké­szült beszámoló, amelyben az 1979-es és az 1980-as úgy­nevezett céltámogatási kere­tek felhasználásának tapasz­talatait összegzi a Művelődé­si Minisztérium és az Orszá­gos Közművelődési Tanács. Az ebben az időszakban kifizetett 53,5 millió forint­ból valamennyi megyei és a fővárosi tanács, több mi­nisztérium, társadalmi és tö­megszervezet részesült, de művelődési mozgalmak, in­tézmények, vállalatok is hasznosították a támogatást. A korábbiaknál célratörőbb, megalapozottabb pályázatok többsége a könyvtári ellátó- rendszerek létrehozására; a komplex művelődési intéz­mények alaptípusának javí­tására; a kistelepülések, pe­remkerületek műsorellátásá­nak javítására kért és ka­pott pénzt. A kistelepüléseken, az ap­rófalvakban, a tanyaközpon­tokon, csak úgy fejleszthetők gazdaságosan a könyvtári vumkincseit formálta egy­séges darabbá, jó vénájú színpadi szerzői adottsá­gokkal, egyszerű s így nagy­szerű rendezői megfogalma­zásban. Mi az új a darabban és az előadásban, hiszen tud­juk, hogy Árgyélus királyfi története a reneszánsz óta — többé kevésbé — ismert. Része a csodálatos magyar népmesekincsnek, generációk szellemi tápláléka. szépítő kenyere, Mailgot az eredeti történetet székely népme­séi fordulatokkal teszi még izgalmasabbá, a szereplők maszkos és festett arcú fi­gurák, cselekvéseik kitelje­sedésében a rendező igen jó érzékkel animációs esz­közöket is felhasznált. A jól megvalósított alapelgon­dolás meghagyja a mese hasznosságát, eredetiségét, de a játékot egészen modern szférába emeli, természete­sen a gyermeki képzelőerő­re támaszkodva. A Manócs- ka, népmeséi „piscatori” alany, ha úgy tetszik nar­rátor, méginkább játékmes­ter. szolgáltatások, ha egy — a járási-városi könyvtárakra alapozott — ellátórendszer épül ki. A közművelődési alap hatékony felhasználásá­val az aprófalvas megyékben — Baranya, Borsod-Abaúj- Zemplén, Szabólcs-Szatmár, Vas, Zala — jelentősen ja­vult az ilyen szolgáltatások színvonala. Erre a célra 1979-ben és 1980-ban például Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében egymillió 430 ezer, Szabolcs-Szatmár megyében pedig egymillió 535 ezer fo­rintot fordítottak. A lakosság azonnal élvezhette az új módszer előnyeit: mivel a központi könyvtárak átvették és — bővítetten — újra el­osztották a kiskönyvtárak anyagát, a választék gazda­gabb, színesebb lett. Az új ellátási forma sikerét tükrö­zi a könyvtárlátogatók szá­mának emelkedése is; 1980- bán a 11 ellátórendszer 44 ezer, 1981-ben pedig már 66 ezer olvasót tartott nyilván. A művelődési központok az alaptól kapott támogatás­sal teremtették meg a megyei mozgó műsorellátási rend­szert, amely főleg a kistele­pülések kulturális alapellátá­sát tette változatosabbá. Er­re a célra a megyék a vizs­gált időszakban 6 millió 707 ezer forintot kaptak. A moz­gó műsorellátással az amatőr művészeti csoportok lehető­séget kaptak arra. hogy munkájuk eredményét szín­A díszlet nem háttér, nem csupán az illúziókeltés esz­köze, hanem a darab egyik szereplője, ami nélkül ez a remek előadás nem szület­hetett volna meg. Ez is Mal­got ötlete. A mesejáték szereplői kö­zül elsősorban Geltz Pétert, Kottái Juditot, Vollmer Ju- ditot és Farkas Máriát il­leti elismerés, de a továb­bi szereplők —, Járfás Ist­ván és Ecsedi Erzsébet is minden tőlük telhetőt meg­tettek, hogy a kisközönség jól szórakozzék. Az előadás zenei anyaga „csak tiszta forrásból” merí­tett, Selmeczi György nép­dalkincsünkre épült muzsi­kája méltó része a sikernek. A koreográfia Szigeti Ká­roly nemesen egyszerű, szép munkája. A Népszínház együttese csaknem húsz alkalommal játsza Szolnok megyében ezt a remek darabot, kitűnő előadásban, — s mindennek őszintén örülhetünk, mert ritka élményhez juttatják az „ovisokat”, kisiskoláso­kat. Tiszai Lajos padi körülmények között is bemutathassák. A jelesebb együttesek mel­lett más csoportok; a páva­körök úgynevezett „szomszé­doló” fellépései is általános­sá váltak. Vas megyében az összetett műsorok — gyer­mekek napja, hétvégi rendez­vények, falunap — honosod­tak meg. A műsorellátás — a felnőttek kulturális rendez­vényein kívül — iskolákra, táborokra és üdülőkre is ki­terjed. A művelődési házakban létrehozott játszóházak — amelyek a nyitottságra, az öntevékenységre és a játé­kosságra épülnek — fontos szerepet kaptak a megnöve­kedett szabadidő tartalmas eltöltésében. Kialakításuk­hoz 24 intézmény kapott tá­mogatást. Például: a jászki- séri művelődési otthon, a székesfehérvári úttörőház, a nagykőrösi művelődési ház, a MOM Szakasits Árpád Mű­velődési Központja. Az anya­gi segítséget — egyebek kö­zött — műhelyek kialakítá­sára, dramatikus játékpá­lyázatra. gyermek kézműves alkotótáborok, néptánctan­folyamok szervezésére hasz­nálták fel. Vagyis: igazoló­dott, hogy nagyobb beruhá­zás, átalakítás nélkül, a mű­velődési házak adott körül­ményei között is megvalósít­ható egy újszerű gyermek­foglalkoztatási rendszer. Minszk. Leningrad, Moszkva A Kodály kárus sikere a Szovjetunióban Hatalmas sikerrel vendég­szerepeit a Szovjetunióban a debreceni Kodály kórus. Az együttes az elmúlt na­pokban Minszkben. Lenin- grádban és Moszkvában adott hangvesenyt. A belorusz fővárosban a közönség hosszú perceken át tartó lelkes tapssal jutal­mazta a művészeket a nagy­szerű koncertért. A Néva-par- ti város zenerajongói pedig a műsorban meghirdetett prog­ram végeztével 40 perces ráadást követelitek ki az énekkartól. Az eredeti tervekben nem szereplő, kedd esti moszkvai koncertjüket az óriási ér­deklődésre való tekintettel a konzervatórium nagyter­méből a jóval nagyobb be­fogadó képességű Csajkovsz­kij terembe kellett átten­niük a szervezőknek. A debreceni énekesek a hét második felében Rigá­ban és Ta Ili raliban lépnek fel. Szombathelyi „tárlat” A napórától a kerekes óráig Régi órák, régi mesterek címmel nyílt iparművészeti és helytörténeti kiállítás teg­nap Szombathelyen, a Sava- ria Múzeumban. A múzeum óragyűjteményét bemutató kiállítás a napórától a kere­kes óra feltalálásáig terjedő időszak óratörténeteit doku­mentálja. A kiállításon né­hány mesternévvel ellátott Vas megyei órát is láthatnak az érdeklődők. Közülük a legjelentősebbek Pössel Fe­renc szombathelyi órásmes­ter két remekműve az 1810- es évekből, Feik Ferenc, ugyancsak szombathelyi mes­ter korai empír stílusú órája az 1800-as évek elejéről, John Seorg Hábel kőszegi órás­mester alkotásai a XVIII. század végéről, valamint Sándor Ferenc körmendi to­ronyórakészítő mester to­ronyórája. Az utóbbi az 1888. évi pécsi műszaki kiállításra készült. F. M. Múzeumi, műemléki és honismereti hánap Néprajzi tanácskozás Kunszentmártonban Kiállítás: Tiszazug kisipara Bemutató előadás Jászladányban Árgyélus királyfi Csaknem húsz alkalommal játssza a megyében a Népszínház

Next

/
Oldalképek
Tartalom