Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

1982. OKTÓBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MUNKAHELYÜK: A RENDŐRSÉG flllandó készenlét, váratlan szolgálat Impozáns üvegfalú bejárat, kényelmes, piros fotelek a vá­róban, a folyosókon szőnyeg, a lépcsőfordulók világos, tá­gas terében ülőgarnitúrával berendezett pihenősarkok, tisztán csillogó hatalmas üvegablakok, sok virág. Többen mondták már, hogy inkább szállodára em­lékeztet a megyei rendőrfő­kapitányság és a szolnoki Városi-Járási Rendőrkapi­tányság hatszintes épülete, mint rendőrségre. Azok ál­talában komorabbak, szür­kébbek, barátságtalanabbak, ahová idegenkedve lép be az ember. Bár gondolom, hogy a bűn- cselekmények tetteseinek at­tól nem lesz jobb a közérze­te, hogy modern, esztétikus az a ház, ahová idézték vagy vitték őket. Nekik aztán tel­jesen mindegy. Nem mindegy viszont azoknak az állampol­gároknak, akik ügyes-bajos dolgaikat elintézendő keresik fel a rendőrséget, hogy kúl- turált környezetben, udvari­as ügyintézők fogadják-e őket vagy sem.' S nem mind- • egy maguknak az ügyinté­zőknek sem és mindazoknak akik ott dolgoznak, akiknek munkahelyük a rendőrség, hogy komfortos környezetben dolgozhatnak munkanapjaik­ban. — A rendőrség, mint mun­kahely? Ezt én még így so­hasem mondtam. Nem is fo­gom. Persze egy kívülálló ne­vezheti annak, de az a hiva­tásos rendőr, aki csupán munkahelynek tartja a rend­őrséget, nem érezheti itt jól magát. Legyen akármilyen világos és virágos az az iro­da, akármilyen jól felszerelt az ügyeleti szoba, arról nem is beszélve, hogy sokaknak az utca a szolgálati helye. — Léder László alezredes, a szolnoki Városi-Járási Rend­őrkapitányság vezetője ellen- véleményét rögtön indokolta is: — Bízom benne, hogy megőrizte még igazi tartal­mát ez a két szó: hivatástu­dat és elkötelezettség. Ha va­lakiből ez hiányzik, nem lesz soha igazi rendőr. Enélkül az érzés nélkül nem tud azzá lenni. Tudom, mert idesto­va harmincöt éve rendőr va­gyok. — Hiszi, hogy a parancs­noksága alatt szolgálatot teljesítők hivatásuknak ér­zik munkájukat? Léder László alezredes: „Megtiltanál sem tudtam az éjszakázást” — A többségről tudom. Nincs olyan nap, hogy ne bi­zonyosodnék meg róla. Friss eset: betöréssorozat, tettese ismeretlen. A bűnügyesek heteken át vállalták az. éjsza­kai megfigyelő szolgálatot. Még megtiltani sem tudtam a virrasztást. És másnap nem kértek pihenőidőt. Vagy itt volt a szeptember 23-i éjsza­ka: halálos közlekedési bal­eset, halálos villámcsapás, verekedés a vasúti pályaud­varon. Pirkadatig talpon volt a technikus, a nyomozó, az orvos. Utána pihenhettek vol­na de azt mondták nem ér­nek rá. Tudja, egy-egy moz­galmas éjszakát követő reg­gelen aludni küldhetném az állomány felét. De itt reg­geltől estig tart a csúcsforga­lom. A megyének majdnem a fele a járás területe. Napon­ta százötven ügyfelünk van, évente kétezer bűncselek­mény, ezernyolcszáz szabály- sértés, tízezer panasz beje­lentés, feljelentés, mind elin­tézendő ügy és irat. Aztán a személyi igazolványok, az útlevelek. És természetesen éjjel-nappal ott vannak az utcán a közlekedési rendőrök, ha esik, ha fúj. Edzett fiatal­emberek, de az ő egészségük- van leginkább veszélyben. Néhány év és sajog a dere­kuk, izületes a lábuk. Nálunk mégsem kellett még soha fe­lülvizsgálni a táppénzes fe­gyelmet. Ha már az egészség és a betegség szóba került, egy Barcsi Gyula alezredes. „A mércét magasra tehetjük” biztos, bármelyik üzem, in­tézmény megirigyelné a rendőrség korszerű műsze­rekkel felszerelt, orvosi ren­delőjét. Helyben van a fogá­szati, a reumatológiai szak- rendelés is. Dr. Tóth Zsu­zsanna, a főhadnagyi rangot viselő fiatal doktornő mégis aggodalommal beszélt; — Amennyire tőlünk telik, vi­gyázunk a rendőrség dolgo­zóinak egészségére, de nekik is jobban oda kellene figyel­niük magukra. Nem teszik. Ezért kötelezőek a rendsze­res szűrővizsgálatok és éven­te az általános orvosi vizsgá­lat. Ennek a munkának is megvannak a maga foglalko­zási ártalmai: magas vérnyo­más, mozgásszervi megbete­gedés, gyomorfekély és a negyvenöt évesnél idősebbek­nél a megviselt idegrendszer. — Ez az a korosztály, a negyvenötön túliaké, amelyik egyszerre dolgozott és tanúit, — folytatta a gondolatmene­tet Barcsi Gyula alezredes, a főkapitányság személyzeti osztályának vezetője. — Kö­zülük évente még mindig tíz-tizenöt válik rokkant- nyugdíjassá.. Korábbi évek­ben kétszer ennyien voltak, akiket a betegség kényszerí- tett nyugdíjba. Ök azok, akik a legnehezebb időszakban állták a sarat, amikor még az is nagyszó volt, ha egy rendőrőrsön egy motorkerék­pár akadt. Persze ma is kell tanúlni, senki sem kész rend­őrként jön ide. Csak sokkal emberibbek a körülmények. Bentlakásos főiskolán képzik a tiszteket. Mi több, ebben az évben egy speciális osztály is indul a belügyi főiskolán. Bármelyik üzemből pályáz­hattak és felvételizhettek a főiskolára érettségizett, a ka­tonai szolgálaton túl lévő fia­tal fizikai munkások. — Sokat ismerek, akik diplomásként lettek rend­őrök. — Egyre többen kérik a felvételüket, főleg a bűnül­dözés és az állambiztonság érdekli, vonzza őket. Még a nőket is. De nekik ezt a nagy feszültséggel, állandó készenléttel, sokszor kiszá­míthatatlan szolgálattal iáró munkát ellátni igen nehéz. Nos, őszintén szólva válogat­hatunk, a mércét magasra te­hetjük. — Mennyit keres egy kez­dő rendőr? — Annyit keres, mint egy jól dolgozó szakmunkás. — És nekik milyen kilátá­saik vannak? « — Az utánpótlás részben közülük kerül ki. A középis­kolai végzettségű, rátermett embereknek, ha bizonyítanak, van jövőjük nálunk. Lehető­séget kapnak a továbbtanu­lásra. Sok kiművelt emberfő­re van szükségünk minden poszton. (folytatjuk) Kovács Katalin Bugyi László őrmester, szolgálat közben a belvárosban Fotó; Tarpai Zoltán A Minisztertanács megtárgyalta A táppénzes helyzet Kedvezően alakult — 1975-ben átlagosan 6,1, ta­valy 5,8 százalék volt — a táppénzt igénybe vevők ará­nya az utóbbi években. Nem jelentős a csökkenés, de biz­tató, ha figyelembe vesszük,. hogy korábban évről évre növekedett a keresőképtelen betegek száma — állapította meg a Minisztertanács teg­napi ülésén, a táppénzes helyzetet ismertető beszámo­lót megvitatva. Ehhez az eredményhez hozzájárultak az egészségügyi tárca intéz­kedései. A többi között az, hogy elsősorban a kezelőor­vos bírálja el a keresőké­pességet, s kórházi főorvo­sok közreműködését is kér­hetik, ehhez négy hetenként pedig főorvosi bizottság, szakmai testület mond véle­ményt a betegek állapotáról és kezeléséről; továbbá a kórházi beutalásoknál előny­ben részesítik a keresőkép­teleneket, és korszerűbbé vált a munkaköri alkalmas- sági vizsgálat is. Mindezek nyomán ma már szakszerűb­ben és gyorsabban állapít­ják meg a keresőképességet, erősödött az állampolgárok táppénzfegyelme. Más tárcák is elősegítették a táppénzhelyzet javulását. Üj jogszabály irányozta elő a munkahelyi körülmények jobbítását. Felhívták a vál­lalatok figyelmét arra, hogy vonják felelősségre a táp­pénzfegyelem megsértőit. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a táppénzmegvonás jogkörét a munkáltatók ha­táskörébe utalta és jogor­voslati szervként a Társada­lombiztosítási Tanácsot, ille­tőleg a Társadalombiztosítá­si Bizottságot jelölte ki. A tapasztalatok szerint azonban nem mindegyik in­tézkedés vezetett célhoz. A vállalatok mind kevesebb gondot fordítanak a táppén­zes betegek ellenőrzésére, nem mindig veszik figyelem­be a táppénz megvonására vonatkozó orvosi javaslatot, csak ritkán kezdeményeznek társadalmi bírósági eljárást a táppénzjoggal visszaélők ellen. Az is előfordul, hogy kifejezetten biztatják a dol­gozók egy részét a táppénz igénybe vételére: némelyik vállalatnál ugyanis a táp­pénzen tartott munkaerőt olyan tartaléknak tekintik, amelyet a munka torlódása idején könnyen mobilizál­hatnak. Egyik-másik költ­ségvetési szerv azért, hogy felhasználhassa a táppénzen levő dolgozók bérét, nem is igyekszik megszilárdítani a táppénzfegyelmet. A terme­lőszövetkezetek viszont az utóbbi években szorosabban együttműködnek az egész­ségügyi szolgálatokkal a táppénzen levő betegek el­lenőrzésében ; főleg azért, mert a táppénzköltség je­lentős mértékben érinti gaz­dálkodásukat. örvendetes, hogy a fővárosi és a megyei tanácsok és szakszervezeti bizottságok rendszeresen el­lenőrzik a táppénzhelyzetet, megbeszélik az egészségügyi, a társadalmi szervek, vala­mint a vállalatok ez irányú feladatait, tennivalóit. A Minisztertanács állás- foglalása szerint a táppén­zes arány további mérsék­lésére olyan információs rendszert kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a ke­resőképtelenek megbetegedé­si helyzetének jobb megis­merését, az operatív intéz­kedéseket. A vállalatok is erősítsék a táppénzfegyel­met, vonják felelősségre azo­kat, akik viszaélnek a táp­pénzzel. Vagyis országszerte következetesebben hajtsák végre a táppénzre vonatkozó, 1976-ban alkotott miniszter- tanácsi határozatot, amely ma is megfelelően szabá­lyozza az e területtel össze­függő kérdéseket. A kromatográfia fejlődéséről Vándorgyűlés és kiállítás Szolnokon Köszöntés A kisújszállási Nagy Ist­vánt, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét 75. születésnapja alkalmából tegnap Szolnokon, a párt­székházban a megyei pártbi­zottság nevében Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte és átad­ta a párt vezető testületének ajáhdékát. Uj parancsnok a Killián főiskolán Egységgyűlést tartottak tegnap a Killián György Re­pülő Műszaki Főiskolán, ahol megjelent Kovács Pál altábornagy, miniszterhe­lyettes, Barta László, a me­gyei tanács elnöke. Szűcs János, a megyei pártbizott­ság titkára, a társ fegyveres erők és testületek, valamint a Tiszamenti Vegyiművek több képviselője. A főiskola állománya előtt felolvasták azt a hon­védelmi miniszteri paran­csot, amely szerint a szol­gálati korhatár túlhaladása, valamint megromlott egész­ségi állapota miatt Brassói Tivadar vezérőrnagyot, a Killián György Repülő Mű­szaki Főiskola parancsnokát szolgálati nyugállományba helyezték. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola új pa­rancsnokává Zsemberi Ist­ván mérnök ezredest nevez­ték ki. Zsemberi ezredes ed­dig a főiskola parancsnoká­nak helyettese volt. n Magyar Nők Országos Tanácsának ülése Tegnap a Parlament Va­dász-termében ülést tartott a Magyar Nők Országos Ta­nácsa. A tanácskozáson meg­vitatták az október 30—31-re összehívott, III. országos nőkonferencia tartalmi és szervezeti kérdéseit. Duschek Lajosné elnök a nötanács elé terjesztette a II. nőkon­ferencia óta végzett munkát ismertető beszámolót, ame­lyet az októberi konferenci­án vitatnak meg. Az orszá­gos testület a beszámolót megtárgyalta és elfogadta. Ma fejeződik be a kilen­cedik kromatográfiás ván­dorgyűlés Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kromatográ­fia — elválasztási és műsze­res analitikai módszer, amellyel a legkülönbözőbb bonyolult ányagrendszerek meghatározhatók, s vizsgál­hatók. A rendezvényen a gázelemzéstől a gyógyszerek vizsgálatain keresztül a kör­nyezetvédelemig, a kroma­tográfia alkalmazásának sok területéről, a módszer fejlő­déséről hallhattak előadáso­kat a meghívottak. Az idei vándorgyűlésen a kétszázöt­ven résztvevő a galérián meg­rendezett kiállításon láthat­ta az 1982-es év legújabb hazai és külföldi kromatog­ráfiai berendezéseit, készülé­keit és különféle vegyszere­it. Ezen a kiállításon mutat­ták be a túlnyomásos' réteg- kromatográfot, amely új magyar találmány, és alkal­mas többek között az állati takarmányok, aminósavak vizsgálatára. A következő évben Sárospatakon talál­koznak, a dinamikusan fej­lődő kromatográfiával fog­lalkozó ‘ szakemberek. Kisújszálláson az elmúlt héten 36 milliméter eső esett, ami igen jól jött a talajelőkészítés­hez, így jó magágyba kerülnek az őszi vetésű növények. Vetik a Nagykun Termelőszövetke­zetben az őszi árpát. A munkát a GK—59-es fajtával kezdték a Lajta vetőgépek. A terme lőszövetkezetben 440 hektár vetését végzik el a tervek szerint négy nap alatt. Amint az ár ­pa a földbe került, folytatják a munkát legfontosabb növény vetésével, a búzával Dr. Tóth Zsuzsanna; „Itt is vannak foglalkozási ártalmak”

Next

/
Oldalképek
Tartalom