Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. OKTÓBER 23. I Arcképvázlat I Tenyere a határ Czágény András középtermetű, inas, erős, férfi. Az arcára,, a nyalkára a nehéz munka, a vissza-vissza- térő éjszakázás lopva barázdák tömegét mintázta, miközben háta mögött örökké éhes ekék haraptak ugyanazokba a hol száraz, hol nedves kunsági (táblákba- Harminc év a traktornyeregben nagyon hosszú idő. Tenyereként ismeri a határt: fejből tudja a dűlőneveket, Ismerősként szemléli a szélcibálta, kucorgó akácokat, az út menti öreg fűzfa redves törzsét, a döc- cenőket. Vigyázva kikerüli a lapályok tocsogóit, tudja, mikor kell erősebben markolni a kormányt, és azt is érzi, ha a szelíd lankákon az ekevas után omló kalácsként) fordul ki a föld. Boldog embernek vallja magát, mert 47 éves létére elmondhatja: világéletében azt csinálta, ámít szeretett. Tősgyökeres kunhegyesi, az islten tudja hány generáción keresztül az ősei is itt pergették le az életüket. Szegény szülők gyermekeként amióta az eszét tudja, (traktoros akart lenni. Ha a negyvenes esztendőkben feltűnt a környéken egy-egy nagyhangú, füstöt okádó, zajos Hoffer, ott hagyva csapot, papot, jószerével le sem lehetett vakarni a mester úrról. Körülötte téblábolt, szorgoskodott. figyelte a rázkódó szerkezetet, a komoly bajszos kezelőt, és még akkor sem tágított, ha neki címezték, az eredj már a lábam alól (te gyerek, mert adok egy nyaklevest összetételű mondatot. Ma is emlékszik a jeles dátumra: 1953. április 1-én, tizennyolc évesen ült legelőször hivatásos, kitanult traktaristaként a Kofferre. A gépállomás dolgozójaként öt évig vezette az igénytelen, megbízható imasinát. Onnan a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, majd a jogutódjába: a Kunság Népébe került. Nem panaszként, inkább (tényként említi: a földeken szezon idején reggel hattól este hatig mérik a munkaidőt. Ebédelni hideget szokott, mindig ód* költi el, ahol éppen dolgozik- Kenyér, szalonna, paprika, vöröshagyma, só állandó útitársai a táskában. Előfizethetne, ehetne meleget, de ezt otthon fogyasztója el esténként, hiszen mire a szövetkezet konyhájából kihoznák hozzá az ételt a végtelen határba, az úttalan utakon át a dűlővégig, talán el is hűlne. Ha éjszakai, ha nappali a műszak, neki egyremegy. Az MTZ 80-as reflektora este jó 600 méterre fúrja élőre magát a sötétben, és tisztán látja, hogyan keske- nyedik a tarló, ha fordul a 280 öles dűlővéguéL Legnehezebb az éjszaka két és három óra közötti szakasza. Előfordul, hogy ilyenkor ólomként csulkódina a szempillája, de állni, pihenni nem tanácsos, hiszen az ember a pénzéért szundíthat csak. Ekkor előkerül a háta mögül a gépről a vizeskanna, megmosakszik, a termoszból néhány korty kávét hörpint fel, és újra indítja a motort. Ha hajnalban visszanéz, csuda jó érzés látni: de jó darab sikeredett ma! Ebben biztosan jól telel majd a mag. A legjobban a vetést szereti : elültetni az apró, szunnyadó magot a látszólag élettelen földbe. Azután ha pár hét teltével újra arra jár, a zöldellő, katonás rendben sorakozó búzát, kukoricát, árpát fürkészve a gazda szemével pásztázza a táblákat: azt én vetettem, és úgy látszik, jól. Hat éve irányítja, vezeti gondozza a traktorát. A gépóriás rezdüléseiből, do- hogásából tudja, ha valami nincs rendben nála. Hogy jó órában essék szó róla, erre az MTZ-re a felújításokon kívül még más szerelő nem kellett. Három családja van: Margit lánya már férjhez ment, Bandi fia is nős, a legkisebb Zsolt pedig afféle kései gyerekként éppen hogy elkezdte az általános iskolai osztályokat. Huszonkét éve párttag, 1975 óta pártbizottság! -tag. Afféle keresetlen szavú, szókimondó ember, akii nem csomagolja vattába a gondolatait. Ha hibát lát, vesz észre, szóvá teszi akkor is, ha van, akinek ez nem esik jól. Hobbija nincs, illetve mégis adódik: a munka. Ez kíséri végig az életét, másra nem nagyon ért, ér rá. A felesége háztartásbeli, az utóbbi időben sokat betegeskedik, úgy hogy a ház körül a hízók, az anyadlsz- nó, az apró jószág etetése, gondozása se kis feladatot ró kettőjükre kora reggel, meg késő este. Két éve traiktorosi múltjáért, hűségéért, odaadásáért, a közéleti tevékenységéért nagy öröm érte: megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A megyei tanácstól vitték neki a hírt: és mi tagadás, azon az éjszakán valahogy nehezen lopakodott álom a símére. Nappalos volt, és az agyba kerülve csak forgolódott, forgolódott, sehogy sem fért a fejébe, miért pont őt illetik ezzel a szép elismeréssel. Azóta húszegynéhány ...hónap telt el, de ez a magas kitüntetés Czégény András életében mit sem változtatott. Továbbra is a hajnalok hajnalán kel, elvégzi az etetést, majd kézbe veszi az elemózsiás táskát, kerékpárra pattan, és a téesz- központ felé kardkázik. Hogy este a hányadik óra vetti haza, az attól függ, van-e valamilyen elfoglaltsága: párttaggyűlés, szeminárium. továbbképzés. Mert ha igen, akkor bizony sokszor a TV-híradót is befejezik, mire (behúzza maga után a. József Attila, úti háza kiskapujátD. Szabó Miklós Lapszemle. Összeállítja Pál- réti Ágoston A Magyar Rádió szolnoki körzeti stúdiója közel két éve közvetít szombaton reggel élő műsort. A három és fél órás délelőtti adás előkészítése már hétközben megkezdődik, végleges formáját csak az adás napján nyeri el. Mi minden fér bele a 180 percbe? Hírek, lapszemle, piaci szemle, hétvégi programajánlat, krónika, Alföldi kaleidoszkóp, és zene, zene, zene. Felvételeink egy szombati műsor készítésének pillanatait rögzítik. Rádiós pillanatok A stúdió. Fényképezte: T. Katona László Kapcsolás a közvetítő kocsiból: Benkő Imre, Zentai Zoltán, a mikrofonnál Szabó Márta Bizalom és szolgálat Vélemények a GAMESZ munkájáról, jövőjéről — Lehet, hogy ez a GAMESZ friég nem maga a „tökély”, de nem rossz elgondolás. Különben is, mondjon jobbat! — GAMESZ? Na, köszönöm, még csak ez hiányzott! — Ez az egyetlen járható út az iskolák, a művelődési vagy a kisebb egészségügyi intézmények számára. Elegünk van már abból, hogy a különböző „kényes” mesteremberek után szaladgáljunk, ki legyünk téve a pénzéhes — tisztelet a kivételnek — szolgáltató vállalatok, kisipari szövetkezetek kénye- kedvének. Mi dolog az, hogy tanév közben javítgassák az iskolaépület ilyen vagy olyan meghibásodásait, mert ők akkor érnek rá ... Különböző érdekeltek kategorikus és megindokolt Kóródi Antalné, a törökszentmiklósi Városi Tanács elnökhelyettese így foglalta össze a GAMESZ lényegét: — Nekünk egészségügyi GAMESZ-ünk van, vagyis a város gyógyító és szociális intézményei zavartalan működését — a felsorolás hosz- szú lenne — egy közel nyolcvan dolgozóból álló szervezet segíti.. Ez a szervezet bonyolítja a különböző intézmények ügyviteli teendőit, biztosítja az egészségügy zavartalan működésének műszaki feltételeit. — Ezt GAMESZ nélkül is biztosítani kell! így előnyösebb? — A gyakorlat azt mutatja, hogy igen. Az ésszerűbb és célszerűbb gazdálkodásnak a szervezet segítségével sokkal jobbak a feltételei. Az a célunk, hogy a különböző intézményvezetők a szakmai, tartalmi munkájukkal törődhessenek, ne az ügyvitel oly- |kor meglehetősen bonyolult útvesztőiből keressék a kiutat, s ne egy-egy javítóvállalat vagy mesterember után szaladgáljanak, aki elvégzi a szükséges javításokat stb. Az egészségügyi GAMESZ — tizenkét ügyviteli és hatvanhat technikai, műszaki dolgozója ezt a terhet leveszi a vállukról. Nem beszélve arról, hogy az új szervezet sokkal rugalmasabban bánhat a rendelkezésre álló anyagiakkal. — Nagyon leegyszerűsítve tehát úgy is felfoghatjuk, hogy a GAMESZ különböző Kisújszálláson a múlt év első hónapja óta dolgozik a művelődési, majd ez év június elsejétől az egészségügyi intézmények GAMESZ-e. Fiatal, de nagy tapasztalaté vezetőjével, Dómján Lászlódéval beszélgetve az a felismerés erősödött bennünk, a SAMESZ neve nem a legszerencsésebb — ha elfogadjuk, hogy a fogalomnak a tartalmat kell kifejeznie —, ez az új munkaformáció nem szervezet, hanem szolgálat. Szolgálat, mert több egy semleges organizációnál. A fogalom új, nemes tartalmat véleményei a csodabogár betűszóról, a GAMESZ-ről, vagyis a Gazdasági, Műszaki Ellátó Szervezetről. Nem lehet célunk, nem is feladatunk, hogy a teljesség igényével, szakszerűen részletezzük, hogy mi is tulajdonképpen a GAMESZ. A lényeg: az eddigi gyakorlat szerint az iskolák, művelődési és a kisebb egészségügyi intézmények önmaguk intézték pénzügyi ügyviteli teendőiket, az anyagbeszerzést, a karbantartást stb. Különböző titulusé alkalmazottak — iskolatitkár, gondnok stb. részfeladata volt — a vezető felelősségével —, hogy az intézmény működési feltételeiben ne támadjon zavar. Máshol gondnokságok működtek, jól, rosszul, de mindenképpen a ..kenyéradó” intézmény lobogója alatt. intézmények központi gondnokságra? — Ha úgy tetszik, igen, de feltétlenül hatékonyabban működhet így, ebben a formában, ezért a jövő évtől létrehozzuk az elsőfokú oktatási intézmények GA- MESZ-ét is. Azt akarjuk, hogy az iskolák vezetői minden energiájukat az oktató- nevelő munkára fordíthassák. Nekünk — apróbb hibáktól eltekintve — jók a tapasztalataink a szervezetről. A megyében már több mint harminc GAMESZ dolgozik, bizony sok helyen az előítéletek okozzák számukra a legtöbb gondot. Egészen „sommás” vélemények is megfogalmazódtak munkájukról: „Ez a GAMESZ egy újabb vízfej, a jól működő iskolai gondnokságok helyett egy újabb hivatal, egy újabb szervezet.” Más: „Miért reméli valaki is, hogy a GAMESZ munkája jobb lesz, mint általában a szolgáltató szerveké?” Néhány intézményvezető szavaiból a sértődöttségét sem volt nehéz észrevenni: „Húsz éve kínlódom az iskola minden gondjával, bajával, hozzávetőlegesen azt is tudom, hogy egy-egy villany- körte mikorra ég ki. hányszor kell festeni, hány ablakot törnek be évente a srácok, miből mennyi kell — most mindezt valaki jobban tudja nálam, mert kinevezték GAMESZ-atyaisten- nek?!” nyerhet, mert ki ne vallaná annak nagyszerűségét ebben az értelemben is — hogy munkája nyomán a gyerekek rendelkezésére állnak a tiszta, rendben tartott iskolák, taneszközök, a betegek barátságos, meleg helyiségben várakoznak az orvosra, a legkisebb intézménybe is jut pénz a legszükségesebbekre, a felújítások, karbantartások zavartalanok. — Mi mindent az intézményvezetők meghallgatása alapján csinálunk — mondja Domjánné —, a kölcsönös megértés és bizalom számunkra a legfontosabb. Mindössze huszonegyen vagyunk, a különböző intézményeknél ott maradtak az úgynevezett technikai dolgozók. Kiküszöbölhetetlen az a bizonyos, de talán még mindig nem eléggé értékelt emberi tényező. Vegyünk egy példát, a takarítónők esetét: ott dolgoznak, ahol, de nem oda tartoznak, hanem hozzánk, a GAMESZ-hea, de nincsenek itt. A jó kollektívák megteremtődése lehetőségét az új szervezet sem hagyhatja számításon kívül. Favári Zoltánná, a karcagi Déryné Művelődési Központ igazgatója így vélekedik : — Nem hárítunk minden csip-csup dolgot a GAMESZ- re, de az a tapasztalatunk, hogy kéréseinkre a lehetőségeken belül gyorsan, korrektül reagálnak. Évekig húzódott az öltözők mosdóhelyiségeinek ügye. Szóltunk a GAMESZ-nek, két héten belül megcsinálták. Egy olyan munkát, amitől — ismétlem — hosszú évek óta mindenki fanyalgott, sőt voltak, akik azt mondták: műszakilag megoldhatatlan a „kérdés”. A mi emberünk A mezőtúri Kossuth Lajos úti 1-es számú Általános Iskola öt különböző épületben működik: 80—100 éves házacskákban. Ha valahol, hát akkor itt, s a hasonló adottságú helyeken nagyon kell az állandó karbantartás, sőt a megelőzés. Besze Sándor igazgatónak volt is gondja elég. Persze ma is van, de azért... — Megnyugtató, hogy a különböző javításokat, beszerzéseket — mondja az igazgató —, a mi embereink végzik. Nálunk két éve létezik a GAMESZ, azóta sokkal tervszerűbb, pontosabb a szükséges szolgáltatás. Arról nem is beszélve, hogy a magunkfajta tanárembereket a különböző cégek úgy vezettek félre, ahogy csak akartak. Most már nem, hiszen mindenre van szakember, műszaki ellenőr. A pénzügyekről való informáltságot viszont még nem tartom kielégítőnek, én naprakészen szeretném tudni, mennyi pénze van az iskolának. De ezt leszámítva csak dicsérni tudom a GAMESZ szakembereit. Számos példával illusztrálhatnám ezt — milyen jó, hogy audiovizuális taneszközeinket itt helyben javítják. nem kell nekünk Szolnokra utazni, ott javíttatni. A mezőtúri igazgató abból a szemnontból is nagyon érdekes és biztató, hogy ő mondta ki először, hogy „a mi embereink”. Mármint a GAMESZ munkásai, alkalmazottjai. Ha ez a nézőpont általánossá válhat, mert olyan lesz a viszony az új szervezet és az intézmények között, akkor egyértelmű a válasz, jó gondolat volt az egészségügyi és iskolai munkát segítő szolgálat életrehí- vása. Tiszai Lajos Kötelesség és jó szándék A „kisúji” modell Tartógerendának használták Páncéltörő puska a Hadtörténeti Múzeumba Csongrád közvetlenül hívható Csongrád városban 1982. október 29-én 15 órakor új automata telefonközpontot adnak át rendeltetésének. Az új központot ugyanakkor bekapcsolják az országos távhívóhálózatba A távhívásban részt vevő helységekből így közvetlenül hívhatják fel a csongrádi előfizetőket a 63- as körzetszám előzetes tárcsázásával. Október 29-től a csongrádi központhoz tartozó előfizetők telefonszámai megváltoznak. A megváltozott hívószámokról az ország bármely helyi tudakozójától kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők. Kardok a Duna medréből, ágyúcsövek, sarkantyúk, kengyelek, patkók a föld mélyéből — amatőr régészek traktorosok, munkagépkezelők, múzeumi nyelven szólva „leletmentők” közreműködésével — vándoroltak a Hadtörténeti Múzeum falai közé. , Idén eddig több, mint ötezer tárgy és dokumentum került a birtokukba. Ebben az évben különösen a fegyvergyűjtemény gyarapodott kiemelkedő értékű darabokkal. Nemrégiben jutottak hozzá egy olyan második világháborús fegyverhez is, amelyhez hasonló még nem volt a múzeum gyűjteményében. A szovjet hadsereg használta a felszabadító harcok idején azt a 14,5 milliméteres, hosszú csövű páncéltörő puskát, amely mostanáig egy vidéki tanya melléképületének a tetőszerkezetébe volt beépítve, mint tartógerenda.
