Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
Nemzetközi körkép 1982. OKTÓBER 2. A láthatatlan kormány Zsarolásnak kevés, esztelenségnek sok A szlovákiai Vág folyó vízlépcsőjét tizenöt vízierőműből álló rendszer alkotja. Ezzel évente 17 millió kWh energiát szolgáltatnak az áramhálózatba. További vízlépcsőt terveznék a Vág alsó folyásán is. A képen:' a folyó felső folyásán lé- • vő Liptovská ■ Mára vízmű. Ez két duzzasztógátból és két .víztárolóból áll. A főgát mel.- lett épült a négy agregátummal felszerelt, 198 MW'h kapacitású vízierőmű. A 25 éve alapított Hanoi Műszaki Intézet fizikai tanszékén — kísérleti célokra — napkemencét építettek. A kemencében 2000 C-fok hőt lehet előállítani. EMB ERVDDBSZHI BEJRUTBAN T omahawk „öröklakások” építése kezdődik a? NSZK' luxemburgi hatái:_______ vidékén, miközben a Szovjetunió- és az Egyesült Államok folytatni .készül Genfben .az „Éuroha- dászati” fegyverkorlátozási tárgyalásokat. Miután Angliában a skóciai partoknál, Olaszországban Szicília déli részén megindult az építkezés az amerikai robotrepülőgépek ■ fogadására — 160, illetve • 122- ilyen szerkezet kerül elhelyezésre a két országban — Bonn is kész végrehajtani az 1979 decemberi NATO-határozatot: Starthelyet biztosítani 108 Pershing Il-eg ballisztikus rakétának és 96 manőverező robotrepülőgépnek. Ezerötszáz amerikai szakértő készül az NSZK-ba, hogy Ramstein és Bitburg térségében munkához lásson. Templomot, iskolát, bevásárlóközpontot építenek maguknak — és indítóállásokat a Tomahawk-oknak, amelyeknek robbanótöltete hatóerőben tízszeresen felülmúlja a h-irosímai atombombáét. „Nélkülözhetetlen a telepítés, ha a szövetség meggyőző akar lenni Moszkvával szemben a genfi tárgyalásokon” — mondja a Pentagon. Egy robotrepülőgép egy millió dollár, a rajna- pfalzi építkezés 200 millió dollár, ennyit megér, ha Moszkva elfogadja az amerikai „nulla-megoldást” — mondják az amerikai „fegyverzetellenőrzési” stratégák, akik ezúttal is „dialektikus egységben” látják a fegyverkezést és a leszerelést. Emlékezetes, hogy a NATO 1979 decemberében „kettős .határozatot” hozott, Tárgyalások kezdődhetnek az euró- Dai térségre irányuló közén- hatótávolságú fegyverekről, azok korlátozásáról, de ha ezek a tárgyalások 1983 vé- eéig nem járnak eredménynyel — mégpedig Washington elképzelései szerint —, akkor Angliában, Olaszországban, az NSZK-ban. Belgiumban és Hollandiában elhelyezik a közel hatszáz közéohatótávolságú amerikai támadóeszközt, amely egyszerre jelent veszélyt a Varaséi Szerződés országaira és teszi szükségszerűen megtorlás céloontjává az öt nyugat-, illetve dél-európai országot. 1981. november 30. óta Genfben érdemi tárgyalások folynak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az „eurohadászati” fegyver- rendszerekről. Az amerikai fél kezdettől fogva hallani Az új-kaledóniai felszabadítási mozgalom (KANAK) kérelemmel fordult az ENSZ-hez, hogy a szigeteket vegye fel a dekolo- nizálásra kijelölt területek listájára. Ha a tagállamok véleménye alapján a kérelemnek helyt adnak, a szigetcsoport 1984-ben elnyerheti függetlenségét. A mint. egy 19 ezer km! területű, 140 ezer fő lakosságú szigetcsoport Franciaország tengerentúli területe, élén a köztársasági elnök által kinevezett kormányzóval. A szigeteket Cook kapitány fedezte fel 1774-ben. de 1853-ban már elfoglalták a franciák. 1946- ban lett a Francia Unió tengeren túli területe, 1958-tól pedig a Francia Közösség keretén belül korlátozott önkormányzattal rendelkezik. Üj-Kaledónia ásványkincsekben gazdag, elsősorban nikkelére bányászata jelentős (1980-ban 84 ezer tonna termeléssel harmadik a világon), de króm- és vasérctermelése is számottevő. Iparában a helyben kibányászott ércek feldolgozására épült kohászat a legnagyobb jelentőségű. A függetlenség kivívása nem egyszerű feladat. A szigeteken élő mintegy ötvenezer francia telepes ugyanis a függetlenség ellen foglalt állást. a hatvanezer bennszülött viszont a telles elszakadásban képzeli el a szigetek jövőjét. A népesség több mint 20 százalékát kitevő bevándorlók és leszármazottaik állásfoglalása még nem egyértelmű. sem- akar előretolt nukleáris rendszereinek, az angol és a francia' hadászati-hadműveleti potenciálnak a beszámításáról, amélyet a Szovjetunió ellensúlyozni vor. kénytelen középhatótávolságú rakétáival, egygbek kö-‘ zott az SS—2Ó-asokkal. fteagan „nulla megoldásában” az szprepel, hogy a Szovjetunió egyoldalúan szerelje .le középhatótávols'á- gú rakétáit — ugyanakkor az amerikai előretolt rendszerek, a brit—francia nuk- , leáris eszközök érintetlenül maradnak, s Washington „kész” lemondani a Per- shing-ek és a Tomahawk-ok 1983 végétől esedékes telepítéséről. A NATO amerikai vezetése valójában két módszert kínál az eurohadászati erőviszonyok megváltoztatására. Vagy tárgyalások eredményeképpen juttatja egyenlőtlen, hátrányos helyzetbe a Szovjetuniót — vagy fegyverkezés révén, A telepítési előkészületekkel az Egyesült Államok most elárulja, hogy nem diplomatáinak matematikai felkészültségével van baj, hanem a pentagon szándékával: eltökélte, hogy hadászati eszközeinek igénybevétele nélkül valósít meg hadászati fenyegetést a Szovjetunióval szemben, a hadászati eszközöket „későbbi” fölénytényezőknek tartja meg az általa tervezett „elhúzódó atomháborúban”. Ilyen körülmények között Washington eleve „kudarcra tervezett” tárgyalásokat folytat: a rakétatelepítési előkészületek és az irreális javaslatok egyszerre szolgálják a közvélemény megtévesztését és az eurohadászati egyensúly megbontását. katonai erőegyensúly nem spekuláció és nem propaganda tárgya, ösz- _______ szetevői és stabilizálásának feltételei csak építő szellemű tárgyalásokon tisztázhatók. Szeptember 30-án, amikor hosz- szú szünet után ismét tárgyalóasztalhoz ül a két küldöttség . Genfben, nyilván meglesz a szovjet politikai válasz a „befejezett tények" amerikai stratégiájára. Válasz következhet a tárgyaló- termen kívül is — a fegyverkezési hajsza újabb fordulója azonban nem célja a szovjet vezetésnek. W ashingtont még nem késő figyelmeztetni „euro-bal- lénésére” — amely zsarolásnak kevés, esztelenségnek sok. Pirityi Sándor ..A • kambodzsai . kormányellenes koalíció csupán pá- pírtigris” — ezzel a címmel jelentette meg a Mainicsi Sim- bun című tokiói polgári; napilap egyik vezető- munkatársának helyszíni riportját. A lap tudósítója, Ogiso Isao a . közelmúltban — az első nyugati újságíróként — ellátogatott a „koalíció erődítményeibe”, Mint emlékezetes, . júliusban . Norodom Szihanuk, Son Sann és Pol Pot „erői” — az Egyesült Államok, Kína, az Asean és Japán sugallatára ' — ellentéteiket félretéve „valahol egy kambodzsai őserdőben” a Heng Samrin-rendszer ellen küzdő „koalíciós kormányt” alakítottak. A tudósító Thaiföld felől lépte át a határt, s látogatási engedélyét is thai nyelven állították ki. A dzsungelén át vezető út „tikkasztó” volt. Egy tisztáson néhány fiatal katona gyakorlatozott. Hirtelen kiszélesedett az út, s a „C” területre, a Szihanuk féle erők „főhadiszállására” értek, A határtól — a tudósító becslése szerint — mintegy 30 kilométert tettek meg. Kókuszfából és banán- levelekből készült kunyhókat, aszonyokat és gyerekeket, s néhány ácsorgó katonát látott. Mintegy ezer négyzetméteres nagyságú terület volt, közepén egy viszonylag nagyobb házzai, ahol az úgynevezett közigazgatási tanács elnökhelyettese fogadta őt. A következőket monda: „Nincs olyan, hogy Vietnam-, illetve kam- bodzsa-ellenes koalícós kormány. Egymástól teljesen függetlenül cselekszünk”. A dzsip ezután észak felé haladt, s csakhamar a Son Sann által „ellenőrzött” körzetbe, az „R” területre éltek. „Itt — írta a tudósító — ugyanez játszódott le”, Ezúttal a közigazgatási tanács elnöke /jsetelte, hogy „Semmiféle kapcsolat nincs a három csoport között”. „Csak Son Sann utasításait követhetjük” — mondta. „A tervek szerint három hóna.- ponként kellene kabinetülést tartani, Thaiföldön”. A Mainicsi Simbun tudósítója a következő szavakkal összegezte „élményeit”: „Az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülésszaka rövidesen napirendre tűzi a kambodzsai ENSZ-képviselet kérdését. Japán és az Asean a Phnom Penh-ellenes koalíciót támogatja abban a reményben, hogy ez a koalíció hamarosan . áttörést hajt végre. De ez a koalíciós kormány megfoghatatlan, sehol nem volt látható. Csupán papíron létezik. Illúzió azt állítani, hogy a valóságban lenne ilyen. — Milyen úton jöttél? — Damaszkuszig repülővel, onnan taxival, és te? — Lar- nakáig repülővel, onnan hajóval. Íme a bejrúti párbeszéd a Közel-Kelet más tájairól egymást ismerő újságírók között, akik a libanoni főváros megszállásának hírére siettek ide, amennyire tudtak. A repülőtér jó ideje lezárva, az arab világ hírközpontja nehezen megközelíthető. Az MTI tudósítója a ciprusi kikötőben szállt hajóra. Az út elvben hét óra, de a tapasztalt útitársak előre megmondják: jóval több lesz. Valóban, a libanoni partok elett megáll a hajó, s öt órát vesztegel a nyílt tengeren. A horizonton izraeli őrhajók tűnnek fel... Egyikük elindul az utasszállító felé, körbejárja, aztán odébbáll. Mi is mehetünk. A hajón tapsorkán. Dzsunie kikötőjét — Bo,;rúttól kicsit északra — fa- langisták tartják kézben, ők ütnek pecsétet az útlevélbe. Taxisok zsonganak a kiszálló utasok körül. Horribilis összeget kérnek a fővárosba vezető alig félórás útért, de nincs választás. Kis idő múltán Kelet-Bejrútban vagyunk. A külváros modern épületei között lebombázott, vagy feketére égett, ablaktalan házak. Ezen a napon történetesen át lehet hajtani a város másik, nyugati felébe, csak rövid ellenőrzésre állít meg a katonai járőr. Nyugat-Bejrút jó egy hete van izraeli megszállás alatt. A belváros kellős közepét is friss sebek éktelenítik el: telitalálattól összedőlt, vagy hatalmas lyukakftól tátongó házak — sok helyütt még füst ömlik belőlük. Az utcán kiégett, és izraeli harckocsik talpa alatt szétlapult autók. A „közel-keleti Svájc” fővárosában többnapos — inkább hetes — szeméthalmazok. A mindig zsibongó üzleti negyedben, a Hamrában csak néhány bolt nyit ki — kevés a vevő is, s inkább csak élelmiszert vesznek. Az . áramszolgáltatás akadozik, egy-egy percre a rádió adása is abbamarad: be kell kapcsolni a generátort. A nagy hotelek is áramfejlesztőt használnak, de el is kérik a szoba árát. Egy éjszaka a Commodore-ban — itt . van a Bejrútba küldött többszáz tudósító „főhadiszállása” _ száz dollár. Azaz naponta változik az ára a libanoni font és az amerikai pénz aránya szerint. Ha tegnap kevés fegyverdörgés hallatszott, s így most közeledni látszik a békés kibontakozás, ma valamit csökken a dollár felszökött ára. Üj elnököt választottak, a múlt héten meggyilkolt Ba- sir Gemajel bátyját, Amint. Majdnem egyöntetű a parlamenti szavazás — biztató: hátha hamar helyreáll a normális élet. Az utcákon megnő a forgalom, autók száguldoznak, ahol tehetik. Aztán éles fékcsikorgás: a sarkon izraeli csapatszállító fordul be. A golyószórók a szembejövő autókra szegezve. Tele a város izraeli katonákkal, még azután is; hogy őrállásaikat állítólag nyolcvan százalékban átadták a libanoni reguláris erőknek. Az egyik utcasarkon tömeg csoportosul. A környék lakói a nagy robajjal érkezett izraeli osztagot figyelik. A katonák körbezárnak egy házat, s pillanatok múlva néhányan már az emeleti erkélyről fürkészik a körzetet. Embervadászat folyik. Izrael szerint a Palesztinái Felszabadítási Szervezet távozása után még kétezer palesztin fegyveres maradt, utánuk kutatnak. Erre hivatkozva rohanták le a várost, s ezárt nem sietnek a kivonulással, a Libanonnal és Washingtonnal létrejött megállapodás ellenére sem. Az izraeli katonák láthatóan élvezik, hogy arab főváros van a kezükben. Ha nem őrjáratban vannak, hát sétálnak, beülnek egy kávéházba, mint a minap tette hármójuk. Provokatív fesztelenségük nagy óvatlanság- nak bizonyult: egy fegyveres rájuk lőtt, a tisztet leterítette, a másik kettő megsebesült. Izraeli egységek zárják le a körzetet és kezdődik a razzia. Néhány kilométerre délre földig rombolt menekülttáborok. Szabrában és Satilában palesztinok laknak, sokan közülük 1948-ban menekültek el szülőföldjükről. És libanoniak, akik az ország déli részének izraeli inváziója elől jöttek északabbra. A két hete történt vérengzés életbenmaradottjai családjukat keresik, nem tudják: hozzátartozóik elmenekül- tek-e, és félnek visszajönni, vagv holtan hevernek a kőhalmazok alatt. Aki végigélte a történteket. állítja: többezer embert, férfit, nőt, öreget, csecsemőt öltek halomra a jobboldali milicis- ták, miközben izraeli katonák „őrködtek” a táborok felett. Lőfegyverrel, baltával, késsel, kővel. Vagy úgy, hogy a házakat lakóikra döntötték s rájukgyújtották. Az oszló tetemek elviselhetetlen bűze nehezedik a táborra. A lassan visszaszivárgó lakók éDen maradt tárgyaikat keresik a romok között. Egyikük mutatja, mi lett az otthonából. Egyetlen kőhalmaz. Mégis a földet csókolgatja örömében, mert családja túlélte a mészárlást. Aztán védettebb helyre siet. mert óriási robbanás hallatszik, s mintha újból a tábort lőnék. Csak egy keletbejrúti lőszerraktár robban fel. Mikor lesz már vége? Rákos György Összeállította: Majnár József Független lesz Új-Kaledónia?
