Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
8 Irodalom» művészet 1982. OKTÓBER 16. Pap Károly (1897—1945). Soproni zsidó családból származott, apja rabbi és irodalomtörténész. Családjával meghasonlott, s 1915-ben önként jelentkezett frontszolgá- latra. A Tanácsköztársaság idején belépett a Vörös Hadseregbe, s egy ideig Mura- keresztúr városparancsnoka volt. Az ellenforradalom bebörtönözte, megfosztotta tiszti rangjától. Másfél évi ra- boskodás után Becsbe emigráltHazatérve Az Est-lapokban és a Nyugatban tűnt fel novelláival. Leginkább a társadalom peremén élő elesettekről írt, s a zsidóság sajátos, magábazárkózó világáról, amelyet kitűnően ismert. Díjat nyert a Nyugat elbeszéléspályázatán, s a Baumgar- T.n-díjra is jelölték, de díjazását a hatóságok megakadályoztákNéhány regénye s elbeszéléskötete jelent meg, két drámáját bemutatták. 1944- ben munkaszolgálatba, majd koncentrációs táborba hurcolták, Bergen-Belsenben pusztult el. fia meg a menye hozták be az öreget; paraszti ember volt, légjárta. napszítta, setét arcában sárguló, kajla bajusz lógott, szeme apró, rögös tekintetével gyanakvóan nézett ránk, akik ott feküdtünk a nagy, közös kórteremben. A fia meg a menye odatámogatták a székre, amit az inspek- ciós .nővér állított a vetkőzéshez az üres ágy elé- Az öreg leült rá. — No — mondta szemrehányóan —, most aztán jobb lesz? A fia láthatólag kedvteléssel nézett körül. — Persze hogy jobb lesz, édesapám ! Aztán a feleségével eevütt mindjárt vetkőztetni kezdte az öreget. Az asszony húzta jobbról, a férfi balról, látszott, hogy sietnek. Az öreg csak engedte magát, mogorván, mereven. Az ápolónővér megkérdezte: — Aztán mi a baja? — Hát... öreg — mondta a fia —, ennyi az egész. — öreg?... Az nálunk nem betegség: mikor Olyan kevés nálunk az ingyenágy! Mit mondtak a doktor úrnak, mikor felvette? — Hát. •. neki is csak azt mondtuk, hogy öreg. Meg hozitluk a szegénységit. Közben már lenyúzták az öregről a dolmányt, a mellényét, a csizmáját, most a nadrágot bántották róla; aztán letették mögéje a székre. Az egyik folt csak úgy szidta a másikat, úgyhogy az egész dühösségig tarka volt. Az öreg csak lógatta a fejét, a feje meg a sárga bajszáig az meg a verítékcseppeket, amiket a fűtött szoba melege csalt elő. Most megszólalt a menye: — No, édesapám, akkor most csak bújjon szépen az ágyba. Feltámogatták jobbról-balról. az öreg rövid, durva gyermeknyd ingében kínosan, mogorván, szemérmesen nézett. Nem mozdult, csak állt, görnyedtem A fia rászólt: — Ej, édesapám, mozdítsa már magát egy kicsit! Akkor megindult görcsösen; leült az ágyra, ott kitört belőle: — Bújjon belétek az ördög! Megmondtam, hogy ne cipeljetek ide! Nincs énnekem semmi bajom! Megvoltam én otthon! Minek ez a hercehurca énvelem? Az egész szoba falderülit. Az öreg! Mi volt ez nekik: az öregség, mikor az egyiknek májrákja volt, a másiknak epehólyag-gyulladása, szívtágulása. trombózisa; sose lesznek ők olyan öregek, mint ez itt, akiből csak úgy árad a kemény vénség! Mohón lesték, hallgatták; itteni életükben ez volt mindig a legnagyobb esemény: az új beteg. Városi emberék voltak va-lmennyien, kiskereskedők, kisiparosok, kishivatalno- kok. alaposam meglatolták a szemükkel ezt a mogorva, öreg falusi madaratAz csak lógatta a fejét, s mikor a fia rá akarta adni a kórházi inget, az öreg eltolta magától. — Betegséget akartok csinálni az én öregségemből?! A nővér pártját fogta az öregnek: — De hát minek erőltetik, ha egyszer nem akar?Nem kerül sokba a .tartása otthon se! — Hiszen szívesen tartjuk mi — mondta a menye —. hanem az a baj, hogy nem győzzük eleget őrizni! Az uram dolgozik, én se (Száz io nuKjijur núveHáihóí lehetek mindig otthon, gyerek meg nincs, aztán ahogy kiteszem a lábamat, mindjárt azt hiszi magáról, hogy valami csikó. és minden® felfordít! Mikor hazamegyek, csak sikoltozok! Egyszer a létra tetején találom, aztán a konyhaasztal tetején áll, úgy motoz; máskor meg fönn a padláson, lenn a pincében * szedjük össze; mindig motoz, rendezget, rakosgat, aztán mindent csak feldönt, összetör. Azt mondja, nem tud meglenni .tétlen. Dehát milyen munkát adjunk neki? Mikor a keze már úgy reszket, hogy csak kárt tud tenni! Odamutat az öreg kezére. Ott van a térdén. Most is remeg. — Dehát hogyne reszkessen — mondja a fia —, mikor már kilencven éves ?! A betegek bámulnak. Kilencven éves! Az öreg lógatja a fejét, az ápolónő hozzáhajlák. — Hallja, édes öregem, eleget dolgozott már kilencven évig! Mit akar még? Ülni -kell szépen, meg feküdni! Az öreg csak morog: — Valamit csak kell csinálni az embernek ... Közben a fia meg a menye mégiscsak ráhúzták a kórházi inget, az öreg bosszúsan nézi a friss ágyat, akkor bejön az orvos- Kicsit hetyike, kicsit tudósképű, kicsit szórakozott. — No — mondja —, hogy leszünk magukkal? Kicsit már el is feledte a dolgot, az ápolónő elmondja töviről hegyire úgy, ahogy idáig meg- hányták-vetették. Mikor meghallja, hogy már kilencvenéves a nyughatatlan öreg, ő is mosolyog, levéteti vele az ingét, megnézi, megtapogatja. Az öreg egyhangúan morog: — Nincs énnekem semmi bajom, sohase is volt... — Jó, jó — mondja az orvos, aztán odafordul a fiatalokhoz: — Hát ha nem tudnak fizetni, akkor úgyis csak két-három napig lehet itt, mert kell az ágy. Azok nézik egymást. Az asz- szony szól előbb: — Szívesen fizetünk majd, amennyi tőlünk telik... A doktor legyint. — Háti csak fektesse le egyelőre — szól a nővérnek, aztán megy ki. A .két fiatal is mindjárt búcsúzik az öregtőlAz dohog: — Megcsókoltok, aztán mégis ellenemre tesztek ... De azök már mennek. Majd bejönnek holnap, s megnézik. Az öreg ül magában az ágyon mogorván. Most mit csináljon itten?. Az ápolónő biztatja: — Urizálni fog! Megpróbálja maga is, ahogy a többiek! Ur.izál! Politizál! Nézi az időt! Várja az ételt! Meg alszik. Aztán megfogja, felteszi az öreg .lábát az ágyra: — így-e! — á betakarja. A gyors, kedves szótól, az ügyes, sima ápolónői mozdulatoktól elfeledi magát az öreg, s már fekszik is, betakarva, íölvéve: megalkudtak rajta. Már a kacsa formájú üveget -is idetették hozzá, a beteglapot is odabiggyesz-tették az ágyához, beírják a nagykönyvbe nevét, korát, mindenségét, hát most mit csináljon? Tehetetlenül íészkelődik magában. s nem akar körülnézni. Mintha félne, hogy akkor ittragad. Senkivel sem akar beszélni, nem tartozik ő ide. Csak a takaróját nézi, azon meg a kezét. Ez az egyedüli, ami őhozzá tartozikTöbb semmi. A keze. S minden azért van, mert ez meg remeg. Való igaz: remeg. Fekszik és nézi. Olyan a keze, mintha földből volna, abból a száraz, aszott földből, amin nem nő meg a fű sem, kiperzselte a nap, olyan repedezett, vértelen. szürke. Durva, fekete körmeivel mintha csak az imént vájta volna ki magát a földből. De remeg! Szentigaz! És tör! Feldönt mindent, ez is szentigaz! Nézi. Nem akar elválni a kezétől a tekintete. Életében még így meg .nem .nézte talán sohasem. Még akkor sem, mikor ásóval, kapával, fejszével hasított belé, hányszor! De .miit is nézzen mást! Érzi, hogy idegen emberek közt van, akikkel úgysincs semmi közösle, semmi beszéde! Ha az ember nem dolgozik, mit beszéljen! Mindig csak arról beszélt, amit dolgozott, a talicskáról, a földről s -melléje vastag tréfákról meg dühös panaszokról, az ételről, italról. De itten?..Pedig a szomszédok próbálkoztak vele, de ő csak hallgat, konokul nézi a kezét. Ne faggassák őt, úgyse marad ő -itt! Akkor elunják s hagyják, s tovább folyik a beszélgetés -körös- körül, ott, ahol abbamaradt, mikor az öreg bejött. Olyan az öregnek ez a terefere, mint a vízcso- bogás, mi-kor a földet hányta a parton, aztán a víz odalent fecse- gett-loocsogot-t egész nap, ő bizony alig -nézett belé; csak dolgozott. Most se néz belé, amit ezek beszélnek, csak a kezét -nézi. Alatta a takaró nagyon fehér és tiszta, a lepedő, az ágy is, sohase volt a keze ennyi fehérség- tisztaság közt! Egészen lerikít a takaróról, mint egy sötét, földszínű folt! -Nézd, aztán .nyugtalan.lesz, elkezd keresgélni a bicskája után. Meg is leli a -fiókban. Az ápolónő berakott oda mindent, gyújtót, bicskát, pipá-t, . dohányzacskót, szűr-kálót némi kócmadzagot meg egy ócska, rozsdás óraláncot. Előveszi a bicskát, aztán elkezdi .kapargatni a kezét. Tisztítja a földtől, ami ki tudja, mióta maradt rajta a sok-sok régi munkából. A‘ nővér észreveszi. No, édes öregem, manikűröz; manikűröz? A szoba felderül, az öreg dohog, a nővér meg szórakozik: — Látja, egészen jól el fog itt maga urizálni! Előbb manikűröz, aztán majd pedíkűröz, aztán megmosdatjuk, megfürdetjük, ká- frizurázzuk, olyan lesz, mint egy gavallér a menyegzőn! Azzal újságpapírt terít az öreg mancsai alá. Ne hulljon a takaróra. Az öreg pedig dolgozik. Most már csak a kezén. A sok kubikozásból, úti, parti földtől maradt meg neki, mit csináljon. Néha megáll, az ablakra tekint. A hó hull. tél van; ha odakint lehetne, s ha a keze se remegne, akkor se volna most semmi munka sehol. Ez átgörög a fején, aztán tovább műveli a kezét. A jó Isten tudja, sohase tette. Mikor végzett, az ápolónő elveszi alóla a papírt, eldobja, megfogja a kezét s nevet. — Olyan szép máris, mint a piskóta! Az öreg nem szól, visszaül. A sok beszéd, ami körötte folyik, hamarosan megint elkábítja. Sose hallott ennyi lassú, csendes, idegen tercierét. Ahogy most a kezére néz. megint csak nem tetszik neki- Nyugtalanul tekint körül: maga se tudja, a keze izgatja, pirongatja: minek is cifrázta ki! Mit is akar itt még mindig! Mit hagvott tenni magával azoktól a taknyosoktól! Bedugták ide, hogy feküdjön, meghaljon! Mert a keze remeg! De hát hogyne remegne. mikor abbahagyatták vele a munkát. Akkor persze hogy elkezd remegni az ember keze! A naplopástól! Persze hogy összetört mindent! Ha itt feküdne továbbra, aztán még jobban remegne! A lába is. a szíve is, mindene! Vége lenne! Munkába kell állni megint. De hová? Nézi a hóhullást. Ha földmunka nincs, hát majd havat lapátol. Azoknak a tahnyosoknak feléje se néz! Soha többet! Ezt kigondolta. Erősen. Aztán megint csak nézi a kezét. Meleg a szoba. Otthon ilyenkor csak este fűtöttek. Fülleszti a szokatlan melegség, a sok fehér fal vakítja, olyan simák, mintha egy légy se tudna felmászni rajtuk. Nem szívesen mászik rajta a szeme sem. Szorítják. A sok egyhangú beszéd meg különsen beszövi, befonja öreg, kemény, meg- műveletlen agyát. A hó is csodamódon sokasodik- Ez legyen az ö egész élete, hogy csak nézze. ahogy ezen a fehér takarón remeg a pőre, cifra keze? Meg-megrázza a fejét, min4 füléből ki akarná rázni a sok beszédet. Aztán megint a holmijai ‘közt motozgat. Kiveszi az ócska óraláncot, azzal babrál. Ámde eszébe jut róla az olvasó, ami valamikor a halott felesége kezében volt. Elteszi, éppen akkor hozzák az uzsonnáit. A nagy tálcával a nővér nála kezdi: leteszi eléje a kávét, a zsemlét, a vajat, de az öreg nem nyúl 'hozzá. Mintha a halál étkei volnának; egyszerre megint kitör: — Nem eszek én itt! Dehogyis maradok én itt! Felülj leszáll görnyedten az ágyról, az ápolónő mosolyog, a szoba derül. Ez csak még jobban izgatja az öreget. Megy a ruháiért a szekrényhez— Ej, ne esacsiskodjék már, édes öregem! — mondja az ápolónő. Az öreg bosszúsan néz rá. ,— Hagyjon már engem, nem vagyok én senki betege! Remegő kézzel sután, gyorsan öltözködni kezd. Az ápolónő kimegy a doktorért. Mire bejönnek, az öreg már felöltözött, csak a csizmája hiányzik. Azt fogja, s ijedt haraggal néz a fehér köpenyes „zsidóra”. — No, öregem, nem kell türelmetlenkedni — mondja az orvos —, mára már felvettük a lajstromba. Majd holnap szépen elmehet. — Nem én, egy percig se! — Többet nem is szól. Veszi az egyik csizmáját, rángatja görcsösen. De a dereka megroppan az izgalomban. — Jaj! — kiáltja. Odakap, aztán eldől az ágyon- Megroppant. Liheg, nyög, forgolódik, de már ez se tartja vissza. Görnyedten, rokkantán, fél csizmával a lábán, felével a hátán megy kifelé: — Isten velük... — morogja. betegek mosolyognak, pislognak, az orvos csóválja a fejét, s ő is mosolyog. Az ápolónő megszólal nevet— Pedig milyen szépen kima- nikűrözte már a kezét! Az orvos utánamegy. Odakint a folyosón ül az öreg, a lépcsőn, s rángatja a másik csizmáját. Megáll! előtte a doktor. — Nem kell úgy sietni! — mondja. Kicsit még áll, nézi, bámulja. irigyli. Az élet irigyli itt a halált. Az öreg nem szól, csak botorkál ki a hóbaMegy munkát keresni. Pap Károly: A KÉZ Károlyi Amy: Két évszak között Zsámoly alá húzva a láb ölben nyugszanak a kezek egy visszatartott lehelet két évszak között a világ bár csak örökké tartana e mozdulatlan átmenet két évszak közt fegyverszünet a béke kurta tartama de közeledik már a más lélegzés támad, szaggatott az első diókoppanás jelzi, valami változott Bertok László: Megírjuk a szép, régi verseket Beszakadnak a lassú [tölgyesek,f mint egy vezércikk, [magányos a táj,] erdő mélyéről nézem az eget, sorok között is süllyed a [határ,] belátható lesz minden, ami [fáj,] megírjuk a szép, régi [verseket,] s míg a lap alján köröz a [madár,] sírni vagy lőni egyaránt lehet, de éjjel apróhirdetéseket, csillagokat nyit fölénk a [homály,] költemény lesz, hogy csodák [nincsenek,] aki nem csügged, az hazatalál, s hogy a temetőkapun is az [áll,] nem fejeződött be, [csak vége lett.] Czilczer Olga: Fa és kerítés Senki sem ültette azt a fát a kerítés tövén Kényszerű együttlétben az értelmetlenül tág világon élnek szorosan Szél fúj éjnek idején hajlik szavára a fiatal akác nyögeti a léckerítést mely tenyérnyi darab sebet ejtett már a törzsén Ott a kéreg nyers helyén eg szerelem friss kezdőbetűi láthatók lluh István: Béke Ülepszik tisztul a világ Homályt babrál a fény Harmat csordul a dáliák Arany levelén Ülepszik tisztul a világ Védett madár a béke Az ember liliomdalát Tláfütyüli az égre Verbőczy Antal: Ének harangszóra, pénteken És ötre jön és hét után és spárgára kötött álmokat vonszol hogy holtomiglan hogy holtodiglan hogy ásó kapa nagyharang júliusban és pénteken hal meg minden szerelem két virág a melleden júliusban és pénteken semmi semmi nem marad Anyám véres lepedőt mos semmi semmi nem marad ma lenne három hónapos
