Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. OKTÓBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MUNKAHELYÜK: A RENDŐRSÉG Parancs és kollektív döntés „Szükségünk van kiművelt emberfőkre”. Ezzel fejezte be mondandóját a személyze­ti osztály vezetője. De nyu­godtan hozzátehette volna, hogy éppen úgy, mint bár­mely üzemnek, intézmény­nek. Az éppúgy, mint a pol­gári életben összehasonlítás többször elhangzott a rend­őrségi munkahely sajátossá­gait kutató beszélgetésekben. És mivel nem a bűnüldözés­ről, a közrendről, a közbiz­tonságról volt szó, hanem magukról a rendőrökről, mint dolgozó emberekről, olykor-olykor szinte megfe­ledkeztem arról, hogy egy fegyveres testületben sajátos szolgálatot teljesítők közé ke­rültem; oda, ahol parancs­ban kapják a feladatot. — Pártszervezetben nincs parancs, csak meggyőzés. A BM-pártszervezetekre ugyan­azok az elvek érvényesek, mint bármelyikre. Egyfor­mák a jogok, a kötelezettsé­gek, a hatáskörök, — mond­ta a főkapitányság pártbi­zottságának titkára, Kecskés Imre őrnagy. — A rendőrség belső életéhez szorosan hoz­zátartoznak a pártszerveze­tek, annál is inkább, mert dolgozóik között, különösen a főkapitányságon, a megyei irányító szervezetben az át­lagosnál jóval nagyobb a párttagok aránya. Nincs eb­ben semmi meglepő. A rend­őr politikai szolgálatot telje­sít, a parancsnok egyben po­litikai vezető is. A párttag­gyűlésen — ahol a parancs­nok is egyenrangú a többiek­kel, — helye van a kritikai észrevételeknek, a megalapo­zott bírálatnak. És amikor a rendőrségen dolgozó fiatalok vagy nők helyzetét vizsgál­juk. vagy a közművelődési határozat végrehajtását, "a szakmai, politikai képzést elemezzük, a KISZ-esek munkáját értékeljük, olykor a fejlődés lehetőségeit latol­gatjuk és tervezzük, a rend­őrség egy emberi közösséget jelent. A főkapitányság KISZ- alapszervezet titkára, Szebe- rényi József hadnagy most próbálja „összerázni" a fiata­lok csoportját. Még elégedet­len, különösen a szervezeti élettel. Pedig úgy mond „pro­fi” KISZ-esnek számít, hi­szen másfél évvel ezelőtt még a KISZ megyei bizott­ságán dolgozott, s az appará­tus KISZ-titkára volt. — Még nem is tudom pontosan, hogy itt hogyan kellene egy titkárnak dolgozni. Ki kell tapasztalnom, hogyan lehet az itteni sajátosságokhoz al­kalmazkodni. Itt gy KISZ- gyűlést megtartanai csak a csodával határos módon le­het. Van, akiket hetekig nem is látok, a szolgálat kiszámít­hatatlan. mindig közbe, ion valami váratlan. Nem vicc. amit mondok; párttagajánlás volt napirenden. Mindenki­nek elmondtam, milyen fon­tos, hogy ott legyen. Az egyik fiatal nyomozó akkor már hetek óta kutatta egy súlyos bűncselekmény tettesét Tö- rökszentmiklóson. Neki kö­szönhetjük, hogy határozat­képes lett a taggyűlés. Visz- szajött a megbeszélt időre, részt vett a vitában, lesza­vazott és utána elrohant. — Nem csupán a taggyű­lések jelentik a KlSZ-éle- tet, sőt. Kecskés Imre őrnagy; „A pártszervezetben nincs pa­rancs” — Persze szívesebben is beszélek arról, amit jobban csinálunk. Az Ifjú Gárdisták segítségéről, (a parancsnokuk rendőrhadnagy). Az óvoda patronálásáról, amit a gép­jármű-alosztály KISZ-esei önként vállaltak.Arról, hogy részt veszünk a demokrati­kus rendőrség megalakulásá­hoz, történetéhez fűződő me­gyei dokumentumok felkuta­tásában és feldolgozásában. Bővíteni szeretnénk az együttműködést az intézmé­nyek, az üzemek KISZ-esei - vei. Jövőre Szolnokon lesz három megye belügyi dolgo­zóinak kulturális bemutatója. Az előkészítés, a szervezés a mi dolgunk is. Apropó kultúra. Szinte meglepő, hogy mennyi fi­gyelmet és energiát fordíta­nak rá. Az eseménydús prog­ramok bizonyítják, hogy nem pusztán formálisan létezik a közművelődési bizottság. Nem hiszem, hogy azért, mert miniszteri parancs írta elő a megszervezését. Aligha van szolnoki képzőművész, akinek ne lett volna kiállí­tása a főkapitányságon, ideá­lis környezetben, az épület első emeleti aulájában. — Szinte minden hónapban van és volt valamilyen rendez­vény. — mutatta a korábbi évek programját Zsiga József századi», a közművelődési bizottság titkára. — Nem akarom azonban a bizottság nevében kisajátítani a sikert, hiszen része volt benne a szakszervezetnek is. mint ál­talában minden közös ren­dezvény megszervezésében. Móri Imréné a szakszerve­zeti bizottság titkára nagyon helyénvalónak találta ezt a kiegészítést, de a kétkedő kérdésem: hogv vajon mi­ként érvényesülhet egy fegy­veres testületben a dolgozók érdekképviselete, már kevés­bé nyerte meg tetszését. — Vannak itt polgári al­kalmazottiak. nem is keve­sen. Jómagam harmincegy éve dolgozom a rendőrségen. A BM valamennyi polgári alkalmazottja egy alaos^er- vezetet alkot a megvében minden kis és nagy közösség­nek a bizalmi a képviselője. — Elmondana egy esetet, amikor a szakszervezet köz­benjárására teljesítették a dolgozó kérését. — Védő- és munkaruha. Tudom, a legtöbb munkahe­lyen állandó vita van miat­ta. Nálunk is az volt vagy tíz évié. A raktáros ömlesztve vásárolta a kék munkaruhá­Fbédidö az üzemi étteremben Daróczi András ezredes: "A lakáselosztáskor nem a rend­fokozat számít” kát, oda se figyelt a méret­re. Azt viselte a szerelő, a híradós, a takarítónő, talán még a szakács Is. Ennek vé­ge. Most már a munkaruha vásárlásnál ott van mind a négy brigádnak a vezetője, kezében a méretlistával. Így se kerül többe, sőt a szere­lőknek az olcsóbb, de a ko­rábbinál sokkal praktikusabb és korszerűbb ruha tetszett. — Mindössze tizenegy éve dolgozik szakszervezet a rendőrségen. A szakszerve­zeti bizottság mibe szólhat bele? — Egy-egy tagja részt vesz azokon a tanácskozásokon, melyeken a szociális kérdé­sek. a munkahelyi körülmé­nyek, vagy a lakások, a se­gélyek, a fiatalok lakásépíté­si támogatása, az üdülője­gyek. (még a BM üdülőbeuta­lóké is) elosztása kerül terí­tékre. hogy £sak a legfonto­sabbakat említsem. És ter­mészetesen véleményt, javas­latot kért tőlük a főkapitány az ötnapos munkahét beve­zetése előtt. — Igaz, hogy a főkapitány egyszemélyben felelős a me­gye rendőri állományának munkájáért. Parancsot ad, utasít, a szolgálati feladato­kon nem lehet vitatkozni, de ez nem zárja ki a munkahe­lyi demokráciát, mindazok­ban a kérdésekben, amelye­ket a szakszervezeti bizott­ság titkára említett, — mondta Daróczi András ez­redes, a megyei rendőrkapi­tányság vezetője. — Minden épkézláb elképzelésre igényt tartottunk, mielőtt az ötnapos munkahét rendjét kialakí­tottuk. Azt mondanom sem kell, hogy létszámemelés nél­kül kellett a folyamatos rendőri munkát, a készenlé­ti. ügyeleti szolgálatot bizto- ■sítani. — Nehezen tudom elkép­zelni, hogy a megyei rend­őrfőkapitány lakás-, óvoda-, bölcsőde egyéb segélykérel­mekkel foglalkozik. — Pedig előfordul. Vezetői kötelességemnek tartom meghallgatni az embereket, ha kérik, és segíteni, ha tu­dok. A rendőrcsaládok gyer­mekeinek elhelyezéséhez mi is hozzájárulunk. A Belügy­minisztérium partner a la­kásépítésben. Az elosztásnál nálunk is áz általános elvek érvényesülnek. Nem a rend­fokozat számít, a döntés alapja a jogos igény. Ter­mészetes. hogy a nagycsalá­dosok előnyt élveznek, hogy iskolakezdéskor segélyt adunk, hogy a BM-üdülőkbe elsősorban az alacsonyabb fi- zetésűek kapnak beutalót. Vannak nyugdíjasaink — elég sokan — és árváink, gondozottaink, róluk sem fe­ledkezhetünk meg. Mi több vallom, hogy a pihenés, a ki­kapcsolódás. a regenerálódás feltételeinek megteremtésé­hez hozzá kell iárulnunk. Szükség van a közös utazá­sokra. kirándulásokra. a szervezett soortprogramokra, nem is folytatom. Végtére is mindez természetes, hozzá­tartozik az emberi élethez. Vége Kovács Katalin Fotó; Tarpai Zoltán A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA Az új lakásügyi rendeletek A Magyar Szocialista Munkáspárt* Központi Bi­zottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Miniszterta­nács csütörtöki ülésén meg­tárgyalta és jóváhagyta az. ezzel kapcsolatos állami in­tézkedéseket. A Minisztertanács megál­lapította. hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek, a lakásépítéssel és lakás- fenntartással összefüggő ki­adások aránytalanul oszla­nak meg az. állam és a la­kosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között,. Je­lenleg a lakások 24 százalé­ka bérlakás. A legnagyobb terhét azok a — bérből és fizetésből élő — családok vi­selik, amelyek saját tulajdo­nukban levő lakásokban laknak vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gaz­dálkodás, az új lakások épí­tése még nem tart lépést az igények növekedésével, ezért a városokban élő fiatal há­zaspároknak sokáig kell la­kásra várakozniuk. A lakás­cserék száma kicsi, s a je­lenlegi pénzügyi feltételek nem is ösztönzik kellően cse­rére a lakosságot. Lakáselosztás A lakásépítésre és -vásár­lásra, illetőleg a lakásfenn­tartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az. állami támogatás csak a települések egy részére, bi- zonvos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki. a lakásfenntartás költ­ségeihez pedig csak a bérla­kásban élők kapnak állami hozzá iárulást. A Minisztertanács az el­lentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érde­kében 1983. január 1-i ha- tállval módosítja a lakásel­oszlás valamint a lakásépí­tés állami támogatásának rendszerét, az alábbiak sze­rint : A lakáshoz jutásban né­hány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A vá­rosban élő fiatal házaspá- ••ok első lakásként szeré­nyebb komfortfokozatú és kisebb alapterületű lakást vagy önálló lakrészt kaphat­nak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedel­mi helyzetéhez igazodó fel­tételekkel — tanácsi lakás kiutalása útján, cserével vagy önerőből való építke­zéssel. illetőleg vásárlással szerezhetik meg. Az állami lakásellátás ke­retében továbbra is taná­csi bérlakást kaphatnak az. erre rászoruló kis jövedel­mű családok és a több gyermekes családok. E csa­ládok változatlanul az 1981 - ben megállapított mértékek alapján fizetnek használat­bavételi díjat. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz, jut­hatnak. amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre. de nem kívánnak lakástulajdont sze­rezni. E családoknak azon­ban vállalniuk kell. hogy megfizetik a jogszabályok­ban előírt használatbavételi díj többszörösét és a való­ságos fenntartási költségek­nek megfelelő nagyobb lak­bért, A tanácsok csökkentik a sza­nálás miatt és a népgazdasági, társadalmi érdekből kiutalt bér­lakásoknak a számát» Az új és a megüresedő lakásoknak a ko­rábbinál nagyobb részét csere- igények kielégítésére használ­hatják fel. Azoknak a bérlők­nek. akik nagyméretéi lakásukat a tanács révén kívánják ki­sebbre cserélni, a használatba­vételi díj kétszeresének, három­szorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A tanácsok és . más szervezetek (például az OTP. az ingatlanközvetítők) fo­kozottan bekapcsolódnak a sze­mélyi tulajdonú lakások viSsza- vásailásába és újra értékesíté­sébe. s ezt a tevékenységüket lakossági szolgáltatásként vég­zik. A lakáscseréket segíti az is. hogy az átírási illeték 1 ^ százalékról 7 százalékra mér­séklődik. A Minisztertanács elhatá­rozta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a cél­lal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi felté­teleiben -mutatkozó indoko­latlan különbségek a váro­son, illetőleg a falun élők. a vállalatoknál, intézmények­ben és szövetkezetekben dol­gozók, valamint a különféle építésfi formák között. Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szo­cialista helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családta­gok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyerme­kenként 30 ezer forint, nagy­korú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fize­tendő támogatást. A lakásépítőknek és a lakás­vásárlóknak egységesen ;{ szá­zalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható kedvez­ményes építési kölcsön. A na­gyobb létszámú családok az át­lagosnál több hitelt kaphat­nak. Indokolt esetben a hitel- visszafizetés - első öt évére tör­lesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociál­politikai kedvezménnyel csök­kentett építési költségek legfel­jebb 70 százalékáig, a csaladi- ház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. A jövőben a dolgozók széle­sebb köre részesíthető munkál­tatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támo­gatás megszűnik, s a munkálta­tók (vállalatok. szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el. hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogat­nak. A lakásépítésre és lakás- vásárlásra adható — vissza nem térítendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak. A tanácsi . értékes ítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. Lakbér A lakóház-fenntartás ál­lami támogatásának csök­kentése étdekében a lakbé­rek 1983. július 1-től átlago­san 130 százalékkal emel­kednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, • az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csök­kenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hoz­zá járulást kapnak. E hozzá­járulás összege 1983-ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellen- súlyozására az arra legjob­ban rászoruló nagycsaládo­sok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak. A lakbér emelésének mér­téke a lakások használati értéke szerint eltérő: a kom­fort nélküli lakások h^vi bére négyzetméterenként 2 forint 40 fillérről 4 forint 50 fillérre, a félkomfortos laká­soké 3 forint 60 fillérről 7 forint 50 fillérre, a kom­fortos lakásoké 5 forint 40 fillérről 12 forintra, az össz­komfortos lakásoké pedig 6 forintról 15 forintra válto­zik. A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mér­sékelhetik azoknak a laká­soknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyez­kedése, a műszaki állapota vagy a környezete kedve­zőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a la­kásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, Város- központ) függően — az új lakbér 25 százalékáig növel­jék. Azokban az egv-két la­kásos, épületekben, ahoi ki­zárólag a bérlőké a kert­használat joga. a növelés felső határa további 20 szá­zalék lehet. A lakbért az ingatlankeze­lő szervezetek állapítják meg, s 1983. március végéig írásban közük a bérlőkkel. A bérlőknek az új lakbérek­kel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdé­seket a tanácsok bírálják el 1983 márciusától június vé­géig. A lakbérek rendezése ki­terjed az állampolgárok tu­lajdonában levő. de bérbe adott lakásokra is. Az úgy­nevezett kötött bérű lakások lakbérét a bérbeadó az álla­mi lakásokéval azonos mér­tékben állapíthatja meg. A három- és több gyerme­kes családok egységesen ha­vi 150 forint szociális támo­gatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládosokká. A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támo­gatás. akiknek — eltartottai- kat figyelembe véve — egy személyié jutó havi nyugdi­ja nem haladja meg az 5000 forintot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mér­tékéig, de legföljebb havi 150 forintig terjedhet. A lak- béremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdí­jasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szoci­ális támogatást. Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymérték­ben (két vagy több szobá­val) meghaladó nagyságú la­kásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 1983 júliusától az. új és a felújított- lakásokban a be­rendezési tárgyak javításá­nak és kicserélésének költ­sége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetle­nül részt vállalhatnak la­kóházuk, fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközössé­get alakíthatnak. Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell. E szer­vezetek elsősorban házkozelöi szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd. továbbá műszakilag és gazda­ságilag előkészítik. lebonyolít­ják a lakóház-felújításokat. A lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában bővül a he­lyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komp­lex módon határozzák meg a lakásszükségletek kielégíté­sének legésszerűbb módját, vagyis azt. hogy meglevő forrásaikból mennyit, hasz­náljanak fel állami lakás­építésre, a magántulajdonú lakások terület-előkészítésé­re, illetőleg felújítására, kor­szerűsítésre, az infrastruk­túra (víz-, villany-, útháló­zat stb.) fejlesztésére. Igénymegújítás, igénylési díj A lakásigénylések nyilván- tartásának pontosítása cél­jából a tanácsok 1983-t*m elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrende­letekben az igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadá­sát igénylési díj letétbe he­lyezéséhez köthetik., A letét elsősorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatba­vételi díjába, illetőleg érté­kesítési árába. A lakásigény­lés visszavonásakor a taná­csok a letétbe helyezett ösz- szeget kamataival együtt visszafizetik. Ahol a tanácsok igénylési le­tét elhelyezését rendelik el. an­nak mértékét a lakásigénylö család jövedelmi. vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg. s tanácsi bérlakásoknál a lakás.használatbavételi díj mint- ee 10 százaléka lehet. A lakáshoz jutás 1983. január 1 - tői érvényes részletes feltéte­leit s a lakásokra várók előta- karékosságának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben sza­bályozzák. A kormány- és miniszteri ren­deletek a Magyar Közlönyben jelennek még október első fe­lében. a helyi tanácsrendelete­ket novemberben hirdetik ki. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom