Szolnok Megyei Néplap, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. OKTÓBER 2.

I Arcképvázlat I

A vas pénzért Pista bácsi.

melegszik,

ingyen hűl g „ fémSZOOráSZ

Aki a tűzzel játszik, köny- nyeri megégeti a kezét, vall' ja az egyik régi magyar szólásmondás. A karcagi Szatmári István már 70. esztendejét tapossa, és évtizedekig Játszott”' a tűzzel: piszkálta, kotorta, rakta, fújtatta, élesztette, oltotta, de a mesz- 3ze földön híres kovácsnak soha nem lett semmiféle sérülése. Sem neki, sem a tanulóinak. Pedig voltak bőven, ez alatt a közel fél évszázad alatt, amelyet az izzó vasak körül töltött.

Furcsa dolog, de valahogy az életét végig kíséri az ötös szám. Édesapja öt hold földje nem bírta eltartani az öt testvérét, az öt éhes szájat. Köztudott, a tízes évek végén, a húszas esztendők küszöbén a háború sújtotta Magyarországra mérhetetlen szegénység, nyomor nehezedett. A hozzá hasonló parasztgyerekek egyetlen felemelkedési lehetősége a szakmatanulás volt. Eredj, fiam. ne túrd ezt a pár lánc- nyi földet, mert ettől felfordulhatsz, ami ezen terem, máshol keresd a kenyeret, hallotta az atyai intelmeket. És ő ment, boldogan, mert eszmélődő gyerekkora óta csodálta a kovácsműhelyek füstös világát: amikor ezer szikra röppen szerteszét, vörösen izzik a vas, és a kalapácsok ütemes zenéjére engedelmesen hajtja derekát a merev fém az ember elképzelte irányba. A híres cégvárosban, Kecskeméten szabadult fel, áldott jó -mestere volt: Rózsa Sándor. Szerette, tisztelte, mert nem féltette tőle a szakma titkait, mindenbe beleavatta: csinált ő azalatt a néhány év alatt ekevasat, ekét, boronát, fejszét, ásót, lapátot, hintó- vasalásl, patkolást, társzekeret, kerítésdíszt. tulipánt, hajladozó gallyakat, mikor mit kellett készíteni.

A szíve visszahívta oda. ahonnan vétetett. 19.'5í!-ban Kai'cagon nyitott egy apró műhelyt, majd ott tette le a mestervizsgát is. Hamarosan híre kelt ügyes kezének, elhalmozták megrendeléssel, alig győzte a munkát.' Segítettek neki a szülei.

majd a tanulók, mivelhogy azokhozf&titWS&em volt hűtlen, készséggel átadott mindent, amit kecskeméti mesterétől lesett el, vagy amire magától jött rá a vasak világában. Nem kellett kétszer se cserélni a kalendáriumot, és már érkeztek megrendelések a városon kívülről: Pécsről, Nádudvarról, Bucsá- ról, Debrecenből, Szolnokról és még felsorolni is nehéz, hány kisebb-nagyobb faluból. Hol szalmaprésgép, hol egy felújított portakocsi, hol frissen vasalt társzekér került ki keze alól. De nem lepődött meg akkor sem, ha levelet, almát, szőlőt, esetleg művészi síremlékkerítést kellett formálnia. Számtalan, aprólékos gonddal hajlítottőrzi tudását a környékén, többek között ő csinálta a Helybeli technikum kovácsoltvas díszítéseit is. A virradattal kelt, hogy előkészítse a kohót, a munkát, hogy mire megérkeznek a segítői, percnyi fennakadás nélkül pengjen- bongjon, kalácsként hajoljon a vas. Szerinte ehhez a szakmához nemcsak erő. ész is kell. Mindkettőre szükség van. Az előbbire azért, mert a nagykalapács estig kirángatja az ember kezéből, az utóbbi nélkül pedig a vas nehezen engedelmeskedik és kezes bárány helyett visszarúg. akár a rossz tehén.

Kalapálni különösen szeretett. Ha franciásan csinálták. azt jelentette, hárman verték a vasat, különböző kalapácsokkal. De ütemre, mert ez a szakma ábécéje! A stájeros ritkább ütemű volt, a kompánishoz meg újra hárman kellettek. Erre a szóra tanulták: bak-kecske, bak-kecs-ke. Mivel, hogy így jött ki az ütem. Az első nagyot ütött, a második kisebbet. a harmadik leheletnyit. A mester is ott állt a kalapácsával, kocogott az üllőn, kovácsnyelven szólva: gavallérozott. Olykor közbe-, közbeütött, ha valami nem stimmelt.

Ha kifáradtak, megéheztek a szapora kalapács- emelgeté.'dől, a tüzes, laposfogó közé egy darab nyers

szalonnát illesztettek. és máris lehetett alá tartani a kenyeret.

Szigorú, gyors, határozott kezű ember volt, mint általában a kovácsok. Elvégre ezt a munkát fürgén kellett végezni, mert a szakma szerint a vas pénzért és lassan melegedik, de sebesen és ingyen hűl. Márpedig ő büszke volt arra: legyen bármekkora monstrum is az üllőn, csak egyszer melegítette a vasat.

Tizenhét fiú leste el keze alól a szakmát, eggyel se volt baja, mindannyian elismert szakemberekké váltak. Közéjük tartozott Czinege Lajos, a mostani honvédelmi miniszter is. Ma sem feled- kezikfe;vmeg . ősz mesteréről. Ha efi'te'jár és tehé’ti, felkeresi, ha nem, egy-egy levéllel vagy üdvözlettel adja tudtul: nem múltak el

nyomtalanul a mesterkovácsnál eltöltött tanulóévei.

Neki is, akár a szüleinek öt gyereke van. akik eddig öt unokával ajándékozták meg. Elégedett a sorsával, megbékélt mindennel, csak az egészsége lopakodik el apránként. Cukorbaja miatt elveszítette egyik szeme világát, a járás is nehezére esik, és már., egy agyvérzésen is átesett. Napjait csendesen. tanyázással tölti, sütkérezik az őszi fényben. Sokszor azon kapja magát: ülve is a lába az ütemet cifrázza. úgy ahogy valaha pengett-bongott a sok kala- niircs. Ilyenkor elfeledi temérdek testi nyavalyáiét, gondolatban évtizedeket fiatalodik. Látja magát erőteljes, tenyeres-talpas emberként. melegszik a vas. peng az üllő. tiszavirág-életű légi útra kelnek a szikrák, hogy kihunyva lehulljanak az ap- "óc'ka műhely padlójára.

Óvatosan eev kéz érinti a vállát, visszazökken a valóságba. Felesége szólítja, mivel naponta injekciózzák Pista bácsit.

— Apa, négy órg! Kérlek készülődj, gyerünk a doktorhoz.

D. Szabó Miklós

Egyedül—és mégsem

Vargáné kisfiával az épülő házuk előtt

A régi ház már nem áll. Törmeléke fél szélességben elfoglalja az utcát.

Varga Józsefek nem is szántak nagy jövőt neki. A zagy- varékasi fiatal házaspár eleve úgy vette meg. hogy átépítik. Az élet azonban kiszámíthatatlan terhet ró néha az emberre.

A férj üzemi baleset áldozata lett.

A felesége pár hónapos gyerekkel maradt magára.

A dédelgetett álom mégis megva- ' lósul. A férj régi munkahelye. az Építő Javító Vállalat és a gyesen lévő feleség munkahelye, a Május 1 Ruhagyár szolnoki telepének dolgozói segítőkezet nyújtottak. Ugyanígy a szolnoki városi munkásőr zászlóalj tagjai akik fegyvertársukat tisztelik Vargánéban.

A vízkárt szenvedett, régi ház helyén már állnak az új falak. A'másfél éves Tomi önfeledt játékkal tapogatja tégláikat. Ö még mit sem ért abból a tragédiából, ami megelőzte az építést és jó néhány évnek el kell tel- _ni ahhoz. hogy értékelni

tudja az emberiesség megnyilvánulásának azt a szép példáját, aminek köszönhetően épül a házuk.

Vargánét az építési kölcsön visszafizetésének gondja terheli, de a kivitelezéssel nem kell törődnie, a segítségére sietettek intézik azt. Nem tudom pontosan, hogy manapság mibe kerül egy ilyen kétszintes, egy plusz két félszobás ház felépítése. de az biztos, hogy Vargáné egyedül nem tudott

volna belevágni az építkezésbe. Háza még az idén .tető alá kerül és jövőre lesz lakható.

A történtekhez az elismerő szavakon túl ’ — mit tud hozzátenni az újságíró? Legfeljebb azt. hogy a testületi és a munkahelyi kol- lekt ivák segítökés/.ségének nagyon szép példájával találkozott ismét. Nem először és bizonyára nem utoljára tapasztal ilyet. És ez melegséggel töiti el szívét.

S. B.

Betegekre várva

1977. szeptember 12 —14. Ülésezik az I. Kardiológiai Rehabilitációs Kongresszus. A yezetö kardiológusok állítják: a megfelelő körülmények között, korszerű módszerekkel végzett kardiológiai rehabilitáció jelentős eredményeket képes hozni. Azokban a centrumokban, ahol komplex rehabilitációt és secunder prevenciót tudnak nyújtani, ott az infarktuson átesett betegek 80 százaléka az első év végéig munkába állt.

Üj fejezetet nyitott volna ez a kongresszus a szívgyógyászatban nálunk is? Elhisz- szük, hogy valóban rehabilitálható egy infarktuson átesett ember? Tettünk és teszünk lépéseket ennek érdekében?

Az Egészségügyi Minisztérium a VI. ötéves tervben a keringési 'rendszer betegségeinek leküzdésére célprogramot hirdetett meg.- Ez tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyek a prevenciótól a beteg rehabilitációjáig a krónikus betegségek előfordulását, rokkantságot okozó hatását és halálozási gyakoriságát csökkentik. így többek között célul tűzte ki a kardiológiai rehabilitációs osztályok felállítását is. Dr. Ignácz István megyei főorvos szerint: — A Szolnok megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának VI. ötéves tervi szakmai programjában szintén szerepel ennek az osztálynak a megszervezése, működtetése, és ezzel a minisztérium egyetértett. Ez azt jelenti, hoev Salát anvagi erőnkből hozzuk, illetve hoztuk létre 1981. január 1-én a volt tüdőkórházban, ma a megyei kórház 2. sz. -kórházában 61 ággyal a kardiológiai és pulmonológiai rehabilitációs osztályt.

— Viszonylag rövid idővel az ötéves tervcikus kezdete után.

— Szükségessé tették ezt a megye haláloki adatai, lehetővé pedig, hogy megtörtént Szolnokon is az egészségügy integrációja.

Időzzünk egy kicsit a statisztikánál: A Magyar Tudományos Akadémia által tavaly júniusban összehívott népesedéspolitikával foglalkozó tudományos konferencián az Országos Kardiológiai Intézet vezető munkatársai nagyon figyelmeztető adatokat közöltek: 1978-ban az összes halálozás 52,2 százaléka volt keringési betegség következménye, ezen belül a 85—64 éves korosztályban elhunytaknál a férfiak 41,5, a nők 87,7 százaléka szenvedett ilyen betegségben. Az Egészségügyi Minisztérium által 1980-ban a megyében végrehajtott felügyeleti vizsgálat összefoglalója szerint Szolnok megyében halálokon belül vezető helyet elfoglaló keringési rendszer betegségei miatti halálozás az átlagosnál lényegesen magasabb, ezen belül országosan is legmagasabb a 15—89 évesek ezen ok miatti halálozása”. Kétség sem férhet tehát hozzá: megalapozott, és jó döntés volt a szolnoki kardiológiai rehabilitációs osztály létrehozása.

A rendelőben mély csend, csak az EKG-k4szülék tűjének kattogása ha Ilik: bizony szaporán „üt" n tű. jelzi a beteg férfi heves szívverését. A férfi a vizsgálóasztalon fekszik, mellén széles gumiszáláé. azokból huzalok, vezetékek kapcsolódnak különböző berendezésekhez. Dr. Veres Edit főorvos próbália meg a lehetetlent: rövid idő alatt némi képet adni az újságírónak az ergometriai vizsgálat folyamatáról. Előzőleg mái' tisztázták, hogy a beteg milyen gyógyszert szed. vannak-e mellkasi laiásai stb. Aztán a férfi nehány nereis kerékpározott. — e különleges kerékpár, mely a rendelőben áll. az ergometriai vizsgálat elengedhetetlen „műszere” — e terhelés alatt rögzítette az EKG- görbe^-arrszív „viselkedését”.

—**Látja, 8 perc telt el kerékpározással és a betegnél a pulzusszám már eléri a jmaximálisat, — fullad. Most megálltunk. A beteg állapotára támpontot ad majd az is, mennyi idő alatt nyugszik meg a szíve. Ha 10 perc múlva sem csökken a pulzusszám a nyugalmi értékre, akkor a keringés alkalmazkodási képességének csökkenéséről van szó. Ezt a beteget a szomszédos osztályról küldték hozzánk. De az Országos Orvosszakértői Intézet I. fokú orvosi bizottsága is gyakran utal ide munkába állítás előtt infarktuson átesett betegeket, hogy megállapítsuk: munkaképes-e

vagy sem, mennyire terhelhető. ,,^visszahelyezhető-e eredeti munkakörébe vagy sem.

Amikor dr. Ignácz Istvánnal a kardiológiai rehabilitációs osztály felszereltségéről beszélgettünk, kifejti: — Tudjuk, hogy az osztály működéséhez még nincsenek meg az optimális feltételek, szükségük lenne pszichológusra. több műszerre. Csak az első lépéseket tettük meg, reméljük az ötéves terv végére sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak ott a szakmailag jól felkészült kollegák.

| azonban.

Úgy tűnik | hogy nem- csak bizonyos műszerek hiányoznak még az osztály munkájához — bár az ^apvető feladataik ellátásához szükségesek rendelkezésükre állnak —, hanem a betegek is. Az egészségügy integrációja 1981. január 1-én valósult meg Szol-, nokon, ekkor szerveződött az osztály; 1981. október 15. és 1982. szeptember 15. között 885 ápolási nap alatt 751 beteget kezeltek, az ágyki használás 80.6 százalékos. Az osztály a betegbeutalási rend szerint a kardiológiai szakrendelésekről, a tüdőgondozóktól. az 1-es és a 2- es kórházak osztályairól vehet át beteget. Ez utóbbi tavaly mindössze 188 volt. — Ugyanakkor tavaly csupán a megyei kórházba 2700 beteget vettek fel infarktus gyanújával. Hánynál igazolódott be a gyanú, arra nincs adat. Óvatos- bécslések szerint talán egynegyedénél.

Szemmel láthatóan az osztályvezető főorvos nem szívesen válaszol faggató kérdéseimre: — Nem. az alapellátással semmilyen kapcsolatunk nincs... A mentő? Ha véletlenül ide jön, az nincs meghatározva, hogy fölvehetem e vagy sem a beteget. De . fölveszem, mert egyébként még 80 százalékos se lenne az ágykihasználá- sunk.

— Az országban hány helyen van ilyen kardiológiai rehabilitációs osztály?

— A legnagyobb és a leghíresebb Balatonfüred. Van Miskolcon. Deszken és nálunk. Mivel mi nem tudjuk az osztályt rehabilitációra szorulókkal megtölteni, egyéb szívbetegségekben és nem fertőző tüdőmegbetegedésekben szenvedőket is gyógyítunk.

Akinek a környezetében él szívbeteg, tudja hógy nem könnyű bejutni a balatonfüredi kórházba, túl sok a beteg és kevés a hely. Itt az osztály dolgozói is érzik, valami nincs rendben körülöttük. íg.v fogalmazta meg Deákné Dobó Katalin EKG asszisztens: — Szerintem nagyon kevés beteget kapunk, kiúünösen olyat, akik munkaképes korban vannak. Inkább az időseket küldik hozzánk. Pedig mi több embert is el tudnánk látni, többnek tudnánk visszaadni a munkaképességét. Mert szerintem a mi osztályunkon hasznos munka folyik. Most is 6 üres ágyunk van.

— Mit jelent valójában a kardiológiai rehabilitáció? — kérdem dr. Kardos József osztályvezető főorvostól.

— A rehabilitáció főleg a mozgásszervi betegségekkel kapcsolatban került az orvostudomány terminológiájá* ba és a krónikus betegségekkel foglalkozó szakemberek körében gyakorta hallható. A szívbetegekkel kapcsolatos rehabilitáció mindössze 20 éves múltra tekinthet visz- sza. A légzésfunkciós diagnosztikából nőtt ki ez a tudományág. Előtérbe került a felfogás, hogy a rehabilitáció fogalomkörén belül nagy hangsúlyt kell kapnia a pszi- choszociális gondozásnak is. Nemcsak az a cél, hogy a beteget munkaképessé tegyük, hanem az is, hogy életük minőségét megjavítsuk. Ennek előfeltétele a pszichológiai rehabilitáció. Meg kell szabadítani a beteget a szo- rorigástól, merjen félelem nélkül élni, mozogni, dolgozni.

— Olvastam a hamburgi kongresszusról szóló publikációkat. Ott eléggé hangsúlyosan szerepelt az infarktuson átesett betegek úgynevezett másodlagos prevenciója.

— Ez magában foglalja az infarktus késői szakaszában jelentkező veszélyes kamrai ritmuszavarok megelőzését, a dohányzási ártalmak megszüntetését, a vérnyomás és szénhidrát anyagcsere egyensúlyban tartását, a hypercho- lesterinémia kezelését, az állandó, rendszeres és jól adagolt fizikai tréninget, a béta receptor blokkolók tartós adagolását. Nagyon fontos, hogy az infarktuson átesett betegnél a lehető legkorábban kezdjük meg a rehabilitációt — például a beteg mozgatását —, mert egy év múlva már nem lehet végrehajtani.

— És akkor jön a leszáza- lékolás.

— Sajnos igen. A szívinfarktus miatt rokkanttá nyilvánított betegek jelentős része még aktív, alkotó életkorban van. Magyarországon az infarktus után munkába állt munkaképes korosztály aránya 15—16 százalék. Szolnok megyében becslések szerint ez a 10 százalékot sem közelíti meg.

Tornaterem a kórház épületének földszintjén. Most fejezte be tréningjét B. Á.

— Június 18-án lettem rosszul, 2 hétig feküdtem a megyei kórház intenzív osztályán, akkor áthoztak ide. Három hete már injekciókat se kapok. Meggyógyultam. Felerősödtem. Jövő héten mehetek haza. — Rajta kívül mindössze két beteg vár kardiológiai rehabilitációra az osztályon! És hányán várhatnának?

]

a kis klubot, amit sok lelkesedéssel a Művelődési Minisztérium 60 ezer forintos támogatásával rendeztek be az osztály doleozói, de ajiol ma sincsenek foglalkozások. Nincs klubvezető, meg aztán három betegnek tartsanak előadásokat, rendezzenek a rehabilitációhoz nélkülözhetetlen aktív zenehallgatásokat. beszélgetéseket, filmvetítéseket? Kérdem Veres főorvosnőt: — Mi lett azzal a klubbal, amit néhány éve a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a lelkes kardiológusok létrehoztak az infarktuson átesett betegek számára?

— Be kellett szüntetnünk a foglalkozásokat.

. Ezek szerint jobb, ha a hetedek nem a szakemberektől hanem egymástól kérnek választ kérdéseikre?

Hol tartunk hát mi a kardiológiai rehabilitációval? A kezdet kezdetén! És sajnos nem törvényszerű, hogy ez így legyen.

Varga Viktória

Hamburg,