Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982. SZEPTEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kulturális központ, klubw helytörténeti gyűjtemény kaphat helyet bennük Az okos statisztikákból pontosan, vagy hozzávetőle­gesen megtudható, hány Szolnak megyei lakos ól tanyákon, külterületeken. Nehezebb dió volna- hosz- szabb böngészést igényelne, ha arra akarnánk válaszol­ni, hogy a megye társadal­mának hány tagja nőtt fel tanyákon, s közülük hányán tanultak meg írni, olvasni, számolni a tanyai iskoláik fényeinél. Az iskolákban, amelyek leg­többjének ma már hűlt helyük van, a falak, az ud­varok, az olajos padlós osztálytermek helyét elfog­lalták a szántásak, a veté­sek. Sok helyütt természete­sen állnak még a tanyai is­kolák épületei, ilyen vagy olyan állapotban, lakva vagy lakatlanül. Ez idő tájit, a tanyai iskolákat dile- J tőén tulajdonképpen egy >,történelmi korszak” végé­hez érkezett a megve: a jászszentandrási Járásta- nyán — utolsóként a me­gyében — megszűnt a felső- tagozatos oktatás. S mi történt, mi történik a megszűnt tanyai iskoláik­kal? A megyei tanács mű­velődésügyi osztályán ka­pott tájékoztatás szerint, a megüresedett iskolaépületek dolgában nincs .közhaszná­latban” semmilyen központi irányelv, instrukció. Ami természetesen nem azt je­lenti, hogy ezek a — több­ségükben öreg épületek — mindenestül ebek har- mincadjára kerülhetnek. * * * Mezőtúr kiterjedt tanya- világában az elmúlt másfél- óvtizediben tizenött iskolá­ban szűnt meg a tanítás, az utolsó működő iskola Cseh- halmon volt. A tizenöt épü­letből ma már csak négy áll: a már említett cseh- haimi, a felsővíziközi, „'a pusztakúriai és a csdderbe­reki. A csehhalmi iskola most foútorxaktár, a felső- vízközit a tsz vette meg szolgálati lakásnak, a pusz- takúriaijt eredetileg tanyai klubnak szánták, de ilyen minőségben nem volt rá szükség, egy tsz-tag lakik benne; sikeresen >, rehabili­tálták” viszont a csiderbe- rekit, amelyet 250 ezer fo­rintért megvásárolt a helyi vadásztársaság, és átalakí­totta saját céljaira. A közeli Mezőhék (Mes­terszállás társközsége) hatá­rában valamikor négy ta­nyai iskola állít, Pusztán a helynevek szép csengése miatt és érdemes felsorolni őket: Ttjlahók, Körösöntúl, Kishék, ■ Karasemilyék. Az épületek közül egyesegyedül a Hóki Állami Gazdaság te­rületén lévő, túlahékii élte túl a közelmúltt éveket. Az sem dicsőségesen: egyik ré­szében laknak csak, a má­sik fele üresen áll. A többi héki iskolát lebontották, és az épületek értéke, használ­hatósága szépszerével csak a bontási anyag árában re­alizálódott. Egyrészt az ál­lapítható meg: ez volt a dolgok rendje; másrészt pe­dig az: szomorú véget értek a kultúra fellegvárai. S mindezek mögött otft buj­kálhat a kérdés: vajon tör­vényszerű a tanyai iskolák térképről való eltűnése, el­tüntetése? A Bács-Kiskun megyei tanyavilág iskolái természe­tesen nem azonos helyzetű­ek a Szolnak megyeiekkel; mégis „megszívlelendő” öt­letnek tűnik a Duna-Tisza köziek kezdeményezése: hét­végi pihenőkké, ifjúsági kulcsosházakká alakították át a viszonylag jól megkö­zelíthető tanyai iskolákat. * * * ötletért, jó gondolatért természetesen nem kell a szomszédba menni. A jász­Túlahéken, gaztengerben herényi öregerdei iskola például — dacolva az el­múlással — ma is kulturá­lis centrum. Nyaranta ren­deznek itt olvasótábort, honismereti tábort, itt tart­ják a zeneiskolások nyári „tréning jelt”, néptáneosök, klubosok, tanárok tovább­képzéseit, szakmai tanács­kozásait is. De a Jászberénynél jóval kisebb Tisza'kürtön sem hagyták elveszni a két, vi­szonylag jó állapotban levő iskolaépületet. A ibogarasi iskolában a községi hely- történeti szakikör gazdag, szőlőműveléssel kapcsolatos tárgy-gyűjteménye kapott helyet, s hagy a továbbiak­ban is „stílusosan” használ­ódjék az épület, a tanács átengedett a tsznek egy részt, ahol a szőlőművelő­szakmunkásak képzésé, to­vábbképzése zajlik majd. (Az már csak szerencsés ráadás, hogy az iskola kö­zelében van a szövetkezet új telepítésű szőlője.) A Ti- szakürthöz tartozó Nagyrév zsidóhailmi iskolájában a hatvanas évek végén szűnt meg a tanítás. A műúttól párszáz méternyire levő épületben ■ pár évig műkö­dött, — pontosabban: vege­tált — a tanyai klub, ám az épület, méghozzá megle­hetősen jó állapotban, ma is álll. A tervek azt jelzik, hogy hosszú időre meg is menekül az enyészettől. Kö­zel van a tsz-közpóntjához és kertészetéhez, kézenfek­vő hát, hogy okosan hasz­nosítsák az épületet. Okos kezdeményezés, használható ötlet, elképze­lés a tanyai iskolák dolgát illetőleg természetesen több is akad a megyében, de ki­ürült, használaton kívüli iskola — még több van. Megérdemlik, megérdemel­nék ezek az épületék a tö­rődést, a gondoskodást, az újra használatba vételt, né­melyikük akár a múlt irán­ti tiszteletből, kegyeletiből megérdemelné, hogy fenn­maradjon. Sz. J. Könyvgyógyászat Szolnok szivében Egy kötet: húsz művelet A könyv: fogyóeszköz. Kü­lönösen a könyvtári könyv, Mi történik vele. ha „szét­olvassuk?” Bekerül a me­gyei Verseghy Könyvtár könyvikötészetébe, ahol­gyors és ügyes asszonyke­zek javítják, kötik újra a szakadozott, rojtosra olva­sott köteteket. Hetvenhat helyről szállítanak ide könyveket, újságokat, folyó­iratokat bekötésre, évente átlagosan 26—27 ezer dara­bot. Külső munkákat is vállalnak ezeken kívül, például szakdolgozatok be­kötését. — Kétezer könyvnek kell egyszerre bent lennie, hogy a munka folyamatosan ha­ladhasson; az egyetlen .he­lyiség viszont — ahol dol­gozunk — nagyon kicsi, a raktár is kétségbeejitően ke­vés könyvet tud befogadni — mondja a művezető, Bo- dócsi Margit. Öt gép segíti a tizennégy könyvkötő munkáját (két vágó-, egy fűző-, egy ara­nyozó-, és a lemezolló), egyébként csaknem minden munkaműveletet kézzel vé­geznek. Több mint húsz fá­zison megy keresztül . egy könyv vagy folyóirat a ki- csomagolástól a visszaszál­lításra kész becsomagolásig (többek között körbevágás, tábla- és hátilemez szabása, vásznazás, aranyozás, bo­rítás, stb.) Népesedéspolitika Hogyan alakul egy ország népességszáma, népesedése — a lakosság növekedése vagy fogyása, korösszetétele stb. —, az mind a nemzet fennmaradása, mind a társa­dalmi fejlődés szempontjá­bóJ kipmplkprin iplpntnspgíí Hazánkban a népesedés alakulását felszabadulásunk óta nagy társadalmi érdek­lődés kísérte és kíséri nap­jainkban is. Talán elég a különböző folyóiratokban zajló vitákat vagy a Magyar Tudományos Akadémián, a Hazafias Népfront vagy a Magyar Nők Országos Taná­csánál lezajlott tanácskozá­sokat említeni ennek igazo­lására, Ez a nagy érdeklő­dés érthető: „...lényegében az egész II. világháború utá­ni időszakban a termékeny­ségnek a múlt század 80-as évei óta tapasztalható fő iránya folytatódott: a csalá­dok gyermekszáma fokoza-; tosan visszaesett és a csök­kenés üteme talán még foko­zódott is ... a születések évi száma az időszak folyamán erősen hullámzott; bizonyos időszakokban emiatt hul­lámhegyek alakultak ki a megszületett nemzedékek létszámában (1953—54; 1974 —76), ezeket azután mély­pontok : hullámvölgyek kö­vették (1962—65; 1980-as évek). E hullámzások termé­szetesen egymással kapcso­latban vannak, ciklikusan ismétlődnek...” — hangzott el tavaly a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendezte né­pesedési és népesedéspoliti­kai tudományos konferenci­án. Most ismét hullámvölgy­ben vagyunk: 1980-ban 148 810 élveszületés volt Ma­gyarországon (1946-ban 169120), és az előrebecslé­sek szerint ez a szám to­vább csökken 1990-ig (ak­kor 117 ezer élveszületéssel számolnak a szakemberek), majd újra kezdődik egy fel­lendülési időszak (ekkor lép­nek a 70-es években szüle­tett nagyobb számú korosz­tályok a szülőképes korba), de a születések száma akkor A lakosság számában, élet­kor és nemek szerinti össze­tételében végbemenő válto­zások, a család nagyságának és összetételének átalakulá­sa, a népesség területi moz­gása az egyik kiinduló alap­ííj íi társaHalmi fpiloHpcnp^. sem ellensúlyozza a halálo­zások számát, vagyis az egész népesség csökkenésére számíthatunk. A demográfu­sok szerint 2000-re mintegy 300 ezres népességcsökkenés következik be, azaz 10 mil­lió 400 ezer körül fog ala­kulni az ország lélekszáma. A megyében 1970 és 1980 között 73 354 születést je­gyeztek be az anyakönyvek­be, de ezzel is csupán mint­egy kétezerrel nőtt abszolút számban ez idő alatt a la­kosság száma. Vagyis 1980- ban — a népszámlálás ide­jén — 446 708 ember élt a megyében. A demográfiai prognózis szerint 1991-ben is csupán mintegy ezer ember­rel többen lakunk majd ha­zánk e vidékén. Ha azt néz­zük, hogyan alakul a megyé­ben az élveszületések száma, akkor kiderül, hogy ugyan­az a tendencia érvényesül, mint az országban: míg 1975-ben náiunk ezer lakos­ra 19, 1980-ban 15,1, 1981-ben 14,5 ezrelék volt az élveszu- letések aránya, addig 1990- ben — tehát az újabb hul­lámhegy időszakában is — ezer lakosra csak 16,4 ezre­lék élveszületés lesz majd. Csupán figyelemfelkeltés- kéht említem: 1991-ben a megyében előreláthatólag a lakónépesség 56,5 százaléka lesz munkaképes korú, azon aluli 22,6, azon felüli 20,9 százalék. E távlati előrejelzés ada­tai miközben a figyelmet rá­irányítják egy nagyon fon­tos társadalompolitikai kér­désre — hiszen a népesedés társadalmi befolyásossá és különösen a , népesedési problémák megoldása, szer­ves része a szocialista társa- dalompoltikának —, egyben meg is szabják az egyes nép- gazdasági ágazatok feladata­it is. A határozat ma is helytálló Az'előbbiekkel nincs el­lentétben ha azt mondjuk, hogy a Politikai Bizottság Í973. február 3-i — a népe­sedési helyzetünkről, népe­sedéspolitikai feladatainkról szóló — határozatának cél­ja, törekvései mai ismerete­ink alapján is helytállóak. E határozat nyomán született intézkedések kedvezően be­folyásolták az életkörülmé­nyeket, a korábbiaknál ked­vezőbb anyagi és társadalmi helyzetet teremtettek a fia­tal családok döntései, a gyermekszületés, a gyermek- nevelés számára. Ezek nél­kül az intézkedések nélkül ugyanis népesedési helyze­tünk ma kedvezőtlenebb lenne. Ilyen intézkedés volt töb­bek között a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az anyasági' segély összegé­nek emelése, az anyasággal kapcsolatos, munkajogi ked­vezmények bővítése is. Pél­dául 1980-ban a megyében a családok 17,6 százalékát érintette a családi oótlék emelése. Ugyanabban az év­ben terhességi, gyermekágyi segélyre 55 millió forintot folyósított a társadalombiz­tosítási igazgatóság; 5500 munkavállaló vagy család­tagja részére mintegy 15 millió forint szülési segélyt fizettek; a gyermekgondozá­si segélyt 10 600 fiatal anya vette igénybe. A megyében is bővült a gyermekintézmé­nyek hálózata. Több száz bölcsődei hely létesült (csu­pán az V. ötéves tervben 460), tíz év alatt az óvodai helyek száma 10 500-ról 17 500-ra nőtt, az ellátásban részesülő gyermekek száma pedig tizenkétezerről hu- szonkétezerre. vagyis a gyer­mekek 86 százaléka részesül óvodai ellátásban. Bár az is igaz, hogy e gyermekintéz­mények zsúfoltak, ráadásul a jogos igényeket még min­dig nem tudjuk teljes mér­tékben kielégíteni. A fiatal házasok gyermek- vállalási kedvét a lakástá­mogatási rendszerrel is igye­kezték ösztönözni: az V. öt­éves tervben a megye váro­saiban összesen mintegy 5 ezer lakást tudtak elosztani a tanácsok, ennek 62 száza­lékát fiatal házasok kapták. A születendő gyermekek és az anyá-k védelmében új­ra szabályozták hazánkban a terhesség művi megszakí­tásának engedélyezését; ki­épült a házasságkötést meg­előző, valamint a család- és nővédelmi tanácsadók rend­szere. (Bár e tanácsadók je­lentős száma nem tudott,_ időnként nem is akart ú.f utat találni, inkább a kór­házi ambulancia szerepét töltik be. Nehezítik a hely­zetet', hogy városokban e ta­nácsadókra bízták a házas­ság előtti kötelező tanács­adást. mely nagy terhet ró rájuk, és melyet nem tudnak jól ellátni, — hangzott el. a már előbb említett tudomá­nyos tanácskozáson). Tan­rendbe iktatták 1974-tőL a fiatalok családi életre való felkészítését. Hangsúlyozni kell: nagy erőfeszítések árán sikerült eredményeket elérnünk. Hi­szen míg 1973-ban a gyer­mekes családok pénzben! támogatására 7 milliárd fo­rintot,' a nemzeti jövedelem 2 százalékát fordították, ad­dig 1980-ban összesen 20 milliárd forintot, és' ez a nemzeti jövedelem 3,5 száza­léka. Ennek 'ellenére a gyer­mekes és a gyermektelen családok fogyasztási színvQ^ nalában 15—35 százalékos, különbségek vannak a gyer­mekek számától függően. A gyermektelen családok élet­színvonala magasabb — van, ahol nem is kevéssel — mini a gyermekeseké. Vagyis tény, hogy az in­tézkedések a népesedésben jelentkező kedvezőtlen fo­lyamatokat nem tudták megállítani. A Politikai Bi­zottság 1981 szeptemberében megtárgyalta az 1973-as ha­tározata végrehajtásának ta^ pasztalatait, és a kialakult új helyzetnek megfelelően döntött a további tenniva­lókról. A megyei párt-vég­rehajtóbizottság is megvitat­ta a népesedéspolitikai ha­tározat végrehajtásának me­gyei helyzetét és feladatter­vet fogadott el a tenniva­lókra. Tengernyi a munka Olvasva a Politikai Bizott­ság és a megyei párt-vb ha­tározatát, e dokumentumok­ból világosan kitűnik; míg az 1973-as határozat elsősor­ban a családok átlagos gyer­mekszámának növelésére irányult, annak érdekében fogalmazta meg a feladato­kat, addig a tavaly született határozat a népesség alaku­lását komplexen kezeli, a születések számának növelé­sétől kezdve az elhalálozá­sok elleni küzdelemig, az egészségesebb életmódra ne­velésig. A megfogalmazott országos és megyei feladatok egyaránt azt tükrözik, hogy a népesedési folyamatok be­folyásolása érdekében a jö­vőben még inkább komplex eszközrendszerre van szük­ség, amely átfogóan magába foglalja az anyagi, a szociá­lis, az. egészségügyi és a tu­datformáló tényezőket egy­aránt. Arra van szükség, hogy* a pártszervek és -szer­vezetek, a tanácsok, a társa­dalmi és tomegszervezetek, az egészségügyi hálózat, a termelő egységek és az in­tézmények- hosszabb távra határozzák el tennivalóikat, és azt összehangoltan követ­kezetesen valósítsák meg. Vegyünk példát a tenniva­lók sokaságából az egészség­ügy területéről, annál is in­kább mivel néhány napja a megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen Szolnok megye népesedési helyzeté­ből adódó egészségügyi és szociálpolitikai munkáról tárgyalt. Ott született a dön­tés: kapjanak mindinkább teret azok a kezdeményezé­sek, intézkedések, amelyek döntő módon befolyásolhat­ják a népesség alakulását. Sajátosan megyei tenniva­ló a üiagas csecsemőhalálo­zási arány megváltoztatása. Szolnok megye évtizedeken át az országos első második helyen volt e tekintetben, de ma már sajnos ez nem így van. Meg kell teremteni a cél eléréséhez a személyi és a tárgyi feltételeket. (Ehhez jó alapot nyújtanak az új megyei kórházi szárnyban megnyíló szülészeti, nőgyó­gyászati osztályok is). Előbb­re kell lépnünk a szív- és érrendszeri betegségek gyó­gyításában. A megye előljárt az egészségügy integrációjá­ban és ez dicséretes, de már túl kellett volna jutni a szervezeti kérdéseken, és ma már a ‘ lakosságnak jobban kellene éreznie az integráció nyújtotta szakmai előnyöket.-Erőteljesebb egészségügyi felvilágosító, nevelő munká­ra is szükség van - — még mindig eléggé alacsony szín­vonalú a lakosság egészség- ügyi intelligenciája — ezt nemcsak az alkoholizmus tényei mutatják, hanem az is. hogy még mindig magas, tőként a 16 éven aluli lá­nyok körében a művi ter­hességmegszakítások száma. Tengernyi munka vár ránk. míg elérjük népese­déspolitikai céljainkat: szü­lessen minél több egészsé­ges. -életerős kisgyerek. Hi­szen a szocialista társadalom által nyújtott létbiztonság szilárd alap a családalapí­táshoz. a gyermeknevelés­hez. jól lehet az soha nem lesz gond nélküli. Varga Viktória * Ahol még állnak a falak Megmenthetők a tanyai iskolák Életerős társadalomért Hullámhegyek, hullámvölgyek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom