Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

1982. SZEPTEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tanács számít a közösségre Elfogadták Török szenlmikiós várospolitikai tervét lepülések ellátása jó minó­A városi tanács a napok­ban hagyta jóvá Törökszent-, miklós új középtávú város- politikai tervét. Lapozgatá­sából kitűnik, hogy az V. ötéves tervi jelentős fejlesz­tések — például a város víz­ellátási gondjának megoldá­sa — ellenére bőven van tennivaló. Bizonyítják ezt többek között — az olyan tényék, mint az úthálózat hiányosságai. (A tanácsi ke­zelésben levő utaknak csak 16,8 százaléka burkolt.) Anyagi eszközök hiányában a belvízrendezés végleges megoldására sem kerülhet sor. A VI. ötéves terv idősza­kában lesz ugyan Török- szentmiklóson néhány be­ruházás és felújítás, — köz­tük a VEGYTEK földalatti tározóinak, a Ruházati Ipari Szövetkezét) üzemcsarnoká­nak építése, a Mezőgép Vál­lalat öntödéjének bővítése, több rekonstrukció, — a vá­ros iparának arculata azon­ban strukturálisan nem vál­tozik. Jelentős ipartelepítés nem várható. A város mezőgazdasági termelésének növelését a hozamok emelésével, a ter­melő kapacitások bővítésé­vel és a termékek feldolgo­zottsági szintjének javításá­val biztosítják. A mezőgaz­dasági nagyüzemektől a kisüzemi termelést segítő te­vékenységet is elvárják. A város kereskedelmi há­lózatában folytatódik a szol­gáltatások fejlesztése, bőví­tik az előrendelést, az elő­jegyzést elfogadó üzletek kö­rét. Hatékonyabbá teszik a tartós fogyasztási cikkek házhozszállítását és helyszí­ni üzembe helyezését. Az új kereskedelmi egysé­geket elsősorban a kellően el nem látott területeken és a Kossuth Lajos úton épülő lakások földszintjén kíván­ják elhelyezni. A város déli és nyugati részén vendéglá­tó egységet kívánnak létre­hozni. A hálózatbővítés mel­lett rekonstrukcióval, az új, korszerű kiszolgálási formák fejlesztésével, a korszerű technika alkalmazásával ter­vezik javítani az ellátás színvonalát. A közép távú tervidőszak fontos vízgazdálkodási fel - adata a külterületi lakott te­A budapesti Horizont áfész szolnoki részlegének dolgozói március óta készítik az őszi­téli szezonra szánt női sap­kákat, kalapokat, mohair jel­legű fonalakból. Október ele­jén szállítják a kereskede­lemnek a kész termékeket, előre láthatóan mintegy 2500 darabot. A kézzel horgolt ségű ivóvízzel. Az Óballán és Szakállason megvalósult fejlesztések után Surjánban szükséges ez. A várospolitikai terv sze­rint új szennyvíztelep elő­készítő munkálatait kell el­kezdeni a tervidőszak végén. Megnyugtató megoldást kell találni a szippantott szenny­vizek elhelyezésére is. A terv megoldandó feladatként je­löli a Thurzó út térségének belvízrendezését. Javítják a postai szolgál­tatások színvonalát is. A közép távú tervidőszak vé­gére célul tűzték ki a tele­fonközpont bővítését. Ami pedig az új autóbusz-pálya­udvart illeti, annak kiviteli terve a VII. ötéves terv ele­jére készül el. A lakosság bevonásával — főleg a Lenin, a Rákóczi, a Délibáb, a Hársfás és az Ady Endre utcák térségében — tervezik a gázvezetékháló­zat bővítését. Az új közép távú város- politikai terv_ összesen 878 lakás felépítésével számol. Ezzel befejeződik a Táncsics illetve a Fáy András úti la­kótelep építése. Enyhítenek a garázsgondokon is, szövetke­zeti garázsok építésére a Petőfi és a Fáy András lakó­telep rúellett szándékoznak telkeket biztosítani. Űjablá házhelyeket pedig a Váci Mihály és a Teleki László utca térségében alakítanak ki. A korszerű csoportos csa- ládiház-építkezés bevezetése és elterjesztése érdekében a Kölcsey Ferenc úton leg­alább 12 ilyen lakás építését tervezik. Az ugyancsak a Kölcsey úton épülő, nyolctantermes általános iskola mellett a várospolitikai te-rv előírja négy napközis terem telepí­tési helyének kijelölését, a szakmunkásképző intézet tornaterme építésének előké­szítését, az óvodahálózat bő­vítését és így tovább. A célok valóra váltása az anyagi helyzet alakulásától és nem utolsósorban a vál­lalatok, gazdaságok segítő­készségétől, a lakosság tár­sadalmi munkavállalásától is függ. A városi tanács ezért számít a támogatásra. munkaigényes sapkák nem olcsók, de a divat szeszélye most kedvez a kötött- hor­golt kiegészítőknek. Divatszí­nekben készülnek — sok mályva, bordó, sötétkék, bézs — ezért áruk ellenére is biz­tosan sok vevőt csábítanak vásárlásra. Kgtofila ’82 Nemzetközi bélyegkiállítás Az Agrofila ’82 nemzetközi mezőgazdasági bélyegkiállí­tást tegnap nyitották meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában. A "láto­gatók tapasztalhatják: a ma­gyar bélyegkiadás hűen tük­rözi és reprezentálja a mező- gazdaság fejlődését; képet ad a növénytermesztés, állatte­nyésztés, mezőgazdasági fel­dolgozóipar és vadgazdálko­dás sikereiről csakúgy, mint az állat-, növény- és termé­szetvédelem eredményeiről. A nemzetközi bélyegkiállí-. táson harminc hazai mellett nyolc ország — Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Lengyelország, az NDK, az NSZK, valamint Románia és a Szovjetunió — csaknem hetven kiállítója vesz részt. A bemutatott anyagot nem­zetközi zsűri bírálja el. az eredményhirdetésre és díjki­osztó ünnepségre szeptember 27-én kerül sor. A kiállítás idején számos szakmai program várja az érdeklődőket; filatéliai elő­adásokat rendeznek és ha­sonló témájú filmeket vetíte­nek. A Magyar Posta a be­mutatóra bélyeg-kisívet je­lentetett meg, a helyszínen postahivatal működik, mely alkalmi bélyegzőket használ. Szeptember 27-én a» egyete­men megrendezik a mezőgaz­dasági szakemberek találko­zóját is. Az Agrofila ’82-vel egyidő- ben mezőgazdasági plakát- és Hazánk mezőgazdasága di­ákszemmel címmel képzőmű­vészeti kiállítást is megnyi­tottak az Agrártudományi Egyetemen. A mai Normatechnológus a Hű­tőgépgyárban. Izmos karja, „tekintélyt követelő” ökle viszont elárulja, hogy nem­rég még tanult mesterségét, a vasesztergálást űzte. Ha­talmas tenyerében mégis ott­honosan lapul meg az alig öt dekagramm súlyú, tizenöt centiméter nagyságú gyé­mántpinty. Más kedvence is van ezen kívül. Az udvaron és a fáskamrában épített ma­dárházban több mint hatvan egzotikus madár röpköd vi­dám hangoskodással, úgy mintha az őshazájában, Észak-Ausztráliában vagy Japánban, Etiópiában vagy Szenegálban szelné a levegőt. Az egzotikus madárvilágot a jászberényi Bus Béla vará­zsolta Szélmalom utcai laká­sába. — Gyűjtési szenvedélyem története: mint minden gye­S. B. Készülnek az őszi kiegészítők I Köszönöm a fizetségük Az ablakon besüt a nap­sugár és én nem tudom el­dönteni melyik ragyogóbb: a mindent aranyra festő fény. vagy a velem szem­ben ülő fiatal lány moso­lya. amikor ezt mondja: — Az a fontos, hogy az em­bernek van feladata, célja, amiért él! Ha nem ismerném a tia- tal lány körülményeit, talán kicsit nagyképűnek tarta­nám szavait, de mert tu­dom; valójában mit jelent neki. hogy közösségben él­het. hogy dolgozhat, megér- fém őt és megértem miért tükröződik arcán, szemében valami belülről jövő, őszin­te derű. Gönczi Rózsika 23 éves. számviteli főiskolát végzett és ma a BHG kun- hegyesi gyárában elemző statisztikus. — A kis húgom is ugyan­ilyen állapotú. mint én: mindkettőnknek izomsorva- dásunk van. Apuék vettek egy Trabantot, azzal hoz­nak, visznek bennünket, en­gem ide, az üzembe, a hú­gomat a gimnáziumba, és haza. Sőt, apu is ide jött dolgozni a gyárba, hogy többet tudjon segíteni ~ne- kem. — Hogyan került ebbe az állásba? — Amikor befejeztem a tanulmányaimat a levelező tagozaton, csak nekem nem volt munkahelyem. Egyszer fölkerestek bennünket a Vö­röskereszttől, akkor mond­tuk, hogy dolgozni szeret­nék és ők segítettek. — Tavaly fölmértük a községben élő rokkantak helyzetét — mondja Gönczi Imróné (csak névrokona Rózsiikáéknak), a Vöröske­reszt nagyközségi vezetősé­gének titkára. — összesen százhuszonhat ember hely­zetét vizsgáltuk meg aktí­váinkkal, így jutottunk el Rózsiikáékhoz is. Nem késett a segítség És a segítség nem késett: a Vöröskereszt kezdeménye­zésére Hovanecz István, a BHG kunhegyesi gyárának igazgatója munkahelyet biz­tosított a fiatal lánynak, később az édesapának is. A leendő munkatársak pedig — Kasza Irnréné, Kontra Sándorné, Susa Ibolya, egyébként ők is tagjai a Vö­röskeresztnek — olyan kö­rülményeket teremtettek, ahol Rózsika jól érezheti magát. És nemcsak ő! Pethő Ká- rolyné, a Május 9. Szocialis­ta Brigád vezetője. Ök úgy­szintén a Vöröskereszt ké­résére keresték meg Fidrik Vendelt, ezit a 26 éves fiút, akit gyermekkorában egy súlyos betegség tett járó­képtelenné. — Nagyon szeretjük Ven­delt, rendes fiú. Elintéztük, hogy 'bedolgozója legyen a gyárnak, mi visszük ki neki a murikát, ha jó idő van há­romkerekű kocsijával bejön hozzánk az üzembe. Velünk van a brigád Összejőve tele­ken. Most meg akarjuk ta­nítani írni-olvasni. mert nem járhatott iskolába. — Nagyon sok példát mondhatnék arra, hogy az emberek milyen szívesen segítenek, ha megkérjük őket: az egyik rokkantnak kocsit szereztünk és a vízgé­pészet egyik brigádja hozza rendbe, egy néninek hőtá­rolós kályhát készített a téesz egyik szocialista bri­gádja. E segíteni ' akarás nélkül a mi szervezetünk elképzelhetetlen — magya­rázza Göncziné. Áttörni a falakat Nemcsak a rokkantakat, de a település idős lakóit is felkeresték a vqj'öskeresz-i lesek segítő szándékkal. A csenevész fán az az egy szem alma, akár jelkép is lehetne. A fa, és az öreg ház gazdája is úgy él ma­gában. Pontosabban még 73 éves korában is gondoskod­nia kell egy beteg lányá­ról. Balogh Lajosék valami­kor sokan laktak az öreg hajlékban: tizenöt gyerek, meg az asszony. — A gyerekek közül már csak nyolcán élnek, jók hozzám, ha idejük engedi takarítanak, mosnak ránk. De magamnak kell csinálni minden mást. Nem volna itt baj, ha élne az asszony, hat esztendeje ment el sze­gény... Az udvaron a hervadó vi­rágok mellett a fűben el­mosásra váró foefőttesüve- gek sorakoznak: — Kaptam egy kis körtét, elrakom télire — mondja az öreg gazda. Szalai Ferenené, - a helyi Kunság Népe Tsz egészség- ügyi előadója, Vöröskereszt titkára, 'később elmagyaráz­za: — Intézzük, hogy Lajos bácsiék minden délben ebédet kapjanak az öregek napközijéből. — Sok a segítségre szoru­ló öreg Kunhegyesen? —i kérdezem később Göncziné- tőj. — Sajnos, sokan szégyel­lik, hogy segítségre szorul­nak, még a rokonok előtt ts, így azután a felméré­sünkkor is elég sok bizal­matlansággal, szégyenkezés­sel találkoztunk, meg tilta­kozással: nem. nem kérnek támogatást. Nekünk először ezt a falat kell áttörnünk, amellyel körülveszik magu­kat az öregek. Azért van­nak. akik szívesen vennék, ha házi beteggondozó jár­na hozzájuk, de ilyen fel­adatot kevesen vállalnak. — Mit tehet akkor a Vö­röskereszt? — Ügy tervezzük, hogy magukat jól ibíró nyugdíja­sokat kérünk fel: segítse­nek a magatehetetlen idős embereknek. A nyitott folyosón a há­ziasszony uborkát rak üve­gekbe, jól jön majd a télen a finom savanyúság. A konyhából a fövő paradi­csom illata árad: — Szégyellem, hogy ilyen rumliban találnak, dehát muszáj befőzni teltre — szabadkozik Magda György- né. Ilona asszonyt úgy isme­rik a településen, hogy min­dig kész a rászorulók segí­tésére. .. — Amíg dolgoztam a té- eszben a számviteli osztá­lyon, addig is elkísértem az időseket egy-egy kirándu­lásra, most, hogy nyugdíjas lettem, hát jobban van időm erre is. El sem maradhatnék az utakról. — De amint tudom, mint vöröskeresztes aktíva nem csak az öregek segítését vál­lalja szívesen. — Való igaz: harmincszo­ros véradó vagyok. Húsz évvei ezelőtt vállalkoztam először véradásra. Akkori­ban sokat fájt a fejem, és az orvos azt mondta, jót tenne. Azóta? Természetes, hogy így is segítek a* bete­geknek. Jó érzést ad az embernek, hogy ezt megte­heti. Bokáig ér a por a tanyá­hoz vezető úton. Ez a szép, tiszta, sóiga falú ház, a be­járatot őrző kerítés, a mel­leit e virító rózsaszínfű mályva, akármelyik faluban is megállná a helyét. A há­ziasszony — Péter Ferenené — éppen meszeléshez készü­lődik: — Nyakunkon az ősz, rendbe kell tenni a tanyát — mondja, míg a konyhába tessékel bennünket. Serleg a jutalom — Megmutatná a serleget, amit kaptak? — kérem. A serleg a szobában a szekrény tetején áll, látszik, büszke rá a család. A Kun­ság Népe Tsz Vöröskereszt szervezete ugyanis meghir­dette (a gazdasági és a párt­vezetés hathatós ' támogatá­sával) a tiszta tanya moz­galmat, — Minden, évben körülbe­lül 90 tanyát látogatunk meg, és ahol a 'legnagyobb a rend, a tisztaság, az kapja a serleget és a pénzjutal­mat. A.ki pedig háromszor nyeri el a serleget, annak örökre a birtokában marad. Sajnos, azért még ma is vannak, akik nem sókat ad­nak arra, hogy szép, kultu­rált legyen a környezetük, — magyarázza Szalainé. Nem úgy Péterék! A há­ziasszony szerint: — Ta­nyán is lehet igényes az ember a környezetére. Pe­dig nálunk is van jószág elég: 7 hízó, 5 malac, j te­hén, 4 birka, meg sok ap­rójószág. — Mit szóltak, hogy ma­guknak ítélték oda a serle­get tavaly októberben? — örültünk. Most újra várjuk a bizottságot, jó len­ne, ha nálunk maradna végleg ez a szép hronzku- pa. Amikor később Ráez Fe­renccel, a nagyközségi ta­nács elnökével a Vöröske­reszt helyi tevékenységéről beszélgetek, elsőként ezt hangsúlyozza: — Szinte felsorolhatat- lan, hányféle feladatra vál­lalkoznak. Forintban pedig kifejezhetetlen munkájuk értéke. Kunhegyesen ez ezerket- száz ember önzetlenségét jelenti, akik ezért a fontos közélet’ tevékenységükért! fizetségül csak jó szót, egy köszönömöt várnak. Varga Viktória rek, én is szerettem a galam­bokat, volt is néhány külön­leges tubicám. Felnőtt ko­romban váltam meg tőlük, amikor már lebontották a galambdúcnak kivállóan al­kalmas régi padlást. Gyere­keinknek fájt legjobban a búcsú, az akkor 4 éves Bé- lust és a 2 éves Jutkát isme­rősünk két törpepapagájjal vigasztalta meg. Később sze­reztünk egy kanárit, és már nem emlékszem, hogy csodá­latos tollazatuk vagy vidám „csevegésük” biztatására mentem el először a díszma­dár-kereskedőhöz. Tenyész­tőkkel is kerestem a kapcso­latot, és néhány év múlva több mint száz egzotikus ma­dár röpködött a magam ké­szítette madárházban. Köz­tük olyan különlegességek, mint a gould, az ékfarkú vagy a szakállas amandina, a káka, a gyémánt vagy a zebrapinty, a japán sirály­ka, a hullámos papagáj vagy a kanárimadár. Kiderült; nem volt könnyű a más éghajlathoz és táplál­kozáshoz szokott madarak „honosítása”. Az is, hogy nem olcsó hobbi a madártar­tás, hiszen egy pár gould amandina ára madárkereske­dőnél 1200 forint. — Valóban sok szakköny­vet kell átböngészni, hogy meg tudjam különböztetni az egyik madárfajtát a másik­tól, hogy tudjam, melyik sze­reti a sima vagy a fürtös kö­lest, a fénymagot. Amit nem volt nehéz megtanulni, hogy a különböző magvak mellett mindegyik megköveteli a zöld táplálékot, a mindig friss ivó- és fürdővizet, az „őshazához” hasonló hőmér­sékletet. .. Hobbim a madár­gyűjtés? Az elmúlt hat év alatt rájöttem, hogy több an­nál. Sok érdekes ^dolgot kel­lett megtanulni, és sok örö­met kaptam a kis madarak­tól. Időközben rájöttem, hogy megfelelő gondoskodással szaporítani is lehet a már meghonosodott madárkákat. Ennek hasznát is vettük, hi­szen a Hűtőgépgyár kultúr- parkjában egy jászberényi és két jászárokszállási mada­rász társsal együtt segítet­tünk megnyitni a mindenki számára látható és élvezhe­tő madárházat. Négyen há­romszáz egzotikus madarat adtunk, azzal a kikötéssel, hogy a szaporulat három éven keresztül a miénk. En­nek is megvan a haszna. Jászberényben megalakítot­tuk a díszmadarakat gyűj­tők és tenyésztők szakkörét. A szaporulatból látjuk el a tagságot és a városban léte­ző egyetlen díszmadárboltot a nehezen és drága pénzen beszerezhető egzotikus ma­darakkal. Illés Antal Kedvencek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom