Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

6 Nemzetközi körkép 1982. SZEPTEMBER 25. FŐPRÓBÁK Hem a színházi évad elejét jelző főpróbáik­ról írok most, holott ezek­hez szokott a toliam — ha­nem néhány olyan játékról, mely ellen ízlésem tiltako- koziik. Háborús játékokról van szó. Nemrégiben a ka­liforniai Livermore-ban ti­zenöt magasrangú amerikai katonatiszt vonult el jól ár­nyékolt szobákba, hogy le­játssza ama kétmillió dol­lárért készített legmoder­nebb kompjúter-rendsze- ren a harmadik világhábo­rút. A kompjúter egy úgy­nevezett „szimulátor”, vagy­is a valóságot idézi fel kí­sérteties hűséggel. Másod­percenként kétmillió utasí­tást képes magába fogadni ez a kompjúter, s húsz má­sodpercbe telik, amíg a két­millió információt feldol­gozza. Az eredményről tüs­tént tudósítja a hatalmas képernyő előtt ülő játékost. De ugyan mi van a kép­ernyőn? Az Egyesült Álla­mok védelmi-térképészeti intézete a teljes földgolyó részletes hegy- . és vízrajzát, városainak és falvainak a sorát táplálta be az ördögi masinába, tizenöt négyzet­kilométeres nagyságrendig. Eg'’' gombnyomás és előttük van Alaszka, a FüLöp-szige- tek, a Falklandok, vagy ép­pen Cegléd és vidéke. A választás azonban nem ötletszerű. A kaliforniai Li­vermore-ban legutóbb egy valószínűleg feltételezett hadihelyzetet játszottak le: a kinagyított térkép Bad Hersfeldet ábrázolta — egy, Bonntól százhúsz mérföldre fekvő helységet, mely ellen 'felindultak — a játék logi­kája szerint — az ellenséges tankok. A kompjúter előtt ülő tiszteknek az volt a dolga, hogy e kihívásra a rendel­kezésükre álló légi, száraz­földi, klasszikus és rakétá­val felszerelt hadsereggel válaszoljanak; döntéseik jogosságát pedig a kompjú- iter igazolta vissza. Forrásom, a Time Maga­zine augusztus 16-ii száma, nem titkolja el, hogy ezek a döntések, a kompjúter véle­ménye szerint, nem feleltek meg éppen a legkorszerűbb taktikai vagy stratégiai elő­írásoknak. Mit csinál ilyenkor a ka­tona? A' légkondicionált ka­liforniai 'teremben ülő, jól kiképzett és felkészült tiszt? A gombhoz nyúl, mely egy nukleáris háborút rob­banthat ki. A kompjúternek nincse­nek érzelmei egészen pon­tosan visszajelezte a pusz­tulás méreteit. „Szent füst” dadogta az egyik meglepett tiszt, amikor a képernyőjén romokban heverni látta egész Nyugat-Németorszá- got. Egy másik tiszt: „Mind­ez iszonyú hidegvérrel tör­ténik. Amikor ránéztem a képernyőre, mintha egy ko- koporsóba bámultam vol­na.” A képernyő-gyakorlat ta­nulsága az volt, hogy a leg­kisebb nehézség esetén a tisztek többsége azonnal és habozás nélkül a megaton­nák arzenáljához nyúlt. Nem vigasztal engem a M. I. T. professzorának ér­tékelése: „Ez a kiképzés ellentétes hatásokat válthat ki. Egyfelől fékező erejű lehet, mert elképzelhetővé teszi a nukleáris háborút, másfelől iszonyt ébreszthet bennünk. A kompjúter az­zal szembesít, amit a leg­szívesebben elnyomnánk magunkban: azt a durva tényt, hogy itt bolygónk túl­élési esélyeivel játszado­zunk.” Nem sok kommentár kell ehhez. Legfeljebb annyi, hogy a szellemesen Janus- nak keresztelt kompjúterjá- ték nem olyan kétarcú, mint a latinok egykori iste­ne. A visszatetszést ugyan­is. amit esetleg ébreszthet­ne, már eleve az a feltétele­zés szüli, hogy a nukleáris háború lehetséges, sőt való­ságos alternatívát kínál. Azaz: lehetőségét előbb fo­gadnák el, mintsem az visz- szatetszést szült volna. Háborús játékokat, szi­mulált csatákat a tizennyol­cadik század óta játszanak. A Hyde parkban lejátszot­ták a Waterlooi csatát; a római Pizaza Navonát el­árasztották — egy tengeri csata kedvéért. Nem játszottak még a vi­lágon olyan háborús játé­kot, amelyet meg ne pró­báltak volna megvalósítani. Ezért tartom én úgy, hogy Janusnak csak egy arca van a ikompjúterszobában, s hogy milyen ez az arc; — erre már felelt az egyik tiszt. Mintha egy koporsóba néznénk. Aki azt hiszi, hogy itt csupán egy elhanyagolható jelentőségű „főpróbáról” van szó, téved. Janus csak az egyik program a sok kö­zül. Az amerikai kongresszus vizsgáló bizottsága előtt számolt például be az ame­rikai postaszolgáltatás veze­tője a nukleáris háború utáni levél- és táviratkézbe­sítésről. (Time Magazine, augusztus 23.. 24. oldal.) „A túlélők megkapják a postá­jukat.” Bevallotta ugyan a postai szolgáltatások vezető­je, hogy bizonyos szolgálta­tásokat kénytelenek lesznek felfüggeszteni. Így nem lesz expresszlevél. A kézbe­sítést azonban akkor is fönntartják, ha a túlélők­nek elfogy a bélyegkészlete. Valamennyiünk megnyugta­tására az amerikai posta már valóságos előkészülete­ket tett a nukleáris hábo­rú utáni levél- és csomag­kézbesítés biztosítására. Egy demokrata szenátor megkérdezte a postadirek­tort, hogy mire jó ez az egész, hiszen: „Nem lesznek címek, nem lesznek utcák, nem lesznek háztömbök és nem lesznek házak.” Külön cikket írhatnék arról a lel­kivilágról, amely a kong­resszus előtt fellépő posta­igazgató sajátja. Egyfelől őrjítő hiúság tombol ben­ne: a posta becsületéé, mely íme még egy világkatasztró­fa után is ellátja dolgát. Micsoda önteltség — a pos­ta akkor is működik, ha nincsen címzett. A bürokra­ta nem a tevékenység célját látja, csupán rutinját, Én ezt a postásgondolkodást még veszélyesebbnek tar­tom, mint a kaliforniai ka­tonákét. Végtére is a kato­nának szakmája a pusztítás; főpróbáikat, mint tudjuk, a civil lakosság immár sike­resen hiúsítja meg a má­sodik világháború óta; itt csak főpróba van, de nincs előadás. Az amerikai' posta­igazgató nyilatkozatából azonban kisüt valami, ami a főpróbából mindenáron előadást akar kicsikarni. A humámumelienesség. Sokan kérdik és nem egyszerű rá vála­szolni, mit tehet az egyes ember, a kisebb közösség a milliós kompjúterek vezé­relte hatalmaik ellen. A postaigazgató példájá­val válaszolok. Mindenütt, ahol megjele­nik az ő gondolkodásához hasonló emberellenesség, formalizmus, gőg. bürokrá­cia — kísért az a szellem, mely az emberiséget egy ka­tasztrófába sodorhatja. Azóta, hogy ezt a cikket olvastam, rosszkedvűen ve­szem kezembe tengerentúl­ról érkező leveleimet. Akikor is kézbesíteni fog­ják, ha már... Ungvári Tamás Két malomkő között „Siralomvölgy” — számokban Sok mindennek kellett a .világgazdaságban történnie ahhoz, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alap. az IMF most nyilvánosságra hozott évi jelentését a tartózkodó és mélyen konzervatív Neue Zürcher Zeitung gazdasági rovata ilyen címmel közöl­je: „A világgazdaság a sira­lom völgyében”. Kockázatos művelet A részletes és elemző je­lentés számos területre ki­terjed, középpontjában a munkanélküliség páratlan méretű burjánzása áll. A jelentés benyújtásának nap­jaiban hajtotta végre Rea­gan amerikai elnök azt a kockázatos gazdasági műve­letet, amellyel 180 fokos for­dulatot hajtott végre egész korábbi gazdaságpolitikájá­hoz képest. Adócsökkentési filozófiája meghazudtolva, kénytelen volt emelni az adókat. Erre az amerikai gazdaság mai helyzetében elsősorban az kényszerítet­te, hogy tízmillió fölé emel­kedett az amerikai munka­nélküliek száma, és elérte a munkaképes lakosság 10,8 százalékát. A munkanélkü­liség szerkezete még ijesz­tőbb: a 16—20 év közötti korosztály esetében 25 szá­zalék, a néger lakosság so­raiban csaknem 50 százalék a munkanélküliek aránya. Hozzá vehetjük, hogy az ipani termelés Amerikában jelenleg több mint hét szá­zalékkal kevesebb, mint egy esztendeje, és pillanatnyi­lag semmi jel nem mutat föllendülésre. A munkanél­küliség pedig immár politi­kai feszültséggel fenyeget. Közben a tőkés világ legna­gyobb hatalmának helyzete természetesen kihat az egész világgazdaságra, különös­képpen a többi tőkés or­szágra. Ami az ipari termelést il­leti, az csak Japánban ért el szerény, alig több mint két százalékos emelkedést az egy évvel ezelőtti helyzet­hez képest. Az összes többi vezető tőkés országban csök­kent az ipar termelése, s egyúttal nőtt a munkanél­küliek száma. A dolgozó la­kossághoz viszonyított arányt tekintve az Egyesült) Álla­mokat csak Nagy-Britannía előzi meg 12,5 százalékos munkanélküliségi aránnyal. Ezt követi Franciaország, ahol 8,4 és Nyugat-Németor- ország, ahol 7,7 százalék a mutatószám. A Nemzetközi Pénzügyi Alap torinói konferenciáján A. W. Clausen, a Világbank elnöke, borúlátó beszédet mondott (Telefotó — KS) Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy Angliában hárommillió körül van a munkanélküliek száma, Franciaországban két és fél, Nyugat-Németországbam pe­dig kétmillió körül ingado­zik. Figyelemreméltó, hogy az utolsó 12 hónapban a munkanélküliség növeke­dési üteme mindenütt fel­gyorsult. Különösen látvá­nyos ez Nyugat-Erópa gaz­daságilag legerősebb orszá­gában, az 'NSZK-ban, ahol egy esztendő alatt 40 száza­lékkal növekedett a munka- nélküliek száma. A növeke­dési ütem Anglia és Fran­ciaország esetében is évi 18 százalék fölött van. . Gyorsuló hanyatlás A tőkés országok legszé­lesebb körű gazdasági szer­vezetének, az QECD-nek pá­rizsi titkársága szerint ka­rácsonyra a vezető ipari or­szágokban a munkanélkü­liek száma eléri a 30 mil­liót. A következő esztendő­ben, 1983-ban pedig akkor is 32 millió fölé emelkedik, ha közben — ami egyáltalán nem bizonyos — a jelenlegi gazdasági visszaeséssel szemben három százalék kö­rüli gazdasági inövekedés bontakozna ki. S a kén még nem teljes. Számos nagy tőkés ország­ban, amelyek nem tartoznak a kiemelt vezető államok csoportjába, a munkanélkü­liség ennél is súlyosabb. Spanyolországban megha­ladja a 15 százalékot, az or­szág legszegényebb tartomá­nyaiban a 20 százalékot. De még olyan országban is, mint Kanada, 12 százalék körül van a munkanélküliek aránya. , A tőkés világ két malom­kő között: őrlődik: a mun­kanélküliséggel szemben ott az infláció is... A gazdasá­gi visszaesés és a munkanél­küliség szorító erején pedig egyelőre nem változtat, az sem, hogy rendkívül kemény gazdasági intézkedésekkel számos országban sikerült csökkenteni az áremelkedés ütemét. Rendszerint éppen ott, ahol a munkanélküliség növekedése a legmagasabb. Az angol konzervatíz kor­mány például nyolc száza­lékra, a Reagan-rezsim 6,5 százalékra szorította le az inflációt. Az ár persze ma­gas: a béremelés erős visz- szafogása következtében a reálbér stagnál, vagy csök­ken. Az egész világ gondja A szolid svájci ilap ezért választotta a „siralomvöl­gye” kifejezést. Félreértés ne essék: a tőkés világ veze­tő országaiban kibontako­zott makacs válság az egész világgazdaság számára ked­vezőtlen. Az exportpiac szű­külése és a magasodó pro­tekcionista intézkedések korszaka fokozza a külke­reskedelemben erősen érde­kelt néhány szocialista or­szág nehézségeit. Még éle­sebben rontja a rendkívül kis gazdasági tűrőképesség­gel rendelkező fejlődő or­szágok kilátásait. Ezek az országok a maguk rendkívül alacsony szintjéhez képest is csak évi két százalékkal tudták bővíteni gazdasá­gukat az elmúlt 12 hónap­ban. Az évtizedek óta ta­pasztalt legalacsonyabb nö­vekedési arány ez. S náluk mindez párosul a lakosság számának rendkívül gyors növekedésével, ami azt je­lenti, hogy az egy főre jutó jövedelem rohamosan és tragikus mentékben csök­ken, éppen ott, ahol az ál­talános szegénység követ­keztében a legkisebb meg­ingás a szó teljes értelmé­ben vett tömegnyomort fo­kozza. (—i —e) Összeállította: Constantin Lajos az előrelépéshez. A déli kör­zetben népszerűsíteni kell az említett „khoan” rend­szert, hiszen adottságaik folytán elsősorban a Me- ikong-vidéke válhatna az or­Mézbegyűjtés Thai Binh-ben. Vietnamban körülbelül 24 ezer méhcsalád termékét gyűjtik be, s 1982-ben csak az állami gazdaságokban több mint 200 tonna mézet állítottak elő szag éléstárává. Igaz, ehhez nélkülözhetetlen a fogyasz­tási cikkek termelésének fo­kozása, ment különben a kistermelők nem lennének érdekeltek nagyobb pénzbe­vétel elérésében. Folytatni kell •— de megfontoltan, a körülményekhez igazodva — a szövetkezetesítést. (A hi­vatalos értékelés is elisme­ri, hogy délen még csak a szocialista gazdálkodási for­mák meghonosításának kez­detén tartanak.) Sokat re­mélnek a szerződéses rend­szer más termékekre való kiterjesztéséről, s kedvezőbb felvásárlási áraikkal ösztö­nözni akarják az állatte­nyésztést. Szegő Gábor Vietnam Gondok és reformok A begyűjtött földimogyoró zsákokba rakása a Hanoitól északnyugatra lévő Vinh Phu tartományban. Idén már ezer hektárról takarítottak be termést R ekordtermést takarí­tottak be tavaly Viet­namban: 15 millió torma gabona (elsősorban rizs), került a raktárakban a távol-keleti baráti államban. A csúcseredmény elérése nem csupán a valamivel kedvezőbb időjárásnak volt köszönhető, hanem a hanoi vezetés tudatos intézkedé­seinek, reformjainak is. A tavaszi pártkongresszus el­fogadta a mezőgazdaság és élelmiszertermelés elsődle­ges fontosságát. Az idei cél­kitűzés az ifit hozott hatá­rozatok nyomán még feszí­tettebb: 1982-re 16 millió tonnát irányoztak elő. Egyre szélesebb körben vezetik be a szerződéses­rendszert. E „khoan” nevű rendszer lényege, hogy a terményfelesleget a paraszt- családok szabadon értéke­síthetik — akár az állam­nak, megemelt felvásárlási áron —, akár a szabad pia­con. A lényeg a termelési kedv növelése, hiszen a gyorsan szaporodó lakosság ellátásának biztosítéka, a jegyrendszer hiányosságai elleni küzdelem nehéz fel­adatot jelent. Pedig nem a munkabírás­ban van a hiba. Akit hiva­tása, vagy érdeklődése — uta­zási kedve egyszer is elve­zérelt a délkelet-ázsiai szo­cialista országba, soha nem felejti azt a tiszteletremél­tó, szinte emberfeletti tevé­kenységet, ami a vietnami földeken folyik. Az elárasz­tott rizsföldek aprólékos gondozása, a combközépig vízben végzett palántázás, a lomha bivalyokkal való ne­hézkes szántás azonban ke­véssé hatékony. S akad más gond is elég: az elmaradott­ság ezernyi nyűgével, a kényszerű, állandó katonai készenlét terheivel harcoló Vietnam az élet minden te­rületén nehézségekkel küzd. Kínzó az energia-, alkat­rész- és műtrágyahiány, alacsony a szakképzettség, szállítási és tárolási hiá­nyok csökkentik a termést. Nem problémamentes az új gazdasági övezetek prog­ramja sem. A nagyvárosok zsúfoltságának enyhítésére az előző ötéves tervben kö­rülbelül 1,5 millió embert költöztettek át új körzetek­be, s 1981—85 között ha­sonló célt tűzték maguk elé. A kiköltözők rendkívüli juttatásokban részesülnek, de a spártai életkörülmé­nyek sokukat visszaretten­tenek. Vietnamban rendkívüli erőfeszítésekre van szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom