Szolnok Megyei Néplap, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
/ 1982. SZEPTEMBER 18. Irodalom» művészet 9 mmi Tóth Éva: Szótár Az ember azt mondja: száj és egy szájra gondol. Azt mondja: szem és az a szem jut eszébe amelyikben önmagát nézte. Azt mondja: kéz és a simogatásra gondol. Azt mondja: ember és nem gondol csak egyetlen Ügyre akit szeretett s aki őt szerette. Konczek József: Se körmök, se fogak Se körmök aranyhorgai, se fogak nulla-malmai, se feszülő embermagok, se felparázsló testzugok, se Zs. nek barna őz-szeme, se V.-nek manóláb-keze, se Á.-nak árnyas dombjai nem tudták kimondani, bogy most is ugyanaz vagyok, b'ogy fémtükrödként villogok, bogy verset írni szinte fáj, mert nem kell írni, csak [muszáj. Károlyi Amy: Vízöntő háza Ha az ember világot épít beépíti erőit beleépíti kedvét, arcát sejtjei a világot tartják ez a ház nem téglából épül magasodik gerenda nélkül a tenger-nyomást is kibírja akinek a háza a sírja abátújjával dörzsölni kezdte az ablaküveget, de sehogy se akart lejönni a piszok. Ráköpött egy kicsit, úgy dörzsölte tovább. Lassan kerek folt támadt a szürke üvegen, szinte világított, mint a fény felé tartott fazékon a lyuk. özvegy Balog Imre kinézett a fényes, kerek lyukon a világba. Ugyanazokat a macskaköveket látta, amiket évtizedek óta. Szemben ugyanazt a málladozó, szürke házfalat. Azt a sűrű, téli szürke« séget, amit idebent a szobában is érzett, az elhagyott tűzhelytől egészen a poros ablakig. Meg még beljebb, a fejében, a szívében. özvegy Balog Imre szemügyre vette a pucolóruhának használt kabátujjat. Nem látszott rajta az új piszok, csak a fekete cérna, amivel ő maga húzta össze nemrég azt a nagy, fogas szélű hasadást. Fekete cérnát talált csak, szürkét nem. Fekete cérna a kredenc felső polcán, hátul, a három beporosodott aranyszélű csésze, a régi vasárnapi sótartó és a légypiszoktól pettyezett, csipkés papírcsík mögött. Fekete cérna a kredenc felső polcán, egészen hátul. Ha benyúl érte az ember, kezével megsérti a díszsótartó éves porrétegét. Azt az egyenletes néma, háborítatlan porréteget, ami a szívén is ... esztendők óta ... mikor még Piroska vasárnaponként elővette az ünnepi sótartót... remegő-gőzöL- gő leveshús ... a torma illata ... Piroska apró mintás öregasszonyköténye ... lebbenő kockás törlő ... a torma illata ... fehér abroszon fehér tányérok...' rádiómuzsika ... a torma illata . . Délelőtt volt, a legrosszabb szaka a napnak. Délután még csak kiment néha az utcára, találkozott egy-egy ismerőssel is, illően köszöntötték, kalapjuk szélét barátságosan megpöccintették, olykor azt is megkérdezték: hogy van. Balog bácsi? Téli délutánokon ki lehet menni az utcára, még mesz- szibbre is, nem látja meg egyetlen kirakatüvegben sem magát. Vagyis azt a kopott, görnyedt vénembert, akit. nem lát szívesen, aki olyan idegen . . . Télen korán sötétedik. A délelőtt á legrosszabb szaka ,a napnak. Hosszú. Rettentően hosz- szú A vén -vekkeróra asztmás ketyegése. semmi más. Havonta egyszer a postás ... Balog Imre roskadtan állt az ablaknál. Nyakszirtje remegett. Biztatta magát. —i Ne légy ostoba, ne légy ostoba... Hallottál az öreg Majorról, aki megháborodott az egyedüllétbe. Van. teneked fiad is. családod. Héba-hóba levél is jön. megjön az a levél, ha előbb nem is. Imre- napra bizonvosoan ... Mindig a lábadon álltái, mindig... A Major az más volt... , özvegy Balog Imre nézte a macskaköveket, és egy mondat csengett a fülébe:: minek él az ilyen. Egyáltalán nem emlékezett rá, milyen volt az az ember, aki ezt mondta. Talán nem is nézett ikkor az arcába. Csak a mondat. Az úgy csengett át a magányos hónapok sűrű pókhálófonadékán, mintha e pillanatban mondaná valaki,itt, a szobában, mellette, bele a fülébe. A sarkon egy fiú és egy lány tűnt fel. Özvegy Balog Imre közelebb hajolt az üveghez. A lány derék, barna teremtés volt, hosszú haja göndörség nélkül, súlyosan' esett a vállára. Hosz- szú szárú csizmát viselt, és igen rövid prémmel díszített kabátkát — Hogy nemi fázik a ... — gon— Milyen ügyben? — kérdezte az öreg, és átfutott az agyán, hogy talán el akarják venni a nyugdíját. —A gyárból — mondta a fiú, a kötelességteljesítők száraz hangján. Az öreg most ijedt meg igazán. A gyárból — azt mondja ez a tejfelesképű. Mi köze neki a gyárhoz? Tíz éve tán, hogy feléje se nézett. Mikor először érezte, hogy láb alatt van, nem ment többé. — Maga ott dolgozik? — nézett a tejfelesképűre, és egyszeriben valahogy képtelenségnek érezte az egészet. Felrémlett előtte az egész Hallatna Erzsébet: TÁVCSŐ dolta Balog Imre, félig aggodalmasan, félig meg a régmúltból felderengő kajánsággal. A fiú is fiatal volt, jóvágású, erős legényke, kabátja, a hideg ellenére, hetykén zsebre dugott karja mögött fityegett. Járt a csípős, téli szél is, a fiú kabátja meg-meglebbent. Az öreg kíváncsian nézte őket. Szerelmesek ezek, vagy nem szerelmesek? És a lány... ez a derék, magas teremtés, tud-e ez a lány kenyeret sütni? Nem tudta, miért gondol ilyet, de ahogy ' a párt nézte, az anyja kerek, piros arca rémlett föl valahonnét a na- gyon-nagyon messzi múltból. Orrában egy szemernyi ideig tán még a kemencéből előbújó friss kenyerek illatát is érezte. Nem hát ez a lány nemi tudhat kenyeret sütni, szontyolodott el az öreg, de ez a szép szál legény is biztosan csak valami irodakukac. A fiú meg a lány épp előtte ál- tak meg, láthatóan tanakodtak, a lány, hosszú szárú csizmája sarkán, játékosan körbeforgott, a fiú utánanyúlt, de a lány nem esett el. hanem csak nevetett. Aztán kisétáltak az öreg távcsövének látóköréből. Újra az üres macskaköves utca szürkéllett előtte. Az öreg érezte, hogy ez a kis, fényes kerek folt furcsa kapcsolatot teremtett ma közte meg a kinti világ között Nemcsak ő lát. ki ezen át a világra. hanem a világ is bekukucskált a lyukon, és itt, ebben a félhomályos szobában ... Erős kopogás az ajtón özvegy Balog Imrének összeszorult a torka rémületében. Ugyan ki lehet? A postás, az még három hétig nem jön. Míg az ajtóig ért, már meg is találta a magyarázatot. Eltévesztették a számot, és Kisja- kabékat keresik. Igen, Kisjakabé- kat keresik, az ajtó előtt egy pozsgás képű férfi áll. és fehér papírba tekert borosüveget, szorongat a kezében. Aztán azt mondja: Úgy látszik eltévesztettem... ezekbe az öreg utcákba az •' úristen se ismeri ki magát... Mi lenne. ha beinvitálná a pozsgásképűt? Az ajtóban a fiú állt, a, zsebre rakott kezű. Arcán friss borotvált- ság és rosszult titkolt kedvtelenség. — Balog Imrét keresem — mondta gyanakodva. élete. A hajnalok, - amikor rekedt berregéssel megszólalt feje fölött a vekker, ő kiugrik a csíkos, át- nedvesült dunyha alól, de .hirtelen, egy mozdulattal, még fél- álomban«, ahogy katonáéknál megszokta. Magára löttyinti a jéghideg vizet, sokat a tarkóra, attól észhez jön az ember. Piroska már ott topog körülötte földig érő hálóingében, becsomagolja az egymásra borított kenyérszeleteket, előbb szalvétába, aztán vastag újságpapírba. A hosszú Albert utca végén jár, amikor felbúg a gyári sziréna, a sarkon már feltünedeznek a többiek is, kattog a blokkolóóra, a portás megereszt egykét régi viccet, fönt Krémer Pista kipakolja az elmaradhatatlan disznósajtját, vastagon nevet, krákog, köhög, szidja a bagót, aztán rágyújt. ő meg odamegy a helyére, az öreg satu fölött a vaskeretekkel szabdalt, koszos ablakon alig jön be még egy kevés reggeli világosság, a vaspor, az olaj, a fényesre kopott szerszámnyelvek szaga megcsapja az orrát — erős' férfias, utánozhatatlan szag, nélkülözhetetlen szag —, úgy nyomul tüdejébe minden reggel, mint a legtisztább hegyi levegő, lassan, élvezettel végigtörli a munkapadot. érzi, hogy otthoni van ... — Technikus vagyok — a fiú hangja riasztotta föl az öreget. Ott álltak a konyhában, a! fiú lopva körülnézett, és az öreg meglátta arcán a villanásnyi komorságot. —. Mivel szolgálhatok — mondta ellenségesen. A fiú magyarázni kezdett,' valami gyártörténetírásról, valami klubról, valami titkárról, aki ..igen agilis”, meg valamilyen találkozóról. Az öreg közben felmérte: divatos hányavetiségén kívül semmi kivetnivalót nem találhatott a fiún, mégis úgy gondolta, az arcában- van valami megfoghatalan ernyedtség, ám talán nem is ilyesmi. Mintha a fiú sima lenne, mint a halak, amiket nézni lehet csak, ahogy tovacikáznak. beléjük akadni nemigen. — Egyszóval — mondta a fiú —. eljön a találkozóra? — Kik lesznek ottan? — ocsúdott az öreg. — Mondom: a fiatalok meg azok az öregek, akiket még meg tudunk találni. Az öreg összerezzent. —Ezt hogyan érti? — Nem olyan könnyű, ne higy- gye — mondta keserűen a fiú. — se lakcím, se semmi ... Kész nyomozás. Sokán mái- nem is élnek. —■ A fiú véletlenül az öregre nézett, és zavarba jött. >— Azt is mondja a titkár — folytatta sebesen —, hogy ha van rá igény, körülvisszük magukat a gyáron, megmutatjuk, mit fejlődött. A szereidét teljesen renoválták, rá se lehet ismerni. Legutóbb egy német berendezés... —Mikor kell bemenni? — mondta fakón az öreg. —• Ötödikén. Ott lesz a régi igazgató is, azt is én nyomoztam ki, talán tetszik is ...-r- A Krémer Pista — az öreg a messziségba révedt. — Nagyon szerette a disznósajtot. — Hehe —« vigyorgott al fiú, és megindult az ajtó felé. Az öreg megfogta a kilincset. —• A lány — motyogta bele a fiú arcába — miért hagyta kint? — Nem akart bejönni — felelte gépiesen a fiú, aztán kiült arcára a megdöbbenés. A lány meg is kérdezte odakint. — Miért nézel ilyen bambán? — Azt kérdezte: a lányt miért hagyta-kint? És hogy a régi igazgató nagyon szerette a disznósajtot — Megháborodtál — mondta a lány barátságosan. — Egyébként megmondhattad volna neki az igazat: a-lányt azért hagytam kint, mert nem akart bejönni, mert nem bírja az öregeket, ideges lesz tőlük, és mert ő semmi1 esetre se akar megöregedni. — Megmondtam — dünnyögte a fiú. lány gyanakodva ránézett aztán megvonta a vállát — Adj egy cigit. — Kifújta a füstöt és kijelentette: — Megmondhatnád annak a marha Lá~ hódinak, hogy amit kiagyal, csinálja is meg maga. Ne mással végeztesse a piszkos munkát. — Ugyan hagyj már békén! — förmedt rá a fiú. A lány nem akart veszekedni, belékarolt, arcát a fiú frissen borotvált képéhez dörzsölte. Amikor az öreg látómezejébe értek, p. lány éppen a fiú szájába dugta a cigarettát, és hízelegve hozzásimult. Vizes rongy —. gondolta az öreg szórakozottan —, vizes ronggyal kéne ezt lepucolni. Ott állt sokáig a távcsőre tapadva, nézte a néptelen utcát, s a szemközti málladozó házfalat. összeállította: Rékasy Ildikó Oldalpárunkat Áron Nagy Lajos alkotásaival illusztráltuk I K _________
