Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. AUGUSZTUS 12. |A tudomány világa I Energiaprognózis — hosszú távra Egyensúly és előrejelzés Az első olajválság óla divat az energiáról, sőt a jó vő energiahelyzetéről beszélni, írni. Sokféle vélemény hangzik el. nemegyszer az informátorok részérdekei szerint csopor­tosítva a tényeket, várható fejlődési irányokat. Es ez nem mindig ad hiteles képet. Éppen ezért kerestük fel dr. Sóváry Emilt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetőjét, az energiakérdés egyik vezető szakértő­jét, hogy megtudjuk: a sokoldalú áttekintés eredményeként született hosszá távú energiaprognózis, amellyel az OMFii foglalkozik, mit tartalmaz, mit vetít előre a tárca- és vál­lalati érdekektől függetlenül? — Az energiaszükséglet és kielégítésének hosszú távú prognózisához az előkészíti) murvka 1980 elején kezdő­dött. Ebben részt vetlek az Országos Tervhivatal, az az­óta az Ipari Minisztériumba beolvadt Nehézipari Minisz­térium, az ERŐTERV, az energiaszolgáltató trösztök és az Energial'olügyelet szakértői is — mondja dr. Sóvárv Emil. — A prognó­zis készítésénél figyelembe vettük az Országos Tervhi­vatal által elörejelzelt gaz­dasági fejlődést, különösen, a VI. ötéves terv időszaká­ban. hiszen a jelen ötéves terv döntései bizonyos mér­tékig már a későbbi idősza­kokra is kihatnak. Több va­riációt dolgoztunk ki, a szél­sőséges esetiekre .is figye­lemmel. A felső és alsó ha­tárértékek . között, például a 2000-es évre előrevetítve az ország összes energiaszük­ségletében 15 százalékos el­téréssel is számolunk. Konk­rétabban: a felső határ ese­tében 2000-re például 14.8 millió tonna évi kőolaj és kőolaj termék-import várha­tó, ugyanez alapértéken, az­az a „középső variáns" sze­lő nt 11.7. m*g az alsó határ esőiében,. millió tonna import ■♦venként; a mai is­meretek szerint leginkább reálisnak az. alsó határként megállapított energiaszük­ségletek i tekinthetők. Komplex módon kellett vizsgálnunk a felhasználás várható összetételét, milyen szektor mennyit és milyen energiahordozóból fogyaszt, és ezzel szembeállítja a ren­delkezésre álló energiaforrá­sokat (szénhidrogén, szén, vízierő, hasadóanyag stb.) A két oldal ismeretében lehet azután „sakkozni", hogy ho­gyan is orientáljuk, befolyá­soljuk az egyes fogyasztói szektorokat, úgy miiniti az ipart, közlekedést, mezőgaz­daságot, háztartásokat, és így tovább, arra. hogy végül is melyik energiahordozó felhasználását csökkentsék, és melyiket növelhetik. Mindennek alapján egv sor megoldandó feladat kör­vonalazódik: folyamatosan vizsgálni kell az energiara­cionalizálás hatékonyságát, gazdasági és műszaki felté­teleinek teljesíthetőségét, és mindennek végrehajtását, tisztázni kell a hazai szén- hidrogéntermelés szintgnt al­tosának kutalási, előkészíté­si. műszaki-gazdasági felté­teleit. pontosítani kell a ha­zai erőműépítési programot, a .különféle energetikai be­rendezések gyártásához szükséges ipari háttér meg­teremtésének feltételeit. Meg kell vizsgálni például, hogy a háztartásokban — ahol szénféleségek használatára való rátéresre vagy vissza­térésre nem számíthatunk — milyen gazdasági feltételei vannak a szén és atomener­gia alapú villamos energiá­val való hőtermelésnek a szénhidrogén-energiahor­dozókkal szemben;, fel kell mérni azt is. hogy a maga­sabb feldolgozottság! fokú kőolajtermékek részarányá­nak növelése érdekében a százhalombattai krakkói <)­üzem belépése, azaz 1985 után hol és mikor lesz szük­séges egy újabb krakkoló- üzem létesítése? De vizsgálni kell a szén- termelés mennyiségét is 1990 után, a szénátalakítás és -dúsítás technológiáinak műszaki-gazdasági feltéte­leit. és még sorolhatnám hosszan. De talán ebből is kitűnik, hogy milyen sok­oldalú, komplex munkát je­lent az energiaprognózis va­lóban minden oldalt és te­rületet figyelembe vevő el­készítése. A felhasználó szektorok energiafogyasztási részará­nyúit is tanulságos figyelem­be venni: 1970 és 1980 kö­zött az ipar részesedése az orsz. ág energ i a fel h a sz nál ásá - ból 57,8-ról 52.8 százalékra, a szállítás-hírközlésé 9,0-ról 0.9 százalékra csökkent, míg ugyanezen idő alatt a me­zőgazdaságé 5,5-ről 8. a kommunális fogyasztók és a lakosság felhasználása pe­dig 27.1 -röl 32.3 százalékra növekedett. Melyek aZ energetikai fejlődés irányelvei? — Törekedni kell a hazai energiahordozók fokozott felhasználására, ezen belül a széntermelés lehetőségeit kell jobban kihasználni — de olyan feltételezhető gaz­daságossági határig, amely­nek, realitását a továbbiak­ban ellenőrizni kell. figye­lembe kell venni a hazai ipari és mezőgazdasági hul­ladékenergiák fokozott fel- használását is. Gazdasági okokból az import, szénhid­rogéneket a lehető legkisebb mértékben kívánjuk figye­lembe venni. Viszont alap­elvként határozhatjuk meg azt is. hogy általában a népgazdaság fejlődésétől, termékeink gazdaságos ex­portképességétől is függ az energiahelyzet. Ezt egy olyan példával érzéketttet- ném. hogy az NSZK-nak. amely gazdaságosan és nagy volumenben expotrál. rela­tíve olcsóbb a szénhidrogén importbeszerzése, mint ma Magyarországnak. Tehát ha valahol az iparban, mező­gazdaságban az exportlehe­tőségeket javítják, azzal az ország energiamérlegén is, könnyítőnek. Fentebb említettük már az egyes szektorok részará­nyának változásált az ország energiafogyasztásából. Nos, a tendenciák valószínűleg megmaradnak: az. ipar rész­aránya. ha mérsékelten is, de csökken, a szállítás-hír­közlésé 2000-ig a jelenlegi (i.9-ről 8,2 százalékra csök­ken tovább, míg a lakosság, a mező-, erdő- és vízgazdál­kodás energiaigénye, ha kis mértékben is. de tovább nő. És ez sem mindegy, mert például a lakossági fogyasz­tást előre nem látható té­nyezők, például az időjárás, a fogyasztói szokások is to­vább változtathatják, ennek befolyásolásával nem lehet úgy és olyan módon számol­ni, mint például az iparé­val. — Mindez csak kiragadott példa, érdekesség, hiszen a tanulmány, amelyet erről készítettek, közel 60 oldalas, és szinte minden sora érdek- feszítő, izgalmas. De talán ez a rövid áttekintés is ké­pet ad arról: milyen nagy lélegzetű munkára van szükség ahhoz, hogy nap­jaink egyik legfontosabb kérdését, az energiaproblé­mát valóban tervszerűen és alaposan, időben előre látva lehessen megoldani. Szatmári Jenő István A világon évente több mint hétmillióid üvegpalac­kot, közel egymillió négyzet- méter táblaüveget, mintegy másfél milliárd izzólámpa­burát és egymilliárd kilomé­ter távolságnak megfelelő üvegcsövet állítanak elő. Ez a néhány szám is meggyőző­en bizonyítja az üvegnek a mindennapi életünkben, be­töltött fontos szerepét. A kiindulási anyagok cél­szerű megválasztásával bő­séges választékban állíthatók elő a célnak legmegfelelőbb üvegfajták. Az ablaküveg­nek egészen mások a tulaj­donságai, mint például az optikai vagy hőalló üvegekéi. Minthogy a szükséges nyers­anyagok gyakorlatilag kor­látlan mennyiségben rendel­kezésre állnak, és az előállí­tás, feldolgozás sem okoz különösebb nehézségeket, az üyeggyártmányokat viszony­lag mérsékelt áron lehet for­galomba hozni. A legolcsóbb üvegfajta a nátronmészüveg. Éppen ezért mindenütt ezt alkalmazzák, ha nem kell különösen szigorú követel­ményeket kielégíteni. Ha a nátriumot káliummal he­lyettesítik. a divatékszerek készítéséhez is használt ún. koronaüveget kapják. De nemcsak a kálium és a nát- 1 rium. hanem a kalcium is helyettesíthető, például ólom­mal. Ekkor az ’ üvegek • vi­szonylag alacsony hőmérsék­leten olvadnak meg, ólom- tartalmuk miatt meglehető­sen súlyosak, fénytörő ké­pességük igen jó. Az ilyen ólomkristályüvegből vagy kristálytárgyakat .gyártanak, s ez utóbbiakat csiszolással még tovább nemesítik, díszí­tik. Képünkön: olyan ólomkris­tályüvegből dús csiszolással készült különleges ' dísztár­gyakat láthatunk, amilyen­nel mindén évben a Szov­jetunió' abszolút ökölvívó­bajnokát tüntetik ki. Az üveg mesterséges gyémántok se­gítségével való csiszolását és fényezését- különleges szaktu­dású dolgozók végzik. A Szovjetunióban. a Gyatkovó nevű kisvárosban működő üveggyár az ilyen és hasonló kristálycsodák legnagyobb hírű előállítója. Nikkeles úszómellény A radar ernyőjén, is kiraj­zolódik a hajótöröttek finom nikkelréleggel borított, a tex­tília tulajdonságait egyéb­ként nem befolyásoló új úszómellénye. Az ilyen mel­lényt viselő hajótörötteket még egy kilométer távolság­ból is észrevehetik. A második világháború előtt a szénbányászat a bá­nyatérségek biztosítására ki­zárólag bányafát használt. A fokozódó termelés feltételeit a fejtések és vágatok fabiz­tosítása már nem tudta ki­elégíteni. A gyakorlat bebi­zonyította, hogy fával nem lehet olyan nagy szelvényű és időálló vágatokat biztosí­tani,, amelyek a mind na­gyobb teljesítményű szállító- berendezések üzemeltetésé­hez megfelelnek. Először — az 1950-es évek elején — fa helyett a körszelvényű TH- acélbiztosítás alkalmazásával próbálkoztak, majd az úgy­nevezett csúszóíves biztosí­tás használatára tértek ál. Mintegy két és fél évtized­del ezelőtt indult meg nar gyobb arányban a fa helyett az acéltámok és acélsüvegek alkalmazása. Előnyük első­sorban az. volt, hogy omlasz- tás (kimentés) után ismétel­ten be lehetett őket építeni, míg a fabiztosítást bent kel­lett hagyni. Ugyanakkor se­gítségükkel már ki lehetett alakítani a korszerű jövesz- tő, rakodó és szállítógépek alkalmazásához n él k ü I i íz h e- Icllen lámmentcs szénhomo­kot. Az első időben súrlódá­sos fémtámokat használtak, majd rátértek a hidraulikus tárnok használatára is. A súr­lódásos tárnokkal szemben a hidraulikus tárnoknak több nagy előnyük van: köny­nyebbek. beépítésük gyor­sabb, előfeszítési lehetőségük sokkal nagyobb, ezért a név­leges terhelést hamarabb el­érik. működésük pontosabb. A fejtési biztosítás gépesíté­se során alakultak ki a hid­raulikus tárnokból kiképzett, két-hat támos egységekből álló rendszerek, amelyeknek legfontosabb feladata a föle megfelelő alátámasztása. A gí pesitetl biztosítószerkezet megakadályozza a lefejtett térségből az omladék lefo­lyását a munkapásztába. Ugyanakkor lehetővé teszi a gépi jövesztést és szállítást, valamint a szállító berende­zések- hidraulikus módon tör­ténő előre mozgatását. Fenti képünkön egy nyugatnémet szénbánya hidraulikus tá­rnokkal biztosított frontfejté­sét láthatjuk. Tökéletesebb hegesztömaszk Szovjet tudósok ;i madarak — ’óbbik ko/ott a ualainbok — kilósának', szoms/cike/oténok kn- 't-h'bbi tanulmányozása során nu*i*találtak uuy sokáig rejlő- Ívesnek t.unb jHonséu ma.íiyará- zaiát. Kddiu inemnauynra/hata.t- ;an kérdés volt. miként képesek a madarak — akar hosszú időn keresztül is — a napba tekin- ‘eni anélkül. h<>uy a fény el- va kit a na okét. A kutatok * meg­állapítása szerint a rendkívüli Tényállásáé a madárszemben ••(•«»bemenő pigment képződéssel fii un össze, pontosabban fogal­mazva arról van szó. hogy a madarak szemében bizonyos pigment képződ mén vekből áll«) ..vedoszomíivóé" található, amelynek «•éyébként más funk­ciók betöltésében — például a •ájékozódásban — is szerepe van. Műszeres mérésekkel kimutat­tak. houy a éalainb recehártyá­jának bioelektromos potenciálja erősödik, ha a napfény alulról Jut a látószervbe. és gyengül, ha a napsugarak felülről hatolnak n madár szemébe. Kiderült, houy amié a napsugarak a madár csőrénél magasabb szögben ha­jolnak szemébe, addig az állat azt nem érzi kellemetlennek. Ha viszont a sugarak alulról jut­nak a szembe, a madarak le­hajtják fejüket, megváltoztatván a fénysugár beesési 'szögét. Köztudomású, hogy az ember­nél súlyos .szemgyulladáshoz ve­zet a hegesztési ívfény lángjá­ba vak) nézés. A madarakat vi­szont — a kép tanúsága szerint is — csöppet sem zavarja az erős fényhatás, sőt. kíváncsian direkt odanéznek a fényforrásra. Szovjet szakemberek megpróbál­tak a madarak szómszerkezgJLé- hoz hasonló szemüveget és masz­kot létrehozni a hegesztők szá­mára. Ennek eddig kétféle vál­tozatát dolgozták ki: az egyik gyengíti a szembe alulról jutó fénysugarakat, a másik pedig fényelnyelő réteggel védi a sze­met a káros fénysugaraktól. Úrakiállítás Svájcban Nemrégiben Bá- /ölben „Óra- és H Ékszer Kiállítást” tartottak, amelyen összesen 450' hazai gyár, kisüzem mu­tatta be termékeit. Svájcban az óra­gyártás mint há­ziipar a XVIII. században kezdett felvirágozni. En­nek a kis ország­nak a területe mindössze 41293 km-. Több mint 6 millió ember la­kik a domborzati­lag erősen tagolt hegy- és dombvi­déki országban. A legtipikusabb ha­gyományos svájci ipart, az óragyár­tást a nemzetközi konkurrencia ma már veszélyezteti, az évente előállított óramennyiség te­kintetében Svájc még min­dig az első a világon. Svájc- az óVaexportban is vezet, és érthető, hogy a világ óraipa- ra figyel erre az országra. Az 1982-es seregszemlét mi jellemzi? 1981-ben a svájci óraipar az olcsó digitális karórákból oly nagy mennyi­séget gyártott, hogy igen nagy eladatlan készletek hal­mozódtak fel a kereskede­lemben. Nőtt viszont a ke­reslet a műszaki és esztéti­kai szempontból egyaránt igényesebb órák iránt. Ezt a tendenciát is tükrözte a ki­állítás. amelynek anyagában több elektronikus analóg órát láthattak az érdeklődők a digitális órák mellett. Esz­tétikai szempontból az órák kivitelében, vonalaiban, for­máiban változások tapasztal­hatók a múlt évi átlagokhoz viszonyítva. A karórák vona­laikban szögletesebbé váltak, kevés a kerek formájú típus. Az órák felfüggesztése biz­tonságosabb és lehetővé vált, hogy tulajdonosuk a karórát házimunka közben is visel­hesse. A kiállított óratípusok zö­me naptáros karóra volt, a nyakban viselhető típusok kisebb számban voltak-látha- tók a kiállításon. Képünkön: Atlantis Midas típusú kar­óra. Fénylő cipősarok Éjjel a gyalogosok és a ke­rékpárosok két és félszer na­gyobb veszélynek vannak ki­téve. mint nappal. Svájcban húrom évvel ezelőtt akciót indítottak az. éjjeli balesetek számának csökkentésére. Ezért azt propagálták, hogy ki-ki fényvisszaverő lapocs­kákat ragasszon a cipője sarkára. Azóta e lapok minő­ségét olyannyira javították, hogy azok már a kreppsa­rokra is biztonságosan ráta­padnak, a fényszórófényben 100 métert meghaladó távol­ságból is jól láthatók. E la­poknak a hasonló célú fény­visszaverő karkötőkkel stb. ellentétben megvan az az előnyük, hogy ha egyszer rá­erősítették őket a cipőre, to­vább nem kell velük törőd­ni, mert nappal e lapocskák jóformán teljesen láthatatla­nok. Új építőanyag Leningrádi kutatók új építőanyagot kísérleteztek ki nefeliniszap és azbeszt fel- használásával. Az” ütőpálcás aprítógépben előfoszlalott az­besztből és az őrölt nefelin- iszapból az első lépésben híg vizes ’ szuszpenziót készíte­nek, amelyet azután ultra­hanggal kezelnek. Az ultra­hang az azbesztszálakat to­vább' foszlatja, a nefelin­iszap sz-emcséit pedig hid­raulikusan aktiválja, azaz a kezelés után finomra őrölt por vízzel keverve megköt, keménnyé válik, mint a ce- fnent. HIF I *IF41-i U I*«kJ?' ’ •, ijs fmjnmjffl Kristálycsodák üvegből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom