Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
1982. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászapáti turistaőszemmel^ A 31-cs számú út, amely Jászberény és Heves felé vezet Jászapátin a kirándulók vagy a turisták sajnos csak átutaznak. Pedig érdemes lenne néhány percre megállni. Jászapáti neve már egy Zsigmond korabeli oklevélben is fölbukkan. Városi rangját — mert az volt — 1876-ban veszti el. A község környékén több érdekes régészeti lelet is előkerült. A római katolikus templom alapjait az 1440-es években rakták lei Jelenlegi formáját 1745—49-es átépítés után kapta barokk stílusban. A Jászság egyik legszebb és legnagyobb temploma. A községben élt és dolgozott Vágó Pál festőművész (1853—1928). ö festette meg többek között a nagy szegedi árvizet. A magyar huszárság diadalútja című körképet. Szülőházában helytörténeti múzeumot rendeztek be. Vágó Pál festőművész emléktáblája Hétvégeken 400—560 vendég is fölkeresi a strandot, és mellette a kemping várja a több napra érkezőket Tarpai Z. A Velemi Endre Termelőszövetkezet tájházat alakított ki az I-es kerületében Szolnoki úttörők sikere ELSŐ DÍJ Zánkán, a balatoni úttörő- városban július 30. és augusztus 12. között rendezték meg a pályázatot nyert úttörők táborát. Ide meghívást kaptak azok a pajtások is, akik résztvevői voltak az elmúlt tanévben a „Barátunk a fénykép” elnevezésű úttörő közösségi játéknak. Az ifjú fotósokat kéthetes színes program várta Zánkán. Többek között megörökítették az útlörőváros lakóinak életét, tréfás tablókat állítottak össze a szakköri tagok portréképeiből, és képregényt készítettek egy-egy kitalált történetről. Badacsonytomajban fotótörténeti kiállításon ismerkedtek a szakma múltjával. Az augusztus 9-ón rendezett vetélkedőn nemcsak az általuk készített fotókat értékelhette a zsűri, hanem ügyességüket, szakmai fel- készültségüket is. Az ország 17 meghívott fotószakköré- ből a szolnoki' pajtások bizonyultak a legjobbnak. Ugyanis a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban működő fotószakkör öt tagja — Marsi András, Mari Zoltán, Megyesi Zoltán, Török Péter és Vörös János — nyerte el a vetélkedő első díját, az OFOTÉRT Vállalat 800 forintos vásárlási utalványát. Fiatal fazekasok alkotótábora Mezőtúron hétfőn nyílt meg — az országban elsőként — a fiatal fazekasok alkotótábora. A táborba a „Népművészet ifjú mestere” cím tulajdonosai kaptak meghívást. Munkájukat a Fazekasok Háziiapri Szövetkezetének szakemberei irányítják, de néprajztudósok, a régi mesterség kiváló ismerői is tartanak számukra előadásokat. Az alkotótábor augusztus 13-ig tart nyitva. Szeptembertől Új szakmák középiskoláinkban Az idén néggyel több szakma közül választhattak a megye szakközépiskoláiban továbbtanulni szándékozó nyolcadikosok. A jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskolában két vasútépítő gépészeti szakos osztályban kezdik meg tanulmányaikat a szakma iránt érdeklődő fiatalok. A gyakorlati fogásokat a MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzemében sajátítják majd el. s az érettségi után is várják majd őket, mint ifjú szakmunkásokat. A szolnoki Kereskedelmi és Vepdéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézetben az idén indul először -négyéves képzés vendéglátóipari szakon. A végzős diákokat — természetesen sikeres felvételi vizsga után — szívesen látják elsősorban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskolába jelentkezők az idén a gépszerkesztő szakot is választhatták. Azok a fiatalok viszont, akik Diesel-mozdony szerelőnek készülnek, a gépipari nelyett a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában kezdik meg tanulmányaikat. E szakmát — egyébként változatlanul szakközépiskolai keretek között — ezentúl a 605- ös számú iskolában sajátíthatják el a fiatalok. A szolnoki Pálfy János Vegyipari és Műszeripari Szakközépiskolában papíripari szakos első osztályosok is megkezdhetik tanulmányaikat. Őket elsősorban a szolnoki papírgyár várja majd végzés után. Az újakkal együtt harmincegy féle szakmát oktatnak szeptembertől a megye szakközépiskoláiban. S valamennyi szakra sikerült teljesíteni a tervezett keretszámot. Négykötetes adattár budapesti képekről Már a nyomdába került a Budapest története képekben című katalógus első kötete. A négy kötetre tervezett munka mintegy 120 ezer, Budapestről készült, rajz vagy fénykép lelőhelye lesz: azoknak a nyomtatásban megjelent képeknek az adattára, amelyek az 1500-as évektől napjainkig megjelent, s ránk maradt folyóiratokban, évkönyvekben, értesítőkben, kötetekben megtalálhatók. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményének munkatársai már régebben, az említett forrásokból összeállították a főváros múltjára vonatkozó művek bibliográfiáját, ezt egészítik ki majd a várost, illetve a lakóinak életét felidéző ábrázolások bibliográfiája. A Budapest-gyűjtemény vállalkozása a magyar főváros képes krónikájának csaknem félezer évét fogja át. A katalógus, amelyet ezer példányban adnak ki, elsősorban a nagy közkönyvtárak és tudományos könyvtárak tájékoztató szolgálatának kézikönyve lesz. Használata megkönnyíti a tudósok, a honismerettel, helytörténettel foglalkozók munkáját; anyaga jól hasznosítható az iskolai oktatásban is. Eilágyulás nélkül Mire képes a közönség ereje Tárj árny iék háza nem tartozik Tiszaföldváron a legnagyobbak közé, de az biztos, hogy a legújabbak között van. Nem minthogy ha egy új ház feltűnne Földváron, hiszen úgy szaporodnak a frissen felhúzott épületek a községben, mint eső után a gomba. A Tarjányiék háza azonban valamiben különbözik a többitől, ez a különbség indokolja, hogy szóba hozzuk. A házigazda az udvaron üldögél — rokkantkocsiban. A kézfogása határozott, széles vállai eltakarják a kocsi támláját. Tarjányi János még nincs negyvenéves, de hét éve nyugdíjas. — A Lenin Termelőszövetkezetiben dolgoztam tizenegy évig,' amikor 1975- ben kiderült, hogy a lábaimat megtámadó érszűkületet nem lehet megállítani, ha életben akarok maradni, mindkét lábam amputálni kell — mondja, és a hangjá nem remeg, eszébe se jut valami sajnálkozásfélét kicsikarni, azon már túl van. Tárgyilagosan sorolja, hogy szinte ízről ízre veszítette el a lábait, hosszú és kilátástalannak tűnő éveket töltött kórházban. — Tavaly, nem isokkal az előtt, hogy kiengedtek a kórházból, a feleségem egy látogatás alkalmával elújságolta, : a termelőszövetkezet néhány dolgozója felajánlotta, hogy új házat építenek nekünk, amihez csak az anyagot kell- megvásárolnunk. Az első pillanatokban dühös - voltam, mindenkiben a sajnálkozást láttam, a rokkantak iránti ellágyulést. Ne sajnáljon engem senki, hagyjanak békén, bizonyára csak azért építenek házat, hogy a brigádnaplóba bejegyezhessék... Szóval ostoba gondolataim támadtak, ma már világosan, tudom. Tarjányi Jánosék 200 ezer forint OTP-kölcsönből megvették az építőanyag nagy részét, a volt munkatársak pedig hozzáfogtak a ház alapozásához. A leendő házigazda kétkerekű' kocsijából végignézte, amint napról napra nőtt ki a földből a ház. És rájött, hogy a kollégák vidám fütyörészése nem afféle erőitetet jókedv, hanem valóban a szívesen végzet munka vidámsága. Tarjányi János ismét megtanult nevetni. Az év vége előtt álltak a falak, mostanában az ablakok, ajtók festése, a villany beszerelése van soron, hetek .kérdése, hogy átköltözhetnek a lapos tetejű kis házuknál többször nagyobb, újba. — Mivel telnek a napjai? — kérdezem. — Hímzéssel — nevet azzal a szégyellőséggel. amely minden férfi arcán feltűnik, ha „női” munkán kapják. ■— A kórházban tanultam . hímezni és megkedveltem — mondja, aztán szól a kislányának, hozzon elő néhány alkotást. A lehangoló érzéseket keltő rokkantkocsi megtelik színes virágokkal, csavaros és egymásba fonódó indákkal, díszekkel. Vidám színű kendők, térítőik simulnak ki Tarjányi János kemény keze alatt, nehéz munkához szokott ujjait nem lehetett egyszerű feladat a vékonyka tűhöz idomítani... — Szeretnék bedolgozást vállalni valamelyik háziipari szövetkezetnél... Első próbálkozása nem járt sikerrel, a mezőtúri szövetkezet egyelőre nem tud munkát adni Tarjányi Jánosnak, akit a hímzésért járó pénz nem érdekel, csupán azt szeretné tudni, hogy szükség van-e a kezemun- kájara. Neveket kérek tőle, azo- két, akik egy év alatt tető alá hozták a házát. Sorolja. Hosszú, megnyugtatóan hosszú a névsor... Le kellene már szoknunk arról, hogy a mozgásukban korlátozott embereken sajnálkozzunk, hogy szégyenkező hümmögéssel elkerüljük őket. A leszokásban segítenek a Tarjányi Jánoshoz és házépítő munkatársaihoz hasonlók... B. J. Részlet a helytörténeti gyűjtésből A római katolikus templom belseje
