Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
6 Nemzetközi körkép 1982. AUGUSZTUS 28. „Családi penumr?" RC3fl3fl tllsf 1113 tavinál indíthat el Schmidt nyugatnémet kancellár, aki nemhivatalos látogatáson járt az Egyesült Államokban, régi barátjának, Shultz új amerikai külügyminiszternek arról panaszkodott, hogy az amerikaiak „tönkre teszik az Atlanti Szövetséget”. Cheysson francia külügyminiszter áriról beszélt, hogy Nyugat- Európának „nagyobb határozottsággal” kellene szembefordulnia a kelet-nyugati kereskedelmet bénító szovjetellenes amerikai embargópolitikával. Az utolsó csepp __ Ü gy tűnik; Nyugat-Euró- pa ezúttal nem marad a szavaknál. A sok kérdésben eltérő álláspontot képviselő nyugat-európai kormányok, beleértve a konzervatív angol kabinetet, szembeszálltak Reagan elnök gázturbinaszállítást tiltó intézkedésével. Valamennyi kormány utasította országában az érintett vállalatokat, hogy az amerikai' tilalom ellenére teljesítsék a Szovjetunióval aláírt szállítási szerződéseket, juttassák el a Szovjetuniónak a Szibériától Nyugat- Európáig húzódó gázvezeték építéséhez rendelt alkatrészeket — mindenekelőtt a turbinákat, Reagan elnök rendelkezése, amely az amerikai szabadalmakat felhasználó európai cégeket rá akarta szorítani az embargó-politikára — nyilvánvalóan az utolsó csepp volt a pohárban. Ez volt az a lépés, amellyel a Szovjetunió ellen indított kereskedelmi háború átalakult az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között vívott kereskedelmi háborúvá. A gázvezeték ügye azonban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti ellentétrendszernek csupán a felszínét jelenti. Persze ezen a „felszínen” is milliárdos üzletekről van szó. Az olasz kormány csaknem félmilli- árd dolláros, a nyugat-németek 450 millió, a franciák 300 millió, az angolok 250 millió dolláros üzletet védenek, amikor a vállalatokat Reagan tilalmának áthágására biztosítják. Egy réteggel mélyebben — de még mindig gazdasági vonatkozásban — már az ellentétek egész hálózata rejtőzik. A gázvezeték ügyben kibocsátott tilalommal egy- időben az amerikai kormány felemelt büntetővámmal sújtotta a Nyügat-Európából érkező acélszállítmányokat. Ilymódon akarja megvédeni a magasabb önköltséggel dolgozó, drágább acélipart. A tetejében mindez akkor történik, amikor az amerikai kormány — a farmerek nyomására — továbbra is ad el gabonát a Szovjetuniónak. A vita az amerikai kormánykörökben a jelek szerint legfeljebb arról folyik, hogy szeptember 20-án, a megállapodás lejártakor ne új hosszú lejáratú szerződést kössenek, hanem csak á jelenlegi érvényét hosszabbítsák meg. A gázvezeték ügy mélyében tehát arról van szó, hogy az Egyesült Államok az általános válságban a gazdasági nacionalizmus új hullámán lovagol. A novemberben esedékes részleges választás közeledtével, belpolitikai meggondolásból a legszűkebb értelemben vett nemzetgazdasági érdekeknek megfelelően cselekszik. Elnök, vagy óvónő? Ugyanakkor, látjuk a gázvezeték példájából, meg akarja akadályozni nyugat- európai szövetségeseit abban, hogy azok is érvényesítsék saját nemzeti és gazdasági érdekeiket. Dean Rusk volt amerikai külügyminiszter megjegyezte egyik cikkében: „Senki sem jelölte ki óvónéninek az elnököt és a hadügyminisztert Nyugat- Európa országai mellé”. A gázvezeték ügyében Európától követelt intézkedés, közben pedig a szűk amerikai gazdasági érdekek könyörtelen érvényesítése olyan ellentét, amely immár a Washington és Nyugat- Európa közötti kapcsolatok válságának még mélyebb, harmadik rétegéhez vezet. Ez már kifejezetten politikai kérdés. Itt a NATO, az Atlanti Szövetség jellegének értelmezéséről van szó. Voltaképpen arról, hogy vajon a NATO szuverén, nemzeti és biztonsági érdekeit önállóan érvényesítő országok szövetsége-e, vagy pedig olyan szervezet, amelyben Washingtonnak különleges uralmi pozíciói és jogai vannak, a többi állam pedig a csatlós szerepét játssza? Ügy tűnik, Reagan a gázvezeték turbina-tilalommal átlépte a „türhetetlenség határát”. Az egymástól eltérő társadalmi, szociális és politikai nézeteket valló európai partnerek közös és heves reagálása azt mutatja: nemzeti szuverenitásukat veszélyeztetve érzik. Reagan lépése ezért indított el lavinaszerű hatásmechanizmust, amely fordulóponthoz vezethet az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolataiban. Európs jogs A feltételes mód használata mindenesetre indokolt. A NATO európai államai változatlanul követik az amerikai politikai fő vonalát fegyverkezési, stratégiai és politikai kérdésekben. De fenntartják maguknak a jogot, hogy maguk döntsék el, milyen gazdaságpolitika felel meg nemzeti és biztonsági érdekeiknek. Ha a szembenállást korlátozni lehet a gazdaságpolitika területére, akkor valóban nem lesz szó másról, mint — Schmidt szavaival — „családi perpatvarról”. De ha Washington fokozná a nyomást, és megkísérelné szovjetellenes stratégiai és gazdasági hadjáratának maradéktalan elfogadtatását nyugat-európai szövetségeivel —, akkor ez a „családi” jelző érvényét vesztheti. <-i -e) Berlin Pankow negyedében egy strandfürdőben próbálják ki azt a vízmelegítő berendezést, amely lehetővé teszi a napsugárzás, a levegőben és az esőben levő hő felhasználását a zuhanyzók vizének melegítésére. Hőszivattyúk továbbítják a hőt a víztárolókhoz. A módszerrel 45 Celsius-fokra lehet a vizet felmelegíteni akkor is, ha a nap nem süt. A víz melegítésére használt eddigi gázfűtéshez viszonyítva az új módszer mintegy 50 százalék energiát takarít meg. Üj motorkerékpár az NDK- Zschopauban megkezdődött az ból. A Karl-Marx-Stadt megyei MZ ETZ 250 motorkerékpár sorozatgyártása. Az egyhengeres, kétütemű motor különösen áramvonalas formájával hívja fel magára a figyelmet Fogyasztása 100 kilométeren 4 liter, INDIA Diplomácia reflektorfényben Az óriási, kontinens méretű, 700 milliós India, Földünk második legnépesebb állama, évtizedek óta fontos szerepet játszik a nemzetközi politikában. Az elmúlt he- tekben-hónapökban azonban feltűnően nagy sebességre kapcsolt az új-delhi diplomáciai gépezet. Folytatják a tárgyalást Pakisztánnal és Kínával, Indira Gandhi kormányfő a múlt év végén európai, most júliusban amerikai és japán körutat tett, s hamarosan Moszkvába készül. Végül; nem jelentéktelen esemény, hogy az el nem kötelezettek idei, bagdadi csúcstalálkozójának meghiúsulásakor Űj-Delhi elsőként került szóba a konferencia pótszínhelyeként. Indira Gandhi nemrég befejeződött, Egyesült Államok beli útja kapcsán mégis megszaporodtak a világsajtó hasábjain a kérdőjelek: nem a Moszkvához fűződő kapcsolatok lazulását jelzi-e a washingtoni látogatás? A találgatások fő oka az volt, hogy a fehér házi megbeszélésekre majd 11 éves szünet, sokszor fagyos viszony után került sor, s hogy a két ország kereskedelme mind szélesebb körű. Az elmaradottság nyűgével küzdő India természetesen valóban számít az amerikai tőkére, technológiai támogatásra gazdaságfejlesztési terveiben. Azok a hírmagyarázók, akik a szovjet—indiai viszony halványulását vélik vagy remélik felfedezni, természetesen ezekre a tényezőkre helyezik a hangsúlyt. Gandhi asszony nyilatkozatában mindezzel együtt kijelentette; „Nincs indok rá, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátság akadályozná a Kínával vagy az USÁ-val kiépítendő baráti kapcsolatokat”. Utalt a külpolitikai és gazdasági ellentétek sorára, amelyet a washingtoni megbeszélések nem oldottak fel. Márpedig véleménykülönbség bőven akad a két ország között. Gondoljunk csak India és az USA eltérő pozíciójára az Észak-Dél kérdéskörben, vagy az Indiai-óceánnal kapcsolatban. Delhi a térség fegyvermentesítésének a híve, s elítéli a támaszpont-politikát. Tartós és mély feszültséget okoz Pakisztán nagyszabású, egyoldalú. veszélyes amerikai katonai támogatása. Nem egyezik az afganisztáni fejleményekkel kapcsolatos álláspont sem. Washingtonnal szemben Delhi a tárgyalásos, békés rendezés híve. Ellentétes a két ország Indokínáról vallott véleménye. Természetesen egészül ki a kép az el nem kötelezettek csúcsának Űj-Delhibe való áthelyezésével. Az indiai főváros kiválasztása nem volt véletlen. India már az ötvenes években főszerepet vállalt az el nem kötelezettek mozgalmának életrehívásá- ban, s külpolitikájának alapelve mindvégig a pozitív semlegesség maradt. E hagyományos alapállást, s a belőle eredő, olykor különösen pregnáns anti-imperialista fellépést, a szocialista közösség sokra értékeli. Kölcsönösen előnyös, sokrétű együttműködés született az elmúlt évtizedekben India és a Szovjetunió között. Most, az el nem kötelezett csúcs- konferencia házigazdájaként három esztendőre Indira Gandhi veheti át a mozgalom elnöki tisztét. A világ- politikai volumenű megbízatás bizonyára minden eddiginél nagyobb mozgásteret követel és teremt majd az jn- diai diplomáciának. Az előzmények ismeretében ezt átIndira Gandhi miniszterei' nök-asszony rendeződésnek aligha, sokkal inkább az indiai külpolitika felértékelődésének; tarthatjuk. Teljesen helyénvaló, hogy a világ második legnagyobb országa saját térségében csakúgy, mint más régiókban, s az öt kontinenst és esetleg az emberiség jövőjét érintő globális kérdésekben erőteljesen hallassa szavát, érvényesítse befolyását. Semmi kétség: Gandhi asszony őszi, moszkvai útja megerősíti India pozícióját a világban. Szegő Gábor India számára rendkívül fontos a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés. Képünkön; a szovjet segítséggel épült bokaroi kohászati művek — innen kerül ki az ország acéltermelésének 40 százaléka. Az acélt mintegy 40 államba exportálják, köztük a Szovjetunióba. Kslózok vsgy halászok? Ökölharc után lövöldözés Gyors kis hajók üldözik egymást a háborgó Északi - tengeren. Lövések dördülnek, foglyokat ejtenek. Fegyveres, marcona alakok pásztázzák a vizet. Amikor az egyik hajó végre beéri az üldözött naszádot, a hős dacolva az óriás hullámokkal, átugrik annak fedélzetére, pisztolyt ránt és kiszabadítja honfitársait a megdöbbent kalózok fogságából. Félreértés ne essék, nem egy középkorban játszódó kalandfilm jelenetsora pereg. Az események 1982. nyarán zajlanak az Északi-tenger nyugatnémet partjainál. A lövések, a foglyok, az üldözők és üldözöttek valóságosak. Már öt éve tart a tengeri háború, és ez év nyarán eldördültek az első lövések .. Tengeri háború a Norvégia—Dánia—NSZK—Hollandia—Anglia által határolt beltengeren? Igen, .háború a nyelvhalért, illetőleg annak halászati jogáért a Összeállította; Constantin Lajos holland és a nyugatnémet halászok, rendőrök és vámtisztek között. Az ínyencek kedvence, a különleges hal a rablógazdálkodás és a vízszennyeződés miatt egyre ritkább. öt éve nemzetközi egyezménnyel korlátozták a halászatát. Az úgynevezett „le- pényhal-szerződés” kimondta : legfeljebb 70 brutto — regisztertonnás, 300 lóerős motorral felszerelt hajóval, csak meghatározott nagyságú hálóval lehet halászni és csupán az Északi-tenger partján, egy 12 mérföldes övezetben. A holland halászok, akiknek hagyományos és pompásan jövedelmező üzlete a nyelvhal, s akik uralják a francia és a belga piacot is, rendszeresen megsértik az egyezményt. Nem csoda, ha a nyugatnémetek úgy érzik, elhalásszák az orruk elől a haljövedelmet. A Közös Piacban 1977-ben vita' robbant ki a tengeri határok 200 mérföldre való kiterjesztéséért. Az ezzel összefüggő halászati korlátozás miatt mozdulatlanul vesztegelnek a modern halászhajók. Ez- idáig 1600 ember vált munkanélkülivé. A tengeri csata frontjai, mind szélesebbek. Az NSZK közélelmezésügyi minisztere, Josef Érti, táviratban hívta fel holland kollégája, Geritt Braks figyelmét a konfliktus veszélyeire. Nem kevesebbet közölt, mint hogy a nyugatnémet határrendőrök végső esetben lőfegyver használatára is jogosultak. De vajon ki és kire lő majd, ha az ökölharc már nem lesz elég, mert a halcsata immár nem csupán német vizeken folyik. . A mostani nyáron két nyugatnémet halászhajót is feltartóztattak heringhalászat közben, a nyugati skót partoktól nyolc mérföldre. Szigeti Julia
