Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
1982. AUGUSZTUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A belvárosban tízszeres a kereslet (Folytatás az 1. oldalról) ház portáira 10—20 százalék árkedvezmény adható. A tervek szerint ebben az ötéves tervciklusban Szolnokon 670 családi ház épül, ebbői 360 a régi, elavult lakóépületek helyén, a többihez a telek biztosított, sőt, van némi tartalék is. A különböző —• elsősorban a tanácsi bérlakásokkal kapcsolatos várható változások «— következményeként azonban nagyon valószínű, hogy a jövőben még nagyobb iesz az építési telkek iránti kereslet. Ezért a végrehajtó bizottság az illetékes szakigazgatási szerv feladatául megszabta: a belvárosban meglévő foghíjak feltárását és annak felülvizsgálatát, hogy hol lehet feloldani a jelenlegi építési tilalmakat. A városkörnyéki községekben : Tószegen, Tiszavár- konyban, Rákóczifalván és Szajolban az elkövetkezendő években a szükségleteknek megfelelő lesz a telekkínálat. Ebben az esztendőben még több az igény, mint a lehetőség. Elkészültek a tervek. amely szerint tömbbelső feltárásával, jelenleg még mezőgazdasági művelés alatt álló belterületek kiváltásával és a községek belterületi határainak kitágításával van lehetőség arra, hogy annyi telket alakítsanak ki. ameny- nyit a község lakói és a letelepedni vágyók igényelnek. Szolnok Város Tanácsa esztendőről esztendőre keresi a lehetőségét annak, hogy miként tudná kilégíteni a hobbik, az üdülők iránti egyre növekvő keresletet. Sokféle elképzelés van. Ideális terület lenne vállalati, csoportos és magánüdülők számára az alcsiszigeti üdülőterület mellett lévő 70 hek- ternyi mezőgazdasági művelés alatt álló föld. Ahhoz azonban, hogy a mezőgazda- sági termelést megszüntessék, a Szolnok megyei Földhivatal egyetértő javaslatára és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium engedélyére van szükség. Ez egyelőre nincs meg. A szakemberek számolgatták, hogy az üdülőterületté alakítás mennyibe kerülne. ötven hektár térítési díja 21 millió forint az előközművesítés költsége csatorna nélkül 47 millió, csatornával 79 millió forint. Ebben a tervidőszakban az alcsiszigeti üdülőterület bővítéséről tehát nem lehet szó. Kidolgozás alatt áll egy másik terv is. A Zagyva jobb partján, a Széchenyi lakóteleptől keletre, több mint egy kilométer hosszú földsávon 100—120 üdülőtelek kialakítására van lehetőség. A végrehajtó bizottság tagjai közül néhányan azonban nem értettek egyet ezzel az elképzeléssel. Az volt a véleményük, hogy ne üdülő, hanem családi ház építésére alkalmas telkekra osszák fel ezt a területet. Nyaralók, hobbik és kertek számára a városkörnyéki községekben keresnek alkalmas helyet. A négy község közül háromnak a területén van is némi lehetőség. Szajolban 9 hektár szántó tehető ideiglenesén kiskertművelésre alkalmassá. Az Ófalut határoló Holt-Tiszaág és a védőgát közötti zártkertek melletti erdőben pedig üdülőt lehetne kialakítani. Tószegen 3 hektárnyi területet tartanak alkalmasnak hétvégi pihenésre, kertészkedésre. A szakemberek most vizsgálják, hogy Rákócziújfalván bővít- hető-e a Bartók Béla úti zártkertek területe. K. K. A kép beszél MÁSODVETÉS: AZ ASZFALTRA Egy naiv találós kérdés: mi következik az aratás után? A választ a kisiskolások is tudják: összegyűjtik a szalmát. Az okosabbak még arról is hallottak, hogy a gabona levágása után a talajelőkészítés végeztével még következhet a másodvetés. Amikor gyorsan növekvő, takar- mánynakvalót szórnak el. A képen látható búza azonban nem ilyen másod vetés. Lehetne harmad vagy negyed sőt huszad is a tényen: azon, hogy útban a tárolóba a szemek az aszfaltra hullottak, ez mit sem változtat. Já- noshida és' Jászberény között, az úton kerültek lencsevégre az elhullott szemek. De készülhetett volna a kép Besenyszögön is — a községben hasonló látvány fogadja a hízásnak indult verebeket. E képről egy színdarab jut eszembe. Amatőrök játszották, de ez a mozzanat aligha mérsékelte a székekben üldögélők ingerültségét, amikor a sokkoló hatású dramaturgia részeként a főhős elnyomta cigarettáját egy szelet kenyérben. Talán durva a példa, de a két esemény indítékának sötétsége között nem találok különbséget. Most következhetnének a számok arról, mennyi a búza világpiaci ára vagy arról, hogy hányán éheznek a Földön. Esetleg sorolhatnánk azoknak a cikkeknek a címeit, fórumoknak a megnevezéseit, jähol felhívták a figyelmet a veszteségmentes betakarításra. Aligha hiszem, hogy meghatnák a számok a botcsinálta másodvetőket. Talán az érzelmek? Mondjuk az a látvány, ahogyan az öregek keze apránként söp- rögeti egy kupacba a morzsát, hogy azután a darabka kenyérhalmot szájukba hajítsák — mert a kenyér az kincs. Nem, itt érzelmeknek aligha van helye. Talán inkább fontosabb arról beszélni, hogy az értékek megbecsülésének forrása valahol ott kezdődik, ahol az egymás munkája, produktuma iránti tisztelet. S beletartozik abba a nagy fogalomkörbe, amit kultúrának hívunk. Szoktunk beszélni ipari vagy mezőgazdasági kultúráról — ez utóbbiról büszkén, hiszen kiváló termelési rendszereink működnek, óriási táblákon olyan terméshozamokat érünk el olykor, amelyekkel méltán dicsekedhetünk, gépsoraink dolgoznak a földeken, — szóval ilyen szempontból gazdagok vagyunk. Robogunk Jánoshida és Jászberény között. A gépkocsiban ülő külföldi vendég némi iróniával megjegyzi az út mellé szórt búza láttán: ez gazdag ország. Igen, bőven jut a figyelmetlen emberekből is. H. J. DOHÁNY "Együttműködés. a termesztéstől az értékesítésig A Dunántúli és Duna—Tisza közi Dohányfermentáló Vállalattól kapott tájékoztatás szerint az idén Szolnok megyében mindössze hét termelőszövetkezet foglalkozik 311 hektáron dohány termesztésével. A háztájiban és egyéb gazdaságokban a növény területének nagysága 235 hektár. Mivel e kultúra kézimunka-igényes, hektárjainak száma egyre csökken. A jászberényi Zagyvamenti Termelőszövetkezetben mindig volt hagyománya ennek a növénynek. A termelési kedv azonban változott. A termőhelyi lehetőségek, a közelben megépített szárítókamrák és az a tény, hogy Jászberényben van az ország egyik legnagyobb dohánybeváltója, mindezek a termesztés mellett szólnak. Ami a termesztői kedvet „letörte”, hogy nagy munkaigényessége mellett csupán félautomata kombájnokkal tudtak dolgozni a termesztő mezőgazdasági üzemek. Az említett vállalattal kötött együttműködési megállapodás lendületet adott ismét e tevékenységnek. A Zagyvamenti Termelőszövetkezet például néhány környező gazdaságtól megvásárolta, az ott már nem használt BAL- THES típusú dohánybetakarító gépeket, amit kisebb átalakítás után saját területén használ: 70 hektár dohánya palántázására és ápolására, minimális kézimunka-igény- nyel. Az együttműködési megállapodás szerint a vállalat, meglévő szárítókamráit átadja, és a válogatás, kikészítés folyamatában is biztosít segítséget, hiszen jó és nagy mennyiségű dohányra van szüksége. A termelőszövetkezet közel 2 millió forintért vásárolt egy Powel típpsú betakarítógépet, a kiegészítő gépsor nélkül. A feltételek és a berendezések adottak, csak az időjárás bánik mostohán a dohánytermesztőkkel és magával a növénnyel. Ahogy a termelő- szövetkezet elnökhelyettese, Deme Pál mondta, szinte „guggol” a dohány. Nem volt elég a szárazság, még egy kisebb vihar is megtépázta az állományt. A gazdaságban ez a hetven hektár megmarad a dohány számára, ahol öntözéssel csökkentik a természet okozta károkat. F. T. Pályák, esélyek, lehetőségek Egyetemi—főiskolai felvételek elvei és gyakorlata Az egyetemi-főiskolai felvételek idején — mint az elmúlt hetekben — különösen felszínre kerülnek a társadalmi mobilitás kérdései. Egyesek szerint újratermelődnek a társadalmi esélykülönbségek, mások vitatják a csökkentésüket szolgáló különböző támogatások jogosultságát! Ezért is elvi jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának 1982. április 7-i állásfoglalása: Iskola- rendszerünk legnagyobb történelmi eredménye, hogy hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, társadalmunk egészséges mobilitásának megőrzéséhez. Ezt mutatja az is, hogy a7, elmúlt évtizedben némiképp növekedett a fizikai dolgozó rétegek gyermekeinek aránya a felsőoktatási intézmények hallgatói között (miközben a hallgatólétszám nőtt), jóllehet e rétegek aránya a társadalmi szerkezet változása következtében mintegy 5 százalékkal csökkent. Mindez nem jelenti azt, hogy az iskola hihányta- lanul teljesítette, illetve teljesíteni tudja a művelődési esélyegyenlőtlenségek vagy az indulásnál fennálló társadalmi-kulturális hátrányok csökkentésében rá háruló funkciókat. Ennek tükrében érdemes néhány számszerű mutatót áttekinteni. A foglalkoztatott lakosság több mint 95 százaléka 1938-ban fizikai dolgozó volt, gyermekeik a felső- oktatásban 3,5 százalékot képviseltek. Indokolt volt tehát a felszabadulás után a társadalmi igazságtalanság fokozatos csökkentését a művelődés területén egyebek között adminisztratív eszközökkel is elősegíteni. Ennek következtében is 1950-ben már közel minden második elsőéves hallgató munkásparaszt gyermek volt. Számarányuk 1955-ig tovább nőtt, és meghaladta az 56 százalékot, majd 1960-ra 50 százalékra alakult. Eközben a kereső lakosság körében a fizikai dolgozók számaránya 80—83 százalékra csökkent. Amennyire indokolt volt a felszabadulást követően a származási kategorizálás bevezetése az egyetemi felvételeknél, annyira túlhaladottá vált a szocializmus alapjainak lerakását követően. Ezért helyes volt pártunk VIII. kongresszusának döntése 1962-ben, amely kimondja: „Egységes szocialista társadalmunk kialakulása és közoktatásunk szocialista fejlődése lehetővé teszi és egyben megköveteli, hogy az iskolai felvételeknél is a jelöltek felkészültsége, rátermettsége, politikai és erkölcsi magatartása legyen a mérce”. Helyes döntés, ellentmondásokkal A döntés helyességét két évtized tapasztalatai bizonyítják, a fejlődés velejárójaként azonban ellentmondások is keletkeztek. A származási kategorizálás eltörlését követő első évtizedben a fizikai dolgozók gyermekeinek számaránya nagymértékben csökkent, igaz, eközben csökkent a fizikai dolgozók számaránya a keresők között, de nem akkora mértékben. A hetvenes években mind intenzívebben kibontakozott munka sokirányú volt. Megnöveltük a fizikai dolgozók gyermekei számarányát a gimnáziumokban, ahonnan a felsőoktatási utánpótlás több mint kétharmada indult el. Különböző szakkörökkel, tanfolyamokkal a felső- és közoktatás dolgozói, egyetemi hallgatók is segítették a fizikai dolgozók szellemi képességeinek kibontakoztatását. A felvételiknél érvényes korábbi abszolút sorrendet a relatív ponthatár váltotta fel, ami azt jelenti, hogy egy meghatározott ponthatár fölött a fizikai dolgozók gyermekei elsőbbséget élveznek. A sokirányú munka eredményeként mostanára a fizikai dolgozók számaránya 42—45 százalék közötti a felvettek soraiban, miközben a foglalkoztatottak körében a fizikai dolgozók mintegy 70 százalékot képviselnek. A szellemi dolgozók körében felvetődik helyenként a kérdés: Vajon nem érinti-e hátrányosan az ő gyermekeiket a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatása. Esélyhátrányaikról — mint társadalmi jelenségről — akkor beszélhetnénk, ha a felsőoktatásban nagyobb lenne a fizikai dolgozók számaránya, mint a szülőké a kereső lakosság köreiben. Erről azonban távolról sincs szó, hiszen a szellemi dolgozók gyermekei még mindig közel kétszer olyan arányt képviselnek a felvettek köreiben (55—57 százalék), mint a szülők a keresők között (30 százalék). Az értelmiség gyermekeinek háromnegyede — bizonyos szóródással ugyan — értelmiségi pályára kerül. • Tisztázásra váró fogalmak Valamiféle mechanikus azonosságra törekedni rövid távon irreális dolog volna. A folyamat többgenerációs jellegű. Ma még a családok, a lakóhelyek anyagi, szociális, kulturális, körülményeiben figyelemreméltó eltérések vannak. Csökkentésüket szolgálják az oktatásügy fejlesztésére fordított erőfeszítések — ismeretesen a VI. ötéves terv során kiemelt programok között szerepel az általános iskola fejlesztése. Mégis egyértelműen számolni kell azzal, hogy vannak, és még jó ideig lesznek —, ha csökkenő mértékben is — hátrányos helyzetű gyermekek'. Segítésük fogalma a közvéleményben esetenként helytelenül keveredik a fizikai dolgozó^ gyermekeivel való foglalkozással. Márpedig a kettő nem azonos: a fizikai dolgozók kategóriája politic kai, a hátrányos helyzet szociális tényező. A fizikai dolgozók életkörülményeinek fejlődése következtében a többségnél nem beszélhetünk hátrányos helyzetről, ugyanakkor a szellemi pályán dolgozók gyermekei is lehetnek hátrányos helyzetben. A művelődéspolitikának itt az a feladata, hogy egyaránt segítse a fizikai dolgozók gyermekeit és a hátrányos helyzetűeket. A fizikai dolgozók gyermekei egyetemi továbbtanulásának kérdéskörével valószínűen még hosszú ideig foglalkoznunk kell. E munkát azonban növekvő mértékben befolyásolja az osztályok és rétegek, a fizikai és a szellemi munka közeledése, a szocialista népi egység minőségi mutatóinak — egyebek között a műveltséggel is ösz- szefüggő — fejlődése. Ma még nincsenek, és valószínű, hosszú ideig nem lesznek meg a feltételei annak, hogy minden fiatal pályaválasztási szándéka teljesüljön. Figyelembe kell venni ugyanis a társadalmi igényeket, hiszen a szocialista társadalmunkban a munkaerő teljes foglalkoztatottságához szükséges a pályairányítás tervezése, megvalósítása Találkozunk még a tehetség el- kallódásának veszélyével is. A társadalom törekszik lehetőséget teremteni a pálya- korrekcióra. Gimnáziumi érettségivel is lehet valaki szakmunkás, a szakmunkások közül pedig többen tanulnak a felsőoktatásban. Vagyis, a társadalmi igények, a tehetséggondozás és a képességfejlesztés optimális összhangjára kell törekednünk. A felsőoktatásnál az esélytelenséget több összefüggésben érdemes megnézni. így például ma több mint minden második hallgató nő. Ez megfelel a nemek demográfiai arányának. Az összkép azonban mást mutat, ha a teljes diplomások nemek szerinti összetételét nézzük. Nappali ’ tagozaton a friss diplomások valamivel több mint fele nő, 1955-ben még csupán 40 százalék volt. A probléma valószínű soktényezős. Szerepet játszik egyes pályák anyagi elismerése, a pályairányítás, de az előzmények már a középiskolában megjelennek. Ma a felsőfokú utánpótlás több mint kétharmadát a gimnáziumok adják, ahol pedig az érettségizettek közel kétharmada nő. A pályázók esélyei szakmánként sem azonosak. Vannak kedvelt és kevésbé kedvelt szakmák. Ez megmutatkozik a jelentkezők közül felvettek számarányában is. Néhány szakterületen 1980- as adatok szerint a következő képet látjuk: a művészeti főiskolán minden hetedik jelölt esélyes, a bölcsész- és jogi pályákon, a tanárképző főiskolákon minden negyedik-ötödik, az orvosi és agrártudományi egyetemeken minden harmadik, a mező- gazdasági, az egészségügyi, a • gazdasági, a közgazdasági főiskolákon minden második. Ugyanakkor a műszaki egyetemeken, főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben a jelentkezettek közel kétharmadát veszik fel. Mindenekelőtt társadalmi érdek Az emberi képességggel és tehetséggel való egészséges gazdálkodás mindenekelőtt társadalmi érdek. A tehetség pszichológiai értelemben azt jelenti, hogy valaki egy tevékenységben vagy tevé- kenységkoplexumban az átlagosnál magasabb teljesítményre képes. A tehetség azonban egyaránt magában foglalja a szellemi és a fizikai munkára való alkalmasságot. A társadalom mindinkább afelé törekszik, hogy a végzett munka szerint értékeljük a társadalmi munkamegosztásban vállalt vagy kapott feladat teljesítésének szintje alapján. A jövőben a tehetségek értékelését ebből a szemszögből is napirenden kell tartani, és fellépni az olyan nézetek ellen, amelyek mechanikusan leszűkítik a tehetséget a szellemi pályák körére. A fejlett szocialista társadalom az osztályok és a rétegek közeledésének folyamatában realizálódik, amelynek során fokozatosan csökkennek az osztályjellegű különbségek, csökken a fizikai és szellemi munka közötti különbség, csökkennek a településviszonyokból adódó különbségek és más tényezők. Az osztályok és a rétegek közeledése a szocialista építőmunka egész időszakát átfogó folyamat. A felszabadulástól napjainkig e folyamat nagy eredményei realizálódtak. Több területen azonban csak megkezdtük a munkát annak érdekében, hogy a felnövekvő ifjúság esélykülönbségei csökkenjenek. és előbbre lépjünk azon az úton, amelyen a fiatal pályairányulása mindjobban megfelel egyéni adottságainak, valamint a társadalmi igényeknek. Koncz János \
