Szolnok Megyei Néplap, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
6 hosszan tartó, folyamatos fejlődés új minőségi jegyeit felfedezni — nem is olyan magától értetődő dolog. Kivált akkor nehéz ez, ha bonyolult folyamatról van szó, mint a szocialista országok gazdasági együttműködése. A KGST 33 évvel ezelőtti megalakulása idején a mainál lényegesen átláthatóbb, eyszerűbb kapcsolatból szövődött ez az együttműködés. Inkább a segítség volt a fő cél, kevésbé a kereskedelem. A kapcsolatok nagyobb része a segítségnyújtás — például az ingyenes műszaki dokumentáció-csere — kisebb része az egyszerű (adok-veszek) külkereskedelmi árukapcsolatokban jelentkezett, Ezek már akkor is hallatlan jelentőségű kapcsolatok voltak, különösen a nyersanyagban, gépekben, energiában szűkösen álló, az iparosodás küszöbét éppen hogy átlépő fiatal népi demokratikus országok számára. Az azóta eltelt évtizedek alatt a KGST keretében folyó gazdasági együttműködés és a szervezet tagállamainak gazdasága hatalmasat lépett előre. Az együttműködés ma már a hagyományos árukapcsolatoktól, a többoldalú, szakosított, hosz- szú távú technológiai fejlesztési programok kidolgozásáig, közös végrehajtásáig terjed. Ma már ennek a kibontakozott együttműködési rendszernek a továbbfejlesztésére hosszú távú stratégiai program összeállítása szükséges. S ez a feladat azt jelzi, hogy a KGST-tagállamok gazdaságának többsége a széles körű gazdaságpolitikai, tervezési, elszámolási, kutatásfejlesztési és termelési értékesítési integráció kialakításának időszakába lépett. A továbbiakban az első számú feladat nem a termelő kapacitások gyarapítása — mint 33 éve —, hanem a kiépült, korszerű termelő erők hatékonyságának növelése, gyors és racionális továbbfejlesztése. Ezt a folyamatot ösztönzik a világgazdaságban az utóbbi évtizedben bekövetkezett változások is: mindenekelőtt az energia, a nyersanyagok és a „ legkorszerűbb technika nagy mértékű felértékelődése; továbbá az utóbbi években a világ- politika fordulatai, az enyhülés ellen ható amerikai politika, a gazdasági szankciók. A KGST legutóbbi, budapesti ülésszakán, ahol folytatódott az együttműködés új stratégiai irányvonalának tavalyi kidolgozása — ezért kapott teret a nyugati országoktól egyes területeken fennálló import függőség mérséklésének, majd felszámolásának programja is, Szó sincs azonban arról, hogy ez a program valamiféle ellen-diszkriminációt jelentene, inkább a diszkrimináció ellensúlyozását szolgálja. Az egyes területeken mutatkozó importfüggőség felszámolása a fejlett tőkés országoktól nem jelent gazdasági, politikai elzárkózást, hanem olyan nemzetközi gazdasági biztonsági rendszer megalapozását célozza, amely megakadályozhatja a gazdasági kapcsolatok politikai célokra történő felhasználását. E cél elérését — s egyben a szocialista országok gazdasági integrációjának elmélyítését, valamint az egyes tagországok előtt álló gazdasági feladatok megoldását — napjainkban elsősorban a korszerű technológiák sokaságának közös kialakításával és alkalmazásával — részletes szakosítási és kooperációs program megvalósításával lehet szolgálni. Ezért került most a közös érdeklődés homlokterébe az atomerőműve technika, valamint a mikroelektronika szakosított fejlesztési programjának kidolgozása. Ezek megalapozzák a másik (stratégiai) fejlesztési fő irány előrevitelét is: a nyersanyag- és energiatakarékosságot hosszú távon elősegítő műszaki fejlesztést. Ez is új, minőségi változást ígérő vonás az együttműködés továbbfejlesztésében. Mert a program a szakosítás és a kooperáció bővítését nem általában a feldolgozó iparban szorgalmazza, hanem a tudományostechnikai forradalom eredményeit közvetlenül alkalmazó ágazatokban. A modern technológiai alap kiépítését képviseli a nukleáris technika, a mikroelektronika, a robot-technika. Mindez saját munkánk javítása érdekében is szükséges, Hiszen — mint a budapesti, a 36. ülésszakon meg- állapítoitták — az 1981-es tanácskozás óta, továbbra is csak nagy nehézségek árán sikerült biztosítani a KGST- tagországok fűtőanyag- és energiaszükségletét. Egyes tagállamok jelentős tőkés importra kényszerültek. Nem zökkenőmentes az országok közötti gép-, berendezés- és alkatrész-igények kielégítése sem a közösségen belüli kölcsönös szállítások növelése révén. Előfordul a szállítási fegyelem megsértései Pénzügyi kapcsolatainkban gondot okoz egyes országok elszámolási egyensúlyának megingása. Ezek a gondok, az elért eredmények mellett változatlanul kísérik együttműködésünket. Számottevően előreléptünk azonban az atomerőművek közös építkezésében, Az 1981—85-re tervezett kölcsönös berendezés-szállítások csaknem egyharmadát a tagországok teljesítették. Eddig szovjet segítséggel 4500 MW atomerőművi teljesítményt helyeztek üzembe a tagországokban. 13 ezer MW teljesítmény létrehozása már a kivitelezés, vagy a műszaki tervezés szakaszában van. Ezen az úton — a korszerű alaptechnológiák közös fejlesztésének, valamint a nyersanyag- és energiaszükséglet együttes _ előteremtésének, illetve a * nyersanyag és energiavagyon „megkí- mélésének” programjában — kell most gyorsítani az előrehaladást. A légfontosabb az egységnyi termelésre fordított energia és nyersanyag mennyiségének jelentős csökkentése. A kitermelés költségei ugyanis a KGST- tagországokban a 70-es évek során átlagosan a duplájára, a szovjet kőolaj-kitermelés ráfordításai 15 év alatt több mint a két és félszeresére emelkedtek. A KGST-országok további fejlődése szempontjából tehát valóban a legnagyobb jelentőségű feladat az anyag- és energiatakarékosság növelése. Meg kell szervezni például — s ez nem feltétlenül kormányszintű feladat —, hogy a konkrét vállalati gyakorlat jó tapasztalatai az egész KGST-ben közkinccsé váljanak. A közös, szakosított mikroelektronikai program kidolgozása ebből a szempontból is fontos. Ez a program azonban a korszerű termék- szerkezet kialakítását is megalapozza: a miniatürizálás, a magas és versenyképes műszaki színvonal elérésének feltételeit javítja. a közös programok egybeesnek a magyar gazdaság édekeivel, adottságainknak, szükségleteinknek megfelelnek. A következő évekre szóló nemzeti programjainkban ugyanezek a célok fogalmazódtak meg. A magyar gazdaság exportképességének növelését a KGST-tagorszá- gokkal egyeztetett közös programok teljes mértékben segítik, hiszen az exportképesség növeléséhez szükséges a műszaki előrelépés, tehát például az eléktroni- záció, s a ráfordítások csökkentéséhez kell a kisebb energia- és anyagfelhasználás. Tehát valamennyi munkahelyen és poszton támogatni kell a KGST közös programjait és mindenben eleget kell tenni a szocialista országokkal közösen vállalt nemzetközi kötelezettségeknek. G. F, Egy Ezek Nemzetközi körkép 1982. AUGUSZTUS 14. Jugoszlávia Kenyércsata — két szakaszban Az első pillantásra drámainak, vagy elkoptatott hírlapírói zsargonnak tűnhet a címben szereplő harcias kifejezés. Ám a jugoszláviai sajtó drámai szóhasználata ez esetben helyénvaló. Az általánosságban is nehéz gazdasági helyzetben különösen jelentős, hogy az ország kenyerét hazai termésből teremtsék elő. Ügy is fogalmazhatnék, hogy az idén a szó szoros értelmében lét- szükséglet. Jugoszlávia a jelentősebb búzatermesztő országok közé tartozik. Némely területein a hozam eléri a nemzetközi élvonalat, az országos átlag alapján Jugoszlávia a világ- ranglista 9—10. helyén áll. De a fogyasztás szempontjából is előkelő helyet foglal el, A lakosonként számított évi 190 kilogramm búza azt jelenti, hogy az ország élelmezésében még mindig a kenyér adja a kalória 40 százalékát. A kisbirtokok hozama erősen ingadozik, márpedig a termőföld 88, az állatállomány 83 százaléka mintegy három és fél millió magángazda kezében van Ide vezethető vissza déli szomszédunknál a „kemény” valuta időnkénti feláldozása a közellátás érdekében. Érthető volt tehát a fokozott várakozás az idei termései edmény iránt. Az utóbbi hónapok gazdasági hírei után megkönnyebbülést váltott ki, amikor ismeretessé vált, hogy a búzatáblákról 5,1 millió tonnányi termést takarítottak be, megközelítve az 1977. év 5,3 milliós rekordját. Az élen ismét az ország éléskamrája, a Vajdaság áll 1,5 millió tonnát meghaladó hozamával. Ez a tavalyinál százezer tonnával több. Szerbiában 1,4, Horvátországban 1,1 millió tonna kényéi gabona termett, A csata első szakasza tehát eredményes, a teljes sikerhez ennyi azonban kevés. A következő ütközet a felvásárlás „frontján” várható. Az ország szükségletét bőven fedező kenyérgabona nagy részéből ugyanis nem kenyér, hanem takarmány lesz. Egyedül a Vajdaság kivétel : a termelőig a búza 94 százalékát átadták a malmoknak. A felvásárlási arány a köztársaságokban messze' elmarad a vajdasági tartományétól. Horvátországban a termés 55, Szerbiában pedig mindössze 23 százaléka kerül a malmokba. Az utóbbiban sok termelő foglalkozik állattenyésztéssel, s amíg a kukoricát le nem törik, a búza sorsa bizonytalan. Belgrad, 1982. augusztus Koprcda Dezső Építőmunkások féláron Stuttgarti emberkereskedők Két rendőrségi riadókocsi stoppol a nyugatnémetországi Puisbjurg belvárosának metróépítl^ezésénél, A rendőrök leugrálnak az autókról, körülveszik, igazoltatják a munkásokat. A razzia a kantinra is kiterjed. Bár sokaknak sikerül kijutniok a gyűrűből), háti jugoszlávot és egy törököt, ^kiknek nincs tartózkodási, I sem munkavállalási engedélyük, a rendőrautóba tuszkolnak. így kejzdi a hamburgi Stern magazin riportját a nyugatnénjiet rendőrség és az illegális | építőmunkások „harcáról’]. Az ország nagy építkezésein ugyanis számtalan jugoszláv, török, olasz és angol cjlolgozik munkavállalási engedély, társadalmi- és betegbiztosítás nélkül. A nyilvántartott munka- nélküli építők száma majdnem 200 ezer. De a szakszervezet becslése szerint körülbelül ugyanennyi kőműves, ács és betonmunkás dolgozik illegálisan. Kialakult az építőmunkások feketepiaca, ahol olcsóbban mérik a munkaerőt. A háttér világos: az építőipar mindössze 56 százalékának van munkája, Az élet-halál' konkurrenciában marakodó cégek igyekeznek az~ árakat lenyomni. Sokan aztán, ha megkapják a rendelést, az illegálisan bevándorló olcsójónosok munkabérén próbálják behozni a hi- á’nyt. Honnan szerzik az illegális munkásokat? Erről a kiterjedt íjiaffia gondoskodik. Ismerkedjünk meg vele a stuttgarti J bíróság előtt folyó per közben. A vádlottak padján egy banda négy tagja ül, amely ezer jugoszlávot és törököt tartott rabszolgaként cs adott búbé nyugatnémet cégekneK. Névtelen telefonbejelentés hívta fel rá az államügyészség figyelmét, s a bűnügyi rendőrség négy hónapig figyelte az érintett „vállalatot”, majd lecsapott. A banda főnökének, a priuszos Vidak Korac horvát ellenforradalmárnak sikerült idejében megugrani. 1974- ben,. a heidelbergi bíróság ítélete alapján, egy jugoszláv konzul elleni gyilkosságban való részvétel miatt három évet már börtönbe töltött. Mielőtt a rendőrség lecsapott volna, Korac már a lichtens- teini Vaduzba tette át székhelyét, A stuttgarti ügyészség megkeresésére ott ugyan letartóztatták, de aztán óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Azóta nyoma veszett. Most az Interpol keresi. Korac Stuttgartban és más városokban munkás-közvetítőt alapított. Némelyiket mint építőipari vállalatot be is jegyeztette. A hatóságok félrevezetésére, néhány munkás után társadalombiztosítási díjat és adót fizetett. A külföldieket — főleg az NSZK-ban maradt jugoszláv turistákat — negyven kül- lönböző Baden-Württem- berg-i és Hessen-i cégnek közvetítette. Vidak Korac, a gengszterfőnök szökésben van. 1974-ben már három évet töltött bör-i tönben Az „üzlet” pompásan ment, A nyugatnémet cégek a „kiközvetített” munkásokért 16 —24 márkát fizettek, az előírt 32—40 helyett. A munkások ebből 8—12 márkát kaptak és még örültek is, hogy engedély nélkül is dolgozhatnak az NSZK-ban. Aki mégis elégedetlenkedett az alacsony bér miatt, azt megfenyegették, hogy feljelentik és kiutasíttatják. A munkafelügyelők „önvédelemből” pisztolyt hordtak magukkaL. A vádirat szerint a Korac- cég három év alatt kereken tízmillió márkát keresett, miközben alig fizetett adót és társadalombiztosítást. Így 3,3 millió márkával károsította meg az államkasszát. A nyomozás rendkívül nehéz volt, mert mindenki hallgatott. S aki nem? — Nos, a stuttgarti fnertó-épít- kezésen lefogott egyik jugoszláv munkás vallott, Részletesen beszámolt az emberkereskedelemről. Kiengedték, s azután egy reggel — holtan találták ... Stuttgart mellett Münchenben folyik a rabszolgakereskedelem. S míg Dél- Németországban főleg a ju- goszlávok és az osztrákok uralják a mezőnyt, a Rajna- és a Ruhrvidéken inkább olaszok és hollandok a „vállalkozók”, Az emberkufárok persze nem finnyásak. Üzletüket kiterjesztik a kábítószerre, a zsarolásra és a rablásra. Nijmegen holland határvárosban nemrég lepleztek le embercsempészést; munkanélküli angol építőmunkások ezreit juttatták el Nyugatnémetországba. S nem egy közülük, aki — látva a helyzetet — megpróbált saját szakállára munkát keresni az NSZK-ban, csakhamar törött lábakkal volt kénytelen visszatérni Angliába ... Gáti István Razzia a duisburgi metróállomáson. A rendőrök két személyt letartóztattak, mert nem volt tartózkodási és munkavállalási engedélyük, (Fotók: Stern — KS) Világméretű érdeklődés Számos ország van a földkerekségen, amelynek annyi lakosa van, vagy még annyi sincs, mint ahányan Kína lakosságát most számolni fogják. Ezekben a hetekben kezdődik meg Kína történelmében az első tudományos módszerű népszámlálás. A számlálók hatmillióan vannak ezt pontosan tudjuk. Lényegesen nehezebb arra válaszolni, hogy az országnak mennyi lakosa van. A jelenlegi, meglehetősen nagy hibaszázalékot tartalmazó becslés, 996 millióra teszi az ország lakóinak számát. De a mostani népszámlálás során — első ízben — komputereket alkalmaznak, számszerint 29-et. A számítógépeket az ENSZ fizeti és az Egyesült Államok szállítja. Tőlük, már pontosabb adat várható. A népszámlálás segítségével azt szeretnék felderíteni, hogy mennyire volt hatásos az utóbbi évek — sokszor bizony nyers — születéskorlátozási politikája és milyen célokat tűzzenek ki a jövőben. A hivatalos kínai statisztika adatai bizonytalanok, mi1 után a legutóbbi népszámláláson kézi számológépeket használtak, főleg, mert a falusi lakosok jórésze elrejtette, vagy ;nem vallotta be a család gyermekeit. Mégis, érdemes végig futnunk rajtuk. 1949-beb, a kínai forradalom győzelmének évében valamivel 600 millió alatt volt a népesség. Ha tehát igaz, akkor az| azóta eltelt 33 esztendő al^tt fantasztikus méretű, mintegy .400 milliós szaporodás következett be. Történt ez annak ellenére, hogy a születések rátája az 1949-es 37 ezrelékről 20 ezrelék alá zuhant. Mi lehet a magyarázata? Elsősorban az, hogy idő tözben a halálozási arány visszaesett. Ennek következtében a népesség növekedési rátája, amely 1949- ben 15 jzrelék volt, mindössze l|4 ezrelékre szorult Némile kapunk, szűk, hoá kedésének érte a gazdaságii szaporodó: g reálisabb képet na figyelembe vesz- y a lakosság növe- üteme 1965-re el- 32 ezreléket, ezt a ág elviselhetetlen st szorította le a Az első , igazi kínai népszámlálás születésszabályozás politikája a mai 14 ezrelékre. A kínai kormány azt szeretné, ha az ezredfordulóra Kínának „legfeljebb” 1,2 milliárd lakosa lenne. A Világbank ennél egy árnyalattal i -agasabb, 1,24 milliárd lakossággal számol. De mindkét számítás abból indul ki, hogy statisztikai átlagban családonként 1,6 gyermek születik. Ám ez nem más egyelőre mint remény. E pillanatban ugyanis a rendkívül szigorú, a gazdasági kényszert és az adminisztratív módszert egyaránt felhasználó születéskorlátozási politika mellett családonként 2,5 gyermek van. A kínai hivatalos törekvés tehát mindinkább az „egyke” Irányába fordul. A Világbank és az ENSZ ennek ellenére úgy véli, hogy Kína lakosságának növekedése egyelőre fel nem mérhető politikai, gazdasági és szociális problémákat rejteget. Közülük kézenfekvőnek látszik, hogy az ezredfordulóra mindenképpen 1,2 milliárdos Kína olyan feszítőerőt jelent, amely erősítheti majd a kínai politika birodalmi-hege- mon törekvésejt. Nem kevésbé veszélyesek a probléma belső vetületei. A születések számának erőszakos és radikális visszaszorítása ugyanis az ezredfordulóig megváltoztatja a kínai lakosság életkorstruktúráját. A 18 éven aluliak aránya a jelenleginek egyhar- madára csökken, ami azt jelenti, hogy az „egyke” politika elképesztő arányban növeli az ellátatlan öregek számát. Ne feledjük: Kína — az egy főre eső jövedelem szempontjából — továbbra is a földkerekség egyik legszegényebb országa. Társadalombiztosítási juttatásainak kiszélesítése nélkül, a hagyományos családszerkezetet l'el- bomlasztó születéskorlátozás súlyos belső szociális feszültségeket eredményezhet. Az első, igazi kínai nép- számlálás eredményét az egész világ várja. Belőle, minden bizonnyal, a világ valamennyi vezető országának le kell majd vonnia a szükséges politikai és társadalmi következtetéseket. (— i —e)
