Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mag ásd i György Kiss Lajos Még néhány hét, és ünnepi külsőségek között új tiszteket, tiszthelyetteseket avatnak a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán. A végzősök közül néhány fiatalt arra kértem, beszéljen a főiskolai évekről, az avatás utáni tervekről. Dióhéjban ez hangzott el: Veres József törzszászlós: — A hevesi gimnáziumba jártam, amikor az MHSZ szolnoki repülőklubjából megagitáltak a repülésre, Lovaglás közben azonban egy kis baleset ért, eltörtem a karom, ezért lemaradtam a táborból. Szerettem volna a repülés közelében maradni, ezért jelentkeztem a' megfigyelő szakra. A tanári diplomához két vizsga még hátra van. Az avatás után ahhoz az alakulathoz kerülök, ahol csapatgyakorlaton voltam. Jó bará.tok várnak ott rám. Szeptemberben lakást is kapok. Jól jön ez, mivel két hét múlva megnősülök. Ügy gondolom, hogy néhány évi csapatszolgálat alatt sok gyakorlati tapasztalatot szerzek. Közben szeretnék tovább tanulni diplomáciai szakon. Kiss Lajos zászlós: — Engem három tényező irányított a tiszti pályára: édesapám is tiszt volt. repültem az MHSZ kötelékében, és jó ba-rátaim tanultak ezen a főiskolán. Ennek ellenére nehéz volt megszokni a katonáskodást. Aztán rájöttem, hogy a beilleszkedést meg lehet könnyíteni KISZ-munkával, sportolással, a klubmozgalomban, a matematikai s; '.akkörben v; dó részvétellel . A hadseregbe njnokságra az államvizsgal v miatt nem ra ehettünk. Egyébké nt végig jeles tanuló voltam. Az avatás után itt maradok a főiskolán, előadó leszek. Frissen él bennem. hogy melyik tanár milyen hibát követett el. Azokat szeretném elkerülni, rendszeres felkészüléssel, tárgyi tudással csinálni valami érdemlegeset. Magasdi György tiszthelyettes hallgató: — Engem gyermekkorom óta csak a repülés érdekelt, semmi más. Ezért vettem részt modellező körök munkájában, és indultam az első országos makettversenyen is. Ki hogy tanult, úgv tudott időt szentelni a hobbijának. Itt is több makettet készítettem, különböző helyezéseket is értem el velük. Behatóan foglalkoztam közben az angol nyelvvel is. A csapatgyakorlaton azt tapasztaltam, hogy elméletileg jól felkészítettek bennünket tanáraink szolgálatunk ellátására. Most már gyakorlati ismeretekkel is rendelkezünk, avatás után magabiztosan kezdhetjük meg a csapatszolgálatot. Igaz. a kezöten a végzősek közül Sinka Imre Veres József Horváth Tamás Avatás előtt det ott sem lesz könnyű, hiszen ismeretlen helyre kerülök, amellett számomra új technikával kell ismerkednem. Szerencsére szeretek tanulni, le akarok érettségizni. Horváth Tamás zászlós: — Engem már a gimnáziumban is a fizika érdekelt. A főiskolán az elektronikával ismerkedtem. Én az avatás után tartalékos tiszti állományba kerülök. Mivel megszoktam a fegyelmet, az egyenruhát, és azért is, mert szakmai ismereteim gyarapítására gazdag lehetőség kínálkozik a Belügyminisztérium állományában, leszerelésem után ott helyezkedek el. Visszagondolva a főiskolai évekre, úgy érzem, sokkal fegyelmezettebbek lettünk minden tekintetben. Gimnazista koromban a „Kerékkötő” együttesben gitároztam. Három éven át a főiskola zenekarában is játszottam. Az ifjúsági munkából is kivettem a részem, KlSZ-alapszervezeti titkár voltam. A KISZ-kongresszuson a főiskolát képviseltem. Én is úgy vélem, jól tanítanak a főiskolán, hasznos ismeretanyagra tettem szert. Néhány esetre'gondolva mondom: azt az alapállást kellene talán jobban előtérbe helyezni, hogy itt tulajdonképpen „kollégákat” nevelnek a parancsnokok és a tanárok. Sinka Imre tiszthelyettes hallgató: — Eredetileg a katonai főiskolára előkészítő tanfolyamra jelentkeztem, de nem jártam sikerrel. így lettem tiszthelyettes hallgató és maiiadtam a Killiánon. Két évig szakaszpárancsnok voltam, megszoktam az emberekkel való bánást. Azt már tudom, hogy az iskola elvégzése után a csapatnál akkumulátor állomás parancsnoka leszek. Ügy szeretnék viszonyulni beosztottaimhoz, hogy nekik is jó legyen„ .. Egyébként én is megnősülök. Mindez nem zárja ki azt, hogy a mozgalmi munkából kivegyem a részem. Most is KISZ-titkár vagyok. Ezt a munkát a csapatnál is szeretném folytatni. S. B. Szakszervezeti beutalóval Nyáron a vízparton Kedvezményes üdültetés a GANZVILL-ben — Szereted a langyos sört és az izzadt .nőket? — Megőrültél ? Utálom. — Akkor oké. Nincs vita. Én megyek júliusban, te pedig októberben szakszervezeti beutalóval a Balatonra. — A Ludas Matyibarf el lehet ezen viccelődni, a szakszervezeti bizottság ülésén már nem. Sokszor nyolc-tíz jalenkező .között kell igazságot tenni ezer és egyféle szempont szerint mérlegelve eldönteni ki üdüljön főidényben a vízparton. Tisza Kál mán né hét éve a szakszervezet üdülési felelőse. a Ganz Villamossági Művek' szolnoki gyárában. Nem emlékezett .olyan esztendőre, amikor minden jelentkezőnek jutott volna hely a szakszervezeti, vagy a vállalati üdülőben. Pedig a hivatalos nyilvántartás szerint 1960 óta megduplázódott — s .ma már majdnem másfél millió — a kedvezményesen üdülők Száma'. Nemcsak országos méretekben. hanem ebben az ötszáz dolgozót foglalkoztató gyárban is, vállalati szinten pedig még inkább, érzékelni lehetett, hogy évről évre nagyobb volt a lehetőség a kedvezményes üdülésre, de Adridig többen és többen lettek azok is, akik igénybe akarták venni. Elsősorban nyáron a vízparton, vagy a hegyekben. Sokszor nemet kellett és kell mondani, különösen ebben a gyárban, ahol a harm incévesek korosztálya van többségben, akiknek a gyerekeik iskoláskorúak. A ‘családdal együtt csak a .tanítási szünetben üdülhetnek. Az idén huszonhat ganzvilles dolgozó volt és lesz ebben a. szerencsés helyzetben. Nyaralhatnak a vállalat balatonszárszói faházaiban, vagy Békásmegyeren, a Duna mellett és a SZOT elsőosztályú Balaton-parti üdülőiben. Tizenhatan vannak akiknek, ahol és amikor szerették volna nem jutott hely. A gyár tizenhét szakszervezeti bizalmijának véleménye sokat nyom a latban a kiválasztásnál. Ök továbbítják észrevételeikkel kiegészítve a jelentkezéseket az üdülési felelőshöz, aki a kibővített szb-ülés elé terjeszti. amelynek javaslata alapján végül a bizalmi testület dönt. — Ettől az évtől kezdve az elbírálásnak ez az új rendje. Reálisabbna'k tartjuk, mint a korábbit. — A bizalmiak közül öten. Horváth Lászlóné. Libor Mihály, Gyurgyák Imre, Magyar Sándor és Juhász András, akikkel beszélgettem, egy véleményen voltak. A kiválasztás és az elbírálás jónak tartott módja azonban nem jelenti azt; hogy a kedvezményes üdülés körül minden rendben van. Horváth Lászlóné a nagycsaládosok problémájával kezdte: — Azt mondják, hogy az ő kéréseiket, igényeiket teljesíteni kell. Elvileg így is van, de a gyakorlat nagyon felemás. Kaptunk egy körlevelet a vasasszakszervezettől, hogy mérjük fel a nagycsaládosok üdülési igényeit. Először is: a háromgyerekeseket meg sem említették. Nagycsalá-. dósoknak, a körlevél szerint csak a négy gyerek esek számítanak. Miért? Másodszor: egy szó sincs arról a .tájékoztatóban, hogy mikor és hova mehetnének pihennihogy milyen lehetőségek közül választhatnak. Csak úgy vaktában jelentkezzenek? Nem jól van ez így. Aztán a gyár dolgozói között évente 30—40 a gyesen lévő kismama. Tudjuk, hogy vannak olyan üdülők, ahova a csecsemőket is el lehet vinni. A gyárunkba nem kerülnek ilyen beutalók. Más: sajnos elég sok az asztmával küszködő gyerek, aki kicsi még ahhoz, hogy szervezett gyereküdülésben részt vegyen. A szolnoki ganzvillesekinek' ritkán adatik meg, hogy családostól elmehessenek a beteg gyerekkel hegyi üdülőbe. — Az idén, igaz többszöri kérésünkre és utólag, egy család kapott beutalót a mátrai SZOT-üdülőbe, fűzte, hozzá Tisza Kálmánná. Valamennyi bizalmi kifogásolta, hogy túl későn kapják meg a beutalókat.— Az idén májusban tudtunk csak dönteni. Az okát egyedül az üdülési felelős tudta: — A SZOT-beutailók .időben megérkeztek. Az első negyedévi üdülési lehetőségeket már tavaly novemberben ismertük, csák a ' Balaton-parti vállalati üdülés körül voltak problémák. Megváltoztatták a háiromszemélyes faházak berendezését úgy, hogy azokban négyen is kényelmesen elférjenek. Túl sokáig tartott míg megszületett a végleges döntés és megvásárolták az új berendezéseket. Márpedig a beutalókat elosztani * csak akkor .lehet, ’ha minden üdülési lehetőségről tudunk. — Elosztás. Az idén tizenhatan kaptak elutasító választ. Milyen indokkal? Mik voltak az elbírálás szempontjai? — Volt. akinek eleve nem is továbbítottam a kérését, mert ragaszkodott a főidényhez és a Balaton-par.thoz, holott tavalyelőtt a családdal együtt szakszervezeti beutalóval ott nyaralt, — jegyezte meg Libor Mihály. — Mehetett volna Békásmegyerre, vagy Nyíregyházára, esetleg igénybe vehette volna a nagykörűi faházak valamelyikét, de egyik sem nyerte meg a tetszését. — Alapvető szempont, az elbírálásnál a szakszervezeti tagság ideje, a gyárban végzett munka, a .társadalmi tevékenység és természetesen az, hogy mikor üdült kedvezményesen utoljára, — folytatta Gyurgyák Imre. — A jövedelem, a család egy főre jutó jövedelme nem számít? — Legutolsó szempontként esetleg, de nem jellemző. — mondták. Sértődést feltételezve faggattam később azokat a hoppon maradt jelentkezőket, akik az, idén főidényben nem jutottak kedvükre való szakszervezeti beutalóhoz. Ami a sértődöttséget illeti, a feltételezésem .nem igazolódott be. Többen voltak akik más munkahelyen dolgozó házastársuk révéij megoldották a családi nyaralást . vállalati vagy szakszervezeti üdülőben, mások sátoros kempingezést szerveztek. „Egy testületre sértődjünk meg? Ugyan már!” — mondták és legyintettek. Azt nem tudom, hogy köztük volt-e az is, áki a szákszervezeti beutaló elosztása után nem köszönt az üdülési felelősnek. K. K. Csillebérc első táborozói Magasabbra, mint a madár! A Csillebérci Úttörőtáborban is megkezdődött a nyári szezon. Az idei első táborozókat a kitüntetett úttörőcsapatokból választották.
