Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

1982. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megöntözött öntözők A helyzet korántsem volt olyan vidám, minta Lumióre fivérek burleszkíilmjében a Megöntözött öntözőben. Nem kígyózó gumicsőből csapko­dott jobbra-balira a vízsu­gár, nyákon és deréktájon találva ügyetlen irányító­ját, sűrűin a fellegekből hul­lott az eső. Előfordul igen gyakran, hogy jut a nyári záporból az öntözőknek is. Kovács József a cibákházi Vörös Csillag Tsz öntöző­­munkása mormogott is a bajusza alatt, amikor a kis­motorja dagasztotta hajnal­ban a friss sarat. Földvári Gyulának meg fel kellett öltözni alaposan, mert kora reggel lehűlt a levegő a vi­har után. Nem örülnek a zuháré­­nak, aimilkoii; tapad a föld a lábbelihez, de nem is igen szidják a természetet, még akkor sem, ha lassabban fordul a Vorzsanka kereke, hiszen ez a legolcsóbb ön­tözés még Cibakházán is. Kovács József mondja: — Március óta csináljuk. Ha úgy gondolja, hogy számí­tásból, hát jól gondolja, mert ki kellett használni a kedvezményeket, amiket ak­koriban a vízfelhasználók­nak adtak. Most, hogy min­denki öntöz, • persze, hogy magasabb az ára a víz köb­méterének. Szóval azóta korán kelünk és későn fek­szünk. Reggel 5 órától este 7-ig megy a „verkli”. — Ez a mostani sár? — Hát nem könnyíti a dolgunkat. Csupán 28 mili­­méternyi eső esett most er­re, így azután „rátöltünk” hogy az öntözött részen le­gyen még jócskán hozzá víz a növényeknek. Nehezen gurul a Vorzsanka, mert már a csövekig ér a kuko­rica.. Jelenleg ez kapja a vizet. Szennyvízért plusz pénz — Tavasszal hideg, nyáron meleg a „kaszni” — Csak a víz menjen Kis vita alakul ki. Med­dig tud még „gyalogolni” a berendezés a szépen fejlő­dő szárak fölött. Kovács József azt mondja, bírja még egy hétig, Petróczki András öntözési ágazatve­zető 2—3 napot jósol. Az­után peregnek az adatok, ahogyan tovább fűzik a gon­dolatokat. — Dolgoztunk már cu­korrépatáblákon, azután ka­pott vizet korábban a gabo­na és a borsó. Ügy 1500 hektárnyi az öntözhető te­rület a gazdaságban, ebből az AC telepekről 828 hek­tárnyira tudunk külön vi­zet kijuttatni. Meg keld gon­dolni, mikor kezdjük az ön­tözést, és mikor csináljuk, de ilyen termésátlagokhoz, amelyek az öntözött táblák­ról lejönnek, csak úgy ju­tunk, ha adjuk a növények­nek azt' amit megkíván. Biz­tonságot "jelent az öntözés — én azt mondom. Ha azonban nem rendszeres ez a mnuka, hanem csak úgy tűzoltás módjára megy, hogy ha szárazság van, ak­kor mindent bele, szóval ha nem szisztematikusan dolgo­zunk, akkor az meg is Ját­szik a termésen. Tizenegy ember dolgozik a berende­zések mellett, no és szeren­csére szünidőben a diákok. — Csak vizet juttatnak ki a földekre? — Szennyvizet is. Az át­kozott munka. Ilyenkor kap­nak plusz pénzt is az embe­rek. A helyzet az: szeren­csére elég nagy a tároló, amibe a telepekről kikerülő szennyvíz jut. Ezt azután évente egyszer szétlocsoljuk. Ha már a munka nehéz­ségénél tartunk *— Földvári Gyula öntözőmunkás mond­ja: — Amikor a kelesztőön­­tözés megy, az kemény do­log. Puha a italaj, süpped a kerék és az ember is a földbe. Ez a mostani a cu­korrépánál jó haladós mun­ka. Csak arra kell vigyázni, hogy egyenesen álljanak a csövek, ne vigye el a két szárnya az egész berende­zést. Ha szaporán csiná­lom, 15—20 perc alatt meg­van az átállás. Egyébként két berendezést kezel egy személy a brigádban, ahol csak ez megoldható. Éppen azért, hogy jobban kihasz­náljuk a munkaidőt. Sajnos igy is akadályozzáik aprósá­gok. hogy haladjunk. Nincs szórófejalkatrész: — kény­telenek vagyunk kettőből csinálni egyet. Szakad a lánc: itt egy darab, pótol­juk a hiányzó szemet! Ez a műhely — mutat egy kerékre rakott ki szuperált mikrobusz „kasznira”. Hoz­záteszi : még ebédlő is, az­után meg pihenőhely. — Nyáron meleg, tavasz­­szal meg hideg — emlékez­zen csak a márciusi fagyok­ra— így Földvári Gyula. Abban többnyire egyetér­tünk, hogy ezen sem árta­na valami módosítás. Az idős ember fogadkozik, hoz­zanak valami olyan fülkét, ami, ha kell, fűthető. Majd ő a melegítés módját meg­oldja. Mint a szórófejkér­dést — csak menjen a víz. H. J. Magyar Nemzeti Bank Hivatalos devizaárfolyamok Valutaárfolyamok Bankjegy és csekk Érvényben: 198 2. július 6-tól Devizanem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Francia frank Hollandi forint Japán yen (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (tooo) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Tr. és cl. rubel USA dollár Vételi 6 202,99 3 648.51 75 98 420.15 523,50 1 316.84 138.48 2 779.14 12 391 62 570,60 1 451.74 25.85 205.89 42 62 32.13 1 680.65 587.32 2 597.40 • 3 571 27 Középh­Eladási Vásárolható Vételi egységre forintban Pénznem legm. bankj. árf. címletek ft 6 209.20 6 215.41 Angol font 50 6 022.92 3 652,16 ■"3 655.81 Ausztrál dollár 50 3 542.60 76.06 76.14 Belga frank 5 000 73.78 420.57 420,99 Dán korona 1 000 407.95 524, 524-Finn márka 100 730.43 1 318 16 138.62 2 781.92 12 404.02 571,17 1 400,19 25,88 206,10 42 uu 32.16 1 682.33 587 91 2 600.00 3 574.84 1 319,48 138,76 2 784,70 12 416.42 571,74 1 454.64 25,91 206.31 42.70 32.19 1 684.01 588.50 2 602.60 3 578.41 Francia frank Görög drachma Hollandi forint Japán yen (1000) Jugoszláv dinár Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta 500 500 1 000 10 000 100 100 10 1 000 1 000 50 000 1 000 5 000 .» 5 000 508.30 T>1.91 1 278 62 134.46 65.52 2 698.46 12 031,90 554.03 i 409.59 25.10 199.92 41.38 31.20 Eladási 6 395.48 3 761.72 78.34 433 19 775.61 539.74 58.31 1 357.70 142.78 • 69.5*5 2 «65.38 12 776 588.31 1 496.79 26 66 212.28 * 43.94 33 12 Az államközi megállapodásokon alapuló hivata­los árfolyamok változatlanul az 1982. június 8-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Svájci frank 1.000 1 631.86 l 732.80 Svéd korona 100 570.27 605.-55 Török líra 1 000 23 39 24.83 USA dollár 100 3 467.59 3 682.0» Űj utakon a vasút 1 tudják, hogy Magyaror­szágnak a nem­zetközi szállításból több a devizabevétele, mint az ide­­geiftomgalomból. A történel­mileg sokszor kárhoztatott központi földrajzi fekvés kétségtelenül áldás a fuva­rozásban. Kontinensünk észak—déli kereskedelmének résztvevői szinte ki sem ke­rülhetik hazánkat. Termé­szetes. hogy az áthaladó kül­földi szállítók vasúti pályá­ink, a közútjaink használa­táért, a nálunk igénybe vett szolgáltatásokért fizetnek. Már ezek alapján ia ért­hető, hogy miért tűzte napirendiére az országgyű­lés építési és közlekedési bizottsága a nemzetközi áruszállítás kérdéseit. Tegyük hozzá: 1980-ban a nemzetközi fuvarozásiban 57 millió tonnányi árut in­dítottunk, illetve fogadtunk. E „forgalomnak” több miint a felét külkereskedelmünk export-imipoiit szállítmányai tetté1'- kii. Vasúton továbbí­tották például a hazai ipar­nak elengedhetetlen alap­anyagok, gépek zömét, a ha­táron túlra feladott export­­küldemények 90 százalékát. A _ nemzetközi szállítás te­hát a különféle termékék­ben megtestesülő nemzeti jövedelem realizálásának egyik fontos eszköze. Főként nálunk, hiszen az évente megtermelt javak több mint 50 százalékát külföldön el­­adjuík, illetve más. árura cseréljük... Éppen a nemzetközi fuva­rozás szükségessége, népgaz­dasági jelentősége miatt érthetetlenek a szálilí-tás és a feltételei között kialakult ellentmondások. A vasúti fu­varozás gondjai közé tarto­zik* ' hogy Magyarországon mintegy 3 ezer kilométernyi sínpályát kell folyamatosan karbantartani, időnként fel­újítani. Ekkora a nemzetkö­zi forgalom honi fő ütőere. Csakhogy a népgazdaság álló­eszköz-állományából a MÁV részesedése az 1968. évi 16,5 százalékról 1980-ira 14 szá­zalékra csökkent. A szüksé­ges beruházások hiányát a vasutasok száménak növelé­sével próbálták ellensúlyoz­ni. A technikát azonban a legjobb szándékú emberek serege sem pótolhatja. * Major Ivánnak. A közle­kedés elhanyagolásának me­chanizmusai címmel1 nemré­giben közzétett tanulmánya ezért is váltott ki naigy vi­tát Szóba került a parla­menti bizottság ülésén is. A kutató egyebek között megállapítja: „Végeredmény­ben a közlekedésfejlesztés mulasztásai 1950—67 között több mint 100 milliárd fo­rintra halmozódtak (1972. évi változatlan árak alap­ján), ami megközelítette a hatvanas évek két évi átla­gos összes .népgazdasági be­ruházását”. De ez csak a kérdés egyik oldala, ahogy mondani szokás, a kisebbik baj. Az országgyűlés által jóváhagyott közlekedéspoli­tikai koncepció ugyanis — a gazdaság egészéhez való iga­zodásképpen — meg akarta szüntetni a központi irányí­tás mindenhatóságát. Utat kívánt nyitni az aláigazalok vállalati gazdálkodásának, a közlekedési vállalatok ver­senyének. Ebből szinte sem­mi sem lett. A gazdasági szabályzókat „hozzáigazítot­ták” az egyedi sajátosságok­hoz. Maradt minden a régi­ben. A „mi. mennyit és hogyan ért meg” kérdése szinte fel sem vetődött, az utóbbi években. A figyelem jobbá­ra „a szállítást a vasútról közútra terelő” hadművele­teken nyugodott. Egészében a közlekedés továbbra is ki­zárólag politikai, társadalmi kérdés marad, de nem vé­letlenül hangoztatta a kép­viselők előtt Pullai Árpád, a KPM minisztere a követke­zőket: „Helyes, hogy a po­litika részeként kezeljük a közlekedést. Az viszont már elfogadhatatlan, hogy sok ágazat vezetője emögött megbújva, olyan teendőket is a kincstárral’ oldatott meg, amelyek rájuk vártak volna”. Hosszú ideje először hangzott el a tárca vezető­jének szájából ilyen fontos fórumon, hogy sem a vas­út, sem más szervezet nem bújhat kii a kereslet-kínálat kapcsolatának hatása alól. Éppen ezért meg kall szün­tetni a kötöttpályás mono­póliumot, érdekeltséget, ke­reskedelempolitikát injek­ciózva a szállítás vérkerin­gésébe. szavak ha­tározott tet­teket sej­tetnek. Persze megkérdezhe­ti bárki, hogy ettől várlha­­tó-e változás a vasúti, illet­ve köz úti szállításiban ? A mo­­nopollhelyzet megszüntetése versenyt teremt, s javítja a szolgáltatás minőségét. A rivalizálásban még az is el­képzelhető,' hogy esetleg csökkennek az indökotatla­­mul magas árak. Persze ez azonnal nem várható, mert például a vagonokért hol­nap is somban állnak a meg­rendelők. Mégis, a felülről jött „ajándékok” idejének lejárta, a gazdálkodási kény­szer a tartalékok mozgósítá­sára, az ésszerűbb beruhá­zásira kényszeríti az érde­kelteket Mélykúti Attila A kemény „Mindenevő” lomtalanító autót állított üzembe a Fővárosi Kőzterüle,tfenntartó Vállalat. A Bedford alvázra épített tömörítő berendezés 90 atmoszféra nyomással présel össze kis kartondobozt, öreg bútort, használhatatlan mosógépet vagy villanybojlert. A speciális gépjármű Budapest egész területén gyűjti a lomot. Diagnosztikai műszer Gyártják ellenőrzi a kombájnokat 'l""rö'"ro" Miért állt lie a kombájn? — erre a kérdésre azonnal feleletet ad az a diagnoszti­kai célműszer, amelyet a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri mezőgaz­dasági gépészeti főiskolai karán fejlesztettek ki, és a helyi Magyar—Mongol -Ba­rátság Tsz agroelektrónikai részlegében gyártanak, Az elmés találmány az E 516-os NDK kombájn lelkét, elekt­ronikus agyát, az elektromos paneleket ellenőrzi, illetve annak ~ beszabályozására al­kalmas. Az eszköz nagy elő­nye. hogy kézben hordha­tó, kint a tarlón diagnoszti­zálja a beteg kombájn elekt­ronikus hibáját, s ezzel le­hetővé teszi a meghibásodás gyors elhárítását, anélkül, hogy az arató-cséplőgépet műhelybe kellene szállítani, hosszabb időre kiesne a ter­melésből. A műszer a- kényszerpihe­nőt tartó kombájn ellenőr­zésekor- olyan jeleket közve­tít. mintha a gép üzemelné, így a hibahely azonnal be­határolható, ■ megállapítható, melyik panel hibája okozza az üzemzavart. A tsz agro­technikai részlege az aratás kezdetéig ötven ilyen diag­nosztikai célműszert gyár­tott, nagyobb része a szol­noki TSZKER-en keresztül a termelési rendszerközpon­tokba került, széles körű hasznosítása így garantált. A technikai eszköz iránt az E—515-ös típusú NDK kom­bájnokat gyártó Forttschritt kombinát is érdeklődik. Az előzetes tárgyalások alapján az idén nyolcvan, jövőre 300 diagnosztizáló műszerré tart igényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom