Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 24. A filmek „ügyvédje” Már dörögtek a fegyverek, egyre riasz­tóbb híradók, tudósítások érkeztek a frontokról; Jászberényben moziavatásra gyülekezett a város apraja-nagyja. 1941 karácsonyán nyitotta meg kapuit a „Le­hel Mozgóképszínház”. A volt fedett uszo­da helyén néhány hónap alatt felépült, korszerű, 600 személyes mozi vásznán legelőször az „Egy éjszaka Erdélyben” a kor sajátságos hangulatát tükröző film kockái elevenedtek meg. A legnagyobb ✓ sikert nem a premier film aratta, hanem a Danlkó Pis­ta, a népszerű daliköltő éle­téről forgatott alkotás. Még a napi három előadás is ke­vésnek bizonyult, a közön­ség szűnni * nem akaró ér­deklődést tanúsított iránta. Noha egy belépőjegy ára 50 fillér volt megegyezett egy kiló marhahús árával, a mozi virágzó üzletnek bizo­nyult. Gazdáját a város leg­magasabb adót fizető polgá­raként emlegették. Igaz a mozi mellett még nyitva volt a kádfürdő és a szau­na is. Filmnézés előtt vagy után felüdülhetett bennük a néző. Ilyen volt a régi idők mozija Jászberényben. S. milyen a mai? Ha már für­­dőzni, szaunázni — a néző­tér a legnagyobb kánikulá­ban is kellemesen hűvös — nem is lehet az épületiben, a filimnézés mellett még számtalan látnivaló, szóra­kozási, művelődési lehető­ség várja az érdeklődőket. Demeter István, akiinek — tanulmányából röviden idéz­tük a Lehel filmszínház ■történetét' — két éve dol­gozik üzemvezetőként. Előbb csak Jászberényben majd a körzetesítés után a járás 24 mozijának ügyes-bajos dolgai, s a vándorvetítések szervezése is a feladata. Munkájáról mégis igen szűkszavúan, szerényen be­szél. A statisztikák, munka­tervek szerencsére annál árulkodóbbak. Tavaly Jász­berényben 210 ezren néztek filmet, vagyis a város min­den lakója csaknem hétszer váltott mozijegyet. A ván­­dormozisok vetítenek óvo­dában, üzemben, filmklub­ban, a 'kertmoziban, udva­ron, lakótelepen. Ez utób­bit a kedvező tapasztalatok alapján az idén augusztus­ban rendszeressé teszik. Néhány kevésbé sikeres fim vetítésekor alig ültek néhányan a nézőtéren. An­nál érdekesebb viszont, hogy a lakótelepi szabadtéri ve­títéseken ugyanazok a fil­mek „teltházasok” voltak. Aligha a belépő díj árát sajnálják a jászberényiek, — ezek a vetítések ingye­nesek — sokkal inkább ar­ról lehet szó, hogy vagy az időpont nem felelt meg na­pirendjüknek, esetleg nincs kire hagyni a gyereket, s lehet persze ikényemesség is a dolog mögött. A tapaszta­lat mindenesetre azt sugall­ja, hogy ott és akkor kell vetíteni, mozit „nyitni” ahol közönség, igény van rá. A vándormozi révén a járás­ban — tavaly hétezer al­kalommal vetítettek film­színházakon kívül 35 ezer néző előtt — olyanokhoz is eljutott a film, akik más­különben nem menteik vol­na el moziba, hiszen mesz­­sze Iáknak a falvaktól, a várostól a tanyaközpontok­ban. A ' celluloid szalag az utóbbi években egyre gyak­rabban „ki-kiruccan” a filmszínházakból. A mozik viszont igyekeznek másfaj­ta, közművelődési rendez­vényekkel visszacsalogatni a nézőket. A Lehel film­színháziban — többek között — kiállításokat, vitákat, művész-közönség találkozó­kat tartanaik rendszeresen, működik a filmklub, a MO-presszó, s a legújabb szolgáltatás a diákcentrum. Ez utóbbi 'keretében mun­kaközvetítés, játéklehetőség, német nyelvtanfolyam, könyvvásár, csere-bere ak­ciók, 'kerékpártúráik várják a fiatalokat. Akár egy mű­velődési házban. S mindez csak töredéke annak a sokféle ötletnek, amelyek Demeter István fe­jében születtek, s már meg is valósultak. Nem keveseb­bek azonban a tervek, az elképzelések sem. Aki is­méri a fiatal körzeti üzem vezetőt tudja, hogy mindig van valami jó mozis ötlete. De honnan ez a lelkesedés a fi.Írnék, a mozi, a népmű­velés iránt? Demeter Istvánnak, akár a többi 'tizenévesnek ked­venc időtöltése volt a mozi­ba járás. Kissé irigyelte mindig a gépészeket, hiszen azok minden filmet meg­nézhetnek akár többször is. Dédelgetett álma azonban a filmrendezés mégsem telje­sült. Illetve egy kicsit ta­lán mégis valóra vált. Az amatőr filmesek körében nem teljesen ismeretlen De­meter István neve. A Vala­hol Európáiban című film, majd Antognioni, Bergman, Forman, Fellini alkotásai in­dították el a filmezés felé. Kíváncsi volt rá ki tudja-e fejezni elképzeléseit a film eszközeivel.' Aligha van olyan szaiklkönyv, folyóirat, amit ne tanulmányozott vol­na át, a technika pedig már igazán nem okozott gondot, hiszen gépész technikus az eredeti szakmája. Forgatott filmet többek között az ál­lami gondozottakról, tájaik­ról. 'természeti jelenségek­ről, a Jászsági INépi Együt­tesről. Rövidesen pedig Jászberény hétköznapjainak krónikása lesz. Mihelyt megalakul az amatőr film­klub, híradót készítenek a városról, s úgy tervezik, hogy ezeket majd levetítik az előadások előtt. Demeter István moha nem lett filmrendező .mégsem csalódott ember. Filmközei­ben él, dolgozik lelkiisme­retesen, odaadóan. Azt vall­ja a jó mozis szakember a filmek ügyvédje, s a közön­ség szolgálója. Vagyis nép­művelő. S ez nemcsak val­lomás, a munkája is ezt igazolja. Tál Gizella Kényelem vagy egészség? Varga Lajos ma a tiszafü­redi Zrínyi iskola egyik ta­nára. „Megrögzött” ország­járó, természetkedvelő, aki az ötvenes esztendők végén — még tanulóként — vett részt először nyári úttörőtá­borban. Forráshoz,____________ vízhez közel — Akkoriban a táborkije­lölésnek a szép környezeten kívül két jelentős szempont­ja volt: legyen a közelben forrás, ivóvíz, és néhány ki­lométeren belül egy üzlet, ahol élelmet árusítanak. A tá­borverés úgy történt, hogy két fa törzsére százhúsz, százötven centiméter magas­ságba kötelet kötöttünk. Rá kettéhajtott sátorlap került, amelynek alsó, lelógó szárait karókkal rögzítettük a föld­be. Bentre apró ágakat, galy­­lyakat hordtunk, ezekre tö­mött szalmazsákot raktunk. Éjjelente husánggal a kézben őrködtünk. Riadó is volt: az erdészek csinálták, az őz­­hangot utánozva. Ezt mi nem tudtuk, és percek alatt ma­gunkra rángattuk a gúnyát, elindultunk a zseblámpák fényénél keresni a kis gi­­dát. Egyszerre a hang a há­tunk mögött hallatszott. Ne­gyedóráig haladtunk, megint mögöttünk hangzott 'fel a sí­rás. Rájöttünk: az utánzó er­dész fára mászott, így tett lóvá bennünket. Noha a tur­pisság kiderült, ezt az éjsza­kai erdőkerülést soha nem felejtem el. Nem volt kényel­mes tábor, de romantikus, érdekes a javából. — Az egészség? — Patakból mertük a for­rásvizet, a lányoknak meg volt egy úgynevezett mosdó­sátor, nekik üstben melegí­tették a vizet. A'főzést három anyuka intézte, de egy őrs minden nap segített. Nap­közben tíz-húsz kilométeres gyalogtúrákat lettünk: köz­ben növényeket, virágokat, kőzeteket, bogarakat, levele­ket gyűjtöttünk. Így baran­goltuk be a Mátra, a Bükk, a Duna-kanyar, a Zempléni­hegység egy részét. — Beteg gyerekek? — Soha nem emlékszem, hogy lett volna. A nevelők fokozatosan szoktattak a no­mád életmódhoz bennünket a reggeli tornával, a rövidebb gyalogtúrákkal, a sportver­senyekkel. — Mára nagyot változott a helyzet. — Sajnos. Részben a sok előírás, részben mi kapattuk el a gyerekeket. Az állandó jellegű faházakkal, a hideg­­melegvizes fürdőkkel, ami úgymond a kényelmet és az egészséget szolgálja. Akár az otthoni környezet. így lett, lesz a táborozásból össz­komfortos üdülés. Elveszítve a romantikát, a nomád élet szépségét, jónéhány testedzé­si lehetőséget. T. község iskolájának egyik nevelője sorolja. — Elmondom, hogyan jár­tunk Vácott. A nevünket ne írja ki. mert nem szeretnénk velük haragot és a történtek ellenére jövőre, vagy azután ismét el akarunk ugyanoda látogatni. Iskolai termekben laktunk, kinn a város pere­mén: vaságyakon, matraco­kon aludtunk, és az intéz­mény napközis konyháján ebédeltünk. Mégpedig úgy, hogy részben mi vittük, rész­ben ott vettük az elemózsiát, így a pótkocsin ..utazott” a ketrecben két birka is.elvég­­re a hetven gyerek közül hatvanhatom imádta a bir­kahúst. Megérkezve a .gyap­jasokat kikötöttük a hátsó,, lomos udvarba, ahol legel­hettek is. hűsölhettek is. Szerencsétlenségünkre meg­látta mindezt egy KÖJÁL-il­­letékes. Megtudta, .hogy a jószágokat le akarjuk vágni. Nagy haddelhadd kerekedett. Hogy képzelünk mi ilyesmit, ezt csak vágóhídon lehet, micsoda egészségtelen, kultú­rálatlan szokások! Hiába ér­veltünk. hogy mifelénk a falvakban, meg a községek­ben, sőt még a városokban se visznek egyetlen birkát sem az esküvőkor a vágó­hídra, hanem otthon, a ház­nál végzik el a trancsírozást, és mégsem hallottunk még egyS2rt? Bem arról, hogy étel­­mérgezés lett volna mindeb­ből. Nem beszélve arról, hogy a jószágokat a téesz adta, garantáltan egészségesek. Nem hajlott kötélnek, újra kellett keresni egy állator­vost, aki kiállította a meg­felelő. pecséttel ellátott enge­délyt, majd a juhokat elhúz­tuk, el vonszoltuk a vágóhíd­ra. Mindez két felnőtt meg öt gyerek egész napi munká­jába került. Itt levágták őket — természetesen nem in­gyen —, majd kioktatták az egyik gyerekünk nagyapját, aki a vágás miatt jött a cso­porttal, és 35 évig a Hortobá­gyon juhászoskodott, és vagy kétezer gyapjas vére tapad a kezéhez, hogy hogyan főz­ze a kondérban a húst, hogy az gusztusos, higiénikus le­gyen. Az öreg némán hall­gatta az intelmeket egy da­rabig, és a végén is csak ennyit szólt: — Ne haragudjanak, tisz­telt barátaim, de ugye nem sértő, ha aszondom: maguk még ezen a világon se vótak, amikor én mán Czinege Pis­ta bátyámmal a Kaparó csárda megett kavargattam a paprikást. Amit azóta is megteszek még ma is évente hússzor, huszonötször, pedig mán ötvenkettedszer váltot­tam kalendáriumot. II Kényelem is ________________fájhat Tagadhatatlan, az ember­nek olykor az a benyomása: az előírások, a hivatali út, a kikényszerített összkomfort nem biztos, hogy egyértel­műen az egészség megőrzé­sét, fenntartását szolgálják mindahány esetben. Elvégre a kényelem még önmagában nem egészség. Hovanecz István, a BHG kunhegyesig gyáregységét 12 éve igazgatja. Panorámás, határra néző irodája nem hivalkodó, de ízléses beren­dezésű. Az asztala mögött kényelmes szék. Saját gép­kocsiján kívül a vállalati autó is rendelkezésére áll, ha szükséges. A havi fizetése nyolcezer forint, és a felesé­gével együtt két gyereket tart el. Az otthona szép, ta­lán“ valamivel mutatósabb is az átlaglakásoknál. Egyszó­val komfortosan, kényelme­sen él, illetve élhet. — Nem panaszként, in­kább tényként említem, hogy a kinevezésem után néhány évre észrevettem: romlik a kondícióm, hamarabb fára­dok,. ideges vagyok, hol itt hasogat, hol ott fáj. Sőt, a korábban imádott hidegvizes mosdások, tusfürdők is vala­hogy egyre langyosodtak. Napi 14^16 órát, meg néha többet is kellett dolgozni, és sajnos ez a tevékenység szin­te csak. szellemi erőfeszítést igényelt. Ma már sokat javult a helyzet. Azóta „összeállt” a műszaki .gárda, lassan-lassan minden posztra kerül megfe­lelő ember. Ennek ellenére az igazgató a hónap 24—25 munkanapjából 45--4B órát havonta ma is a gépkocsiban tölt. Rendszerint reggel ko­rán. fél ötkor indul, és este nyolcra ér haza Pestről, Szekszárdról. Tatabányáról. Vagy ő,vezet, vagy a vállala­ti kocsi viszi. — Ez.a kényelem elkerül­hetetlen, mert a távolságok jelentősek, és az . idő, amiből kevés van, nagyon fontos. Rájöttem arra, hogy 47 éve­sen csgíft úgy felelhetek meg a vezetői követelményeknek, ha az egészségem rendben tartom, őrzöm, vigyázok rá. A főiskolán rendszerszerve­zést tanultam, és a rendszer­hez a civil életemben is ra­gaszkodom. Társadalmi funkcióim ellenére hetente kétszer kispályás foci van műsoron, a hétvégeken meg a hobbikertemben teszek­veszek valamit. Ha ezek a programok párszor elmarad­nak, már érzem a hiányukat. Lustulok, nő a pocakom. — A súlya? — 173 centi vagyok és 75 kiló. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy végül is nem adtam fel csak pár évre korábbi életritmusomat, mi­után igazgató lettem.Olykor csodálkoznak, hogy az ebé­dem lekváros vagy zsíros ke­nyér. Van, aki azt gondolja: micsoda sóher, ehetne húst, szalámit is. Ehetni éppen ehetnék, futná a keresetből, de az ember gyomra érzi, mutatja, mit, mennyit bír. — Áz ital? — Ritkán valamivel töb­bet, mint amennyi szükséges. Gondolok itt a névnapokra, a családi vagy baráti össze­jövetelekre. így az egészsé­gem : köszönöm, megfelelő. Igaz, a derekam azért néha mutatja magát, olykor el is fáradok rövid időre, dehát az évek mennek, és ezt tudo­másul kell venni. B zsír, a fűszerek _______következményei Van, aki tudomásul veszi, mennyi a „kapacitása”, van, aki beteggé eszi, issza magát. Dr. Clemens Marcell Karca­gon sebész főorvos. — Mifelénk divat hangoz­tatni. hogy a kényelemhez hozátartozik a naponta elfo­gyasztott jó. zsíros, fűszeres étel. Adódtak olyan pácien­seim, akik annak ellenére, hogy egyedül élnek, évente hízót vágnak, és büszkék ar­ra, hogy el is tüntetik zsí­rostul. szalonnástul, húsos­tul a másfél, kétmázsás jó­szágot. Füstölt húst esznek, mert az kényelmes, közel van, csak a kamrába kell ki­menni. az ABC-be egyébként is gyalogolni kellene az ola­jért. friss áruért. A követ­kezmény: epekő, cukorbeteg­ség, magas vérnyomás, máj­károsodás — soroljam-e még? Az egyik férfi nem is olyan régen azt vallotta, az ő kényelméhez, komfortjához hozzátartozik az a .napi más­fél doboz cigaretta, amelyet szinte gyermekkorától szív. Ma sincs ötvenéves, és a te­mérdek nikotin siettette em­beri tragédiáját. Előbb az egyik, majd a másik lábát vágták le. azután a karját. Ma tolókocsiban él, egyetlen keze van — és azzal tartja a szájában a cigarettát. Egyéb­ként most is fekszik az osz­tályon olyan huszonéves fel­nőtt. akinek még csak a láb­ujjait kellett az érszűkület miatt leoperálni, és merem hinni, ha kikerül, a dohány­zást végleg elfelejti. Mi a teendő? Ezek szerint az emberi kényelem és az egészség teljességgel össze­egyeztethetetlen? Szó sincs erről, Egy viszont biztos: komfortos környezetben élő, tevékenykedő embernél lét­kérdés a mozgás, a szabad levegő, a sportolás, a fizikai tevékenység. Ellenkező eset­ben a szakadatlan ülés. a szellemi foglalkozás, a több­órás esti televíziózás, a gép­kocsi. a sok cigaretta, a napi 4—5 kávé. az ital, meg a zsí­ros étel alaposan aláássa jó közérzetünket. Hiszen hova­tovább a kocogás, a gyalog­lás. a túra, a testmozgás he­lvett még a sportnak is a ké­nyelmesebb oldalát választ­juk: televíziónézés címén hó­dolunk kedvenc szenvedé­lyünknek. Sport, mozgás,________ fizikai munka Ami -.pillanatnyilag '.kényel­mes lehet, de ha- .megreke­dünk itt, előbb-utóbb „eladó­­sodunk”. És az adósoknak rendszerint fizetniük is kell. Ebben az esetben a legdrá­­gábbal: az egészséggel. Mon­danom se kell: nincs az' a kényelem, összkomfort, ami ezt ellensúlyozhatná. D. Szabó Miklós A város peremén

Next

/
Oldalképek
Tartalom