Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. JÚLIUS 17

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Két hétig főszereplők

A gyerekek cipőt húznak, hogy ne szúrja a tarló a talpukat. Egy-egy köteg búzába ketten is belekapaszkodnak, hogy rendeltetési helyére odébb cipeljék. Kévéznek. Délután, estére már igen-igen csípi a por a bőrüket. Mindez persze már csak emlék, aminek anynyi köze van a mához, ahogyan Joó Gábor az újszászi Szabadság téesz traktorosa mondja, hogy miként gyerekkorában, úgy most is részese az aratásnak. Részese? Egyik főszereplője, hiszen kombájnon ül.

—• Dolgoztam SZK 4-sen mondja — a mostani gépem már igen-igen más. E 512-es.

— A számok, a betűk a kívülállóknak nem sokat mondanak.

— Ha csak annyit teszek

hozzá, hogy érzékeltessem a differenciát: az előbbinél

még felszállt a por a nyeregben ülő orrába, emezen viszont már van fülke, nem jön fel a por és műszerek jelzik a munkavégzés egyegy fázisát, azoknak a helyzetét, segítik a kombájnost.

Fura dolog, de nem a tábla szélén beszélgetünk. Eső hullott az újszászi földekre, az kényszerítette a hatalmas gépeket a javítóműhelybe.

— Valami véletlen — jegyzi meg epésen Antal István a gazdaság géplakatosa, aki most hasonlóan Joó Gáborhoz kombájnt vezet. Azután megmagyarázza: — Jönnek, jönnek a felhők! halljuk, hogy a környéken itt is, ott is zápor volt, ezt a községet és a földjeit meg valami oknál fogva elkerüli az eső. Összesen egész évben 152 milliméternyi csapadék hullott. Most, hogy aratunk azután „bejött”. Persze kell ez a kukoricának.

Fél öttől estig róják a táblákat

— Mikor kezdődik aratáskor a nap?

— Nekem fél ötkor, akkor ébredek — így Antal István. — Karbantartás az első tennivaló hatkor, mert este már nepnigen van kedve a bíbelődéshez az embernek. Ezután indulhatnak csak a gépek. Este aztán 8—9-ig tart a munka, addig egyfolytában — persze közben, van ebédszünet — rójuk a táblákat. Megjegyzem nagyon kell vigyázni erre a termés' re. Ha leszáll a harmat, puhűl a búza, akkor be kell fejezni, mert a mi gabonaföldjeink nagy részén magnakvalót termeltünk. Ezt pedig a' csíraképessége -miatt nem lehet szárítáni. Aztán a szemveszteség...

A gondolatot Joó Gábor folytatja:

— Nem azért vágjuk • le, hogy azután a földre pergessük. Ezeken a gépeken nincs olyan műszer, ami mérné a szemveszteséget, így azután jobbára a fülünkre hagyatkozunk. Hallja és

érzi azt az ember, mikor megy olyan sebességgel, hogy a berendezés nem képes már elválasztani a magot. Elég széles, durván hat méternyi a vágóasztal, s a tisztítózóna nem bírja el ha nagy mennyiségű gabona fut fel rá.

Maguk keresik a megoldást

S következnek a félelmek. A gép igen súlyos elől, könynyű hátul, s ha figyelmetlenül „ráfékez” a vezetője, semmiség orrabuktatni. És a medve. Mesélik, hogy a gazdaság egyik szakembere — nem kombájnos — tavaly elkérte Antal István masináját hadd próbálja ki, milyen is az: aratni? Pillanatok alatt begyűrődött a csiga alá a „bocs”, túletette a gépet. Ilyenkor előkerül a késtől a feszítővasig minden. Joó Gábor mondja:

— Azután nem mindegy milyen a tarló. Az a helyzet — kell a szalma a gazdaságnak. A tarló magassága után, jobban mondva azért, hogy minél alacsonyabb legyen kapjuk majd többek között a prémiumot. Szinte borotválni kell a földet. S nagyon nem lehet az asztalt emelgetni sem, mert akkor meg hullámos lesz a levágott szár. Azután ürítésnél együtt megy a két gép, figyelni kell a műveletekre és arra is, nehogy összeszaladjunk a vontatóval.

— Ha már a hibalehetőségeknél tartunk, beszéljünk a hibákról, azok javíthatóságáról.

— Sok dologról szólhatnánk. ' Mondjuk arról, hogy esapnivalóak a magyar szí-Antal István; „Vigyázni kell a termésre”

Joó Gábor; „Borotválni kell a földet”

jak, tiszta kátrány mindegyik ha felmelegszik megcsúszik egy-egy darab, dobhatjuk el. Az alkatrészellátás ezekhez a gépekhez igen rossz. Saját magunk próbálunk áthidaló megoldásokat kitalálni. Két műhelykocsi egyébként állandó készenlétben van a javításhoz.

Rossz időben sincs megállás

— Milyen a termés?

Antal István tétovázik a válasza előtt. Azt mondja:

— Az aratás egynegyedénél tartunk], de már látszik nem tudjuk elérni a tavalyelőtti igen jó esztendőt. Úgy mondanám: közepes a termés. Hektáronként 5 tonna körüli. Ha az időjárás közbe nem szól lekerül lábáról a gabona.

— Az eső beparancsolta a gépeket. Ilyenkor mit csinálnak?

— Tennivaló akad bőven. Az én gépemen például a kaszaujjakat kellett kicserélni. Szerencsére csak hetvenkettő van belőlük — mondja nevetve.

A megterhelés okozta nehézségekről nem beszéltünk és arról sem, mikor találkozik Antal István családjának tagjaival. Mert ő a nős ember kettőjük közül. Szíjak, számok, műszerek..., úgy tűnik a technika urálija áz aratás minden mozzanatát. Hogy az állítás és maga a kérdés mennyire hámis, azt bizonyítja a'felcsattanás, amikor arról beszélek, van olyan mezőgazdász,' aki az őszi betakarítás nehézségét ,az aratás elé helyezi. A két kombájnos legenyhébb kifejezése: az hazudik. Most az ország kenyeréről van szó — mondják végső érvként, sőt Antal István még megtoldja: — A gabona drága mindenhol.

S neki van igaza.

Hajnal József*

Olcsóbb

takarmánygyártás

Aratják a búzát a kísérleti parcellákon

A takarmánykeverő üzemek többségében nagy mennyiségű energia fölhasználásával készítik a granulátumokat — szemcsézett tápokat —, pedig a gépek megfelelő beállításával rendszeres karbantartásával és az előírt gyártási technológia pontos betartásával a jelenleginek a fele elég lenne. Ezt azon a tegnap Székesfehérvárott megtartott tanácskozáson hangsúlyozták, ahol a takarmánygyártási technológia legújabb, energiatakarékos módszereit vitatták meg az évi egymillió négyszázezer tonna tápot előállító AGROKOMPLEX partnergazdaságainak és a Gabonatröszt keverőüzemeinek szakemberei a Central Soya cég — a világon az egyik legnagyobb takarmánygyártó vállalat — képviselőinek előadása alapján.

Megkezdődött az aratás az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének kísérleti parcelláin, amelyeken ezúttal csaknem négyezer hazai és külföldi fajta, fajtajelölt és törzs hozott termést.

Az érett kalászokat egy kis kombájn segítségével takarítják be. Az ötletes masina nagyon pontosan dolgozik, s tökéletesen eleget tesz azoknak a magas technikai és minőségi követelményeknek, amelyeket a kísérleti szakemberek és a kutatók támasztottak vele szemben. Az utolsó szemig felszedi és tökéletes épségben megőrzi a magot. Naponta négyszáz-ötszáz parcella aratását végzi el.

A négyezer parcella betakarításával előreláthatóan két hét alatt végeznek. A

szemeket egy hónapig szárítják, majd gondos vizsgálatnak vetik alá őket, a kisparcellák „kísérleti alanyaiból” választják ki ugyanis a jövő búzáit, s azokat a törzseket, amelyek — kedvező tulajdonságaik alapján — alkalmasak arra, hogy újabb kombinációkat hozzanak létre felhasználásukkal.

A kísérleti parcellákon igen sok kiváló tulajdonságokkal rendelkező búza érett be, közülük magas hozamaikkal, télállóságukkal, betegségekkel szembeni ellenállóképességükkel tűnnek ki a martonvásári fajtajelöltek, amelyek közül néhány várhatóan két-három év múlva a búzaválasztékot gazdagítja.

Például a SZÁÉV-né#

Kisvállalkozás: érvek és valóság

1— Kurrens szakma a festőké — kezdte a szervez,cirri ér nők — ,feketén” is italéinak munikát, kereshetnék pénzt. Mi történt, hogy a törvényes utat akarja választani.

— Érdeklődöm. Ki tudja, hátha jobb az egyenes út — hangzott az ironikus szégyellős válasz. — Mert igaz ugyan, hogy a hétvégekre nem nehéz munkát találni, meg is fizetik, csákhát szaporodnak az ,irigyek. Most büntettek meg kontárkodásért 11 ezer forintra.

— Molnár Iván, a Szolnak

megyei ÁÉV-mek a vállalaton betűid gazdasági munkaközösségeik szervezési

problémádnak megoldásával megbízott mérnöké, és egy festőszakmunkás között zajlott le ez a beszélgetés.

Nehogy úgy tűnjék, munkaköre fontosságát igyekszik bizonygatni, Molnár Iván a történethez azt is hozzátette: az eset egyedi jelenség, irodájában nem mindennapos vendégek a megtért „feketézők”. Persze nincs is szükség a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál már létező, a vállalati gazdasági munkaközösségek megalapítását szervezetten segítő szolgáltatás létjogosultságának ilyen csattanósan meggyőző igazolására. A jó sztorinál nyomósabibain érvelnék a vállalat segítőkészsége mellett a SZÁÉV érdekei.

Mert hogyne lenne fontos az építő cég vezetőinek az, hogy dolgozóik jól keressenek,, több pénz reményében ne kényszerüljenek megválni munkahelyüktől. A vállalat bérként kifizethető pénze azonban korántsem gyarapszik olyan ütemben, mint azt a munkások, az irodában dolgozók, vagy a „legfelsőbb” vezetők szeretnék. A munkaidőn túl megszerezhető jövedelemre törekvés 'tehát természetes dolog — ha ehhez a vállalat is segítséget nyújt, dolgozói kötődését erősíti.

Persze az érdékazonosságról szóló fejtegetés a gyakorlatban írott malasztnak bizonyul, ha hiányzik a várt anyagi előnyöket biztosító munka. De miért ne lenne az éppen az építőiparban? A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál ys nem egy mesterség Ikerült a hiányszakmák listájára. A hidegburkolókra, az asztalosokra, a lakatosokra és a csőszerelőkre váró feladatokat nem egyszer csak az embereket túlóráztatva sikerül elvégezni.

Természetesen a SZÁÉV- nél nem arra számítanak, hogy a dolgozóknak gazdasági munkaközösség alapítására lehetőséget adva a szakmunkások ezentúl majd sorba ál Inaik a felvételi 'iroda előtt. A most meglevő emberekkel is több feladatot oldhatnák meg, hiszen a bérgazdálkodás szabályai szigorúak, a túlmunkáért, mellékfoglalkozásért kifizethető pénz összege korlátozott. Sokkal kevésbé megkötött a vállalat keze akikor, ha gazdasági munkaközösségbe tömörült dolgozóit bízza meg a munkák elvégzésével s a kisvállalkozóknak az ellenértékét a költségek terhére fizeti meg. (A vállalati gazdálkodás titkai között járatosak tudják, milyen különbség van a költségként és a bériként elszá- • molt forintók között).

De miért éppen vállalati gazdasági munkaközösségen belül dolgozzon az, akiinek munkája amúgy is igen kapós? Az érthető, hogy például a SZÁÉV-nek szimpatikus a kisvállalkozásnak ez a farmója; saját termelői kapacitását növelheti, a nagy és jól felszerelt építőszervezetet igénylő feladatok megoldását gyorsíthatja, ha az .„apróbb” munkák elvégzésére is talál embert. Előnyöket élvez azonban az anyavállalattal nem szakító vállalkozó is. Nem csupán arról van szó, hogy a felelősség jelentős részét a gazdasági munkaközösséget megbízó vállalat viseli, a kisvállalkozás tagjai nem egész vagyonukat kockáztatják. A tőkeigényes mesterséget űzők " például egyik napról a másikra nehezen függetleníthetik magukat, a csőszerelő szakmához nélkülözhetetlen összes szerszám és gép többszázezer forintoa kerül. Gyorsabban lehet kiegészítő jövedelemhez jutni, ha a vállalattól kedvezményesen bérbe vett eszközökkel dolgozik a mester, a kőművesnek sem kell anyaghiány miatt tétlenkednie (a SZÁÉV-inól a családi ház építésre 'társuló törekvéseit is támogatják), ha 'megbízójának az építő vállalat segít az anyagbeszerzésben. Nagy előny az is, ha a. munkaközösséginek nem kell megbízásért rohangálnia, a megrendeléseket az. anyavállalat szállítja.

De szállítja-e? A gazdasági munkaközösség tervezésével az építőipari vállalatnál foglalkozók szerint a kisvállalkozás iránt érdeklődő munkások legtöbbjét az izgatja: lesz-e mivel pénzt keresni?

Akár dolgozik a munkaiközösség, akár nem a havi 250 forintos társadalombiztosítási díjat fizetni kell. Valószínűleg nem csupán az esetleg fölöslegesen kidobott 250 forint riasztja az embereket. „Minek, akár komoly vállalati segítséggel is, végigjárni a bürokrácia útvesztőit potyára, a bizonytalan haszonért?” — vélekednek. És ha ez a véQemény túlzó is, a szokatlan vállalkozó tevékenységgel kacérkodó idegenkedést kifejezi — valóságmagva van. Mert található példa —• a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezetnél — arra, hogy egy üzem saját érdekeit szem élőtt tartva szerződésben kötelezi magát, hogy gazdasági munkaközössége nem marad feladatok nélkül, a munka szervezését támogatja.

Előítéletekkel is meg kell küzdeni az építőknél a gazdálkodási szervezet korszerűsítéséért harcolóknak. Nem egy embert tartanák vissza a vállalatnak fizetendő óriási adóról elterjedt pletykák. Pedig adóról szó sincs. Az viszont igaz, hogy a SZÁÉV-<nél még ine.m dolgozták ki a munkaközösség és a vállalat pénzügyi kapcsolatának pontos szabályait, tisztázatlanók például a kisvállalkozóknak nyú jtott szolgáltatások fajtái és áruk ás.

A szervező munka eddig a kölcsönös érdekek feltárásáig jutott el, azőkat a formákat még nem találták meg, amelyék keretei között a ikét fél elvileg létező előnyei valóságos haszonná válhatnak. Gyakorlati sikereket italán ezért is . nem tudott eddig felmutatni a SZÁÉV-nél született kezdeményezésen dolgozók csapata. Biztató azonban, hogy a hibáikat (inkább kezdeti nehézségek ezek) először époan á vállalat illetékesei ismeritek fel, és i— mint elmondták — most kutatják azokat az alapokat, amelyeken, az eddigi. .munka eredményeit felhasználva, tovább dolgozhatnak a gazdasági munkaközösségeik ■ szervezésén.

VSZJ.

Szabványosított növényvédő szerek

Először készítettek növény védőszer-alapanyagokra szabványt hazánkban a Vegyipari Szabványosítási Központban. A Magyar Ásványolaj és Földgázkísérlet! Intézet, valamint a Borsodi Vegyi Kombinát felkérésére rovarirtó-, illetve gyomirtószer-alapanyagokat vizsgáltak meg, s az elkészült szabvány tanúsítása szerint mindkét alapanyag minősége a nemzetközi színvonalat képviseli.

Növényvédő szerek, illetve alapanyagaik szabványosítása új gyakorlat hazánkban. Korábban ugyanis, amíg jórészüket külföldről vásároltuk, forgalmazásukhoz elegendő volt a Mezőgazdasági, és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott engedélvokirat. A most készülő szabványokban a többi között már vizsgálják a mérgező hatást, meghatározzák a hatóanyagok mennyiségét, az anyag tisztaságát, s azokat a vizsgálati módszereket is, melyekkel a növényvédő szerek és alapanyagaik jellemző tulajdonságai a későbbiek során folyamatosán ellenőrizhetők, mert' miután érvénybe lép a szabvány, a gyártó vállalat már csak az abban rögzített feltételek mellett forgalmazhatja termékeit.

Naponta mintegy 50 sertést, hetente 15—20 birkát vágnak le a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet húsüzemében. A húsáru 40 százalékát helyben dolgozzák fel, mig a többit tőkehúsként értékesítik. Képünkön Fónagy Imre csontoz