Szolnok Megyei Néplap, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚLIUS 17. lArcképváilatl Szeretnék mindig örülni Három éve ismerjük egymást. A játszótéren találkoztunk először. Ö is gyesen volt, én is. Gyakran és sokat beszélgettünk, természetesen a gyerekekről. Mit tudnák máir, mennyit esznek, mennyi a súlyúik... Tudtam, hogy a szemben levő házban lakik, hogy Erzsinek hívják, de az csak később, a „hivatalos” találkozásikor derült 'ki, hogy a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat régi. megbecsü'lt és elismert dolgozója. A termelési és fejlesztési osztály vezetője. Szép Jánosaiéról van szó, áki egy határ menti kis falucskából, Barabásról került Szolnokra. Persze, amíg idáig ért, sok minden történt vele. — Nagyon szerettem tanulni. Igaz, nehéz körülmények között kellett naponta bizonyítanom az iskolában, de sikerült kiharcolnom, hogy a legjobb tanulók között tartottak számon. Édesanyámék azt szerették volna, ha a nyolc osztály után otthon maradok, es segítek a két hold főin dümk megművelésében Tlt.kon reméltem, hogy 'valami csoda történik majd, és én továbbtanulhatok. Ez a „csoda” az iskola igazgatója volt, aki meggyőzte a szüléimét arról, hogy érdemes beiratkoznom a középiskolába. Ez ’62-ben volt. Vásárosnaményba járt gimnáziumiba. A négy esztendő alatt, amíg tanult, tanított is. Az otthonról iköK- dött kevéske pénzt ezzel á „másodállással” pótolta. Mindig pedagógus akart lenni,. de félt, ha az egri főiskolára jelentkezik, nem veszik fel.. Ekkor döntött Szeged mellett — a felsőfokú élelmiszeripari technikumba adta be felvételi lapját. Csalódás érte, hisz csak előfelvételivel sikerült bejutnia. Nem volt más választása, a nyíregyházi konzervgyárban keresett munkát. Akalmazták, már a munkakönyv is kezében volt, amikor értesítés jött. — Nem kellett várni, felvettek, és 1966. szeptember 7-én újra beülhettem az iskolapadba. Még otthon belém sulykolták, hogy te szegény lány vagy neked többet kell tanulnod ahhoz, hogy érvényesülj, ezért minden erőmet beleadva gyűrtem az anyagot. Fél évig még a Dómot se láttam. Délelőtt órák, délután tanulás és tanítás, mert ott se hagytam fel ezzel a „munkával”. Estére pedig már úgy elfáradtam, hogy belezuhantam az ágyba. Hamar elszaladt a három év, és 1969-ben, Oklevéllel a zsebében állás után nézett. Élekmiszerszakom végzett, ezért tetszett meg neki a szolnoki Húsipari Vállalat pályázata. Idejött. Kt„kedve fogadták: .fiatal és r áadásul nő is . .Akkoriban ugyanis inkább csak férfiakat alkalmaztak a pályán. A termelési osztályra került gyártástechnológusnak. Jó iskola volt számára a termelési elszámol taté 1, hisz így a szárnak tükrében ismerhette meg vállalatának munkáját. Lassan felengedtek vele szemben a kollégák. Láttáik, hogy ■igyekvő, érdeklődő, értelmes. Sokat járt az üzemibe, nem elégedett meg azzal, amit elméletben elsajátított. Ismerkedett a gépekkel, a munkafolyamatokkal, az emberekkel. Szorgalma, akaratereje meghozta a gyümölcsét: tíz esztendeje kinevezték a termelési osztály élére. — Október 1-vel lettem osztályvezető. Az volt az igazi mélyvíz. Huszonöt éves fejjel olyan osztályt vezettem, amely talán a legfontosabb funkciókat látja el a vállalatnál. Tisztáiban kellett lennem .sok mindennel: a gazdasági helyzetünkkel, a termelés menetével, nem hanyagolhattam el a műszaki, fejlesztési dolgokat se. Rengeteget olvastam, tanulmányoztam a szakmai kiadványokat. Akkoriban rám olvasták, hogy vaskézzel irányítok. Biztosan sok igazságot takar ez a vélemény, de úgy éreztem, hogy amynyit elvárhatok a munkatársaimtól iS, amennyit magamtól. Osztályvezet ;i kinevezése után néhány hónap múlva lehetősége adódott arra, hogy különbözeti vizsgáikkal üzemmérnöki diplomát szerezzen. örült a lehetőségnek, élt .is vele. Amikor már úgy érezte, stabil helye van, érti a munkáját, elismerik, mint osztályvezetőt — gyereket szült. — Egy nő élete csak akkor teljes, ha gyerekei vannak. Hiába szerettem a szakmámar, hiába elégítet ki a munkáim, vágytam arra, hogy .nekem is legyen családom. Megszületett a fiam, nem sokkal később a lányom. Majd ikét évet kihagytam. Amikor visszajöttem ’79-ben, felkínálták a gumicsizmát. N.em ijedtem meg attól, hogy művezető leszek, csak arra kértem a főnökeimet, legalább három hónap haladékot adjanak, amíg a gyerekek megszokják az óvodáit, a bölcsődét. A három hónap alatt miég nagyabb erőfeszítéssel, odaadással dolgozott, igyekezett pótolni a többhónapos lemaradást. Ez sikerült is annyira, hogy nem kellett megválnia régi beosztásától. Sőt. . . Tavaly, az év elején nagyobb osztályt kapott: a termelési, fejlesztési osztály vezetője lett. A gyárbmámy- és gyártásfejlesztéssel is foglalkoznia kellett. — A legnagyobb gondot a gépek, berendezések műszaki ismerete jelentette. Ezért sokszor .kértem a kollégáik segítségét. Prospektusokat, műszaki leírásokat kaptam, azokat tanulmányoztam. Egy nap többször is leszaladtam az üzembe, hogy megnézzem a masinákat munka közben is. Most, április 1-től ismét szaporodott az osztály létszáma, az építési és beruházási csoport is idekerült. Ez azért is jelent több munkát, mert most építkezünk. Az új hűtőház már üzemel. Fejlődni kell, hiszen a termelésünk egyre nő. A sertésvágó üzemünkben például évente 155 ezer sertést, a marhavágó részlegben naponta 160 állatot vágnak és dolgoznak fel. Az üzemet 5500 tonna 'késztermék hagyja el az idén. Negyvenmillió forint jut a beruházásra, ugyanennyi a fenntartásra. Most, hogy építkeznek a vállalatnál, gyakran még szombaton és vasárnap is bemegy. Ellenőriz, tanácsokat ad, intézkedik, ha kell. A munka, a család mellett tanul is. Vezetőképzőbe jár, egy féléve van már csak hátra. ' — Így visszagondolva az eltelt harmincöt évre, apróbb, nagyobb harcokból állt az életem. Harcoltam, hogy tanulhassak, hogy dolgozhassak, hogy bizonyíthassak. Erről a következőkben se mondok le . . . Most, hogy .már önállóbbak a gyerekeim, többet foglalkozhatok a munkámmal. Minden kis eredménynek .tudok örülni, és minden apró tévedés lehangol. Ha kívánhatok magamnak valamit, akkor azt, hogy ezentúl nagyon sokszor örüljek ... Szekeres Edit A fegyverneki tanács költségvetési üzemének dolgozói tartják rendben a község négyes főútvonal melletti emlékmű parkját „BOGARAS" EMBEREK A méhészet az egyik legősibb foglalkozás. Ma is sokezren foglalkoznak vele. Vannak köztük, akiket a magány szeretete, a természet imádata sodort a méhészethez, és olyanok is, akik egyéb meggondolásból választották ezt a tavasztól őszig állandó vándorlást kívánó mesterséget. Akárhogy is nézzük, munkájuk után tiszteletet vívtak ki maguknak, s inkább foglalkozásukra való utalásként, mintsem lenézésből nevezik, őket — baráti ugratással — „bogaras” embereknek. Megélhetés és meggazdagodás A szolnoki áfész átvevőhelyén hiába igyekszem szót váltani Fehér Istvánnal. Nincs itt az átvevő, a gondnoki irodában hagyja mézzel telt kannáit. Ráadásul a kocsiját is meghorzsolta az imént. Se ideje, se kedve a beszélgetésre. Nem akar udvariatlan lenni, ezért így búcsúzik: — Ha este ráér, keressen fel. Takaros családi háza van a József Attila úton. Kevés járműjavítóbeli lakatos jutott ennyire, mint' ő. — A méhészetnek köszönhetem — mondja. — Jó másodállás ez ma is. Ha volna olyan családtagom, aki segítene, a mostani állományom egy Zsigulit jövedelmezne évenként. Nincs ilyen, de azért egy kezem által is meglesz a tíz mázsa méz az idén. — Ezek szerint érdemes főfoglalkozásként űzni a méhészetet? — Nincs olyan ember Szolnokon, aki ne „másodállásban” csinálná ezt a munkát. Megvan ennek is az oka. Néhány éven át egyforintos órabért sem biztosított a méhészet. Agilisak voltunk, mégsem találtuk meg számításunkat. — De hiszen maga sem a járműjavítói fizetéséből építette ezt a szép házat... — Ez igaz. A változó szerencse miatt mondjuk, hogy a méhészetből nem lehet megélni, csak meggazdagodni. Volt olyan nyár, hogy hat tarlót is felkerestünk, mégsem volt méz. Az utóbbi években viszont szinte még a villanykaró is kivirágzik. — Sokan azt tartják, hogy magukhoz munka nélkül ömlik a pénz. — Ezért próbálkoztak már tucatjával a méhészettel, de abbahagyták^ amikor rájöttek, hogy nagyon munkás szakma ez. Itt nem lehet az órát nézni. Az az igazi méhész, aki mindent megcsinál. A kaptártól kezdve én is mindent magam csináltam. Nagy szakmaszeretet kell az ilyesmihez. Egy konténeres, önjáró kocsit is építettem, b°nne voltam a méhészújságban is. Varázslatos hatás Pusker Ferenc tiszafüredi háza az állomás közelében van. Módos gazda építette valamikor. Még most is szemrevaló, takaros épület. Feri bácsi büszkén mondja: — Egy év pergetése majdnem kiadta az árát. Akkor, 1953-ban hatalmas táblák voltak parlagon. — Térdig érő tarlóvirágról háromszor akkorát pergettem. Még most is csillog a szeme, ha erről beszél. Szemlátomást kedvére való a méhészet. — Nincs olyan muzsika, mint a méhek zsongása. Hátha még a mérleg nyelve is emelkedni kezd, és a fáradozás gyümölcse jelentkezik. Varázslatos hatással van az emberre. Tavaly a MÉM-től „Kiváló munkáért” kitüntetést kapott. — Mi a mezőgazdaság gyermekei vagyunk — mondja. A harmincas évek eleje óta foglalkozik méhészettel. \npak idején Gödöllőn a szakiskolában tanulta a szakmát. — Az iskola után egy köbméter deszka várt otthon. Kaptárakat építettem. Bősárkányból vettem rajokat, tíz kaptárt be is telepítettem, örültem neki, de heten voltunk testvérek, pénzszerzésre kellett indulni. Hiába, a szegénység nagy átok az emberiségen. Negyvenötben az ártéri odúkból szedtük a rájönni Akármilyen csapás ért egyébként, sosem igyekeztem más területre. A kitartó szolgalom mmdig meghozta gyümölcsét A megye egyik legjobb A kisújszállási Pénzes András a fejét csóválja. — Csak nekem kell lemosnom a kocsit, pedig olyan sötét felhő jött. Gyorsan bekentem aiutósamponnaU a többit rábíztam az időjárásfelelősre — de annak sem ízlett a munka. — Ügy látszik, az időjárással való pörlekedése á'nyúit nyugdíjaséveire is. Állami gazdasági agronómusként sokat várta a kiadós esőt. — Sokszor figyeltem a méhészeket, ellestem a tudományukat. Mondhatom, tudatosan készültem arra, hogy méhész legyek, hogy nyugdíjaskoromban is a határban találjak elfoglaltságot. méhész termelő szakcsoportja a tiszafüredi. Húsz éve a vezetője Pusker Ferenc. Egyike az öt alapító tagnak. Most már a hatvanat is meghaladja a tagok száma. Tavaly több mint hét vagon mézet „termeltek”. — Szolnok vagy Törökszentmiklós ha vetekszik velünk., A természeti körülmények is elősegítették a méhészet itteni felvirágzását. A fűzek és nyárak korai méhlegelőt adtak. Sajnos, ma a sarjadó erdőket is irtják. Néha olyan az árterület, mint az ellenség után felperzselt föld. Az sem kedvez a méhészet fejlődésének, hogy csökkentették a méz felvásárlási árát, ugyanakor egy nagvboconádi kaptár ára ezerhétszázötvenről kétezer forint fölé emelkedett. A szállítás ára, a rakodómunkások bére meg a csillagos égig. Könnyen paprikás hangulatba kerül Pusker Ferenc, ha a méhészet gátjairól keveredik a szó: — A méhek gyors szállítása létkérdés. Esetenként öt-hat mázsa méz nyerését vagy vesztését is jelentheti. Mégis előfordul, hogy ezer forint csúszópénzért sem kapunk gépkocsit. Ezért volna jó, ha két-három méhésznek megengednék, hogy nagy rakfelületű teherkocsit vegyenek. Hetedik évtizedének végét tapossa, mégis markáns az egyénisége, céltudatos a fellépése. — Jövőre Budapesten lesz a méhészek világkongresszusa. Ez a mi asztalunk is, nekünk is fel kell sorakoznunk. A közös alapból ^hozzájárulunk a költségekhez. A fotelek huzatát rókabundák védik. Ha nem mondaná, akkor is kézenfekvő lenne: — N; áron méhészkedem, télen vadászgatok. így állandóan gyönyörködhetek a természet szépségeiben, ugyanakkor a passzióm nyugdíjkiegészítést is jelent. Úgy fest. mintha csak a határ, illetve a jövedelem kedvéért foglalkozna a méhekkel, de ez a látszat pillanatok alatt eltűnik: — A méhek lenyűgöző életet élnek.,Közöttük nem lehet egynek sem lazsálni. Tanulhatnának tőlük az emberek. És nemcsak szorgalmat, hanem a lehetőségek jó kihasználását is. Ha az emberek hozzájuk hasonló mértékben használnák ki lehetőségeiket, csodálatos jómód honolna a Földön. A méhész munkája többnyire nem nehéz, inkább pepecselés. Az egész napi topogás azonban elfárasztja az embert. Végtelen türelem kell hozzá. — Volt olyan nap, hogy száz méhecske is megcsípett. Ezt már alig lehet kibírni. Mondtam is, hogy nem csinálom tovább, mégis megbékéltem a mesterséggel. Utóvégre csodálatosan szép munka ez. Ha valaki akácviágzás idején eltölt az erdőben három hetet, nem kívánkozik a Balatonra. A ekötöttség ellenére valósággal felüdít az ottani mélységes csend. 11 munka értelméért A felüdülés mellett természetesen az anyagiak sem mellékesek. És nemcsak a máhészekl (szemszögéből nézve. Ezt bizonygatja Pénzes András: — Kiszámították, hogy egy-egy napraforgótábla tíztizenkét százalékkal több termést ad, ha a méhek jól beporozzák. Ha ennek csak a fele igaz, országos viszonylatban akkor is óriási értéket jelent. És vdgyük figyelembe a többi növényt, meg a gyümölcsöket is. Sajnos, a mezőgazdasági szakemberek egy részének fogalma sincs arról, hogy mit jelentenek a méhek, vagy legalábbis nem törődnek vele. — Ezért olyan a gazdaságok méhészete, mint a fehér holló? — Nemcsak ezért. A méhé* szét évente legfeljebb kétháromszszezer forint hasznot hajt. Nagyüzemi méretekben ezt nem tartják számottevőnek. — De nemcsak a bevételt, hanem a terméstöbbletet is nézni kell... — Kellene. Szabolcsban ezért fogadják tárt karokkal a méhészeket. Máshol hallottam, hogy R?S'új; valláson nem ilyen rózsás a helyzet. Az utóbbi években többszáz méhcsalád pusztul el. A méhészek és a termelőszövetkezet most is pereskednek. Pénzes András nem szívesen beszél erről. — Várjuk meg a karcagi bíróság ítéletét — mondja. - Annyit azonban leszögezhetünk, hogy a méhészek és a gazdaságok között nem lehet vita, ha mindkét fél belet írja elő például, hogy tartja a szabályokat. Rendelet írja elő például, hogy csak zöldbimbós állapotban lehet permetezni, vagy virágzás után. Ha közben mégis szükséges a permetezés, értesíteni kell a méhészeket. Néhol azonban fütyülnek az előírásokra. Ugyanúgy, mint az élet más területein, itt is szabálytalanságok okozzák a károkat. — A szabálytalan permetezéssel nemcsak nekünk okoznak kárt — vélekedik Pénzes András. — Nemcsak a háziméheket irtják ki, hanem az egyéb hasznos rovarokat is. A vadon élő poszméhet például nálunk már kipusztították. Külföldről hozott rajokat igyekeztek ismét meghonosítani, de valamilyen oknál fogva nem aklimatizálódtak. A méhészek virágzás idején történt permetezésből eredő kárát megtéríti a biztosító. Pénzes András csak legyint, amikor ez szóba kerül : — Nekünk nem arra van szükségünk, hogy a biztosító kifizesse a kárt. A munkánk értelmét akarjuk látni. Ugyanúgy, mint bárki más, aki szereti hivatását. Simon Béla t Száz csípés egv napon
