Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
9 1982. JÚNIUS 12. Irodalom, művészet Verbóczy Antal: Kávéházi science fiction Törzshelyünkön a kávéházban, mely régidőn e sarkon áll füstöt fújunk, és feketénkben örvényt kever a kiskanál. Fény szaladgál, veszítve útját, tükrök között, míg így ülünk csevegve; vajh a Mindenségben még él-e észlény kívülünk? Emberdölyfünk a kellemünkkel, szellemünkkel kérkedik, mit elérni is alig képzel, nem meghaladni még! — pedig sejlik néha: egy űrmikroszkóp gyűjtött fénye pásztáz körül, s ha ki megun minket figyelni, a tárgylemezről letörül. Weöres Sándor: A hegyek álma Miről álmodnak a szántatlan-vetetlen hegyek fenyvesekkel övezetien fehér turbánjuk alatt? A leszökdelő erdőkről s a bányák érc-lakta mélyeiről s a sokféle tarka vigalomról lent a völgyben. Talán egy tanítóról aki lépesmézet perget és vigyáz a méhrajokra hogy nász idején el ne gomolyogjanak. Talán egy gazdasszonyról aki a csibéket őrzi a nagy hegyi rabló madaraktól. De az is lehet hogy az ő álmuk magasabb és idegenebb: az égi felhők hordják-viszik és a mennybolt üressége. N em lehetek én rózsa — elhervaszt Ferenc Jóska — a kecskeméti hatos, harminchat ablakos — huszárkaszárnyában. Illés Jancsi ezt a katonanóta- töredéket őrizte meg az apjáról. Illés Ferenc városkörnyéki kódorgó napszámos másfél métert alig meghaladó magasságát igyekezett túlszárnyalni, midőn 1914 nyárutóján ezt a dalt vezényelte cimboráinak egy marhavagonban az orosházi állomáson. Vidám és jelentéktelen figura volt Illés Ferenc. Nem csoda, hogy felesége, Kisúr Mária sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Illés Jancsit azért meglepte, amikor anyja kicsiny, kérges, barna kezébe vonta az ő kicsiny, barna kezét, és így szólt: — Jancsikám! Apád odavan az orosz fronton. Róza nénéd már nagylány. Feri bátyád molnárinas. Én titeket Anna kishúgoddal nem tudlak egyedül eltartani. Költözzünk Gyuri bácsihoz. Jancsi habozás nélkül beleegyezett, mert Gyuri bácsi a Töhötöm utca leghíresebb fuvarosa volt, s épp olyan bajuszt viselt, mint Türr István, akinek arcmását Illés Ferenc ittasságában mindig gondosan tisztogatta. Gyuri bácsi Steinherz Árpád hadiszállítónak fuvarozott két muraközi lóval. Kisúr Mária Stein- herzék háztartásában kapott elfoglaltságot. Illés Jancsi nagyon szerette Gyuri bácsi kancáit simogatni. Sokkal kevésbé volt kedvére — elképzelése szerint vörös nadrágban, zsinóros mentében száguldó apjára gondolt ilyenkor, hogy elaludjon —, ha Gyuri bácsi Kisúr Máriát simogatta éjjelente Steinherzék nyári konyhájában, ahol laktak. Az igazi bajok akkor kezdődtek azonban, amikor Annuskát a háború vége felé megtámadta a torokgyík. Énekesmadártorka semmit nem fogadott be, pedig még tejszínhabos fagylaltot is hozott neki Musztafa, a bosTiyák cukrász: — Éhen halt — állapította meg a galambősz Balázs főorvos. Kisúr Mária szeretett volna találkozni Annuskával a temetés után. Rábi Rózsi, a csorvási cigányok öreganyja megígérte, hogy találkoznak. Amíg csak szalonnát, kolbászt, sonkát kért a találkozó megszervezéséért: senki ■ se vette észre. De hogy Steinherz úr vastag bugyellárisa Rábi Rózsi kendőcsücskéből került elő: Kisúr Máriát elvitték a rendőrök. — Anyád fölakasztotta magát a fogdában — mondta Illés Jancsinak az emberséges Czikora őrmester. — Ez a haloltkém jelentése. Szerintem nem bírta ki a verést az a vékony asszonyka. Megváltozott a világ Illés Jancsi körül. Feri bátyja egy nap hazajött a malomból: — Burzsujnak többet nem dolgozok. — Jancsi ki-kiballagott a vasútra, várta az apját, de helyette matrózok érkeztek. Harsogott hangjuktól az in- dóház: „Fel vörösök, proletárok, — csillagosok, katonák ...” Ekkor határozta el Illés Jancsi, hogy ő is matróz lesz, ha törik, ha szakad. Tört is, szakadt is. A kovácsmester, akinél tanonckodott, egy ízben eltörte a szórakozott inas bordáját egy odasújtott fogóval, mert a fiú az eresz alatt fészkelő fecskék megfigyelése miatt ritmust tévesztett a fújtatóhúzgálás- ban. — És szakadt. Feri bátyjától örökölt cájgnadrágjai folyton feslettek, hiába varrta meg őket Róza nénje valahányszor elszabadulhatott Nagymágocsról, a grófi majorból. Szakadt apja hagyatéka, a töredezett kérgű csizma is. Az éves bérként járó új csizmát Illés Jancsi nem bírta kivárni. Megszökött a nagygazdáktól, vagy azért, mert őt verték, vagy pedig — suhanckorától többnyire így lett — ő verte meg a gazdát. Csendőrök körözték a Szegedtől Kecskemétig nyúló homokország tanyáin. Hogy eltűnjön előlük, 17 évesen húsznak hazudta magát, s beállt önként zsoldos' katonának. Így került a matrózokhoz Illés Jancsi. A tenger nélküli ellentengernagy, s a király nélküli királyság kormányzójának dédelgetett fegyverneméhez, a dunai flottilá- hoz vezényelték. Hét évet szolgált le. Akkor hívta félre a különc természetű Üjvári főhadnagy, aki szolgálati ügyeletét rendszerint különös dallamok hegedülésével töltötte az ezredirodán: — Jancsi! Te kemény legény vagy, bár nincs katonaformád. Nekem sincs, de ehhez semmi közöd. Idd meg ezt a pohár konyakot Szívós Anikó úrhölgy egészségére! Elintézem a leszerelésedet. / A. Szabó János: Katona- nóták | Nagybátyám a hajózásban járatos embereket keres a komáromi révkapitánysághoz. Javasolnálak neki, ha innál még egyet Szívós Anikó egészségére. Ivott még egyet Illés János tizedes, és utána felejthetetlen éveket töltött a komáromi révkapitányság állományában. Kereskedelmi hajókat ellenőrzött a Dunán Bajáig meg vissza. A hajósok biztos útnak titulálták, és minden módon próbálták megtéveszteni. Sikertelenül. Illés nem ivott, nem dohányzott, a kapitánysági legényszálláson vagy a hajókon lakott és étkezett, így fizetése sokszorosa volt annak, amit el tudott költeni. Tehát pénzt sem fogadott el a csempészektől. (Vagy ha mégis: azonnal elküldte Róza nénjének, aki egyedül nevelt három gyereket.) A megvesztegetés ama módjának, hogy némely rafinált kormányos egy-egy vidám menyecskét igyekezett csempészni szolgálati kabinjába: nem tudott volna ellenállni, ha meg nem ismerkedik Kuti Juliannával, a rozsszal- maszőke, zöld szemű leánnyal. Kuti Julianna szigorú erkölcsű leány volt, hogy aztán még szigorúbb erkölcsű asszonya legyen Illés Jánosnak. Hanem az esküvő majdnem az állásába került, mert Újvári százados tiszteletére dr. Szívós Bélát, ama Szívós Anikó atyját, Komárom legtekintélyesebb ügyvédjét kérte föl násznagynak. A lakodalom másnapján Rádóczy főkapitány magához rendelte Illés Jánost. Lovaölókorbáccsal verte az asztalt, és veszettül süvöltötte, hogy az Úr 1940. esztendejében tűrhetetlen egy magyar királyi rendőr esküvőjén zsidó násznagy. Fogalma se volt róla pedig Illésnek, hogy Szívós ügyvéd zsidó. Megfeszített Jézusokat, könnyező Máriákat látott a lovarda nagyságú irodában, a szomszéd szobában az éjsötét hajú Anikó zongorázott, s olyanokat énekelt, hogy „Ave Mariiia ...” A lagzin világossá v válhatott volna ugyan a tényállás, mert búcsúzóul a násznagy kissé kapatosán megígértette az új párral, hogy ha fiuk születik, Dávidra kereszteltetik. Illés János egyetlen Dávidot ismert eddig, Klein urat, az orosházi tollas zsidót. De engedelmes ember volt. Részint, hogy következő tavasszal született fiát a rokonság ámulatára Dávidnak kereszteltette. Másrészt a főkapitánynak tett ígéretét is megtartotta, Szívósékat nem kereste többé. Sokáig állta a szavát. 44 nyarán civil ruhában, borotválatlanul berontott hozzá Üjvári százados és kérte, ha istent ismer, próbálja kimenteni Szívósékat a föltehe- töleg Dacha uba tartó szerelvény utasai közül. Illés János megpróbálta, de próbálkozása nem járt sikerrel. Valószínűleg a kudarc miatti szégyenében búcsú nélkül távozott családjától, s beállt Újvári alakulatába. Szokatlan társaság volt ez a katonai, rendőri fegyelemhez szokott Illésnek. A szakasznyi egység partizánnak mondta magát, a legénység tegeződött Újvárival, nem százados úrnak, hanem parancsnok elvtársnak szólították. Illés János folyamismeretére építve, német őrnaszádokat, veszteglő uszályokat robbantottak a Dunán. Már felszabadult Budapest (elesett — így mondták a népek), amikor Üjvári parancsnok hírt kapott egy szökött rabtól Szívós Anikóról. Éjsötét haját nullásgéppel levágták, őt magát pedig családostul gázzal emésztették el, majd elhamvasztották. Újvári ekkor erőszakkal magával cibálta Illés Jánost a Kék egérhez címzett fogadóba, s miután az eszméletlenségig lerészegedett, revolverével célba lőtt a Veszt Amarylla dizőz keblét díszítő rózsákra. Az intézkedő nemzetközi járőr a fegyveres ellenállót tanúsító Újvárit a helyszínen felkoncolta, a tettleg tiltakozó Illés Jánost pedig beosztották egy hadifogoly- transzportba. Donyec-medencei lágerében Illés nagyon megszeretett egy dalt, amit majd minden este énekeltek az orosz kiskatonáik. Priccs- szomszédja — civilben ószláv filológus — magyarul is tudta: „Szél jár .a síkon, — végtelen mezőkön szél jár — búcsúzni kell az otthonunktól pajtás ...” Soha semmit nem látott meg Illés János a Kraszna Lucs környéki végtelen mezőkből. Három esztendő múlva búcsúzott el a szénbányától, zárt vagonban érkezet haza. Némi huzavona után — értékelve folyamismeretét — átvette a népi demokratikus rendőrség. Egy évtizedet szolgált még, törzs- őrmesterként nyugdíjazták a köz- biztonsági érdemrend bronz fokozatával. Amikor a fiát értesítették, hogy azért nem veszik föl egyetemre, mert az apja horthysta rendőr volt, Illés Jánost lekaszálta az agyvérzés. Soha többé nem lett ép ember. A fiát (talán épp ezért) néhány év múlva mégis fölvették egyetemre. Hadtörténetre szakosodott, de nem sokra vitte a pályán. Gyéren publikált, elegáns dolgozataiban azt bizonygatta, hogy a fegyverek semmit nem vittek előbbre az emberiség fejlődésében. A • sikertelen hadtörténész egy kertészmérnöknővel élt változó boldogságú házasságban. Korán kelt, korán feküdtek, két fiuknak nem vettek játékfegyvert, kikapcsolták a tv-t, ha háborús filmet vagy krimit sugárzott. Gyakran elvitték a gyerekeket öregapjukhoz, aki bénán üldögélt karosszékében, némán, talán süketen is. Az unokák szüleik felszólítására illedelmesen elszavalták az iskolai verseket. Aztán, ha hatszemközt maradtak a nagyfaterral, rázendítettek: „Texasban feljön a hold. — Kezemben dörög a colt. — Egyenként szedem le mind a tízet. — A cowboy colttal fizet.” Ilyenkor Illés János homályló szeme mintha átfényesedett volna. Nem érte.tt semmit a dalból. Régi katonanótákra gondolt. Összeállította: Rékasy Ildikó Irodalom, művészet oldalpárunkat Durkó Gábor rajzaival illusztráltuk
