Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. JÚNIUS 12 10 __________._________ II hónap 12 község j ára szomjaznak az emberek, a növények Kőtelken. A hó­nap végén kezdenek hozzá egy ötszáz méter mély kút túrásához, melyet ősszel már bekötnek a hálózatba. — Az ismeretterjesztő elő­adásokat és a vetélkedőket leszámítva tavaly egész évben hét rendezvény volt a klub- könyvtárban. Éz elég kevés. háború utáni talpraállásuk ennek köszönhető. Ma meg szinte rá sem lehet ismerni a falura. Múltat idéző szerepek A történet nem Kőtelken hal­lottam először. A kesernyés hu­morral szőtt his­tóriát szájról szájra adták a század húszas-harmincas éveiben, amikor a munka- nélküliséget, a szegénységet sínylette az ország. A család kenyeréért bizony sokszor jókora utat meg kellett tenni az alföldi embernek, csongrádinak, abo- nyinak, kőtelkinek egyaránt. Ebből az időből, a valóság­ból kicsírázott mese. kőtelki csattanóval. . ÍEgyszer egy ember elindult s addig bo­lyongott, amíg elért a világ végére. Látja, hogy a kerítés mellett ketten beszélgetnek. Megszólítja őket: — Hová valók atyafiak? — Kőtel'ki kubikosok vagyunk, munkát keresünk — hangzott a vá­lasz.” A falu krónikájában kü­lön bekezdést szentelnek Horváth Bálint tanítónak, akit a második világháború­ban tartalékos hadnagyként bíztak meg egy vasútépítő zászlóalj parancsnokának. Csapatával — melyben kő­telki katonák is voltaik — 1944. októberében Olaszliszka közelében átállt a Vörös Hadsereghez. Később a má­sodik Ukrán Front hadműve­leteit segítették. Horváth Bálint hat éve Szolnokon él. Nyolcvanegy esztendős. Takaros kertjében gondozza a gyümölcsfákat, a szőlőket, mert mint mondja, nélkülük nem teljes az ember élete. — 1936-ban kerültem Bor­sodból Kőtelekre — emléke­zik vissza. — A felkínált ál­lásra huszonnégyen jelent­keztünk. Azért volt ilyen Egykor még hajó is közlekedett Kőtelken, ma már csupán a komp biztosítja p vízi átkelést. Elsősorban a termelőszövet­kezet /gépeit szállítják a túlpartra Gyűjtik a gyepszénát az Ady Termelőszövetkezet földjén ÚJ SZEREPBEN A Tisza mellett fekvő fa­lu nevét Keutelek alakban egy XIV. század második feléből származó oklevélben találták meg először. A név eredete tisztázatlan. Egyes Jövő nyáron már lesz ele­gendő víz Kőtelken — mond­ja Barát József tanácselnök feltevések szerint, melyeket adatok nem támasztanak alá, nevét a kői apátságról kapta. Az 1550-es években Kő Telekként említik. A települést a XVIII. század második felétől ismerik Kő­telek néven. A helytörténet kiváló is­merője, lelkes kutatója Boros Horváth Bálint nyugdíjas ta­nító: „Dolgos nép a kőtelki” kapós, mert a szerény taní­tói fizetés mellé tizenhat hold javadalmi földet adtak. Hatodik osztályban tanítot­tam. Azzá! kezdtem a mun­kát, hogy minden diákomhoz elmentem családlátogatásra. Meg kell mondanom, hogy nagyorr meglepődtem. A borsodi emberek, akiket elő­zőleg jól ismertem gyárban, az iparban dolgoztak, s a szűkös időkben is került asztalukra. A Tisza-parti fa­luban ordító volt a szegény­ség. A tanítványaim közül ötnek, ha volt nagykabátja. A gyerekek apjuk otthonha­gyott — mert ugye a csa­ládfő még Nagyváradra is el­járt kubikolni, — cipőjében bukdácsoltak iskolába. Már amikor jártak, mert korán dologra fogták őket. Én évente mindenkinek adtam öt nap szabadságot, amivel szabadon gazdálkodhatott. Ér­dekes, ezzel soha nem éltek vissza. Úgy éreztem. sze­rettek az emberek. Harminc­két évet tanítottam ott, nem volt haragosom. Nagyon be­csületes a kőtelki ember, a munkától sem ilyed meg. A Mángorlófa, vajköpülő, halászvarsa. Az általános iskola honismereti szakkörének gazdag gyűjteménye a történelem­teremben — Sokkal élénkebb, színe sebb kulturális életet szeret nénk. Ez már csak azért i kötelességünk, hiszen öt esz tendeje — mióta három társközség székhelye is let Kőtelek — nagyközségi ran got kapott a település. A ú j szerepnek igyekszünk ele get tenni, de ezen a téréi vannak lemaradások. A köz művelődésben dolgozóig mun kaján javítanunk kell, A emberek sokszor annyira be letemetkezfek a munkábc hogy eszükbe sem jut szórakozás, a kikapcsolódni Ha kínálat sincs, akkor me főleg nem. A könyvtárat nem régibei újították fel, 15 ezer köte és 14 féle folyóirat várja a olvasókat. Kőtelek 2570 la kójából 420-an tagjai könyvtárnak. A diákokat é az idősebbeket leszámítv 14 és 60 év közöttiek mint egy százan böngészik időn ként az új polcrendszeren el helyezett olvasmányokat. Az aktív keresők töb mint nyolcvan százalék helyben talált munkát, a éljárók nagy részét napont szállítják oda-vissza a válla lati autóbusszal. A lenagyob munkáltató a termelőszövel kezet. Nyólcvan asszonyna és lánynak kínált kenyere a Fővárosi Kézműipari Vál lalat kilenc esztendeje nyíl részlege. A szolgáltatásoké — a szövetkezet mellett kisiparosok látják el. A ha ború után negyvenhat me.1 terember dolgozott Kőtelker számuk ma tizenötre fogyat kozott. Köztiszteletben álló cipés Szász Gyula bácsi. Az abla alatt elhaladók megsüvege fik, hangosam beköszönné neki. Ö ül az asztalmá szorgalmasan kopog a kala páccsal. bólintással viszonoz za az üdvözlést. — Ugye azt mondták. Daku Gyurát keressék? - fogad bennünket, ismeretle neket. — Kőtelken minden kire ragasztanak valamiilye nevet. Apám egyszer a kuike ricaföldön hagyta a dakujá’ vagyis a kiskabátját. jöt a zivatar és elázott. Azét ez rajtunk maradt, így is mernek engem is. No. me mint cipészt. Jövőre lesz öt ven éve, hogy önálló meste vagyok. Munka mindig voll mostanában meg még töbl van. Sokba kerül a cipő, in kább javíttatják a régii 1 minthogy újat vegyenek Beosztom magamnak a nap jaimat, a dolgokat, csak lábam, sajnos nagyon rossz a székhez vagyok kötve. In nen az ablakból figyelem a utcát, az életet.. Tudj« nincs már szegény emibe Kőtelken, mindenki utolért miagát. Rettentően dolgo: becsületes emberek lakna! itt, s ma már megvan a te hetségük a jó élethez. Fekete Sándor Fotó: T. Katona László Moszkvics és Volga putóülés-huzatokat varrnak az asszonyod a Fővárosi Kézműipari Vállalat helyi részlegében delem — a háztáji nélkül — 50 ezer forint volt. Aki dolgozik szépen, kulturáltan élhet. Folyóparton víz nélkül A munka után — bele­értve az otthont .második műszakot, is — szórakozásra vágyik az ember. Elsősorban a fiatalok panaszkodnak, hogy hiába van a községben klubkönyvtár, nincs figye­lemre méltó program. A vendéglőbe vagy a presszó­ba sem megy be mindenki szívesen. ‘ Szolnokra (szín­házba, táncolni, moziba) csak az járhat, akinek autója van, ment az utolsó busz este fél kilenckor eljön, más köz­lekedési eszköz viszont nincs ha már a problémáknál tartunk, a legfontosabbat el ne felejtsük. A kötelkj em­ber naponta látja a Tiszát, a hatalmas vizet. Egy pilla­natig gyönyörködik a tájban, aztán eszébe öt.lik. hogy ott­hon még csak meg sem csor­dul a csap. s rögtön elmúlik a jókedv. Nyaranta visszaté­rő gond a vízellátás elégte­lensége. Barát József tanácselnök hozzáedződött a témához, meg sem lepődik, amikor a vízhiányról faggatom. .— Két ,’kutunk van, kapa­citásuk naponta 300 köbmé­ter, s ez nagyon kevés. Vi­szont ez van egy előre. A na­pokban rendeltünk el har­madfokú vízkorlátozást. Aki megszegi, megbüntetjük. Ügy gondolom, ebben a kérdés­ben nem szabad, „szívbajos­nak” lennünk. Éjszakánként járunk ellenőrizni, hogy a la­kosság betartja-e az előíráso­kat. Vizet fakasztani nem tudunk, viszont egy jó hírrel szolgálhatunk. Minden bi­zonnyal az idei nyáron utol­Imre. az általános iskola igazgatója. — A község jelenlegi: te­rületén már az őskoriban megtelepedett az ember, hi­szen a termőföld, a folyó biztosította a megélhetést. A falu határában régészeti ásatást még nem végeztek, de a talajművelő gépek jócs­kán forgattak ki edénytöre- dékeket, melyeket a lakosok, a gyerekek begyűjtötték. Ezek a tárgyak a paraszti gazdálkodásról, a legeltető álltattartásról, a szemter­mesztésről mesélnek. A múlt század végén ielentős volt a vessző- és gyékényfonás, va­lamint a halászat. Az előb­bi két foglalkozás teljesen kihalt, mán csupán egy ha­lász vap a faluban. Szeret­nénk, ha ezek a hagyomá­nyok, eszközök nem múlná­nak el nyomtalanul. Isko­lánkban a honismereti szak­körrel tizennégy éve mun­kálkodunk hogy megment­sük a veszőben levő felbe­csülhetetlen muzeális érté­keket. — A szakkör egyik tabló­ján olvashatjuk, hogy Kőtel­ken az 1700-as évek elején egy tanítóval és hat diák­kal megkezdődött a népokta­tás. Mi a helyzet ma? — A nyolc osztályba két- százhúsz tanulónk jár, há­rom óvodai és három nap­közis csoportunk van. Hu­szonöt pedagógus látja el az oktatási, nevelési feladato­kat. Büszkén említem meg, hogy a tantestület nyolcvan százaléka helybeli vagy Itt kezdte a munkát, és itt ra­gadt. Közösen fáradozunk azon, hogy a község megtar­tó ereje minél jobban érvé­nyesüljön. A régi paraszti kultúra kihalásával ugyanis az egészséges lokálpatriotiz­mus a szülőfalu iránti kö­tődés is. megszűnt, bár az utóbbj időben már inkább visszajönnek a fiatalok. Ez azonban elsősorban már in­kább annak köszönhető, hogy javultak a feltételek, több a munkalehetőség. Vékony „aranykoronából” vastag forintok A mezőgazdaságban a termelési eszközök, techno­lógiák eredményesebb ki­használása megkövetelte a Szász Gyura bácsi hatvan éve kóstolt bele a cipészmester- ségbe. Jókedélyét flátván alig hisszük e>, hogy inár a hetedik iksz fölött jár nagyobb területi arányokat, a szellemi erők koncentrálá­sát, ezért a hetvenes évek derekán több termelőszövet­kezetet összevontak. így kapcsolódott a kőtelki téesz- hez a csataszögi és a nagy­körűi. Ezzel majdnem egy- időben történt a települések közigazgatási összevonása is, amely nagyban segítette a közösségek összekovácsolódá- sát. A kőtelki szövetkezet na­gyon kedvezőtlen körülmé­nyek között kénytelen gaz­dálkodni. Területén az átlag aranykorona földérték 15,2 — az országos átlaghoz ké­pest igen gyengének mond­ható — a folyó 26 kilométe­ren kettészeli a földeket, több mint 900 hektár az ár­területi szántó de a termelé­si értékük 300 millió forint felett volt. Tiszta nyeresé­gük 35.8 millió forint. Ered­ményeik alapján elnyerték a Kiváló Termelőszövetkezet címet. A mezőgazdaságot szervesen kiegészíti az ipari íőágazat. Különösen jelentős vasipari tevékenységük, ez azt is jelenti, hogy a fiatal ipari szakmunkásokat szí­vesen fogadják. A szövetke­zet kilencszázhatvan dolgo­zója közül egy híján há­romszáz a harmic év alatti. Persze a munkalehetőség nem mindig elegendő, ha csalogatni akarják a fiata­lokat. 1981-től a termelőszö­vetkezet félmilliós lakásépí­tés; alapot hozott létre a letelepedni szándékozók ré­szére. A kereset sem megve­tendő. Tavaly az egy szövet­kezeti tagra jutó átlagjöve­

Next

/
Oldalképek
Tartalom