Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Brigád a magasban íz rcsok szavaznia Egy kis megbeszélés, lisztázni a tennivalókat Gulácsi József nézte a té­vét felesévével. Éppen az Erzsébet-híd felújítását mu­tatták. A kisfilim címe; A szakma művészei. Gulácsi József gondolta, most meg­mutatja majd milyen is az ő munkájuk. Mert, hogy a felesége nem igen ismeri az ácsok ténykedését. Azután megkérdeztek egy festőt fenn az állványon, hogy nem fél-e? Mondja a Szol­nok megyei ÁÉV ácsa: miért nem attól érdeklődtek aki az állványokat csinálta. Talán érdekesebb válaszo­kat, tudott volna adni. Szó ami szó, nem veszély­telen szakma az ácsoké. Dér Imre, a Tisza Antal Szocialista Brigád vezetője mondja: — Hóesésben, húsz méter' magasban készültek a nagy pillérek decemberben itt a papírgyári rekonstukciónál. Jeges volt az állvány, sózni kellett folyton, s ha az em­ber fémet fogott, akkor hozzáragadt az újjá. A kesztyű ilyenkor nem sokat ér, különösen ha tudjuk, kesztyűsen órákig tartana míg előkotorásznánk az övön lógó táskából a szögeket. Gulácsi József, a brigád másik tagja kiegészíti: — És könnyen balos lesz a szög is. Nem értem, azután elma­gyarázzák: balos az a szög, amit a fejével akar beütni a fába az ács, úgy, hogy a hegyes végét püföli. Dér Imre folytatja: — A növényolajgyár építésén negyvenméteres magasság­ban kellett a konzolokat el­helyezni. Ott is volt szél meg eső, de a munka még­is ment rendesen. Sokszor észnél kell lenni! Egyrészt azért, mert néha nagy pontosságú munkák vannak, szóval nem úgy van. hogy összedobjuk az ácsolatot és kész, másrészt pedig ilyen­kor gyakran dolgozunk ma­gasban, állványzatot épí­tünk például. Fura dolog egyébként, hogy esetenként azok, akik az utóbhit csinál­ják, nem kapnak veszélyes­ség; pótlékot a rajta dolgo­zókkal szemben. Megtudom az ácsbrigád­ról, hogy tíz tagja van, har­mincegy év az átlagéletkor a közösségben és most ép­pen kádat építenek. Persze ebben a kádban több ezren ellubickolhatnának. — Szobrászmunka ez is — jegyzi meg Danyi Máté — az imént említett nagypon­tosságú kategóriába tarto­zik. Most éppen egy helyen dolgozik a társaság, van persze amikor a munka megkívánja, hogy két-három ember itt, a többiek máshol ügyködjenek, a pénz azon­ban egyenlően osztjuk szét. Furcsa ez ugye? Most, ami­kor a legtöbb helyen a differenciálásról beszélnek, mi az egyenlőség elvét hir­detjük. Megmagyarázom miért: itt minden fázisa a munkának hasonlóan nehéz, egyikünk a másik nélkül aligha menne valamire. Is­merjük jól- egymást, nem is úgy mondanám, hogy ösz­szeszokott, inkább összecsi­szolódott a brigád. így az­után a teljesítményünk után járó összeget tízfelé osztjuk, — egyenlően. Dér Imre: — A brigádon belül nem, de a kis kollek­szabadidőben, kapálok, a háztáji, t művelem. Van olyan is közöttünk, aki iparlevéllel rendelkezik a munkaidő utáni órákra. Dol­gozunk, mert kell a pénz nemcsak a megélhetés miatt, hanem házra, vagy lakásra. Azért mondom ezt így, mert beszélgettünk arról, hogy van aki épít, én azonban a vállalati lakásra adtam be az igényt. Remél­ve, hogy sikerül megkap- "nom. Kovács Pista a bri­gádból most jutott ilyenhez. Ezután rövid számvetés következik, mi éri meg job­ban: egy albérlet Szajóiban vagy Szolnokon, egy telek a kisközségben, amelyre épí­teni lehet, vagy a vállalati lakás. Megemlítem, hogy ez azzal jár; elkötelezi magát a dolgozó másfél évtizedre az ÁÉV-nek. Azt mondja, több mint tíz éve dolgozik itt, miiért menne el másho­vá arra a tizenöt évre? Száz—kétszáz forintéit? Ma­radnak. Ez magától értető­dő. H. J. A brigád most kádat cpít Megalapozott célokat tűztünk magunk elé Nyikolaj Faggyejev sajtótájékoztatója Nyikolaj Faggyejev, a KjGST titkára tegnap a Duna Intercontinental Szál­lóban tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat a KGST XXXVI. ülésszakának tapasztalatairól. — A mostani ülésszaknak különösen nagy voüt a jelen­tősége — mondotta —, mert delegációink a korábbinál bonyolultabb, feszültebb nemzetközi viszonyok között országaink fejlődése szem­pontjából kulcsfontosságú kérdéseket vitattak meg, és hoztak határozatokat. írtak alá egyezményeket. Rámu­tatott, hogy ma a KGST-kö- zösség sokkal szorosabb kap­csolataira van szükség, mint valaha, hogy az USA és egyes NATO-körök által fo­kozott feszültség a diszkri­mináció ellenére gaz­daságaink tovább fej­lődjenek; korszerűsödje­nek. Megalapozott cé­lokat tűztünk magunk elé, hiszen a nehéz külső és bel­ső körülmények ellenére az utóbbi években is megoldot­tuk feladatainkat, egészében növekedett a KGST-tagor- szágok gazdasági és műsza­ki-tudományos ereje. A KGST-ben megvalósult együttműködésnek nagy ré­sze van abban, hogy orszá­gaink gyarapodnak. Ha pél­dául valaki Magyarországon vagy más KGST-államban körülnéz, könnyen meggyő­ződhet arról, hogy olyan or­szágban jár, ahol minden feltétele megvan annak, hogy az emberek nyugodtan és szabadon éljenek. Helyzetünk, gazdálkodá­sunk persze nem problémát- lan. Még biztonságosabbá kell tenni az energia- és anyagellátást, növelni a ter­melés korszerűségét, s az ipart, a mezőgazdaságot, a lakosságot is korszerűbb ter­mékekkel kell ellátni. A KGST ülésszakról ülésszakra, annak szervei pedig folya­matosan éppen e feladatok feltételeit segítik megterem­teni. Korábbi határozatok, megállapodások alapján pél­dául a fűtőanyag-problé­ma megoldása érdeké­ben kialakult és ha­tásosan működik az atom- energetikai együttműködés, amelynek nyomán a jelenle­gi 440 megawattos erőművek helyett most már az 1000 megawattosak gyártása és alkalmazása kerül napirend­re. Közben országainkban a tudomány és az ipar felzár­kózik ezekhez a követelmé­nyekhez. mint például a ma­gyarországi Ganz-MÁVAG- ban az atomenergetikai gyár­tás. amely nemcsak az ener­giaellátást javítja, hanem nz ipar korszerűségét is maga­sabb szintre emeli. Mint ahogy a mikroprocesszorok és az ipari robotok kifejlesz­tésével és gyártásával kap­csolatos mostani egyezmé­nyek végrehajtásának nem csupán a gazdasági, hanem a társadalmi jelentősége is rendkívül nagy. hiszen fel­gyorsítja a műszaki fejlő­dést, csökkenti a fizikai munkát, s új feltételeket teremt a dolgozók számára a múnkában és a pihenésben egyaránt. A KGST titkára utalt a Szovjetunió nagyszabású élelmiszerprogramjára, hozzáfűzve, hogy a KGST- közösség egésze számára is hasonló közös program teszi maid biztonságossá és sta­billá az ellátást. A KGST szerveiben már készülnek nz ezzel knnesolatos javaslatok, s valószínűleg a KGST kö­vetkező ülésszakán tűzik napirendre az együttműkö­dés új programját, amely magában foglalja a fejlesz­téshez szükséges tudomá­nyos, technikai és termelési közös feladatokat. Rámutatott, hogy a KGST- közösség, s ezen belül orszá­gaink nagy erőfeszítéseket tesznek gazdasági életük fejlesztéséért. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy nem vagyunk izolálva a világpiactól. A KGST-or- szágok a kölcsönös előnyök alapján készek továbbra is gazdasági, kereskedelmi kap­csolatokat fenntartani és bő­víteni a tőkésországokkal, amelyekkel például tavaly 8 százalékkal nőtt az árufor­galom. Újságírók kérdéseire vá­laszolva elmondotta, hogy a KGST munkáját tovább ja­vítják, korszerűsítik, amire eddig is jónéhány példa van. Egyebek között bizonyos változások történtek a Nem­zetközi Gazdasági Együttmű­ködési Bank hitelmechaniz­musában, amely megkönnyí­tette a tagállamok számára a hitelfelvételt. Az MTI munkatársának kérdésére, hogy a komplex­program jegyében sok válla­lat és intézmény között jött létre közvetlen együttmű­ködés, bár ezek a kapcsola- ben egyelőre a műszaki fej­lesztésekre terjednek ki, s ritkábban szolgálják az áru­forgalom növelésében, har- tok az esetnek egy jó részé­forgalom nagyobb mérvű növelését. Szükséges, hogy a vállalatok ilyen tekintetben is jobban együttműködjenek, keressenek új formákat, ala­kítsanak például közös vál­lalatokat, amelyek az áru­forgalom növelésében, har­madik piaci együttműködés­ben fokozottan érdekeltek. tívák között nagyon fontos­nak tartom, hogyha a tel­jesítményekben érződnek a különbségek, akkor annak legyen látszata a fizetések­ben is. Esetenként előfor­dul, hogy nem sok külön­bözteti meg azt a kollektí­vát, amelyeknek ötleteik . vannak, hajtanak, attól amely éppen csak dolgozgat, csinálja, amit előírnak ne­ki. Hozzáteszik, ez a munka, a mostani eltér a szokásos­tól. A korábbiakhoz képest sokkal jobban szervezett, az anyagellátásra nincs gond — szóval lehet dolgozni. Ahogyan Dér Imre mondaná; „ésszel”. Végül is ez az elv áll annak az elképzelésnek ^a hátterében, hogy a rekons­trukciós munkáknál megta­karítanak 80 köbméter gömbfát és 60 köbméter fűré­szelt fenyőfát. Bizonyos fel­mérések szerint ez a szük­séglet egyharmada. Pe-sze ez csak egv dolos, amiért a brigádot úsvmond’ „jesv_ zik".Felkeresik a tagokat ta­nácsiak. hívják iskolákhoz, óvodáikhoz társadalmi mun­kára. Danyi Máté kéri. ne­hogy felvetődjék a beseny- szögi téma, már az, hogy a falugyűlésen felajánlotta a kollektíva segítségét, ugyan­is még 'nem vették fel „ér­demi módon" a kapcsola­tot a tanáccsal. Hát nem is szólok erről. Arról viszont igen. hogy sportpályát épí­tettek Szajolban, a rákóczi- újfalui iskolának a tetőzetét javították — például. S el­készült négy ház is a bri­gádban. iga- Danyj Máté házánál — mint mondja — van még tennivaló. Gulá­csi József morfondírozik: — Mit szól a feleségem a társadalmi munkához? Ö is brigádtag, a Volánnal, így hát megérti, ha nem vagyok otthon. Persze én még csak inkább a ház­körüli dolgokat csinálgatom NEM RÁZ, CSAK SZÓR mikor kiértem a Palotásj Állami Gaz­daság repülőterére. ép­pen nekirugaszkodott a Dromedar, hogy a gyomrá­ban lévő 15 mázsa műtrá­gyával a magasba emelked­jen és hogy rakományát a rizstelepekre szórja. A nagy melegben igen sokáig sza­ladt, míg rugós tagajit vég­re elemelte a földtől. A rit­ka levegő és a nagy teher az 1000 lóerős motort is ke­ményen próbára teszi. Amíg a gép és utasa dolgozott, ad­dig körülnéztem a szabályo­san berendezett repülőtéren. A gép állandó őrzőhelye, egy négyzet alakú betonlap', amit a repülősök „nyűgöző- nek” hívnak, szinte izzott a nagy melegben. A kiszolgáló személyzet a hűvösbe húzód­va várta, hogy leszálljon a MÉM Repülőgépes Szolgála­tának MTJ lajstromjelű Dromedárja, nyergében a pilótával, Stifter Andrással. Földet érés után a gépma­dár a töltöhelyre gurult, ahoil két konténer újra feltöltötte műtrágyával. Amíg a 11-es számú brigád szerelője, Du­da Zoltán ellenőrizte az „ola­jat" és megtörölgette a szél­védőt, addig a pilótával a gép szárnya alatt találtunk egy kis hűvös helyet, hogy a munkáról és a repülésről be­szélgessünk. — A Magyar Honvédelmi Szövetségnél kezdterrt mint vitorlázó repülő — mondta Stifter András — 20 éve. Ez idő alatt az ott előforduló típusokkal repültem. Jelen­leg is tagja vagyok a szövet­ségnek, de mint vitorlázó és motoros oktató. Mihelyst időm engedi, sietek munka után a szandál repülőtérre. Nyaranként pedig, ha a me­zőgazdaságban a kampány- munkák befejeződnek, uta­zom a repülési táborba, ál­talában Békéscsabára, de minden olyan helyre, ahol repülni lehet. Töltőhelyen, a konténerre várva — Beszéljünk jelenlegi „madaráról", a Dromedár- ról. — Éppen egy éve kaptuk meg. „Finom kis gép", elő­ször, féltem tőle — de ahogy kezdetben idegenkedtem, úgy megszerettem most. Sokkal könnyebb, mozgékonyabb, érzékenyebb, mint az előd­je, az AN 2-es. Igazán sze­retek vele repülni. A gép hi­bájából még nem sokat állt a munka, inkább az időjá­rás és az esetleges szerve­zetlenség tartotta nyűgöző kötélen a masinát. Elég' ké­nyes a repülőtér minőségére, de ezzetl szerencsére nincs probléma, a palotási gazda­ság, ahogy mi nevezzük, a „íobéiTő”, rendszeresen kar­ban tartja. Igen, főbérlő, mert mellette még két ter­melőszövetkezetnek dolgo­zunk: a tószegi Petőfinek ésv a besenyszögi Kossuthnak. — Mi a napi telejsitmény, pontosabban mennyit lehet egy nap repülni? — Hatvan felszállás van engedélyezve. — Eltérő az emberek vé­leménye lx repülésről, a mun­karepülésről, különösen a Moldova-könyv megjelenése után. Nem veszélyes ez — 170—180 kilométeres sebes­séggel villamos vezetékek között? — Nem veszélyesebb, mint az autó. Itt „csupán” a mun­Utolsó ellenőrzés és a gép startra kész ka és gép köti le a figyel­mem, nem kell még más hi­báját is esetlegesen kijaví­tanom. Jelenleg műtrágyát szórunk a rizsre, majd es­tefelé átszerelés után ugyan­ezeket a táblákat Flibollall vegyszerezzük. Ebből 1500 litert tudok elvinni. Vége a beszélgetésünknek, a gép szerelője és egyben a repülés vezetője felemelt uj­jal mutatja, hogy a Drome­dar újra felszállásra kész. Stifter András fürgén beug­rik a repülőbe, integet, majd a gép méltóságtelejesen ki- gur.ul a felszállópálya végé­re. Kép és szöveg: Forgács Tibor A Dromedár nyergében

Next

/
Oldalképek
Tartalom