Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
1982. JÚNIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Brigád a magasban íz rcsok szavaznia Egy kis megbeszélés, lisztázni a tennivalókat Gulácsi József nézte a tévét felesévével. Éppen az Erzsébet-híd felújítását mutatták. A kisfilim címe; A szakma művészei. Gulácsi József gondolta, most megmutatja majd milyen is az ő munkájuk. Mert, hogy a felesége nem igen ismeri az ácsok ténykedését. Azután megkérdeztek egy festőt fenn az állványon, hogy nem fél-e? Mondja a Szolnok megyei ÁÉV ácsa: miért nem attól érdeklődtek aki az állványokat csinálta. Talán érdekesebb válaszokat, tudott volna adni. Szó ami szó, nem veszélytelen szakma az ácsoké. Dér Imre, a Tisza Antal Szocialista Brigád vezetője mondja: — Hóesésben, húsz méter' magasban készültek a nagy pillérek decemberben itt a papírgyári rekonstukciónál. Jeges volt az állvány, sózni kellett folyton, s ha az ember fémet fogott, akkor hozzáragadt az újjá. A kesztyű ilyenkor nem sokat ér, különösen ha tudjuk, kesztyűsen órákig tartana míg előkotorásznánk az övön lógó táskából a szögeket. Gulácsi József, a brigád másik tagja kiegészíti: — És könnyen balos lesz a szög is. Nem értem, azután elmagyarázzák: balos az a szög, amit a fejével akar beütni a fába az ács, úgy, hogy a hegyes végét püföli. Dér Imre folytatja: — A növényolajgyár építésén negyvenméteres magasságban kellett a konzolokat elhelyezni. Ott is volt szél meg eső, de a munka mégis ment rendesen. Sokszor észnél kell lenni! Egyrészt azért, mert néha nagy pontosságú munkák vannak, szóval nem úgy van. hogy összedobjuk az ácsolatot és kész, másrészt pedig ilyenkor gyakran dolgozunk magasban, állványzatot építünk például. Fura dolog egyébként, hogy esetenként azok, akik az utóbhit csinálják, nem kapnak veszélyesség; pótlékot a rajta dolgozókkal szemben. Megtudom az ácsbrigádról, hogy tíz tagja van, harmincegy év az átlagéletkor a közösségben és most éppen kádat építenek. Persze ebben a kádban több ezren ellubickolhatnának. — Szobrászmunka ez is — jegyzi meg Danyi Máté — az imént említett nagypontosságú kategóriába tartozik. Most éppen egy helyen dolgozik a társaság, van persze amikor a munka megkívánja, hogy két-három ember itt, a többiek máshol ügyködjenek, a pénz azonban egyenlően osztjuk szét. Furcsa ez ugye? Most, amikor a legtöbb helyen a differenciálásról beszélnek, mi az egyenlőség elvét hirdetjük. Megmagyarázom miért: itt minden fázisa a munkának hasonlóan nehéz, egyikünk a másik nélkül aligha menne valamire. Ismerjük jól- egymást, nem is úgy mondanám, hogy öszszeszokott, inkább összecsiszolódott a brigád. így azután a teljesítményünk után járó összeget tízfelé osztjuk, — egyenlően. Dér Imre: — A brigádon belül nem, de a kis kollekszabadidőben, kapálok, a háztáji, t művelem. Van olyan is közöttünk, aki iparlevéllel rendelkezik a munkaidő utáni órákra. Dolgozunk, mert kell a pénz nemcsak a megélhetés miatt, hanem házra, vagy lakásra. Azért mondom ezt így, mert beszélgettünk arról, hogy van aki épít, én azonban a vállalati lakásra adtam be az igényt. Remélve, hogy sikerül megkap- "nom. Kovács Pista a brigádból most jutott ilyenhez. Ezután rövid számvetés következik, mi éri meg jobban: egy albérlet Szajóiban vagy Szolnokon, egy telek a kisközségben, amelyre építeni lehet, vagy a vállalati lakás. Megemlítem, hogy ez azzal jár; elkötelezi magát a dolgozó másfél évtizedre az ÁÉV-nek. Azt mondja, több mint tíz éve dolgozik itt, miiért menne el máshová arra a tizenöt évre? Száz—kétszáz forintéit? Maradnak. Ez magától értetődő. H. J. A brigád most kádat cpít Megalapozott célokat tűztünk magunk elé Nyikolaj Faggyejev sajtótájékoztatója Nyikolaj Faggyejev, a KjGST titkára tegnap a Duna Intercontinental Szállóban tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat a KGST XXXVI. ülésszakának tapasztalatairól. — A mostani ülésszaknak különösen nagy voüt a jelentősége — mondotta —, mert delegációink a korábbinál bonyolultabb, feszültebb nemzetközi viszonyok között országaink fejlődése szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket vitattak meg, és hoztak határozatokat. írtak alá egyezményeket. Rámutatott, hogy ma a KGST-kö- zösség sokkal szorosabb kapcsolataira van szükség, mint valaha, hogy az USA és egyes NATO-körök által fokozott feszültség a diszkrimináció ellenére gazdaságaink tovább fejlődjenek; korszerűsödjenek. Megalapozott célokat tűztünk magunk elé, hiszen a nehéz külső és belső körülmények ellenére az utóbbi években is megoldottuk feladatainkat, egészében növekedett a KGST-tagor- szágok gazdasági és műszaki-tudományos ereje. A KGST-ben megvalósult együttműködésnek nagy része van abban, hogy országaink gyarapodnak. Ha például valaki Magyarországon vagy más KGST-államban körülnéz, könnyen meggyőződhet arról, hogy olyan országban jár, ahol minden feltétele megvan annak, hogy az emberek nyugodtan és szabadon éljenek. Helyzetünk, gazdálkodásunk persze nem problémát- lan. Még biztonságosabbá kell tenni az energia- és anyagellátást, növelni a termelés korszerűségét, s az ipart, a mezőgazdaságot, a lakosságot is korszerűbb termékekkel kell ellátni. A KGST ülésszakról ülésszakra, annak szervei pedig folyamatosan éppen e feladatok feltételeit segítik megteremteni. Korábbi határozatok, megállapodások alapján például a fűtőanyag-probléma megoldása érdekében kialakult és hatásosan működik az atom- energetikai együttműködés, amelynek nyomán a jelenlegi 440 megawattos erőművek helyett most már az 1000 megawattosak gyártása és alkalmazása kerül napirendre. Közben országainkban a tudomány és az ipar felzárkózik ezekhez a követelményekhez. mint például a magyarországi Ganz-MÁVAG- ban az atomenergetikai gyártás. amely nemcsak az energiaellátást javítja, hanem nz ipar korszerűségét is magasabb szintre emeli. Mint ahogy a mikroprocesszorok és az ipari robotok kifejlesztésével és gyártásával kapcsolatos mostani egyezmények végrehajtásának nem csupán a gazdasági, hanem a társadalmi jelentősége is rendkívül nagy. hiszen felgyorsítja a műszaki fejlődést, csökkenti a fizikai munkát, s új feltételeket teremt a dolgozók számára a múnkában és a pihenésben egyaránt. A KGST titkára utalt a Szovjetunió nagyszabású élelmiszerprogramjára, hozzáfűzve, hogy a KGST- közösség egésze számára is hasonló közös program teszi maid biztonságossá és stabillá az ellátást. A KGST szerveiben már készülnek nz ezzel knnesolatos javaslatok, s valószínűleg a KGST következő ülésszakán tűzik napirendre az együttműködés új programját, amely magában foglalja a fejlesztéshez szükséges tudományos, technikai és termelési közös feladatokat. Rámutatott, hogy a KGST- közösség, s ezen belül országaink nagy erőfeszítéseket tesznek gazdasági életük fejlesztéséért. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy nem vagyunk izolálva a világpiactól. A KGST-or- szágok a kölcsönös előnyök alapján készek továbbra is gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat fenntartani és bővíteni a tőkésországokkal, amelyekkel például tavaly 8 százalékkal nőtt az áruforgalom. Újságírók kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a KGST munkáját tovább javítják, korszerűsítik, amire eddig is jónéhány példa van. Egyebek között bizonyos változások történtek a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank hitelmechanizmusában, amely megkönnyítette a tagállamok számára a hitelfelvételt. Az MTI munkatársának kérdésére, hogy a komplexprogram jegyében sok vállalat és intézmény között jött létre közvetlen együttműködés, bár ezek a kapcsola- ben egyelőre a műszaki fejlesztésekre terjednek ki, s ritkábban szolgálják az áruforgalom növelésében, har- tok az esetnek egy jó részéforgalom nagyobb mérvű növelését. Szükséges, hogy a vállalatok ilyen tekintetben is jobban együttműködjenek, keressenek új formákat, alakítsanak például közös vállalatokat, amelyek az áruforgalom növelésében, harmadik piaci együttműködésben fokozottan érdekeltek. tívák között nagyon fontosnak tartom, hogyha a teljesítményekben érződnek a különbségek, akkor annak legyen látszata a fizetésekben is. Esetenként előfordul, hogy nem sok különbözteti meg azt a kollektívát, amelyeknek ötleteik . vannak, hajtanak, attól amely éppen csak dolgozgat, csinálja, amit előírnak neki. Hozzáteszik, ez a munka, a mostani eltér a szokásostól. A korábbiakhoz képest sokkal jobban szervezett, az anyagellátásra nincs gond — szóval lehet dolgozni. Ahogyan Dér Imre mondaná; „ésszel”. Végül is ez az elv áll annak az elképzelésnek ^a hátterében, hogy a rekonstrukciós munkáknál megtakarítanak 80 köbméter gömbfát és 60 köbméter fűrészelt fenyőfát. Bizonyos felmérések szerint ez a szükséglet egyharmada. Pe-sze ez csak egv dolos, amiért a brigádot úsvmond’ „jesv_ zik".Felkeresik a tagokat tanácsiak. hívják iskolákhoz, óvodáikhoz társadalmi munkára. Danyi Máté kéri. nehogy felvetődjék a beseny- szögi téma, már az, hogy a falugyűlésen felajánlotta a kollektíva segítségét, ugyanis még 'nem vették fel „érdemi módon" a kapcsolatot a tanáccsal. Hát nem is szólok erről. Arról viszont igen. hogy sportpályát építettek Szajolban, a rákóczi- újfalui iskolának a tetőzetét javították — például. S elkészült négy ház is a brigádban. iga- Danyj Máté házánál — mint mondja — van még tennivaló. Gulácsi József morfondírozik: — Mit szól a feleségem a társadalmi munkához? Ö is brigádtag, a Volánnal, így hát megérti, ha nem vagyok otthon. Persze én még csak inkább a házkörüli dolgokat csinálgatom NEM RÁZ, CSAK SZÓR mikor kiértem a Palotásj Állami Gazdaság repülőterére. éppen nekirugaszkodott a Dromedar, hogy a gyomrában lévő 15 mázsa műtrágyával a magasba emelkedjen és hogy rakományát a rizstelepekre szórja. A nagy melegben igen sokáig szaladt, míg rugós tagajit végre elemelte a földtől. A ritka levegő és a nagy teher az 1000 lóerős motort is keményen próbára teszi. Amíg a gép és utasa dolgozott, addig körülnéztem a szabályosan berendezett repülőtéren. A gép állandó őrzőhelye, egy négyzet alakú betonlap', amit a repülősök „nyűgöző- nek” hívnak, szinte izzott a nagy melegben. A kiszolgáló személyzet a hűvösbe húzódva várta, hogy leszálljon a MÉM Repülőgépes Szolgálatának MTJ lajstromjelű Dromedárja, nyergében a pilótával, Stifter Andrással. Földet érés után a gépmadár a töltöhelyre gurult, ahoil két konténer újra feltöltötte műtrágyával. Amíg a 11-es számú brigád szerelője, Duda Zoltán ellenőrizte az „olajat" és megtörölgette a szélvédőt, addig a pilótával a gép szárnya alatt találtunk egy kis hűvös helyet, hogy a munkáról és a repülésről beszélgessünk. — A Magyar Honvédelmi Szövetségnél kezdterrt mint vitorlázó repülő — mondta Stifter András — 20 éve. Ez idő alatt az ott előforduló típusokkal repültem. Jelenleg is tagja vagyok a szövetségnek, de mint vitorlázó és motoros oktató. Mihelyst időm engedi, sietek munka után a szandál repülőtérre. Nyaranként pedig, ha a mezőgazdaságban a kampány- munkák befejeződnek, utazom a repülési táborba, általában Békéscsabára, de minden olyan helyre, ahol repülni lehet. Töltőhelyen, a konténerre várva — Beszéljünk jelenlegi „madaráról", a Dromedár- ról. — Éppen egy éve kaptuk meg. „Finom kis gép", először, féltem tőle — de ahogy kezdetben idegenkedtem, úgy megszerettem most. Sokkal könnyebb, mozgékonyabb, érzékenyebb, mint az elődje, az AN 2-es. Igazán szeretek vele repülni. A gép hibájából még nem sokat állt a munka, inkább az időjárás és az esetleges szervezetlenség tartotta nyűgöző kötélen a masinát. Elég' kényes a repülőtér minőségére, de ezzetl szerencsére nincs probléma, a palotási gazdaság, ahogy mi nevezzük, a „íobéiTő”, rendszeresen karban tartja. Igen, főbérlő, mert mellette még két termelőszövetkezetnek dolgozunk: a tószegi Petőfinek ésv a besenyszögi Kossuthnak. — Mi a napi telejsitmény, pontosabban mennyit lehet egy nap repülni? — Hatvan felszállás van engedélyezve. — Eltérő az emberek véleménye lx repülésről, a munkarepülésről, különösen a Moldova-könyv megjelenése után. Nem veszélyes ez — 170—180 kilométeres sebességgel villamos vezetékek között? — Nem veszélyesebb, mint az autó. Itt „csupán” a munUtolsó ellenőrzés és a gép startra kész ka és gép köti le a figyelmem, nem kell még más hibáját is esetlegesen kijavítanom. Jelenleg műtrágyát szórunk a rizsre, majd estefelé átszerelés után ugyanezeket a táblákat Flibollall vegyszerezzük. Ebből 1500 litert tudok elvinni. Vége a beszélgetésünknek, a gép szerelője és egyben a repülés vezetője felemelt ujjal mutatja, hogy a Dromedar újra felszállásra kész. Stifter András fürgén beugrik a repülőbe, integet, majd a gép méltóságtelejesen ki- gur.ul a felszállópálya végére. Kép és szöveg: Forgács Tibor A Dromedár nyergében
