Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. JÚNIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A pályaválasztás nehézségei Álmok és tények — „ Vasas" nem csak fiú lehet A nyolcadik osztály elvégzése után kerül szembe első ízbein az ember komolyan és felnőttesen azzal a kérdéssel, ami eddig csak ,,Mi leszel, ha nagy leszel?” formában merült fel. Ekkor derül ki az is, hogy a dédelgetett vágyaknak van-e alapjuk, azaz a választott szakmában indul-e oktatási és főleg van-e hely? Idén az előzetes számítások szerint 2650 tanulót tudnak fogadni a szakmunkásképzők. Ebből 870 hely a lányokat várja, 130 pedig az érettségi után szakmát tanulókat, .íónéhány olyan szakma van, ahová csak akkor tudtak volna minden jelentkezőt felvenni, ha az iskola falai gumiból készültek volna. Bár a korábbi évek szembeszökő aránytalanságai megszűnőben vannak, akad azért hiányszakma, éppúgy, mint divatos. A ruházati eladói pálya például népszerű, a 30 helyre százötvenen jelentkeztek. A megyében mind a kereskedelmi, mind a vendéglátóipari szakma kezd telítődni, tehát jól teszik a mostani hetedikesek, ha az eladói, pincéri álmok helyett valami reálisabb, elérhetőbb pályát keresnek. A fiúk között népszerű autószerelő, festő-mázoló szakmák is zsúfoltak, ugyanakkor a „vasas” munkák közül várják például az esztergályosnak1 készülőket. A továbbtanulók jelentkezésével foglalkozóknak, de még inkább az üzemeknek nagy fejtörést okoz, hogy mi lesz ^azokkal a lányokkal, akik nem juthattak be az áhított szakmába. A választék ugyan bőséges, de úgy látszik, nem könnyű lemon-, dani az álmokról sem a gyereknek, sem a szülőnek. ÉegtöDbször ugyanis az ő ellenkezésük lapul a visszautasított ajánlat mögött, mondván: ..Miért pont az én lányom legyen esztergályos (műszerész, szerszámkészítő, hegesztő, marós), mikor kicsi kora óta csak fodrász akar lenni!” A felsorolás nem tévedés. A vállalatok egyre bővítik azoknak a foglalkozásoknak a körét, ahová lányok jelentkezését is váriák. A szolnoki Mezőgép például esztergályos tanuló- csoportot szeretne belőlük szervezni, akik végzés után NC automata és félautomata gépekre kerülnének. Várják azok jelentkezését is (mindkét nemhez tartozókból), akik nyomdászok, bőripari szakmunkások, szőlő-, gyümölcs-. zöldségtermesztők, papírgyártók szeretnének lenni. A pályákról részletes felvilágosítást a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben kaphatnak az érdeklődők. A szakmunkástanulók után nézzük azokat, akik valamilyen középiskolába jelentkeztek. A 2800 helyre alig százzal többen jelentkeztek, tehát azokat, akik tanulmányi eredményeik alapján reálisan mérték fel esélyeiket, valóban fel tudták venni, sőt mintegy száz hely még üres a különböző intézményekben. Természetesen nem azokban, amelyek divatosak a középiskolára készülők között. Túljelentkezés volt az óvónőképzőben, a kereskedelmi szakközépiskolában és emelt szintű szakmunkásképzőjében, ugyan- ■gy az. autószerelő, gépszerkesztő. irányítástechnikai rryűszerész pályákon. Indokolatlanul magas azoknak a száma, akik állategészségőr- nek jelentkeztek, valószínű, hogy ehhez a pályáról alkotott téves kép is hozzájárult. A gimnáziumok Szolnokon túlzsúfoltak, főleg a nyelvi tagozat. A túljelentkezés jellemző volt a kunszentmártoni. «tiszaföldvári, tiszafüredi, jászapáti és jász- árokszállási gimnáziumokra is. míg a többi hasonló intézetben még van betöltetlen hely. F. E. szeleit szárnyén, vizek hátán Tíz esztendővel ezelőtt legfeljebb csak az álmodozásra hajlamos kevesek képzelték el — látva az ártéri erdők, kiemelkedések és lapályok táján dolgozókat —, hogy Abádszalók térsége valaha a vízisportok otthona lehet. Ma viszont csak a gyógyíthatatlan pesszimisták gondolják — az ellenkezőjét. Tavaly a szolnoki Vízügy SE — több szerv támogatáAz abádszalóki öbölben sával — megalakította vitorlázó és szörf szakosztályát, amelynek székhelye a Tisza II. tározó abádszalóki öble, amely — a*bta sokat próbált vitorlázók is így állítják — nincs híján jó szélnek, nagy kiterjedésű víznek. Ezek a fotók egy csöndes hétköznapon készültek: a Vízügy SE stégjén és a környékén nagyon sokan próbálták ki a — „csak úszni tudóknak!” való — vizet. A jelek szerint ezen a nyáron tovább növekszik az abádszalóki öböl népszerűsége, hiszen a víz csónakázásra, fürdésre, horgászásra. vízisportokra egyaránt alkalmas. A szélsikló (vagy szörf) szél ellenében is halad-j hat. Aki bemutatja: Ádám József, a Vízügy SERKinn vagyunk a vízből — avagy jó szelet vitorlás edzője I Fotó: T. K. L. Jászivány: a legkisebb jász falu A falut körülvevő kertekben még' itt is, ott is hajladoznak az emberek, amikor a távoli legelőről. a községi gulyás hazafelé fordítja a teheneket. A földút porában a kutyák fülük botját se mozdítják, ha elmegy valaki a ház előtt; minek is za- jonganának — hisz Jászivány oly. kis falu, hogy mindenki — mindenkinek ismerőse. S mi van még ezen a délután készült jász- iványi levelezőlapon? Csinosan tartott utcák, fölsöpört járdák, frissen kaszált árokpartok, egy üres gólyafészek: vajon miért nem jött vissza a lakója? És kicsit szénaillatú, kicsit por- szagú, álmosító csönd. Jásziványt, a legkisebb jász falut, már középkori A hajdani focipálya egy darabka településtörténet. Pár éve még álltak a kapuk a nagy gyepes térségben — most két birka és. néhány liba -válogat a dús fűben; leszámítva azt 3 területet, ahol május elsején még megrendezték a jász- iványiak a fiatalok—öregek focimeccsét — kispályán. A pálya is szűkülést, fogyást mutat. , Hét esztendővel ezelőtt’ vonták össze Jászivány tanácsát Jászapátiéval. A lakosság száma még akkor is 800 fölött volt: most 5001— 600-an .vannak. Időközben megszűnt az iskola, egyesült a tsz is a jászapátival. Szabadosi Lászlónéval, a jásziványi tanácsi kirendeltségvezetővel az egykori csinos tanácsháza irodájában beszélgetünk. Az iroda falán egy remek — és‘ ismert — Csohány Kálmán-rézkarc, egy Móré Mihály metszet, egy Palicz József-akvarelJ — vonzza a szemet mindegyik. — Volt itt régebben egy Ch.iovini-kép is — mondja Szabadosné — de az bekerült Jászapátira. •— S miment még el inaién? — Nem mi, hanem ki, azazhogy kik. Ahogy maga is tudja, ez virágzó kisközség volt, ám a hátvanas évek közepétől a nagyobb jövedelem, a jobb munkalehetőség és — kétségkívül — a jobb életkörülmények után eredt az itteni nép: Kistarcsára, s más Pest környéki településekre és JászTermészetesen a településtervezők között sincs ember, aki abszolút biztonsággal (és felelősseggel) meg tudná állapítani egy-egy településről, hogy az dinamikus gazdasági térség-e, vagy pedig sorvadó, sorvadásra ítélt. Még az aprófalvak ■ esetében sem lehet kony- nyen válaszolni ilyesfajta kérdésekre, főképp nem, ha hozzátesszük, hogy lakóhelye, szűkebb hazaja senkinek sem gazdasági paraméterekkel meghatározható, körülírható „térség”, hanem otthon, szülőhely; — még akkor is, ha a gólyák nem költöznek vissza. Hűséges lakói szeretik Jásziványt. Tajti István általános brigádvezetővel a munkaidő vége felé a tsz fóliasátrainak árnyékában beszélgetünk: Jó lokálpatriótaként beteve tudja faluja történetét, az Eger ellen vonuló török hadak „Császár útjá”- tól Bú Balázs egri kanonok, „Bú-telké’-ig. — Hány főből áll most, és mekkora volt a brigádja az iványi téesz alapításakor? — Huszonhárom éve 126- an voltunk a brigádban, dokumentumok is emlegetik, Ivánkáiéivá néven. Mint annyi magyar falun, ezen is Végiggázolt néhányszor a történelem, pusztultak, bujdostak a lakók, hogy makacsul, újra és újra fölépítsék otthonaikat. A fel- szabadulás szétszórt, tanyás települést talált itt, melyet Hevesiványnak hívtak, s Heves megyéhez tartozott, egészen 1950-ig, amikor is Szolnok megyéhez csatolták, s ekkor kapta a Jászivány nevet — az önálló község ranggal együtt. Miközben a tanyavilág megszűnőben volt, és épültek a jelenlegi falu házai. A hatvanas évek elején a lakosság lélekszá- ma meghaladta az 1200-at, önálló tanács, tsz, sport- egyesület működött... apátira költöztek az itteniek. Az utolsó elvándorlási hullámot természetesen a tanácsi összevonások időszaka hozta magával. — És most? — Köszönjük. jól vagyunk. bár néha nemcsak messziről látszunk messzinek, hanem a 10 kilométerre levő Jászapátiból is. Panaszkodni persze nemigen van okunk, mert jó kis falu ez, minden megvan: a gyerekeket iskolába, iskolából hozza, viszi a busz,, azokat, akik a tsz-ben dolgoznak szintén; az óvodások nem „telítik túl” az óvodát, az öregeket is napköziotthon várja, hetente egyszer filmvetítés van, a művelődési ház, a könyvtár a falu nagyságához mérve megfelel. — Nemrég „aranykoszorút” nyert ifjúsági klub is működött a művelődési házban. — Meglehet, ez a dolgok rendje: a klubot egy fiatal, lelkes és hozzáértő óvónő, Miklós Jutka vezette, ő férjhez ment, elköltözött, azóta a klub vegetál. ■— Mennek a fiatalok ... — Most, hogy a falu lé- lekszáma tizenöt év alatt a felére csökkent, s ma már a lakók jó egyharmada túl van a nyugdíjkorhatáron, megállt az elvándorlás. Akik akartak menni — elmentek, akik szeretnének — nemigen tudnak, hiszen a jásziványi ingatlanok értéke jóval alatta van az országos átlagnak. mos éppen százzal kevesebben vagyunk. Itt mindig a helyi munkalehetőségekre alapozott a nép, most - is mind a 162 itt élő családnak van valami köze a jászapáti Ve- lemi Endre Tsz-hez, amelyiknek a neve eredetileg jászapáti-jásziványi Velemi Endre Tsz volt, de később valahogy Jászivány neve leszorult a névtábláról. Munkalehetőséget most is csak a tsz kínál, ahogy saját temetője nem volt, úgy nem volt ipara sem ennek a falunak. Azért egy pár dolgot nem árt tudni Jász- iványról. Hogy csak a háztáji állattartást mondjam: itt több szarvasmarhát tartunk házájiban, mint a sokszorta nagyobb Jászapátin — nőj- nem mintha valamiben is rivalizálni akarnánk, de ami igaz, az igaz, és a tej m^g a marhahús nem mellékes, ugye? A paprika, a paradicsom, a zöldség, a dohány, a. takarmány, és főképp az emberi szolgalom — az se 'mellékes, ugye? Itt mindig építettek —olyan igyekezettel, amelyet maga nem is látott. Nézzen csak körül: villany, víz, járda, út, kultúrház, tanúcsház, iskola, óvoda, posta, tejbegyűjtő, erdő, erdősáv — minden van. Egy autóbusz csöndesen megfordul — a műút nem megy tovább Jásziványból. Egy magányos ember tol egy kerékpárt — megrakva két zsákkal — a műút Pély felé kicsit meghosszabbított szakaszán, messze, messze kinn a határban. Juhász Imrének hívják, a közeli tanyában lakik. Jószagot tartott, gazdálkodott világéletében, leszámítva azt a négy évet, amit hadifogságban töltött. Most éppen kamillát szedett, ha majd összegyűlik egy pár zsákkal, jön az autó, és elviszi a felvásárló-telepre — kilónként hat forintot adnak érte. Néha hetekig nem szól senkihez, de azt mondja; ez a jó. — Ide látszik a falu, beköltözhetne. — Nekem fogság volna, ha faluban laknék. Mindig tanyán éltem. Ötvenkilenc éves vagyok, aggregény — en már így halok meg. — Egészséges? — Hál' istennek még nem ettem gyógyszert. — Tévét néz, újságot járat? — Nem én. Az újságot régebben megnéztem, most mar azt se. Alkonyattájt két fontos fóruma van a településnek: a tej begyűjtő állomás és az italbolt. A kocsmában nem sokan vannak, s akik itt üldögélnek azok is inkább a beszélgetés kedvéért tértek be. Sör nincs. Fröccs, hosz- szúlépés járja. Az üzletvezető Szabó István mégsem panaszkodik, havonta 130— 150 ezer forintos forgalmat bonyolít le — ez egy lakosra* átszámítva 250—300 forint fogyasztást jelent. Egyedül A 73 éves Urban Feri bácsi mindennap megiszik egy deci bort, Márkával hígítva. Egyedül - élő emberként beszélgetni, viccet hallgatni és viccet mesélni jár ide, no, meg rexezni is szeret. Otthon a csinos kis ház, gyönyörűen rendben tartott udvarral. — Hogy telnek a mindennapok? — Jól, mert jó világ- van itt, még az öregekre is. .Korán kelek, "kicsit dolgozgatok, rendet rakok a házban, meghallgatom a híreket a rádióban. Elmegyek a boltba, itt is, ott is megállók beszélgetni. Olvasóim a Képes Újságot és a Szabad Földet, régebben, fiatal .koromban az istállóban olajmécses mellett is olvastam, de most már nehezen látom _ a betűket. Urbán Feri bácsi is sokáig élt tanyán, 1970-ben költözött be a faluba. Egyéni gazdaként, majd tizenöt évig a. téeszben, mindig a földeken dolgozott. Tsz- nyugdíjas, 1660 forintot kap. Fiatal éveiből nyolc évet rabolt el a katonáskodás, a háború, a fogság, tíz éve operálták, azóta diétázik — magára főz, rokonai nincsenek a faluban. Mégsem magányos. — Hát az' igaz, van kivel beszélgetnem. Nézze csak, .mpst kaszáltam le a kertbén a szénának valót — oda adom az első szomszédnak, mert ő sok állatot 1,art. Máskor még, hol ő, hol a másik szomszéd segít nekem ezzel-azzal. Télen mindig elballagok az öregek klubjáéba, a volt tanácsházában, van szobánk, beszélgetünk, tévézünk, kártyázunk.* Nem tudom, ki hogy van vele, de jó ez a békesség, ami itt van Jásziványban, akármilyen kicsi falu is. Szabó János Köszönjük jól vagyunk Százzal kevesebben
