Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
<>'■ 6 Nemzetközi körkép 1982. JÚNIUS 5. Játék a számokkal Washington és az egyensúly Az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési konferenciája előtt tele van a világsajtó a kérdéssel: mi történt a katonai erőegyensúllyal? — Felborult — válaszolják a kérdésre tömören az amerikai katonai szakértők. Noha az Egyesült Államok rendkívül magas szinten képviselteti Tna- gát az ENSZ-konferenciás, s nyilatkozatokban nem zárkózik el a leszerelési tárgyalástól, április <4zégén Weinberger hadügyminiszter még a „világ egyetlen imperialista hatalmának” nevezte a Szovjetuniót és sürgette „az Egyesült Államok új raf egy verkezését”. „Klasszikus” módszer Washington nem marad adós a „bizonyító” számokkal sem. A Pentagon által szárnyrabocsátott úgynevezett piros brossúra és a többi elemzés mind arra hivatott, hogy „nyomasztó szovjet fölényt” mutasson ki. Hogy miért? A cél legalábbis kettős. Az egyik, hogy leküzdjék a hazai akadályokat. Hiszen miközben meg- kurtítjáik a szociális kiadásokat, szorosra húzzák a nadrágszíjat, a Pentagon méregdrága és veszélyes tér* veit sorra átjuttatják a buktatókon. Ehhez nagyon jó a „klasszikus” módszer: kimutatni, hogy az ellenfél — a más propagandabeszédekben és kiadványokban lebecsült, technikailag elmaradottnak nevezett Szovjetunió — döntő fölényre tör és agresszió elkövetésére készül. A másik cél a nyugat-európai országok hitetlenkedő közvéleményének, sőt a kormányoknak „megdolgozása” manipulációval: azt az amerikai hitvallást igyekeznek beléjük oltani, hogy a béke csak nagyobb arányú fegyverkezéssel, erőfitogtatással érhető el, nem pedig leszerelési tárgyalással, ahogy azt a Szovjetunió szorgalmazza. Közönséges manipuláció Hogy ez közönséges manipuláción alapul? Nem tesz semmit. A cél mentesíti az eszközt. Némely kommentátor szerint egyszerű elhatározás kérdése, hogy mit kell kiugratni. Mondhat például ilyeneket: a Szovjetuniónak 344-gyel több szárazföldi ra- kétakilövője van, mint az Egyesült Állámoknak, másfélszer annyi a tengeralattjáróra telepített rakétája, több a nehéz rakétája is, ezek nagyobb „hasznos” teher szállítására alkalmasak, és így tovább — ha az USA- ban éppen ennek bizonyítására van szükség. Persze, nézhetjük a dolgot ellenkező előjellel -is. Ugyanígy pillanatok alatt „bizonyítható” a Szovjetunió „gyengesége”. Akkor viszont csak ilyeneket kell sorolni: az amerikaiaknak kétszer any- nyi nehézbombázójuk van, az amerikai rakéták találati pontossága nagyobb, az Egyesült Államok másfélszer annyi nukleáris robbanófejjel rendelkezik, a nyugati fegyvertárt brit és francia rakéták egészítik ki, s így tovább, ugyancsak sokáig. Az ilyesfajta bizonygatás- nak azonban nincs sok értelme. A két hatalom közötti katonai egyensúly mindig az egyenlőtlenségek hozzávetőleges egyensúlya volt. Két rakéta soha nem volt, és nem is lehet olyan, mint két tyúktojás: lényegesen különböznek egymástól. Végső soron azonban a rengeteg különbözőség kiegyenlíti egymást, így volt ez tíz éve, ez volt az alapja 1972 májusában a SALT-szerződésnek és a két ország közötti viszony elveit rögzítő nyilatkozatnak, amely egyebek között kimondta, hogy a nukleáris korszakban a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatíyája. így van ez ma is. Az egyensúlyról tanúskodtak a bécsi SALT-aláíráskor, 1979 nyarán közzétett adatok. Az egyensúly azóta sem borult fel, nem is borulhatott, a stratégiai programok viszonylag hosszú átfutási ideje miatt. Dehát akkor miként lehet szó hátrányról és fölényről? Ügy, hogy a realitás és annak következetes elfogadása két különböző dolog. Ha valaki lemaradást hirdet, gyön- geségről beszél, de viszonyított ereje nem változott, akkor élhetünk a gyanúval, hogy valami változást akar. A „szovjet fenyegetés” jelszava valójában semmilyen kapcsolatban nincs a szovjet lépésekkel, a szovjet törekvésekkel. Amikor Amerikában a „szovjet fenyegetésről” vitatkoznak, akkor egyáltalán nem a Szovjetunió törekvéseiről és szándékairól beszélnek. A téma az, hogy milyennek akarják látni az USA politikáját, helyét és szerepét a világban, így azután kényelmes akár a legmeghökkentőbb követeléseket támasztani — és közben a Szovjetunióra mutogatni. „A nagy társalgó” Ez a politika nem csupán a szocialista országok ellen irányul. Többről van szó. Arról a kísérletről, hogy visz- szaszerezzék a hegemoniz- mus elveszített pozícióját. James Reston, a New York Times ismert kommentátora nemrég ez írta: „A Reagan- adminisztráció meggyőződése, hogy a vietnami vereség és a Watergate-féle kiábrándulás után a nemzet és a Szövetség (értsd: a NATO — a szerk.) hanyatlásnak indult, s fel kell rázni, hogy külföldön megbirkózzék a szovjet hatalommal, otthon pedig a szociális kérdésekkel ... Az elnök »nagy társalgó«, de az oroszokkal főként katonai műszavakkal tárgyal”. Halász György 5j£s Egyre nagyobb szerepet játszanak a korszerű tengeri kőolaj-fúrótornyok (képünkön), ám, a szakértők szerint nemsokára megindul más ásványkincsek mélytengeri bányászata is. Csaknem kilenc éves tárgyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tengerjogi konferenciája befejezze munkáját. A szakemberek gúnyosam — és -találóan — tengeri kígyóhoz hasonlították a New Yorkban. Cara- casbam és Genfiben felváltva ülésező, elhúzódó értekezletet, amelyen mintegy 150 ország vett ítészt. A küldöttségeik végül most májusban szavazták mag a terjedelmes, 320 pontból, számos függelékből és határozatból áldó szerződést. Rend a „dzsungelben” A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyarázható. A tengerjogi kérdések bonyolultak, a konvencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a tengerek hovatartozása, a hajózás, és a halászat szabályozása számtalan gazdaságii, politikai és kereskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években pedig mindehhez járullt egy újabb: a Nagy városok: Karl-MarxStadt Aki ma a Német Demokratikus Köztársaság nyolc évszázados nagyvárosát, Karl-Marx-Stadtot meglátogatja, első pillantásra is megállapíthatja: ez a gazdag hagyományokkal rendelkező munkás- és diákváros valóban méltó arra, hogy a tudományos szocializmus megalapítójának nevét viselje. . A város lakóinak szorgalma, tettereje viszonylag rövid idő alatt eltüntette a háborús veszteségek nyomát, és olyan ipari, tudományos, kulturális központtá fejlesztette Karl-Marx-Stadtot, amely példaként szolgálhat mások számára is. Üzemeinek termékeit a világ 100 országában ismerik és vásároljak. Karl-Marx- Stadtban az ipari üzemek ma a tízszeresét állítják elő az 1950. évinek, a munka termelékenysége pedig 6,7- szerese az akkorinak. Ez a város az NDK elektronikai és elektrotechnikai kutató- központja. Karl-Marx-Stadt 316 ezer lakosával az NDK negyedik legnagyobb városa. Az elmúlt évtizedekben a városban 60 ezer új lakás, 35 iskola* 31 tornacsarnok, 231 bölcsőde és óvoda, 25 vásár- csarnok, 6 poliklinika, 70 orvosi rendelő létesült. Kiépült az új városközpont, és 8 új lakótelep népesült be. Az egyetemi-főiskolai negyedben 6 ezer diák számára biztosítanak kollégiumi elhelyezést. A hét karikatúrái Az OPEC gondjai. Csökken a nyugati igény (Chicago Sun — Times) USA ,A hívatlan harmadik Kína Tajvan (The Times) Vegyi-, atom- és biológiai háború... Földgolyónk „nehéz csatája’’. (The Times). Tengerjogi konferencia Közös kincs, vagy szabad préda? A tengerjogi konferencia egyik caracasi ülésszaka. tengerfenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született konvenció jónéhány létfontosságú kérdés dzsungelében teremt rendet. Magsizábja a parti vizek határát — 12 tengeri mérföldben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mérföldé»úgynevezett „kizárólagos r gazdasági övezetre” jogosítja a pairtimenti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvizeik önkényes értelmezésére, vagy a halászati háborúskodásokra. Kiiemelandők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való áthaladásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföldi talapzat behatárolásáról, s a környezetvédelemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jórésze kompromisz- szumos jellegű, például az érintett országok hatáskörébe utalja a megegyezést ott, ahoil a partok túl közel vannak egymáshoz. Említésire érdemes az egyezmény kedvező dintéztkiediése a nem-tengerparti államok érdekében. Ez"'az országcsoport ■— köztük hazánk — bizonyos előjogokat élvezhet más államok gazdasági övezetében, s biztosított számukra a tengerhez való kijutás joga. Tengerfenék Hatáság A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a tengerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelentősége egyre növekszik, párhuzamosan azzál a felismeréssel, hogy mily óriási élelmiszer, fém, energiahordozó és ásványkincs-tartalékok találhatók a Föld kétharmadát borító víz alatt — pontosabban a tengerék és az óceánok nemzeti jog .alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott : ki rendelkezhet e kincsekkel, hogyan, milyen féltéteüekkell aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőotojibányászat folyik egyes kontinentális talapzatokon, de viszonylag rövid időn beliül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és mikkéltartal- mú rögeinek kibányászására. Érzékeltetésül: becslés szerint a tenger mélyének rézkészletei tizenötször, a nikkelkészlet ezerötszázszor a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a, szárazföldi lelőhelyekénél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének” nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Viszont egyelőre csupán a legfejlettebb tőkeerős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, r^pant beruházását igénylő kiaknázásra. A fejlődő országok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Tengerfenék Haltóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a feltárásit, döntene a kitermelésről saját vállalata révén, illetve a magánvállalkozások bevonásával, amelyek bérleti díj fizetésére, s teohnológiiai-átaidás-ra lennének kötelesek. amerikai ellenszavazat E feltételrendszer nagyjából már tavaly kialakult, s a tervezetet mintegy száz ország támogatta. Az egyezmény elfogadása azonban még egy évet késett, az Egyesült Államok visszakozása miatt. A Raagan-ad- miiinisztráció a bányaipari óriásmonopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabadkutatás és kiaknázás” — sarkosan fogalmazva: a „szabad préda” — szempontjából sérelmesnek talált. Az amerikai delegáció negyven oldalas módosítási javaslat-listávai tért vissza márciusban az új ülésszakra. veszélyeztetve ezzel az egész, kényes egyen-, súlyon alapuló szerződést. Ám1 a harmadik világ döntő többségben levő államai közölték: alapvető változtatásról szó sem lehet, sí az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — befejezik a munkát. A végső voksolási kimenetele nem lehetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogatta. A szocialista országok — bár alapjában jelentős és jó egyezménynek tartják a kódexet — tartózkodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati monopóliumoknak előjogokat ad. A dokumentumot az év végéiig kell hivatalosan aláírni Caraeashan, életbe pe- dik akikor lép, ha már legalább hatvan állaim ratifikálta. Jócskán maradit azonban kérdőjel, a gyakorlat, a végrehajtás. mindenekelőtt a Tengerfenék Hatóság működése és irányítása körül. Szegő Gábor összeállította: Majnár József
