Szolnok Megyei Néplap, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-22 / 144. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JÚNIUS 22 Hazamegyek itthonról Kótpó, a harmincéves község Korai még a sirató Harminchatezren hagyták ott falujukat Nem sok emléket őriz ré­gi, mostoha sorsáról ez a hajdan Mezőtúr tanyavilá­gához tartozó terület. A ta­nácsok megalakulásakor, 1952-ben lett önálló község a kispói, a pusztapói szét­szórt tanyákból, akkor kezd­ték az első családi házakat építeni. Gyors egymásután­ban három utca született. Aztán a hetvenes évek ele­jétől megint fellendült az építési kedv, mióta kimér­ték a házhelyeket, legalább ötven család rakott fészket a Cukorgyári Részvénytársa­ság egykori birtokán. Több­nyire fiatal házasok épít­keztek. A kisfiúnak, aki az Ok­tóber 6. út egyik házának kapujában kíváncsiskodik, göndör, szőke fürtjei a vál- láig érnek. Édesanyja a fényképészeket várja Szol­nokról. — Ha már fiúnak szüle­tett, legalább képen legyen ilyen kislányosan megörö­kítve. Csak aztán vágatjuk le a haját. Péntekre ígérték. Asztalos Sándorné szerint mit hiányolnak a falubeli háziasszonyok? — Kicsi az élelmiszerbolt. Nincs járda. Az ötödik telet töltöttük az új házban, az egyik gyerek iskolás, Csabi, a kicsi óvodás, tapossák a sarat... — A tanácsnál azt mond­ták — idézem —, csupán három utcában nincs járda, abból kettőben az idén el­készül. ' ABC-kisáruház is épül ’85-ig. — A járdát mór tavaly is megígérték.. . Időközben hazatérő férje, a vízmű kezelője arra pa­naszkodik, hogy kicsi a por­ta. falun nagyobbakat kel­lene kimérni. Mindenki fog­lalkozik háztáji állattartás­sal, a téesz, az áfész is se­gít. csak a szűk hely kor­látozza a lehetőségeket. — Évente négy-öt új ház épül, amennyit győz az egyetlen helybeli kőműves kisiparos. Telkünk viszont — vízzel, villannyal ellátva — annyi van, hogy évtize­dekig nem lesz hiány. Amíg nem építenek rájuk, hobbi­kertként hasznosítjuk őket, a mezőtúri kertbarát szak­csoportot alakított — mond­ja Szabó László tanácsel­nök. A kétpóiak többsége a mezőtúri Dózsa Tsz-ben ke­resi a kenyerét. A település nagyobb része a tsz egyik kerülete. Sokan dolgoznak a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban is, és a kere­sők mintegy tíz százaléka a mezőtúri üzemekben. Ám az ipar a Dózsa Tsz mel­léküzemágaként ide is be­tört. „Gyűrűgyár" van Két- pón! Az esztendeje működő kisüzemben havi 1—1.2 millió, a gépkocsik henger­fejtömítéséhez használatos peremezőgyűrű és betétes tömítőgyűrű kerül ki a húsz betanított munkás ke­ze alól. A műhelyben izzadó asszonyok mindennapi gondjaikról beszélnek. — Ha a hobbikertben több terem, mint ami az önellátáshoz elég, nem tud­juk értékesíteni. Kevés a felesleg, annyiért nem jön ki a felvásárló. Miért nem veheti át közvetlenül az élelmiszerbolt, amikor he­tenként kétszer a városból hozat zöldségfélét? — kér­di, panaszolja a részlegve­zető. — Van fodrászunk, de a női frizurát most gyakorol­ja, borbély tulajdonképpen. En Szolnokra megyek, ha jó frizurát akarok — jegyzi meg Molnár Ildikó. S még hozzáteszi: — Mi is szere­tünk szépen járni, de a tű­sarok gyorsan kopik, cipész meg nincs, mindenki maga viszi a javítanivalót Mező­túrra . . . Közben azért az is kide­rül: két éve bővítették az óvodát, azóta minden gye­reknek van hely. Az önkiszolgáló élelmiszer- bolt pénztárában délig össze­gyűlt pénzt Virágh Sándor­né szalad a postára feladni. Már ebédszünet lenne, de most érkezett friss, gazda­sági hentesáru, át kell ven­ni. Sütőkolbászból, hurkából 20—20 kilót, ugyanannyi te­pertőt, 30—30 kiló lángolt kolbászt, sós szalonhát mér­nek. Bátori Lajosné, a bolt­vezető az átvétellel foglala­toskodik. Van áru elég. — A péntek mindig na­gyon mozgalmas napunk. Délelőtt hozták az üdítőita­lokat, borokat, most a húst, még jönnek a zöldáruval, holnap várunk 40 láda sört — és sorolná tovább, de máris benyit valaki ' idei íejeskáposztával teli ládá­val. — Nehéz előre tudni, mi­ből mennyi kell. Mirelit csirke 40 kiló is elfogy he­tente. Tejből az átlagosnál többet visznek, amikor nagy a meleg. Ha a kenyér ki­marad, egy héten 30—40 ki­ló, szívesen elviszik három forintért kilóját, sokan tar­tanak malacot. Tehenet an­nál kevesebben, nem úgy, mint régen. — Az iparcikkboltban előjegyzik. ha valaki ház­tartási gépet akar venni, vagy televíziót. Megmondja, milyet kér, és kihozzák a helyébe. Újabban kölcsönöz­nek betonkeverőt és lako­dalomra. előjegyzés alapján, edényeket és egyéb felsze­relést is. Az áfész sokat költött a régi. elavult épü­letben lévő iparcikk-, a két élelmiszerboltra, az italbolt­ra és a bisztróra. Ennyiből áll az itteni hálózata — sommázza a tanácselnök. — A közétkeztetés? Tsz-ta­goknak az üzemi konyhán, másoknak a tanyasi diák­otthonból, annak a konyhá­ját az áfész üzemelteti. Aki meleg ételt igényel, befi­zethet. Az öregek ellátását is onnan oldjuk meg, bár nálunk nem igénylik a házi gondozást, mert szinte ki­vétel nélkül családi környe­zetben élnek. Amíg a törökszentmikló­si járáshoz tartoztak, a község önállóságának első 24 esztendejében, nem volt állandó orvosuk. Mióta Me­zőtúr városkörnyéki közsé­gévé lettek, hetenként há­romszor négyórás rendelés­re jön az orvos; a segély­kérő telefon be van kap­csolva a városi ügyeletre, és éppúgy kijön a hívásra a segítség, mint a városi kör­zet betegeihez. Állandó körzeti ápolónőjük is van már, a település csaknem 1100 lakójának nagyobb a biztonságérzete. A termelőszövetkezeti ta­goknak szolgáltatásban sincs hiányuk, a Dózsa Tsz karbantartó részlege segít, ha elromlik a zár, betörik az ablaküveg. A túri Gel- kától hetenként jönnek a háztartási gépeket, a rádiót, televíziót javítani. Ha hely­ben nem sikerül, elviszik, egy hét múlva hozzák. Vil­lany- és vízvezeték-szerelő, lakatos, fuvaros, fűrészelő — vesszük számba a mun­kaidő után segítségül hív­ható, működési engedéllyel rendelkező szakembereket. — Helyzeti előnyünk is van más városkörnyéki köz­ségekkel szemben. Mezőtúr­nak mi vagyunk az egyet­len, többet tud segíteni . . . Amikor „hazakerültünk”,, kétkilométeres földút vá­lasztott el minket, körbe kellett menni a 46-oson. A városi tanácsnak volt rá gondja, hogy ez az út az első évben elkészüljön: nyertünk vele legalább öt kilométert. . . Nem véletle­nül mondtam úgy, hogy „haza” — szúrja mondani­valója közé Vékony István, a községi pártbizottság tit­kára —, ugyanis a legtöbb kétpói ember, ha Mezőtúr­ra megy piacra, szakorvosi rendelésre vagy egyéb dol­gát intézni — különösen az idősebbje —, máig is azt mondja: hazamegyek. A Dózsa Tsz munkásszál- 1 ító buszával is be tudnak menni a Túrra igyekvők, meg ott a Szolnok—Békés­csaba vasútvonal két meg- ál1 ója. vonattal is jó a köz­lekedés. Ám ősztől közvet­len autóbuszjáratot indít a Volán a. tervek szerint. Már el is készülit a klubkönyv­tár előtt a buszforduló. Újabb szál köti majd az anyavároshoz harmincéves gyermekét. Rónai Erzsébet Fotó: Dede Géza a főútvonalról, Letérve rossz bekötő úton------------- bukdácsolt ve­lünk ű7. autó. Félórás zötyö- gés után értünk a községbe. A település háromezer lelket számlál. Aki esős évszakban az utcára merészkedik, per­cek múltán belesüpped a sárba. Járható út. járda, alig van a községben, kocsmából viszont nyolcat is építettek. Ezzel nagyjából kielégített- nek is ítélték a helybeliek kulturális, szórakozási igé­nyeit. Minden harmadik em­ber naponta ingázik innen a környező falvakba, városok­ba. Helyben alig van mun­kaalkalom. A példabeli alföldi község nevét szándékosan nem em­lítem. Lélekszámút tekintve nem is olyan apró ez a tele­pülés, helyzete, gondjai azon­ban sűrítményét adják a fél­reeső kisközségekre sokhe­lyütt jellemző képnek. Alig­hanem tucatszám sorolhat­nánk helységneveket az or­szág egymástól távoli csücs­keiből. ha ehhez hasonló körülményeket keresnénk. A gazdag, szépen gyarapo­dó dél-dunántúli megyéről hallottam, a miinap, hogy a több mint kétszáz kisközsé­géből száz körül van azok­nak a száma, ahol nincs ön­álló tanács, nincs termelőszö­vetkezeti központ, nincs párt- szervezet. Ez a sok „nincs”, országjárásaim megannyi lehangoló példája igazolja: komoly baj van a kistelepü­lések népességmegtartó ere­jével. No persze, az általá­nosítás ezúttal is hamis len­ne. hiszen akadnak szép számmal virágzó falvak. Ám az országos statisztikák intő jelként figyelmeztetnek. Ta­valy az állandó lakóhely vál­tozásokat tekintve Budapes­ten nyolcezerrel, a többi vá­rosban huszonnvolcezerrel nőtt a lélekszám. Faluról vi­szont harminchatezren köl­töztek el. Mindez egyetlen esztendő alatt. Az arány tö­Patkós Csárda Nyitás eiőtt A Tiszaörsi Petőfi Terme­lőszövetkezet és a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat tár­sulási szerződése alapján felújítják a Patkós Csárda néven rég ismert, a Horto­bágy nyugati kapujánál, a 33. számú út mellett, Tisza­füredtől nyolc kilométerre eső vendéglátóhelyet. A Patkós Csárda a felújí­tás után augusztus 18-án. a hidi várás idején nyílik. Jel­legzetes hortobágyi ételek mellett külföldi ízlésnek is megfelelő ételválasztékot biztosít látogatóinak, s kü­lön terme rendezvények szer­vezésére is lehetőséget ad. kéletesen megfelel az utóbbi tíz év átlagának. A kisközségek népesség­megtartásáról beszélünk, hol­ott. egyre inkább úgy fordul a kérdés: vajon megfelelő-e a kistelepülések népesség el­tartó ereje? Ma, amikor mindenki, akár városon él, akii- faluhelyen, egyaránt igényli a városias élet bizo­nyos színvonalát, azok a fal­vak, amelyek nem képesek az elvárásoknak a minimu­mát sem nyújtani, a jelek szerint tarthatnak a lassú sorvadástól. Korántsem extra igények­ről van szó, avagy arról, hogy a vidéki életforma sa­játosságai eltűnőben vannak, és valamiféle uniformizáló- dás indult volna meg, kizá­rólag az urbanizálódás fok­mérői szerint.. Vannak azon­ban olyan jogos lakossági követelmények egy-egy tele­püléssel szemben melyek­nek hiányában az is előbb- utóbb otthagyja a falut, aki pedig tíz körömmel ragasz­kodna hozzá, szíve szerint. Ilyen az infrastruktúra — amibe a ma, élet alapfelté­telei tartoznak bele a bolt­hálózattól az utak, csator­nák állapotáig. Hasonlókép­pen fontos a munkaalkalom. Ha nem is ott a faluban, de legalább elérhető közelség­ben. Két olyan alapfeltétel, ami nélkül legföljebb szóvi­rágokat gyárthatunk a ter­mészethez közeli élet szépsé­geiről, de valójában az élet múlásával mindent belep a dudva, mert nem lesz, aki a földet gondozza, műveli. Nemrégiben riasztó adato­kat olvastam a falusi rakás­helyzetről. Az utóbbi tíz év­ben 10,5 százalékkal nőtt az ország lakásállománya, ám falun ez az arány csak 4,7 százalék. A „nagyon zsú­folt” lakások száma városa­inkban 97 ezer, faluhelyen 293 ezer ilyen kategóriájú családi fészek található. Ez­zel szemben falun jóval ol­Az OTP karcagi fiókjának dolgozói — valamennyien a Győrffy István Szocialista Brigád tagjai — lelkiismere­tes munkával törekednek ar­ra, hogy átutalási betétszol­gáltatásukat gyors, panasz- mentes ügyintézéssel meg­kedveltessék a város vala­mennyi üzemének, intézmé­nyének, szövetkezetének dol­gozóival. Gyakran felkere­sik a munkahelyeket, tájé­koztatókat tartanak, helyben megkötik a megállapodást is. Legutóbb a SZIM helyi gépgyárában jártak, ahol esőbb építkezni — vetheti ellen bárki. így igaz, csak­hogy a falus, ember az ese­tek többségében maga fizeti a járdát, az utat, a vízveze­téket, azaz az úgynevezett kommunális kiadásokat is. Az előny tehát gyorsan a visszájára fordul. Az sem kétséges, hogy az utóbbi esz­tendőkben az ipari fejlődés­nek, a lakosság átrétegező- désének szorításában még a községekben keletkezett erőforrások egy részét is a városi, telepszerű lakásépí­tésre fordították. Mennyi kedvezőtlen jelen­ség tornyosul tehát a felada­tok elé: ne hagyjuk elsor­vadni falvainkat. Ne hagy­juk sorsukra azokat a száz­ezreket. akik nehéz helyzet­ben levő településeken él­nek. Nagy formátumú ter­vek vannak születőben. Ké­szül az úi településfejleszté­si koncepció, mely — remél­hetően kiküszöbölve a ko­rábbi program aránytalansá­gokat eredményező hibáit — az ezredfordulóig határozza meg a települések jövőjét. vitatkoznak ezért Sokat manapság a falu helyzetéről, sze­repéről is. Annyi bizonyos: helyben szétosztható, a kö­zösség javára fordítható esz­közök nélkül, a helybeliek nagyobb döntési szabadsága nélkül a legszebb terv is visszájára fordul. A nagyobb önállóságnak már most, a tervkészítéskor eljött az ide­je. Többek között jó lenne végre a tudomány segítségül hívásával tisztázni, hogy mit akarnak maguk az érintet­tek. maguk a falusi emberek. Céljaikból, vágyaikból meny­nyi a realitás, és mire kell kényszerűségből, vagy éppen ésszerűségből határozottan nemet mondani. Ehhez azon­ban elengedhetetlen, hogy felnőttként kezeljük a falut, egyenrangú partnerként a falusi embereket. már az év elején megállapo­dás született arra, hogy a vállalat a dolgozók megbízá­sa alapján levonja a munka­bérből az átutalási betét­számla fedezetét és továbbít­ja a pénzintézetnek. A szer­vezők látogatása most sem volt sikertelen: újabb 14 dolgozó kötött szerződést számla nyitására, ők is és a régebbi számlatulajdonosok közül 13-an felhatalmazták munkahelyüket, hogy bérük­ből vonja le a havi rezsi- költségük fedezetét. G. L. F. Szervezők a gyárban A látogatás sikeres volt Szabad a szombat — avagy kötélhúzóverseny a Tiszaparti üdülőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom