Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-27 / 122. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁJUS 27. Maradnak a fiatalok persze a társadalmi munkásak segítségével, mert a szabad időt ‘is szeretnénk kulturáltan eltölteni. Reméljük ehhez kapunk a megyei alapból is egy kis támogatást. — Vezetőd megbeszélésen döntöttünk arról, hogy segítjük az építkezőket az anyagok hazaszállításában, hogy ez év végére létrehozzuk az öregek klubját, amit később öregek napközijévé szeretnénk fejleszteni. A téesz szocialista brigádjai már azért dolgoznak szabadidejükben, hogy színes tévét vehessenek az időseknek. És ha ígv fejlődik a háztáji a községben, szükség lesz egy melléküzemág, valamiféle feldolgozó létesítésére is. — magyarázta palántái Ferenc. Ma divatos szóhasználattal élve ígv mondják: Kuncsorbán igyekeztek erősíteni a község népességmegtartó ebeiét. De ők nem így fogalmaztak. Egyszerűen csak ennyit mondtak: „Hát ki más dolgozzon ezért n faluért. ha nem mi. akik itt születtünk, itt alapítottunk családot. A falu jövője egyben a mi jövőnk is”. Varga Viktória Borjú befogás Dolgoztak a faluért Ma mi a helyzet Kun- csorbán ? — A falugyűlésen a lakosság elfogadta a tervet: 400 méter szilárd burkolatú utat építettünk eddig, de elfogyott a téglatörmelék, amit sikerült szereznünk. Ha lesz, majd folytatjuk az útépítést. ősszel fásítani fogjuk a főutcát: mindenki a maga portája előtt ültet igömbakácot, tuját, díszszilvát, ki mit szeret. Szépítjük a községet, mert igencsak ráfér, — mondta Szilágyi Imre. — Szeretnénk egy ifjúsági lakótelepet létrehozni a falu közepén — így Rédai János. — A terület a téeszé, közművesíti, és oda építhetünk majd családi házakat. Mert úgy néz ki, hogy a fiatalok most már itt akarnak maradni, különösen ha segítséget kapnak a letelepedéshez. Javultak a gazdaságban is a munkafeltételek, jobbak a bérek, a téesz évente 1150 ezer forintot ad lakásépítési támogatásra, és ha szorgalmasan dolgozik az ember, a háztájiból is szép jövedelemre tehet szert. Aztán a KISZ-szervezet a Hazafias Népfronttal közösen a kuMúrház udvarát sportudvarrá alakítja át, Módosul a KRESZ flranykerék-közlekedésbiztonság téseket. A gabonaforgalmánál dolgozik egy katona- cimborám. az sokat segített” — vallotta be Oláh Ferenc. Aztán 1980-ban már nem vállalhatták tovább ezt a „szerepkört”, hiszen akkor már évi 4 millió forint értékű terményt, tápot használtak fel a klubtagok. Akkor a téesz létrehozta a háztáji üzemágat. az elosztóból tápboltot csinált, amely tavaly már csaknem 7 millió forintot forgalmazott. A háztájikból 1981-ben 21 millió forint értéket vásárolt fel és értékesített a termelőszövetkezet. — Népfrontbizottságunk ezután úgy gondolta, most imár a kertészet fellendítése következik, — sorolta Szilágyi Imre. — Nálunk a kertészkedésnek nincs hagyománya, az emberek ezért először hallani sem akartak róla hogy szilvást, körtést telepítsenek. Aztán azt mondtuk: legalább annyit termeljünk, hogy a községet ellássuk. — Négy év alatt 1500 gyümölcsfát telepített a lakosság Kuncsorbán, persze a kezelésükkel még sok a gond. Ezért előadásokat rendezünk, a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz szakembereit meghívtuk metszési bemutatóra, jártunk az újszászi klubnál tapasztalatcserén. A téesz a falu körül 100 négyszögöles telkeket adott bérbe zöldséges területnek. Ma már ellátjuk a falut, sőt még más településekre is szállítunk zöldséget, gyümölcsöt, mondta Oláh Ferenc. Mindehhez hozzá tartozik, hogy a népfront és a klub vezetősége kisgép-parkot hozott létre, ahonnan kertivagy kiskapát. japán permetezőt, gépi fűkaszát kölcsönözhetnek a tagok. Állították: „Kellett hozzá egy kis leleményesség, egy kis furfang, de másként nem ment...” És elmondták nagy tervüket: 1 hektáron gyakorló, bemutató gyümölcsöst hoznak létre, ősszel már ültetik a fákat; szilvát, barackot, cseresznyét. A téesz pedig zöldségboltot nyit: ott árusítják majd a termést. — Nem volt kellemetlenségük az ügybuzgalmuk miatt? Nem kérdezték: hogyan volt minderre pénzük? — kérdeztem. — Hát fölfigyeltek ránk! Először a TESZÖV ellenőrzési' irodája ,Tlátogatott meg” minket, mondván, ilyet nem lehet csinálni, — vallotta be Oláh Ferenc. — De aztán kiderült: nincs itt semmiféle susmus, fekete dolog. Azóta rendben van minden. A magángépkocsi-vezetők között egyre többen lesznek azok. akik tíz-húsz éve vezetnek. A nagy gyakorlat mellett azonban magatartásukban kialakulnak bizonyos szokások, rögződnek a már elavult közlekedési szabályok. A közlekedéssel foglalkozó szakemberek az utóbbi időben miind gyakrabban tapasztalják a magánautósok vezetési stílusában ezeket a hibákat. Pár évvel ezelőtt — kísérleti jelleggel — a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autóklub megszervezte az Aranykerék mozgalmat, amelyhez azóta a megyék közlekedés biztonsági szervezetei is csatlakoztak, illetve amelynek megszervezését tervezik. A mozgalom elsőrendű célja, hogy tanfolyamokon, tesztvizsgáikkal, kiadványokkal felfrissítse a már régebben megszerzett járművezetés! és közlekedési szakismereteket. Hogy mennyire szükség volit (van) erre, bizonyítja, hogy ma már hatezer magánautós hordja zsebében az Aranykerék igazolványt és kocsiján matrica jelzj a mozgalomhoz tartozást. Az év második felében várhatóan módosítják a KRESZ-t. A változások megkövetelik majd, hogy a magángépjárművezetők kiegészítsék szabályismereteiket. felülvizsgálják vezetési módszereiket. Az Aranykerék mozgalom továbbképzésein — részvétel ingyenes és önkéntes — szakemberek foglalkoznak a jelentkezőkkel : korszerű és gazdaságos vezetéstechnikára, a közlekedési szabályok helyes értelmezésére, a biztonságos közlekedés műszaki és közúti magatartási normáira, a téli vezetés technikájára, Kellemetlen pillanatok a csúcsforgalomban egészségügyi és elsősegély- nyújtási ismeretekre tanítják a résztvevőket. Az idén is több versenyt és vetélkedőt rendeznek, amelyeken a tudásszint mérése, minősítése mellett a versenyzők jutaimákat is kapnak. Az üzemi, az intézményi, és a vállalati szervezésen kívül a lakóhelyi csoportokban is lehet majd vizsgázni, versenyezni. Az ebben az évben újonnan jogosítványt szerzett járművezetőket „automatikusan” felveszik az Aranykerék mozgalom tagjai közé, igazolják az Aranykerék harmadik fokozatú tanfolyamának eredményes elvégzését is ha sikeres a gépjárművezetői vizsgájuk. A lakótelepeken a Hazafias Népfront szervezeteiben, a munkahelyeken az Autóklub helyi csoportjainál, az MHSZ klubokban, az ATI, valamint a gépjárműközös- ségek iskoláiban, és a rendőrkapitányságok közlekedési előadóinál lehet jelentkezni az Aranykerék rendezvényekre. Nagy szükség van erre a mozgalomra, hiszen ma már félmillió a magángépjárművezetői engedélyek száma, és évente huszonhárom-huszonötezer új vezetői engedélyt adnak ki. A forgalom évről-évre nagyobb, és emellett sok az olyan gép- járművezető is, aki hosszabb kihagyás után ül ismét a volánhoz. Számunkra az átlagosnál nagyobb megterhelést jelent a mai bonyolult, mind forgalmasabb csomópontokkal teli közlekedési rendszer. Ezért hasznos, ha részt vesznek az Aranyke- rék mozgalom tanfolyamain, versenyein, ha időröl-időre felmérik tudásukat. A hivatásos gépjármű- vezetők számára pedig megrendezik a „Vezess baleset nélkül” versenymozgalom 30 éves jubileumi, az Autó- Motor Szerkesztősége „Keressük a legjobb gépjármű- vezetőt”, valamint a Magyar Autóklub „Ri a legügyesebb gépjárművezető?” versenyét. Nyárádi Éva Hallgattam Oláh István érvelését: — Most körülbelül ezren élünk a faluban. Amikor ’77- ben társközség lettünk örményessel, akadt olyan ember aki azt mondta: na vége van Kuncsorbának. Aztán egyre kevesebben építettek itt házat, sokan az elköltözés gondolatát fontolgatták. Valamit tenni kell, mondtuk, nem halhat ki a szülőfalunk. Amikor Kunesorbára értem, akkor futott be a községi tanács elé az autóbusz: hozta az embereket — főként nőket, iskolásokat — a törökszentmiklósi baromfifeldolgozóból, a MEZÖ- GÉP-től. Mert ebben az országos fővonalaktól távolabb eső kis településen lényegében csak egyetlen munkahely, a Búzakalász Tsz ad elfoglaltságot, biztosít kenyérkeresetet az embereknek. — Láttuk, hogy elsősorban a foglalkoztatást kellene megoldani, — egészítette kj Oláh István szavait Szilágyi Imre. — De ki hoz ide ipart? Tömérdek pénzbe kerülne, és annak igén csak szűkében van az ország. Mégis mindent el kell követnünk, hogy ne csökkenjen a lakosság létszáma, hogy ne rosszabbodjon az ellátás... Olyan légkört kelj teremteni, hogy az emberek rádöbbenjenek: itt vannak itthon, nem érdemes elmenniük. Háztáji kicsiben és nagyban És megkezdődött a nagy munka, mert ezzel a céllal mindenki egyetértett: a közös községi tanács a téesz vezetői, a pártszervek, de leginkább egyetértettek ők négyen, akikkel ezen a délutánon a téesz irodájában beszélgettem. Nemcsak egyetértettek, de cselekedtek is. Szilágyi Imre, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, Oláh István, a népfront titkára, Galántai Ferenc, a termelő- szövetkezet pártvezetőségének titkára és Rédai János községi KISZ-titkár, a járási pártbizottság tagja. A közös felelősségérzeten túl a közös munkahely is összeköti őket, — valamennyien a Búzakalász Termelőszövetkezetben dolgoznak. Ügymondták: — Számba- vettük. hogyan lehetne munkahelyet teremteni, aminek létesítéséhez nem kell nagy beruházás, amivel jól lehet keresni, ami ígéretes lehetőség és vonzó az psz- szonyok számára. — így alakítottuk még az állattartók és kertbarátok klubját, hiszen itt csaknem mindenkinek van háztáji gazdasága, kertje. Nem várt érdeklődéssel találkoztunk: 1978, június 8-án huszon- ketten alakítottuk meg a klubot, és ma kétszázan vagyunk, csaknem minden család tagja a klubnak. — magyarázta Szilágyi Imre. Beszélgetés közben aztán kiderült: ez a klub nem a társas összejövetelek érdekében alakult elsősorban, •— bár rendeznek különböző szakmai előadásokat is, — hanem a háztáji gazdálkodás segítésére. — Először a sertéshizlalási akciót hirdettük meg: 1978-ban 1600 hízót adott le a falu, az idén eddig háromezret, amiért 12,5 millió forintot fizetett ki a téesz, mint felvásárló. Még ’78-ban társadalmi munkában építettünk a községben egy sertésleadó helyet, föl van szerelve mindennel. A téesz adta a bontott anyagot, mi szerveztük a munkát, és dolgoztunk. Később megszerveztük a szarvasmarhahizlalást: az idén már 102 marhát ad le a falu... — mondta Oláh Ferenc, akit szemmel láthatóan büszkeség tölti el emiatt. Mert, hogy a gazdáknak nem okozott különösebben gondot az állatok ellátása, az nekik köszönhető: a téesz segítségével a régi sportöltözőből (a tanács adta át nekik az épületet) táp- és s zem ester,mény-el osztót létesítettek. Felvették a kapcsolatot a gabonaforgalmi vállalattal, és már az első alkalommal 20 vagon tápot kaptak. Az árát a téesz fizette ki, ezt a pénzt a klubtagok visszatérítették a gazdaságnak. A szemesteményt a TSZKER-en keresztül szerezték be Makóról búzát, Pécsről zabot,' Szegedről kukoricát szállítottak Kuncsorbára. „Persze igaza van, megkerestük az összekötteFelvételeink Gyurókútpusztán készültek Fotó: T. Katona
